|
(Enthusiasmus
indifferens.)
1.
Oly vagy már, mint madár,
Kinek már nyitva zár,
Hogy vagy távol tőlem?
Örülsz minden ágnak
S a vak szabadságnak;
Nem is gondolsz felőlem?!
Most éled éltedet
És szokott kedvedet,
Mivel pártolsz mellőlem.
2.
De jól megfontoljad
S mélyen meggondoljad:
Nem mind igaz, a ki szép!
Mert arra, ki szabad,
Csak egyedül akad
Titkon hányott enyves lép;
Vadásznak sok czélja,
Halásznak fortélya
Préda után furcsán lép!
3.
Nem mind szabad, kin nincs
Rázárva a kilincs;
Bár zárva nincs, rab lehet.
Számtalan a fortély:
A midőn nem is vél,
Szivén, lábán láncz lehet;
Akkor veszi észre,
Midőn várják készre;
Róla szegény nem tehet.
4.
Engedelmeskedni
Jobb, mint szabad lenni
Annak, ki megérdemli,
Jobb hív kalitkában
Mind csalárd pusztában,
Maga sorsát ki leli;
Minek kedv éltéért
S minden szükségéért,
Gondját úgy más viseli.
5.
Mi haszna madárnak,
Kire annyin várnak,
Hogy szabadon röpül s jár?
Szabad vizben a hal,
De mégis horgot fal,
Örvényben is veszélyt vár;
Prédája vadásznak
Nyereség halásznak,
Szabadon kerülje bár.
6.
Nézd, paripa lónak,
Mint szabad csikónak
Szabad mezőn élete;
Vas vezérli száját,
Harapja zabláját,
Akkor vagyon kelete;
Már nem tartja jónak,
Örül istállónak
Nyerit, siet mellette.
7.
A szabad, gyors vitéz
Ellenséget ver s néz
Soha prédát nem nyerne,
Ha nem volna törvény,
Szabad volna kedv s kény,
Még próbálni sem merne;
De van regulája
S Marsnak iskolája
Ellenséget nem verne.
8.
Szerelem s vitézség,
Van köztök szövetség,
Egyenlők sok dolgokban;
Szabadok, gondolják,
De ha megfontolják
Mégis rabok sorsukban;
Mindkettő rab inség,
Szerelem s vitézség:
Mind ezekben s azokban.
|