|
1.
Mint a leesett hó, olyan fehér teste,
Kit a véres bibar itt is, ott is feste;
Fényes nappal láttam, nem volt akkor este;
Boldog, ennek szívét a ki hiven leste!
(S akkor megtalálta, a mikor kereste.)
2.
Fekete kláristól mocskosak szemei,
A nap sugárival küszködnek nemei;
Egy élet élete, egy tekintetei;
Mindene csak kicsiny, kicsinyek kezei.
3.
Mint galambok fészke, olyan melle tája,
Cirkalommal megmért azok karimája,
Mint olaszországi czitromok formája;
Boldog az, ezekkel a kit szoptat szája!
4.
Elefánt csontjához hasonlít a nyaka:
India irigyli, hogy ide szakada;
Bibor piros kláris hasadott ajaka;
Hol ennek személye fénylik, nincs éjszaka.
5.
Ehhez ő szemérmes alázatassága,
Sokféle virtusok temérdek soksága!
Boldog oly szabad szív, ha nála fogsága,
S örökkön örökké hívséges rabsága!
6.
Bár ámbár szivéről akármit itéljen,
S a kaján irígység akármit beszéljen,
Sokféle lárvákat, maskarákat véljen,
Csak az ő szívében bátran haljon s éljen!
7.
Megvagyon a szándék, mert bizony szeretem,
S nyughatatlankodik érette életem;
Noha mások előtt én azt nem tétetem,
De másnak nem hagyom, ha szerét tehetem.
8.
A ki azt tiszteli, nincsen annak baja,
Boldog atyák azok, kiknek ez a faja;
Csodálatra méltó hosszu s ritka haja
Rajta a sok szívek, mint méheknek raja.
9.
Szép czedrus derkának merő delisége,
S a viaszt meggyőző szíve szelidsége,
S mint hajlandó nádnak engedelmessége,
S az egész testinek hibátlan épsége!
10.
Ki tudja, piczinynek mért oly gráciája?
Hogy a nagyobbaknak
nincs oly planétája?
Ékesebb, kedvesebb azoknak formája:
Rajtam is egeknek ily szententiája.
11.
Makula nélkül van, nincs makula benne;
Ha deles napnál is itt keresõ lenne,
Ebben irigység is dicséretet tenne,
Bátran azok elõtt bízvást megjelenne.
12.
A ki utána jár, nincs annak késése:
Egy-egy aranyat ér szép, módos lépése;
Éhes, szomjú szívnek, mint manna, élése...
Szivemen õ mely nagy sebet vésve vése!
13.
Legdicséretesebb benne a jó szándék,
Nem tántorítja azt sem kincs, sem ajándék,
Nincs benne semmi szín, melyért nem kedvelnék;
Vannak-e valakik, kik ezt nem szeretnék?
14.
Mindene gömbölyû, mint muskatály alma,
Szerencsés, a kinek ettõl van jutalma;
Igaz tûz ég benne, nem olyan mint szalma,
Ez csupa kegyesség, mindenhez irgalma.
15.
Muzsáknak beszéde nyelvének szólása,
Minden jóságoknak hív szíve szállása,
Mindenhez köszöntõ, s viszont ajánlása,
Mindenhez illendõ színe újúlása.
16.
Egy szóval hibátlan minden ékessége,
Bár sok országot járj, nincs mása szépsége;
Ahhoz deli módos, tánczos frissesége,
És mintha nem volna, olyan csöndessége.
17.
Nem fér ehhez rossz szó s fullánkja nyelveknek,
Vagy ártalmas nyila gyilkos beszédeknek.
S ravasz pribéksége a gaz irigyeknek,
Bizvást fügét mutat ártatlan ezeknek.
18.
Csak summa summarum: csinos, rendes, deli,
Maga tetszetését naponkint neveli,
Minden kérdéseket okosan feleli,
Boldog oly szív, kinek szíve szivét leli.
19.
Egyetlen egy szivét bár ezer kisértse,
Szív titkos meséit akármiként értse,
Azoknak nyilai s fegyvere ne sértse,
Igaz uton járjon s lépését ne vétse.
20.
Voltak ugyan, voltak sokféle szólások,
Háborgó egekben gyilkos villámlások;
De az irigyeknek irigy a szokások,
Történtek is ettõl ezer változások.
21.
Szive affectusi hültek és hevültek,
Szeme csatornái gyöngyösen gördültek,
Fényes szemvilági felhõbe merültek,
S alig és csak alig uj napra derültek.
22.
Van a síró szívnek bizonyos ereje,
Mint kemény gyémántnak szelid kecske-teje;
Bár sok átkainak hitetlen veleje,
De mégis továbbra halasztja ideje.
23.
A könyezõ szemnek ügye is siralmas!
Könyörületségre kényszerít irgalmas;
Egy könyhullatása olykor oly hatalmas,
Istennek szivén is lészen diadalmas.
24.
A míg tétovázhat, vagyon ezer mentség,
A sok hamis átok ájtatos és szentség,
Ámbár némely, mint a lobogó tûz úgy ég,
Mely csal embert, Isten nincs benne soha vég.
25.
Sajnálom magamon, máson nem próbáltam,
Sõt hogy eztet írom, ájulásra váltam;
Csodálom eddig is, hogy eddig elálltam,
Immár tizenhétszer ezeket számláltam.
26.
Én eztet nem irom sem száznak, sem egynek,
Hanem halálra vált szivek szegényeknek;
Sem sok ezereknek, sem pedig egyeknek,
Ugy a gazdagoknak, mint a szegényeknek;
27.
Mégis írtam eztet egynek, de nincs neve,
Sem nála, sem nálam nincsen jege s heve,
Értse rá mindenik, kinek van hív szive,
Üsse meg a mennykõ, hogyha nem lesz szive.
|