|
AZ
OLTÁRI SZENTSÉGRŰL ÉNEK.
1.
Imádlak óh szent ostya!
Kivel test-, vérét osztja
Bűn (Bús) lelkemnek
Mennyei irgalmasság,
Véghetetlen nagy jóság
Én szivemnek!
2.
Ah hogyan érdemlettem,
Hogy erre méltó lettem,
Bünös lélek?
Kinek annyit vétettem,
Halálra feszétettem:
Azért élek.
3.
Az szent testével táplál,
Ki’ bére örök halál,
Melly kegyesség!
Szent vérével harmatoz,
Igy szelédét magához
Ez Istenség.
4.
Üdvöz légy, örök manna!
Ennél többet ki anna?
Nincs mód benne!
Sem teljes Szentháromság
S égi mindenhatóság
Nem lehetne!
5.
Jőjj hozzám égi kenyér,
Óh, ártatlan drága vér,
Szánd lelkemet!
Bár hajlékom nem méltó
S elég tőled csak egy szó,
Vedd szivemet.
6.
Irigylik az angyalok,
Kilencz mennyei karok
Ez szentséget,
Azoknál méltóbb lettem,
A ki annyit vétettem, -
Test- véredet.
7.
Soha többet nem vétek,
Ez égi ital s étek
Lész pajzsom,
- Fogadom leborúlva,
Sűrű könyveim hullva -
Lész oltalmom.
8.
Azért, édes Istenem!
Légy mindenkor én bennem
Én Krisztusom!
Buzgón ütöm mellyemet,
Porrá töröm szívemet -
Légy Jézusom.
|