VII. OH SZENT JÁNOS! TE BIZONYOS...

NEPOMUCENUS SZ. JÁNOSHOZ (I.)

1.
Oh szent János! te bizonyos
Hirnév bajnokja!
Böcsületnek s jó hirnévnek
Nagy pártfogója!
Ments meg a rosz nyelvektűl.
Gyalázó emberektűl,
Kisebbségtűl
Rövidségtűl,
Ments meg ezektűl.

2.
Szent gyónásnak, szivtitkoknak
Hiv megtartója,
Szentegyháznak s martyroknak
Vagy uj példája!
Nepomukban virrada
Csehországnak csillaga.
Még nem törtint,
Titkokért kint
Ki (v. Igy) szenvedt volna.

3.
Az király bár minden kint már
Rajtad követett,
Mindenekre s igéretre
Semmit ki nem vett;
Végre az Moldva vize
Volt halál kinos ize;
Bevettetett,
Ölettetett
És temettetett.

4.
Megmutatja s bizonétja
Ártatlanságod
Öt csillagja, vizen lángja
Állondóságod.
Gyalázatot szenvedtél,
Mégis így tündöklöttél,
Szent titkokért
És hivségért
Nagy szentté lettél.

5.
Pátronusom! légyen jussom
Nagy érdemidben!
Őrizz kérlek, meddig élek
Böcsületemben.
Kigyó nyelvek fullánkja,
Ne ártson gonosz lángja!
Légy vezérem
Még azt érem,
Látlak egekben!