XXV. ÉDES KINCSEM, KELL NEVETNEM...

1.
Édes kincsem, kell nevetnem,
Reménséged hogy van bennem,
Hogy részt végy én lángomban,
Ne szeress, mert csak héjában!

2.
Bátor táplál az reménség,
Tanúld meg, mit tesz a kétség,
Midőn ha öröm helyett
Látsz lehetetlenséget.

3.
Ne szeress, én azt javaslom,
Mert előttem csak árnyék s álom,
Melly tovább nálam nem lehet,
Csak még az napfény rá mehet.

4.
Mások előtt téged intlek,
Azért is én nem nevezlek,
Igy mutatván hivségem’,
Mondok most s mindenkor: nem!