CXXXI. A RÉGI MEGRÖGZÖTT SZERELEMNEK LÁNGJA...

(Szép, új ének.)

1.
A régi megrögzött szerelemnek lángja,
Megvallom, meggyőzött, vagyok ennek rabja;
Megrontotta én szívemet
S bússá tette víg kedvemet
Óh! vajha kegyetlen ő tüzes fű-lángja!

2.
Csak igaznak tartom a példabeszédet:
Meg nem rozsdásodik a régi szeretet;
Vagyok élő bizonysága:
Esztendőknek hosszasága
Szerelmemben gátlást nem tehetett soha.

3.
Már sok esztendeje titkosan szerettem,
S iszonyú kínokban szívem epesztettem;
Módom benne nem lehetett,
Hogy kit én szívem szeretett,
Hozzá viselt szerelmemet néki jelenthessem.

4.
Sok esztendőktől fogvást, hogy szívem gyötrődik
S kegyetlen kínokban halálig aggódik,
Csakugyan bizonyíthatom,
Igaz szívemből mondhatom,
Hogy régi szeretet meg nem rozsdásodik! Amen.