VII. ÁTKOZOTT SZIV...

Ingyen sok szenvedés méltó boszuságra.
Menjen a gyilkos sziv érdemlett halálra.

1.
Átkozott sziv,
Mert igy megvetetted,
Hamisnak itélted
Azt, ki vólt hiv!
Ezt bérem,
Ösmérem,
Ah szemérem!
De boszúmat állom,
Ezt elhidd, nem álom,
Ontom vérem’.

2.
Magnes vóltál,
Midőn késérgettél,
Titkon édesgettél,
Hóditottál,
Tetszettél,
Kedveztél,
Még megcsaltál;
De látom: gyémántra
Akadtam, aczélra,
Gyilkos vóltál.

3.
Azért égek, -
Nem minden hitetlen
Lesz olly istentelen.
És szeretek;
Újobban
Föllobban
Én szerelmem,
Találok olly lángra,
Ki néked revántsra
Lészen tüzem.

4.
Dicsekedjél,
Hogy csaltad szívemet,
El ólttad tüzemet,
Csak kérkedjél!
Megvetik,
Nevetik
Maskarádat,
Árnyékért szenvedni,
Bolondúl szeretni,
Senki sem véll.

5.
Értem czélját, -
Mert ez mind irigység,
Szived boszúval ég -
Ez fortélyját;
Melly hiv vagy,
Melly szent vagy,
Azt állitod;
Sok ezret imádtam,
Igy rád nem szorúltam,
Gondolhatod.