1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193
Part, Paragraph
1 0, 1 | elmúlt időkről...~Száll a lelkem rég letűnt időkbe,
2 0, 1 | szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk,
3 0, 1 | fiúk, magyar leányok! Száll a lelkem daliás időkbe, amikor
4 0, 1 | amikor nagy volt híre, neve a magyarnak, királyának is
5 0, 1 | királyának is nagy volt a neve. Amikor három tenger
6 0, 1 | Amikor három tenger mosta a magyar birodalom határát.
7 0, 1 | király idejébe. Ez volt ám a király! Nagy a szíve, nagy
8 0, 1 | Ez volt ám a király! Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy
9 0, 1 | király! Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy az esze, nagy
10 0, 1 | lelke, nagy az esze, nagy a vitézsége. Nem tűrt foltot
11 0, 1 | nem küldötte, de vezette a népét. - Előre, magyarok! -
12 0, 1 | Utánam, vitézek! - s rohantak a magyarok utána, tűzbe, vízbe,
13 0, 1 | áldozhat hazáért, királyért, a magyar név becsületéért.
14 0, 1 | magyar név becsületéért. Mint a fűszál úgy teremnek a nagy
15 0, 1 | Mint a fűszál úgy teremnek a nagy király körül a világhíres
16 0, 1 | teremnek a nagy király körül a világhíres hősök, kiknek
17 0, 1 | elvonulnak lelki szemem előtt a nagyok, a nagyobbak, megtapad
18 0, 1 | lelki szemem előtt a nagyok, a nagyobbak, megtapad tekintetem
19 0, 1 | alakján, valamennyi közt a legnagyobbén. Mint óriás
20 0, 1 | rengetegéből, kiválik egy a hősök seregéből. Ihol jön,
21 0, 1 | ihol jön Toldi Miklós, a nagy erejű, a nagyszívű
22 0, 1 | Toldi Miklós, a nagy erejű, a nagyszívű dalia. Lépte alatt
23 0, 1 | Lépte alatt messze reng a föld, s mázsás buzogányát
24 0, 1 | meglendíti, zúgó szél támad a nyomán.~Vitézek vitéze,
25 0, 1 | Szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk,
26 1, 2 | Melyik út megyen Budára?~A vén udvarház tornácán egyedül
27 1, 2 | tornácán egyedül üldögélt a nagyasszony. Valami írást
28 1, 2 | írást betűzgetett. Megtelt a szeme könnyel: örömnek,
29 1, 2 | könnyel: örömnek, fájdalomnak a könnyével. Újra meg újra
30 1, 2 | Újra meg újra betűzgette a levelet, mintha nem hinne
31 1, 2 | levelet, mintha nem hinne a szemének. Budavárából, a
32 1, 2 | a szemének. Budavárából, a király udvarából jött a
33 1, 2 | a király udvarából jött a levél, s nincs kétség benne:
34 1, 2 | levél, s nincs kétség benne: a fia írta, az ő keze írása.~-
35 1, 2 | meg özvegy édesanyjáról, a világi pompa közt sem! -
36 1, 2 | sem! - fohászkodott föl a nagyasszony, özvegy Toldi
37 1, 2 | akkor írt, ha megszűkült a pénzben! S íme, most azt
38 1, 2 | keserűséget szerzett szívének ez a fiú! Durva volt, nyers volt,
39 1, 2 | anyai szavakra. Ütötte-verte a cselédeket, s nem volt különb
40 1, 2 | parasztnak csúfolta. S a büszke, dölyfös György,
41 1, 2 | ifjúvá serdült, ment Budára, a király udvarába, könnyű
42 1, 2 | maradott paraszti sorban, túrta a földet, hullatta verejtékét.
43 1, 2 | verejtékét. Csak úgy égett kezén a munka. Még alig pelyhedzett
44 1, 2 | Nagyfalu népe, s híre ment a hetedik határba.~- Hej,
45 1, 2 | Hej, csak egyszer látná a király a mi kis urunkat -
46 1, 2 | csak egyszer látná a király a mi kis urunkat - mondogatták
47 1, 2 | kis urunkat - mondogatták a cselédek -, aranyos hintón
48 1, 2 | Budára. Nem lenne párja a király vitézei közt.~De
49 1, 2 | király vitézei közt.~De a király nem látta, csak annyit
50 1, 2 | elparasztosodott öccse, a család szégyene. Aki csak
51 1, 2 | család szégyene. Aki csak a csikósok, bojtárok, cselédek
52 1, 2 | kedve.~Volt arra gondja a gonosz lelkű Györgynek,
53 1, 2 | lelkű Györgynek, nehogy a király Budára rendelje Miklóst:
54 1, 2 | vitéz volt Toldi Lőrinc is a maga idejében. Az ő érdeméért
55 1, 2 | azt csak fogyasztotta. A dicső nevet is, a tenger
56 1, 2 | fogyasztotta. A dicső nevet is, a tenger vagyont is.~Hát paraszti
57 1, 2 | Most is, amíg édesanyja a György levelét betűzgeti,
58 1, 2 | levelét betűzgeti, ő kint van a réten. A rekkenő hőség elől
59 1, 2 | betűzgeti, ő kint van a réten. A rekkenő hőség elől boglyák
60 1, 2 | boglyák tövébe húzódtak a cselédek, ott fekszenek
61 1, 2 | kérődzve. Még arra is lusta a cselédnép, hogy a legyet
62 1, 2 | lusta a cselédnép, hogy a legyet magáról elhajtsa.
63 1, 2 | Fél szemmel sandítgatnak a napra - ereszkedik-e le
64 1, 2 | alján, hogy megrakhassák a félbehagyott szénásszekereket.
65 1, 2 | kézzel emeli s adja fel a szénásszekérre nagy erőlködéssel,
66 1, 2 | Egyszerre nagyot dobban a szíve. Földbe gyökeredzik
67 1, 2 | szíve. Földbe gyökeredzik a lába, nem félelemtől, de
68 1, 2 | hiszi, álmodik. Íme, ritkul a porfelleg, daliás, csillogó-villogó
69 1, 2 | is Rigó lován beállhatna a daliák sorába, mehetne Budára,
70 1, 2 | sorába, mehetne Budára, a nagy király színe elé! Megmondaná:
71 1, 2 | szaporítom egy-két virágszállal a te dicsőséged fényes koszorúját!~
72 1, 2 | dicsőséged fényes koszorúját!~Ha a király elé mehetne! De az
73 1, 2 | Szántson, vessen, izzadjon a bátyjáért. Hát ez igazság?
74 1, 2 | vasmarkában megrecsegett a rúd, nagy bús haragjában
75 1, 2 | Megrázkódott Miklós egész testében a hetyke kérdésre. Fejétől
76 1, 2 | talpáig meg visszaszaladt a vér, lángba borult az arca.
77 1, 2 | körül: vajon neki szól-e ez a hetyke kérdés. Neki szólt,
78 1, 2 | hisz egy lélek se volt más a közelében. Maga a vezér,
79 1, 2 | volt más a közelében. Maga a vezér, Laczfi Endre volt
80 1, 2 | vezér, Laczfi Endre volt a kérdező. Ökölbe szorult
81 1, 2 | kérdező. Ökölbe szorult a keze, már-már nagyot akart
82 1, 2 | könnyű pálcaként kapta föl a nagy nehéz rudat, egyenest
83 1, 2 | karja meg nem rezzent, a rúd meg nem billent. Ebből
84 1, 2 | billent. Ebből megérthették a vitéz urak, melyik út megyen
85 1, 2 | megyen Budára.~Összenéztek a vitéz urak, fejüket csóválták -
86 1, 2 | serdül! Biztatta is Laczfi a vitézeit: - No lám, melyik
87 1, 2 | tartja ki közületek azt a rudat? De a vitézek ümgettek,
88 1, 2 | közületek azt a rudat? De a vitézek ümgettek, egymást
89 1, 2 | erős legény helyén volna a király seregében. Nosza,
90 1, 2 | föl, öcsém, katonának. Ott a te helyed, nem a parasztok
91 1, 2 | katonának. Ott a te helyed, nem a parasztok közt. Hej, az
92 1, 2 | parasztok közt. Hej, az ám a gyöngyélet!~De Toldi csak
93 1, 2 | szótlanul. Egy szava sem volt a hetyke vitézekhez. Állott
94 1, 2 | Állott egy helyben, míg a porfelleg el nem nyelte
95 1, 2 | csak úgy tombolt, viharzott a harag, a bosszúság. Hát
96 1, 2 | tombolt, viharzott a harag, a bosszúság. Hát csakugyan
97 1, 2 | annak vélték, amivé tette őt a bátyja: parasztnak!~Jaj
98 1, 2 | lelkében. De most tele volt a szíve, lelke erős haraggal,
99 1, 3 | már rég nem: ahány kémény a házukon, füstölt valamennyi.
100 1, 3 | tértek be hozzájuk azok a hetyke vitézek? Arra nem
101 1, 3 | Pedig György volt az, akiért a ház minden kéménye füstölt.
102 1, 3 | hazajött negyven vitézével. Nem a szíve hozta, hanem az üres
103 1, 3 | mulasson itthon, felverje a puszta, nádas csendjét kopófalkáival,
104 1, 3 | kopófalkáival, végiggázolja a szegény emberek vetésit,
105 1, 3 | rejti, rejtegeti maga előtt, a világ előtt a sebet, mit
106 1, 3 | maga előtt, a világ előtt a sebet, mit a gyermek durva
107 1, 3 | világ előtt a sebet, mit a gyermek durva keze ejt.
108 1, 3 | Lőrincné szívét fojtogatta a keserűség, s mégis örömkönnyben
109 1, 3 | mégis örömkönnyben úszik a szeme, hogy láthatja rég
110 1, 3 | látott fiát. Ahány cseléd a háznál, mind György urat
111 1, 3 | vitézeit szolgálja: ürül a kamara, a pince, pirulnak,
112 1, 3 | szolgálja: ürül a kamara, a pince, pirulnak, süstörögnek
113 1, 3 | pince, pirulnak, süstörögnek a konyhán a mindenféle drága
114 1, 3 | pirulnak, süstörögnek a konyhán a mindenféle drága pecsenyék,
115 1, 3 | drága pecsenyék, mindenből a legjobb, a legízesebb kerül
116 1, 3 | pecsenyék, mindenből a legjobb, a legízesebb kerül az asztalra,
117 1, 3 | az asztalra, mintha maga a király volna a vén udvarház
118 1, 3 | mintha maga a király volna a vén udvarház vendége.~Ezer
119 1, 3 | még azt is megkérdi:~- Hol a másik?~- A másik! - sikolt
120 1, 3 | megkérdi:~- Hol a másik?~- A másik! - sikolt fel az anyai
121 1, 3 | sikolt fel az anyai szívben a fájdalom, de elfojtja szíve
122 1, 3 | sérelmét, hallatlanná teszi a durva szót s aszerint felel:~-
123 1, 3 | aszerint felel:~- Szénát hord a béresekkel. Hazahívassam?~-
124 1, 3 | őt - engeszteli szelíden a nagyasszony.~Ebben a pillanatban
125 1, 3 | szelíden a nagyasszony.~Ebben a pillanatban lépett be Miklós.
126 1, 3 | lesz itt? Még fojtogatja a harag, a gyűlölet, szikrát
127 1, 3 | Még fojtogatja a harag, a gyűlölet, szikrát hány a
128 1, 3 | a gyűlölet, szikrát hány a szeme, midőn belép az ajtón,
129 1, 3 | mi történt! Hiába, hiába, a vér nem válik vízzé! Hová
130 1, 3 | nem válik vízzé! Hová lett a harag, a gyűlölet Toldi
131 1, 3 | vízzé! Hová lett a harag, a gyűlölet Toldi Miklós szívéből?
132 1, 3 | Miklós szívében megmozdult a testvéri érzés, s ez az
133 1, 3 | Szegény fiú úgy állott a szoba közepén, mint a sóbálvány.
134 1, 3 | állott a szoba közepén, mint a sóbálvány. Anyja sírva,
135 1, 3 | dolog, ő meg hazakullog a hűvös árnyékba. Haza ám,
136 1, 3 | Haza ám, mert megérezte a pecsenye szagát. Ha már
137 1, 3 | legyen paraszt, túrja, vágja a földet. Mit kíméli magát,
138 1, 3 | marhánál erősebb!~De már ezekre a durva, hazug szavakra megmozdult
139 1, 3 | hazug szavakra megmozdult a sóbálvány. Nagy, erős két
140 1, 3 | szorult, arca lángba borult, a szeme szikrádzott, s ami
141 1, 3 | De már ennek vége. Nagy a világ, megyek, nem leszek
142 1, 3 | Megyek, ámde elébb add ki a részemet, törvényes jussomat!~-
143 1, 3 | törvényes jussomat!~- Itt a jussod, kölyök! - ordított
144 1, 3 | No, Toldi György, készülj a halálra! Tudod-e, mit tettél?
145 1, 3 | is emelkedett csapásra ez a vasököl. Toldi György arca
146 1, 3 | György arca fehér lett, mint a fehérített vászon, s gyáván
147 1, 3 | pillanat s lecsap rá Miklós, le a halálos ítélet, de ím, sikoltva
148 1, 3 | Hát csakugyan erősebb az a két gyenge kar? Erősebb,
149 1, 3 | Miklós bódultan támolygott ki a házból. Könnybe borult szemét
150 1, 3 | házból. Könnybe borult szemét a földre szegezte, úgy támolygott
151 1, 3 | hátul, félreeső helyen leült a palánk tövébe. Egy félbe
152 1, 3 | ült szegény Toldi Miklós a palánk tövében, haj, volt
153 1, 3 | sokadalom! Kihallatszott a durva tréfa, kacaj, pohárcsengés,
154 1, 3 | kikerekedtek az udvarra a vitézek, rudat hánytak széles
155 1, 3 | csendült-bondult az udvar, a ház, a falu.~- Jó kedvük
156 1, 3 | csendült-bondult az udvar, a ház, a falu.~- Jó kedvük van az
157 1, 3 | az uraknak - sóhajtották a parasztok, kik most szállingóztak
158 1, 3 | most szállingóztak haza a rétről fáradtan, törődötten.~
159 1, 3 | törődötten.~Toldi György a tornácról nézte vitézei
160 1, 3 | Még mindig ott üldögélt a malomkőn, földre szegzett
161 1, 3 | mintha nem hallana semmit a vad rivalgásból. Mit gondolt,
162 1, 3 | elég az, hogy odakiáltott a legényeknek:~- Arra, fiúk,
163 1, 3 | gunnyaszt egy túzok, vajon mi a baja? Dárdát neki, hadd
164 1, 3 | eleven vagy döglött?~Hisz a legényeknek biztatás nem
165 1, 3 | köllött. Vetélkedve dobták a dárdát feléje, döngött,
166 1, 3 | feléje, döngött, kongott a deszkapalánk Miklós körül,
167 1, 3 | jobbról, balról, mindenfelől. A „túzok” pedig csak tovább
168 1, 3 | tudta, hogy őt tisztelteti a bátyja dárdákkal s nem a
169 1, 3 | a bátyja dárdákkal s nem a palánkot.~- Hiszen jó, jó -
170 1, 3 | találjon. Egyszeribe elfogy a „tűrömfű”, s adok én „jajlevelet”
171 1, 3 | gondolta, nagy nyilallást érez a vállában: az ám, ennek már
172 1, 3 | érte egy dárda.~Elfogyott a tűrömfű! Mint egy sebzett
173 1, 3 | Miklós, fél kézzel felkapta a malomkövet, megkerengette
174 1, 3 | úgy surrogott-burrogott a levegő, aztán ellódította
175 1, 3 | levegő, aztán ellódította a vitézkedő legények közé.
176 1, 3 | szörnyű riadalom! Elnyúlt a földön egy vitézkedő legény,
177 1, 3 | legény, patakban omlott a vére. Ez többet nem hajít
178 1, 3 | többet nem hajít dárdát ezen a világon.~- Gyilkos! Gyilkos!
179 1, 3 | iramodtak, ő már rég túl volt a palánkon, rég túl árkon-bokron,
180 1, 3 | szelíd homályában eltűnt a nagyfalusi határ sűrű nádasa
181 1, 3 | lettem, gyilkos - háborgott a lelke. - Voltam eddig Nagyfalu
182 1, 3 | vele, mi lesz? Ha elhagyja a nádas sűrű rejtekét, lefogják,
183 1, 3 | Szegény édesanyja! Megszakad a szíve a nagy gyalázattól!
184 1, 3 | édesanyja! Megszakad a szíve a nagy gyalázattól! De az
185 1, 3 | hajtotta, s ment elébb, elébb a nádas között, kereste, vigyázta,
186 1, 3 | milyen jó volt egyéb híján a madártojás! Ha jól nem is
187 1, 3 | három éjjel tengődött így a nádasban - vajon mikor lészen
188 1, 3 | közel hozzá megzörrent a nád. Nyomára akadtak, vége,
189 1, 3 | éhség, lelkét meggyötörte a bánat, de összeszedte utolsó
190 1, 3 | Fölemelte karját, készült a védelemre.~- No, no, kis
191 1, 3 | Miklós, s nyakába borult a hű öreg szolgának.~Szólt
192 1, 3 | Harmadnapja járom, bújom a nádast utánad. Éhös vagy,
193 1, 3 | kis uram, ihol küldött a nagyasszony ropogós cipót,
194 1, 3 | bor van, la - s mutatta a kulacsot.~Mindjárt ki is
195 1, 3 | Mindjárt ki is tekerte a kulacs nyakát.~Szép rendesen
196 1, 3 | rendesen asztalt terített (a tarsoly volt az abrosz),
197 1, 3 | volt az abrosz), elészedte a sok minden jót s biztatta
198 1, 3 | kellett Miklósnak biztatás! A jó öreg csak nézte, nézte
199 1, 3 | maga nem evett: jóllakott a gyönyörűséggel, de már inni
200 1, 3 | de már inni ivott ő is a kulacsból. Ráköszöntötte
201 1, 3 | Ráköszöntötte kis urára a kulacsot, nagyot hajtott,
202 1, 3 | de bezzeg most megeredt a nyelve a bortól. Beszélt „
203 1, 3 | bezzeg most megeredt a nyelve a bortól. Beszélt „a régi
204 1, 3 | nyelve a bortól. Beszélt „a régi jó világról”, a daliás
205 1, 3 | Beszélt „a régi jó világról”, a daliás időkről, amikor hej,
206 1, 3 | időkről, amikor hej, Miklósnak a nagyapja, az apja - azok
207 1, 3 | apja - azok voltak ám csak a vitézek!~Hallgatta Miklós,
208 1, 3 | hallgatta, mint ennek előtte, a téli estéken. Háborgott,
209 1, 3 | fáj most minden szavad, a szívemet sebzi. Rég volt,
210 1, 3 | világgá bujdosom. Csak a nap leszálljon, nem maradok
211 1, 3 | elhagyni az édesanyádat? A szép gazdaságot? A Darut,
212 1, 3 | édesanyádat? A szép gazdaságot? A Darut, a Szilajt, a Csákót,
213 1, 3 | szép gazdaságot? A Darut, a Szilajt, a Csákót, a Bimbót,
214 1, 3 | gazdaságot? A Darut, a Szilajt, a Csákót, a Bimbót, a te szép
215 1, 3 | Darut, a Szilajt, a Csákót, a Bimbót, a te szép ökreidet?
216 1, 3 | Szilajt, a Csákót, a Bimbót, a te szép ökreidet? Hát Rigó
217 1, 3 | ökreidet? Hát Rigó lovadat, a szelek szárnyán járót? Hát
218 1, 3 | népeit, akik úgy szeretnek? A szép rónaságot? A búzaföldeket?
219 1, 3 | szeretnek? A szép rónaságot? A búzaföldeket? Miklós, kicsi
220 1, 3 | gazdám, volna erre lelked? A nagyasszony szíve, tudom,
221 1, 3 | beszélt, búsan legyintgetett a kezével Miklós, de mikor
222 1, 3 | újra édesanyjára fordította a beszéd sorát, záporként
223 1, 3 | sorát, záporként eredt meg a könny a szeméből. Kisírta
224 1, 3 | záporként eredt meg a könny a szeméből. Kisírta magát
225 1, 3 | mondotta Bencének:~- Fáj a szívem, mondd meg az édesanyámnak,
226 1, 3 | nélkül akasztotta nyakába a tarsolyát, megtörülgette
227 1, 3 | tarsolyát, megtörülgette a szemét, aztán: Isten áldjon,
228 1, 3 | Miklóst is, egymás szeme elől a nádas elrejté...~Leszállt
229 1, 3 | nádas elrejté...~Leszállt a nap, a madarak elültek,
230 1, 3 | elrejté...~Leszállt a nap, a madarak elültek, csendes
231 1, 3 | elültek, csendes este borult a nádas fölé. És felragyogtak
232 1, 3 | nádas fölé. És felragyogtak a csillagok, megszállották
233 1, 3 | világítani akartak volna a bujdosónak.~- Erre, erre -
234 1, 3 | Erre, erre - integettek a csillagok Miklósnak. És
235 1, 3 | indult Miklós, nekivágott a nádasnak, mind beljebb,
236 1, 3 | Újra meg újra szólt ez a hang, s hiába integettek
237 1, 3 | hang, s hiába integettek a csillagok, hiába világította
238 1, 3 | csillagok, hiába világította a hold ezüstös fénye az útját
239 1, 3 | fénye az útját jó előre, az a hang visszafordította Miklóst:
240 1, 3 | visszafelé, süppedezni kezdett a lába, s ím, azon vette észre
241 1, 3 | magát, hogy réti farkasnak a fészkére tévedett a lába.
242 1, 3 | farkasnak a fészkére tévedett a lába. A fészekben két kis
243 1, 3 | fészkére tévedett a lába. A fészekben két kis farkaskölyök
244 1, 3 | rátok - engesztelte Miklós a kölykeket szelíden, gyöngéden
245 1, 3 | simogatta őket.~Hát, abban a pillanatban eléugrott a
246 1, 3 | a pillanatban eléugrott a közelből az anyafarkas,
247 1, 3 | ezzel nem győzi, nagyot rúg a lábával a bestián, de akkorát
248 1, 3 | győzi, nagyot rúg a lábával a bestián, de akkorát rúg
249 1, 3 | rajta, hogy csak úgy röpült a nád felett s jó messzire
250 1, 3 | magát, éles fogát, körmét a vállába vágja, két hátsó
251 1, 3 | lábával meg belekapaszkodik a Miklós térdébe. Hiszen ha
252 1, 3 | történt! Hátulról esett rá a hímfarkas, melyet álmából
253 1, 3 | véged, ha nincs helyén a szíved! Ne féltsétek Miklóst,
254 1, 3 | hogy egyszerre kidülledt a szeme, kilógott a nyelve.
255 1, 3 | kidülledt a szeme, kilógott a nyelve. Hát a gyilkos körmök
256 1, 3 | kilógott a nyelve. Hát a gyilkos körmök ereje hová
257 1, 3 | lett? Csak kisovállottak a Miklós nyakából, térdéből,
258 1, 3 | erejeszállt farkast, megkerengette a levegőben, hogy csak úgy
259 1, 3 | úgy suhogott, szakadott a nád körüle, s üti-vágja
260 1, 3 | körüle, s üti-vágja vele a hímfarkast, ahol találja,
261 1, 3 | ahol találja, mígnem mind a kettő páráját kiadja.~Hosszan,
262 1, 3 | is védik egymást, védik a vérükből való vért. Azt
263 1, 3 | egy szívről szakadtak mind a ketten? Nem érdemelné meg,
264 1, 3 | vele, ahogy elbánt ezekkel a fenevadakkal? Ha ő most
265 1, 3 | sátán! - riadt fel Miklós a szörnyű gondolatra. Hogy
266 1, 3 | ő gyilkos kezet emeljen a vele egy szívről szakadtra!
267 1, 3 | mázsás teher esett volna le a szívéről, mikor a gonosz
268 1, 3 | volna le a szívéről, mikor a gonosz gondolatot messze
269 1, 3 | hogy hirtelen hátára kapta a két farkast, s felvidult
270 1, 3 | gyümölcsöskertjük kirúgott a határra, erről kerül be
271 1, 3 | határra, erről kerül be a kertbe, lassan, csöndesen
272 1, 3 | lassan, csöndesen végigment a fák közt, aztán óvatosan
273 1, 3 | alá sompolygott. Letette a gyepre a farkasokat, benézett
274 1, 3 | sompolygott. Letette a gyepre a farkasokat, benézett az
275 1, 3 | gondolt. Újra hátára vetette a farkasokat, a ház másik
276 1, 3 | hátára vetette a farkasokat, a ház másik oldalára került.
277 1, 3 | oldalára került. Megállott a ház eresze alatt, körülnézett
278 1, 3 | eresze alatt, körülnézett a hold világa mellett. Ím,
279 1, 3 | mellett. Ím, nyitva volt a György hálószobájának ajtaja,
280 1, 3 | feküdt puha nyoszolyában. A legényei meg fejtől, lábtól
281 1, 3 | alatt. Aludtak mélyen, mint a fekete föld. Bizonyosan
282 1, 3 | magában Miklós. Felszedte a legények mellől a lándzsákat,
283 1, 3 | Felszedte a legények mellől a lándzsákat, azokkal földre
284 1, 3 | azokkal földre szegezte a ruhájukat - no, most keljetek
285 1, 3 | megriadtok! Akkor aztán bement a György szobájába s szépen
286 1, 3 | szépen lefektette ágya elé a farkasokat. Hadd lássa,
287 1, 3 | Most pedig szépen belépett a benyíló szobába. Ott ült
288 1, 3 | édesanyjához, szép gyöngén lenyúlt a kezéhez s csókban megfüröszté.
289 1, 3 | Suttogva, alig hallhatóan, a zokogást visszafojtva mondta:~-
290 1, 3 | Ölelésnek, csóknak ki tudná a számát? De egyszer csak
291 1, 3 | kint az udvaron felébredtek a kopók, vonítani kezdtek:
292 1, 3 | kezdtek: az ám, megérezték a fenevad szagját. Mozgolódtak
293 1, 3 | fenevad szagját. Mozgolódtak a legények is, dörzsölték
294 1, 3 | álmot szemükből. Meleg lett a föld Miklós talpa alatt.
295 1, 3 | édesanyjának, s azzal ki a hátsó ajtón a kertbe, igyekezett
296 1, 3 | s azzal ki a hátsó ajtón a kertbe, igyekezett kifelé
297 1, 3 | kifelé nagy serényen, s mire a legények nagy káromkodások
298 1, 3 | szitkozódás! György is kiugrott a puha nyoszolyából, s bezzeg,
299 1, 3 | s bezzeg, hogy ráugrott a dögökre! Szaladtak a legények
300 1, 3 | ráugrott a dögökre! Szaladtak a legények összevissza, egymást
301 1, 3 | összevissza, egymást leverték a lábukról, mintha valamennyi
302 1, 3 | megbolondult volna.~- Ez a Miklós dolga! - ordított
303 1, 3 | Utána! Utána! Fogjátok el a gazfickót, utána!~Hiszen
304 1, 3 | erre-arra, mindenfelé. Felverték a falut, de hiszen verhették:
305 1, 4 | A pesti temetőkertben~Szakadott
306 1, 4 | temetőkertben~Szakadott a záporeső, dörgött, villámlott
307 1, 4 | ítéletidőtől, vaktában nekivágott a sötét éjszakának, ellenben
308 1, 4 | éjszakának, ellenben György a legényeivel visszakotródott
309 1, 4 | legényeivel visszakotródott a vén udvarházba. Mire hajnalodott,
310 1, 4 | hajnalodott, Miklós már a végtelen, délibábos rónaságon
311 1, 4 | Budavára felé. Ott terem a hír, dicsőség az igazi vitézeknek,
312 1, 4 | vitézeknek, arra húzta, vitte a dicsőség vágya. Hej, de
313 1, 4 | Hej, de nagyot dobbant a szíve, mikor negyedik nap
314 1, 4 | ért! Onnét már jól látta a budai hegyeket, s ím, ragyogott,
315 1, 4 | ím, ragyogott, tündökölt a napnak fényében a király
316 1, 4 | tündökölt a napnak fényében a király palotája is. Ha följuthatna
317 1, 4 | palotája is. Ha följuthatna a palotába, ha mehetne király
318 1, 4 | Arca, szeme felragyogott a kedves gondolatra. De ahogy
319 1, 4 | szaggatott ruháján: állhat-e így a király elébe Toldi Lőrinc
320 1, 4 | alkonyodott, mire Pest alá ért, a temetőkert mellé. Megállott
321 1, 4 | temetőkert mellé. Megállott a temetőkert szélén, belebámult
322 1, 4 | temetőkert szélén, belebámult a mulandóság szomorú birodalmába.
323 1, 4 | birodalmába. Nagy városnak nagy a temetője: egy nagy birodalom.
324 1, 4 | megmondani? Nézte Miklós, nézte a temetőkertet, a temetőkertben
325 1, 4 | Miklós, nézte a temetőkertet, a temetőkertben márvány sírköveket,
326 1, 4 | Miklós. Szeme rámeredett a sírhalomra, nézte, nézte
327 1, 4 | sírhalomra, nézte, nézte a gyászruhás asszonyt s szinte
328 1, 4 | édesanyám! Nem, nem, káprádzott a szeme, káprádzott a lelke.
329 1, 4 | káprádzott a szeme, káprádzott a lelke. Nem az ő anyja volt, „
330 1, 4 | s Miklósnak kicsordult a könny szeméből. Egy belső
331 1, 4 | szegényt. S ment Miklós a sírhoz. Kalapját levette,
332 1, 4 | köszönt illendően. Remegett a hangja a megindulástól,
333 1, 4 | illendően. Remegett a hangja a megindulástól, s kérdezte
334 1, 4 | Lassan fölemelte fejét a keresztről a szegény özvegyasszony (
335 1, 4 | fölemelte fejét a keresztről a szegény özvegyasszony (mert
336 1, 4 | Értette is, nem is Miklós a beszédet. De nem zaklatta
337 1, 4 | beszédet. De nem zaklatta a szegény özvegyet, míg az
338 1, 4 | lecsöndesült, újra kezdte a szót:~- Megölte két fiát
339 1, 4 | Jaj, nincs, nincs senki a föld kerekén! Már senki
340 1, 4 | Nem tudom, hogy ki s mi az a cseh dalia, csak az egyet
341 1, 4 | hogy s miképpen esett ez a gyászos eset. Megölöm a
342 1, 4 | a gyászos eset. Megölöm a cudart, esküszöm az égre.
343 1, 4 | Lecsillapodott e szókra a szegény özvegyasszony s
344 1, 4 | szigetében páros bajra hívja a magyar vitézeket. Akik még
345 1, 4 | kiálltak, mindet megcsúfolta, s a magyar nemzetet rút szókkal
346 1, 4 | Sok-sok híres dalia harapott a fűbe, már alig akadt, aki
347 1, 4 | Miklós. Nem volt maradása a temetőkertben. Istennek
348 1, 4 | temetőkertben. Istennek ajánlotta a szegény özvegyasszonyt,
349 1, 4 | tudta, merre. Bódult volt a feje, bódult volt a szíve.
350 1, 4 | volt a feje, bódult volt a szíve. Hová mégy, Miklós?
351 1, 4 | szállásra. Mert már itt a bátyád! Hamarább érkezett
352 1, 4 | megérkezett Budavárába, s már a király színe elé is kéredzkedett. (
353 1, 4 | kéredzkedett. (Sietős volt a mondanivalója!) Kétrét görnyedve
354 1, 4 | görnyedve állott György a király előtt, s szomorú
355 1, 4 | szomorú volt az arca, mint a háromnapos esős idő. De
356 1, 4 | kezedbe ajánlom - kezdte a gonosz lelkű bátya -, hazulról
357 1, 4 | Meghalt tán az anyád, a derék nagyasszony?~- Nem,
358 1, 4 | szemét buzgón törülgette, de a király éles szeme jól látta,
359 1, 4 | volt, ostoba volt, csak a parasztok közt érezte jól
360 1, 4 | paraszt...~- Jó, jó - szólt a király -, de lásd, ha oly
361 1, 4 | de még lemoshatja magáról a szennyet. Lám, itt a cseh
362 1, 4 | magáról a szennyet. Lám, itt a cseh vitéz. Szégyen és gyalázat,
363 1, 4 | egész világot, hogy satnya a magyar, elfajult a vére.
364 1, 4 | satnya a magyar, elfajult a vére. Hátha a te öcséd lebírná
365 1, 4 | elfajult a vére. Hátha a te öcséd lebírná a cudart?~-
366 1, 4 | Hátha a te öcséd lebírná a cudart?~- Óh, jaj, felséges
367 1, 4 | még valamit? - kérdezte a király, s arca elkomorult,
368 1, 4 | öcsém része reám nézve... a törvény, az igazság... De
369 1, 4 | mondja senki, hogy vágyom a részére. Még azt suttoghatnák,
370 1, 4 | kegyessége: kit illet meg a gyilkosnak része.~- Helyes,
371 1, 4 | Helyes, György, helyes a beszéded - bólintgatott
372 1, 4 | beszéded - bólintgatott a király. - Hát nekem adod
373 1, 4 | Kinek adnám másnak, mint a jó testvérnek.~Ah, hogy
374 1, 4 | szavakat rebegett. De szólt a király:~- Várj, Toldi György,
375 1, 4 | királyi szavamat. Tied lesz a birtok, ha holnap a cseh
376 1, 4 | lesz a birtok, ha holnap a cseh vitéz fejét a vár fokára
377 1, 4 | holnap a cseh vitéz fejét a vár fokára tűzöd. Értetted,
378 1, 4 | hogyne értette volna meg a királyi szót! De hogy megértette,
379 1, 4 | részét...~Azzal kitántorgott a király szobájából, ment
380 1, 4 | király szobájából, ment a szállására, Isten tudja,
381 1, 4 | szegény feje egy ház előtt a padra. Ott ült, üldögélt,
382 1, 4 | az utcán járókat-kelőket, a hold világa mellett sétáló
383 1, 4 | népeket, nagyokat bólintgatott a feje, mintha köszöngetett
384 1, 4 | köszöngetett volna: majd a földre húzta szegényt az
385 1, 4 | egyszerre kiugrott az álmosság a szeméből. Szörnyű nagy lárma
386 1, 4 | valahol, vagy tán kiöntött a Duna? Mért szalad a nép
387 1, 4 | kiöntött a Duna? Mért szalad a nép oly eszeveszetten? Sem
388 1, 4 | száguldó bika riasztotta meg a népet, az elől fut minden
389 1, 4 | lélek inaszakadtáig. Az ám, a vágóhídról elszabadult egy
390 1, 4 | szaladtak kiabálva, ordítozva a mészároslegények, biztatva,
391 1, 4 | mészároslegények, biztatva, uszítva a kutyákat: Fogd el! A fülit!
392 1, 4 | uszítva a kutyákat: Fogd el! A fülit! A farkát! A combját!
393 1, 4 | kutyákat: Fogd el! A fülit! A farkát! A combját! Hiszen
394 1, 4 | Fogd el! A fülit! A farkát! A combját! Hiszen a kutyák
395 1, 4 | farkát! A combját! Hiszen a kutyák ki is tettek magukért,
396 1, 4 | marták, fogták, harapták a bikát, ahol érték, arról
397 1, 4 | érték, arról meg csurgott a vér patakban s még vadabbul
398 1, 4 | szarvával túrta, hányta a földet, egy-egy kutyát a
399 1, 4 | a földet, egy-egy kutyát a levegőbe hajított, aztán
400 1, 4 | talál! Volt az utcán ember, a soknál is sokabb, biztatták
401 1, 4 | maradtak, senki sem mert a bika elé lépni.~Nézte, nézte
402 1, 4 | lépni.~Nézte, nézte Toldi a nagy gabalyodást, a nagy
403 1, 4 | Toldi a nagy gabalyodást, a nagy felfordulást, ő nem
404 1, 4 | utca közepére s úgy várta a bikát, mely egyenest szaladott
405 1, 4 | százan is kiáltották a kapuk megül, az ablakokból.~
406 1, 4 | lába, merőn szembenézett a bőszült állattal. Az pedig
407 1, 4 | rettentő haraggal túrta, hányta a földet, bömbölt szörnyűképpen,
408 1, 4 | elébe állott Miklós, de míg a bika öklelésre készült,
409 1, 4 | készült, készülődött, megfogta a szarvát két erős kezével,
410 1, 4 | kezével, aztán kiáltott a legényeknek: Ide, ide! Tartom,
411 1, 4 | amíg jöttök! Fújt, bömbölt a bika, véres habot túrt ki
412 1, 4 | ha szarva közé kaphatná a vaskezű legényt, ám az földre
413 1, 4 | legényt, ám az földre nyomta, a homokos földben meg-megmártogatta
414 1, 4 | földben meg-megmártogatta a lefülelt állat fejét, s
415 1, 4 | lefülelt állat fejét, s mire a legények odaértek a kötelekkel,
416 1, 4 | mire a legények odaértek a kötelekkel, már indította
417 1, 4 | kötelekkel, már indította is a vágóhíd felé. Na, elékerültek
418 1, 4 | vágóhíd felé. Na, elékerültek a legények is, hoztak köteleket,
419 1, 4 | legények is, hoztak köteleket, a bika fejét jó erősen a lábához
420 1, 4 | a bika fejét jó erősen a lábához lekötötték, úgy
421 1, 4 | lábához lekötötték, úgy vitték a vágóhídra - nagy diadallal.~
422 1, 4 | Még csak jó szót sem adtak a legények Miklósnak. Úgy
423 1, 4 | Miklós meg akart húzódni a szín alatt éjjeli szállásra,
424 1, 4 | hitványság, mely rút hálátlanság! A vér a fejébe szökött szegény
425 1, 4 | mely rút hálátlanság! A vér a fejébe szökött szegény fiúnak.
426 1, 4 | életét, semmibe sem vették! A májat odahajította egy kutyának:
427 1, 4 | vissza azon az utcán, ahol a bikát lefülelte. Az utca
428 1, 4 | minden lélek visszatakarodott a hajlékába, de még sok ablak
429 1, 4 | hogy mi történt. Hogyha az a vasgyúró nincs, sok házat
430 1, 4 | sok házat verne fel most a keserves sírás.~- Nini,
431 1, 4 | sírás.~- Nini, hisz épp ez a legény volt! - hallotta
432 1, 4 | Miklós. - Ez fülelte le a bikát.~- Derék szál legény!~
433 1, 4 | szállásod? Nincs? Istené a szállás, térj be hozzánk
434 1, 4 | Miklóst! Lelke visszaszállott a vén udvarházba. Talán még
435 1, 4 | udvarházba. Talán még ott dőzsöl a bátyja, szegény édesanyja
436 1, 4 | kesereg magában. Annak a háznak felerésze övé, van
437 1, 4 | virrad, mi haszna lesz neki a nap fölkeltében? Így, ágról
438 1, 4 | fegyver nélkül mehet-e a Duna szigetjére? Szóba sem
439 1, 4 | szigetjére? Szóba sem áll véle a gőgös cseh vitéz.~Tépelődött,
440 1, 4 | szőtte, szövögette Miklós a reménység szálát. Hátha
441 1, 4 | szálát. Hátha még ott lesz a fiai sírján!~Nosza, ki a
442 1, 4 | a fiai sírján!~Nosza, ki a temetőkertbe! Szaladva szaladott,
443 1, 4 | szaladott, űzte, hajtotta a csalóka reménység. Csalóka
444 1, 4 | Keresztül-kasul járta, vigyázta a temetőkertet: járhatta,
445 1, 4 | igazították, hol, merre lakik a szegény özvegyasszony. Kimerülten
446 1, 4 | özvegyasszony. Kimerülten támolygott a temetőkert szélére, ott
447 1, 4 | sírra. Nézte, nézte onnét a fehér országutat, s addig
448 1, 4 | pillája, míg elnyomta az édes, a jótevő álom.~Álom, álom,
449 1, 4 | vitted tündéri szárnyadon a szegény bujdosót, hogy ím,
450 1, 4 | de áll, lába ránehezül a gőgös cseh vitéz mellére,
451 1, 4 | kedves Rigójára, úgy vágtat a király elébe, ottan állnak
452 1, 4 | mind csak őt dicsérik. S a király mily kegyes! Gyil
453 1, 4 | aki csak sír, csak sír a nagy boldogságtól!~Haj,
454 1, 4 | boldogságtól!~Haj, ha ez a szép álom mindörökké tartana!
455 1, 4 | álom, amit mostan látott. A hold szépen rávilágított
456 1, 4 | Miklós világosan látta már a lovat, a lovast is rajta,
457 1, 4 | világosan látta már a lovat, a lovast is rajta, s abban
458 1, 4 | lovast is rajta, s abban a szempillantásban fel is
459 1, 4 | szaladt az országútra, lekapta a ló hátáról Bencét, ölelte,
460 1, 4 | kedvében. Szegény, jó öreg! A lélegzete is elállott a
461 1, 4 | A lélegzete is elállott a nagy ijedtségtől. Azt hitte,
462 1, 4 | hazajáró lélek ugrott ki a temetőkertből, az rántotta
463 1, 4 | temetőkertből, az rántotta le a lováról, s most viszi őt
464 1, 4 | gondolta, de nem mondta a jó öreg szolga, merthogy
465 1, 4 | szolga, merthogy szó nem jött a szájára.~No, de éppen elég
466 1, 4 | én Istenem, áldott legyen a te szent neved - rebegte
467 1, 4 | akármerre szőtték, fonták a beszédet, Miklós mindég
468 1, 4 | epekedik? Mikor aztán kifogytak a szóból, akkor került sorra,
469 1, 4 | szomorú hallgatás után: Hát a bátya, mit csinál? Ott dőzsöl-e
470 1, 4 | az ördög! - Ahogy kitette a lábát, készülődtem én is.
471 1, 4 | készülődtem én is. Mondta a nagyasszony: Eredj, öreg
472 1, 4 | Mondta erre őkigyelme, a nemzetes asszony: Eredj,
473 1, 4 | kelek én is, s fölkeresem a világ végén is szívemről
474 1, 4 | Ezt la!~Azzal leemelt a nyeregkápa mellől egy ménkű
475 1, 4 | feneketlen, vége-hossza nem volt a sok minden jónak, kalácsnak,
476 1, 4 | cipónak, finom pecsenyéknek, s a jó Isten tudja, mi mindenfélének.~-
477 1, 4 | mindenfélének.~- Ihol, ez a cipó, ezt szegd meg legelébb -
478 1, 4 | öreg. - Maga dagasztotta a nemzetes asszony, s ugyancsak
479 1, 4 | te magad szegd meg.~Fogta a kést Miklós, nekihuzakodott,
480 1, 4 | Miféle cipó ez? Kettétörött a kés!~- Ejnye, morgósadta,
481 1, 4 | Ejnye, morgósadta, hát ez mi a csuda? - álmélkodott Bence.~
482 1, 4 | álmélkodott Bence.~No, ha eltört a kés, ott a Miklós keze,
483 1, 4 | No, ha eltört a kés, ott a Miklós keze, fogta a kenyeret,
484 1, 4 | ott a Miklós keze, fogta a kenyeret, s kettéroppantotta.~-
485 1, 4 | volt. Vasszelence vala a kenyér belében, ebbe törött
486 1, 4 | kenyér belében, ebbe törött a kés! S hát a szelencében,
487 1, 4 | ebbe törött a kés! S hát a szelencében, ugyan mi volt
488 1, 4 | arany benne, annyi, mint a polyva.~Tenger pénz volt
489 1, 4 | váltig erősítette, hogy mióta a világ világ, ennyi pénzt
490 1, 4 | No, cseh vitéz, készülj a halálra!~A jó öreg hold
491 1, 4 | vitéz, készülj a halálra!~A jó öreg hold mosolyogva
492 1, 4 | nem szállott volna, míg a világa mellett össze nem
493 1, 4 | mellett össze nem számolják a „sárga paripákat”. Egy,
494 1, 4 | ma: kerek száz arany volt a vasszelencében.~- No, öreg -
495 1, 4 | kilencvenkilencet, egy marad énnálam, a lájbi zsebében. Ennek az
496 1, 4 | zsebében. Ennek az egynek a nyakára hágunk.~Eléhúzta
497 1, 4 | Eléhúzta kebeléből Bence a zacskaját, szép sorjában
498 1, 4 | szép sorjában belépengette a kilencvenkilenc aranyat,
499 1, 4 | nagy gondosan visszadugta a zacskót helyére, azzal felkászálódtak,
500 1, 4 | s merthogy üres volt már a kulacs, az öreg is ráhagyta:~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193 |