Part, Paragraph
1 1, 3 | úgysem való!~- Fiam, fiam, ne vesd meg őt - engeszteli
2 1, 3 | engem paraszti munkára, hogy ne kerülhessek vitézek sorába!
3 1, 3 | magában Miklós -, csak engem ne találjon. Egyszeribe elfogy
4 1, 3 | bujdosásaidban soha el ne hagyjon! - ennyi volt az
5 1, 3 | meg, hogy vissza-vissza ne pillantson, mígnem őt is,
6 1, 3 | ha nincs helyén a szíved! Ne féltsétek Miklóst, helyén
7 1, 3 | most búcsút kell vennem. Ne sírjon érettem, ne sírjon
8 1, 3 | vennem. Ne sírjon érettem, ne sírjon utánam. Nincs itt
9 1, 3 | kalauzolta. Szegény édesanya, ne aggódj miatta!~ ~
10 1, 4 | háromnapos esős idő. De hogy is ne lett volna szomorú, mikor
11 1, 4 | De én... de én... nem, ne mondja senki, hogy vágyom
12 1, 4 | bujdosó fiamnak. Mondtam én: Ne sírjon, ne ríjon, nemzetes
13 1, 4 | Mondtam én: Ne sírjon, ne ríjon, nemzetes nagyasszony,
14 1, 4 | én árva, bujdosó fiamnak: ne búsuljon értem. Isten el
15 1, 4 | sok lesz!~- Igyál, öreg, ne félj! Virágos kedvem van!
16 2, 6 | nemesember vagy. A szegénységedet ne szégyelljed, fiam. Ma fent,
17 2, 6 | ilyen az élet. A gazdag el ne bizakodjon, a szegény el
18 2, 6 | bizakodjon, a szegény el ne csüggedjen. Fiatal vagy,
19 2, 6 | a mi királyunk, hej, ne szólj szám, nem fáj fejem,
20 2, 6 | mondta ez a szikrádzó szem: ne bántsd a királyt! Szent
21 2, 6 | kezében az írás! De azt senki ne csudálja: tenger boldogság
22 2, 7 | Piroskával, nem múlt el nap, hogy ne firtatta volna:~- Eljössz,
23 2, 7 | szálfát - hát ezen ugyan ki ne kacagott volna!~Hanem csak
24 2, 7 | először Rozgonyi Piroskát. Bár ne látta volna, vagy látja
25 2, 7 | Hallod, Lőrinc, hallod? No, ne félj, Tar Lőrinc. Nem vádollak
26 2, 8 | többet hozzám gyermeket ne küldjön. Az anyjának meg
27 2, 8 | nem adta.~No, azt senki ne csodálja, hogy a királynak
28 2, 8 | nagy erejű Toldi!~Mondjam, ne mondjam, hogy egyszeribe
29 2, 8 | pincébe szaporán, s hogy ne kelljen kétszer járni, hozott
30 2, 9 | feljegyezzük róla, hogy le ne tagadhassa. Ajándékot hoz -
31 2, 9 | Uratokat, Lajos királyt úgy ne szolgáljátok, hogy agyatokba
32 2, 10| szomjaztatlak, de úgy, hogy ne halj meg! Hallod, Toldi,
33 2, 10| szabadságomat. Addig meg ne lássam szép Magyarországot,
34 2, 11| a seregnek utánaeredtem. Ne búsuljon érette a kisasszony,
35 2, 11| királynéhoz, nyisd meg a szívedet. Ne félj, örülni fog, ha szándékod
36 2, 11| leányt neked megszereztem? Ne felejtsd el, Lőrinc. Hogyha
37 2, 11| vendég! Szeretné mondani: ne, ne! Üzenj neki, ne jöjjön
38 2, 11| vendég! Szeretné mondani: ne, ne! Üzenj neki, ne jöjjön el
39 2, 11| mondani: ne, ne! Üzenj neki, ne jöjjön el ide: de mégsem
40 2, 11| sírva imádkozik: bárcsak ne jőne el! Mindezt imádkozza,
41 2, 11| áztatja Toldi Miklós kezét: ne, ne, ne ölje meg!~Nézzetek
42 2, 11| Toldi Miklós kezét: ne, ne, ne ölje meg!~Nézzetek ide,
43 2, 11| Toldi Miklós kezét: ne, ne, ne ölje meg!~Nézzetek ide,
44 2, 12| vigasztalják sértő tréfaszóval: ne búsulj. Búsuljon a ló, elég
45 2, 12| háza!~- Lakatot rá, hogy ne lássam többet! - tör fel
46 2, 13| Miklósról is. Eredj, többé ne lássalak!~Még ki sem támolygott
47 2, 13| S ha már meg kell halni, ne haljon meg gyáván. S ki
48 2, 14| Hagyjátok itt nekem! Ne temessétek el! - könyörög
49 2, 14| meg az én szép Piroskám, ne temessétek el!~Szem nem
50 2, 14| fagyott... De most senki ne csudálja, ha meghűlt a vér
51 3, 15| summákat érő a vén házban, hogy ne menjen üres kézzel... Ihol
52 3, 15| Kikerüld! Né - ott egy göbbenő! Ne zökkentsd belé a szekeret,
53 3, 15| Felséges királyném, szavam meg ne bántsa, Toldi Lőrinc özvegye
54 3, 15| meg a királyné hidegen -, ne dicsekedj vele, a sírfosztogatóval!
55 3, 16| Hozzád fordul a szíve. Ne temesd el magad, amíg van
56 3, 16| eredj, folytasd a bujdosást. Ne félj, ne csüggedezz, veled
57 3, 16| folytasd a bujdosást. Ne félj, ne csüggedezz, veled lesz az
58 3, 17| Csak aludjék, leányasszony, ne féljen, míg engem lát!~-
59 3, 17| mondta:~- Hallod-e, cimbora, ne tréfálj velem. Szerencsésen
60 3, 18| kijusson az országból. Csak ne állítsák világi törvény
61 3, 18| világi törvény elé. Csak ne kelljen gyalázatos halállal
62 3, 18| az ifjú tovább beszélt:~- Ne mondj ítéletet, míg meg
63 3, 18| becsületemmel is, csak hogy ne azé a másé, méltatlan emberé
64 3, 18| az érseknek átkát, csak ő ne átkozott volna meg! Az ő
65 3, 18| vagy-e az a Kola Toldi?~- Ne felejtsd az alkut - tért
66 3, 18| Hanem, hogy éppen név nélkül ne járjak veled, hívj fráter
67 3, 19| csakugyan a szőrcsuhát?~- Ne tépelődj sokat - biztatta
68 3, 19| paripa is. S hogy szükséget ne láss: nesze, ez a tarsoly.~
69 3, 19| lesz akkor?~- No, már attól ne félj - mondotta az ifjú. -
70 3, 20| ágyúkat.~- Csak a vajda meg ne neszelné - mondotta magában
71 3, 20| szép hazámból. Miért? Most ne kérdje, felséges királyom.
72 3, 20| ugyan szemmel, de egyébként ne akadályozzák a dolgában:
73 3, 20| király élete! Hiszen csak ne állana előtte a király,
74 3, 20| pajzsát fölébe tartotta, hogy ne érjék a lezuhanó kövek s
75 3, 20| Megkérdezzük, felség?~- Nem, nem, ne kérdjétek...~Gondolt most
76 3, 21| ez most!~- Csak bátran, ne félj. Holnap reggel át kell
77 3, 21| vízbe, illő, hogy pusztulni ne hagyja az ifjút. Hanem bizony,
78 3, 21| mondhatom meg egyedül.~- Ugyan, ne bolondozz. Mi most a Durazzói
79 3, 21| testének. De jó vérből való. Ne engedd csatába, hagyjad,
80 3, 21| leveleket az öreganyjának: ne búsuljon, lelkem, öreganyám.
81 3, 21| könyörögve, esdve nézett reá.~- Ne félj, ne félj! - szólalt
82 3, 21| esdve nézett reá.~- Ne félj, ne félj! - szólalt meg a kobzos. -
83 3, 21| élelmet, se vizet oda be ne vihessenek. Majd megadják
84 3, 21| királynak azonban bántódása ne essék.~Közben titokban üzent
85 3, 21| akarja Durazzói Károly, hogy ne álljon ki bajvívásra s aztán
86 3, 21| Mondja a királynak:~- Felség, ne felejtse, hogy magyar olasz
87 3, 22| gyökeredzett volna a lába.~- Ne, te, né! - kiáltott Bence -,
88 3, 22| Bence -, az Isten Istenem ne legyen, ha nem látom a Pejkót.
89 3, 22| Szép kicsi lovagom! No, ne félj éntőlem, a csúnya baráttól.
90 4, 23| Felséges királyom, szavam meg ne sértse, henye életet él
91 4, 23| vén sas. - Csak aztán el ne művelődjék. Jöhetnek még
92 4, 23| meghaltam, ide temess, Bence! Ne tégy fejfát mellé; elég
93 4, 23| erővel, mint akkor! S csak ne volna rajtam a sok fegyver,
94 4, 24| senki? Hát nem ismertek meg. Ne is ismerjenek. Gyerünk,
95 4, 24| Otthon a mi helyünk. Aztán el ne felejtsd: oda temess engem.
96 4, 24| oda temess engem. Aztán el ne felejtsd: az az ásónyél
97 4, 24| dárdása!~Hát, azt senki ne csudálja, hogy a vén Bence
98 4, 24| fegyveremet. Hadd ragyogjon újra, ne marja a rozsda. Ád még nekem
99 4, 24| hogy a bámészkodó sokaság ne követhesse, a hátulsó kapun
100 4, 24| megfeddenéd apró kölykeidet, hogy ne csúfolnák vitéz vén fejemet!~
101 4, 24| orvossága. Lejárt az én órám. Ne felejtsd: oda temess. Ne
102 4, 24| Ne felejtsd: oda temess. Ne felejtsd, az ásónyél...~
103 4, 24| király. Oh, add a kezedet. Ne váljunk haragban.~Megmozdula
104 4, 24| szeresd, de a kérgét ne faragd le róla. Ha le nem
105 4, 24| megbocsátasz nekem? Hű szolgádat ne féltsd. Lesz őreá gondom.
|