Part, Paragraph

  1   1,  2 | szaporítom egy-két virágszállal a te dicsőséged fényes koszorúját!~
  2   1,  2 |           öcsém, katonának. Ott a te helyed, nem a parasztok
  3   1,  3 |     hazudsz, hazug minden szavad! Te vetettél engem paraszti
  4   1,  3 |          nagyon rég volt, amikről te szóltál...~- De igaz egy
  5   1,  3 |           szeretem szókat szólasz te, kis gazdám. Ugyan mért
  6   1,  3 |         gazdám. Ugyan mért lennél te világ bujdosója? Egy-két
  7   1,  3 |    Szilajt, a Csákót, a Bimbót, a te szép ökreidet? Hát Rigó
  8   1,  4 |    érkezett király városába, mint te, Toldi Miklós. Paripán nyargalt
  9   1,  4 |       Miklós. Paripán nyargalt ő, te meg csak ballagtál szegénylegény
 10   1,  4 |          elfajult a vére. Hátha a te öcséd lebírná a cudart?~-
 11   1,  4 |          egy sem mondta: jere be, te derék legény, vacsorálj
 12   1,  4 |          Bence! Édes öreg szógám! Te vagy-e, te vagy-e? Ó, édes
 13   1,  4 |           öreg szógám! Te vagy-e, te vagy-e? Ó, édes Istenem!~
 14   1,  4 |          Istenem, áldott legyen a te szent neved - rebegte Bence,
 15   1,  4 |            lelkemre kötötte, hogy te magad szegd meg.~Fogta a
 16   1,  4 |           jó Rigó lovamnak? Hát a te lovadnak?) Közben elékászálódott
 17   1,  5 |             Vitéz, fogjunk kezet. Te sem láttál engem, én sem
 18   1,  5 |             No, Toldi György, hát te sem ismered? Nem ismered.
 19   1,  5 |           a Toldi Lőrinc fia vagy te, fiam?~Felelt Miklós bátran:~-
 20   1,  5 |      megszerezem apai jussodat: a te jó György bátyád magától
 21   1,  5 |   lemondott a maga jussáról, le a te javadra. Úgy van-e, Toldi
 22   1,  5 |         hitt, úgy repül tefeléd a te édesanyád!~Hej, aki ezt
 23   2,  6 |         Hadd hallom hát, öcsém, a te nevedet is.~- Az én nevem -
 24   2,  6 |     vendéget: nosza, fiú, próbálj te is szerencsét, hátha...
 25   2,  7 |           volna:~- Eljössz, ugye, te is? Már hogyne jönnél el!
 26   2,  7 |   pecsétet a furcsa gondolatra.~- Te Lőrinc! - állott meg hirtelen. -
 27   2,  7 |        hívja: jere, lódíts egyet, te is jobbik kezem!~- Puff! -
 28   2,  8 |      medre tele volna borral, azt te mind kiinnád, akkor sem
 29   2,  8 |          köztük. Szégyelld magad, te bolondos fiú! Ej, ej, te
 30   2,  8 |          te bolondos fiú! Ej, ej, te nagy vitéz... No lám, no
 31   2,  8 |         Hol fáj, édes szívem? Óh, te kicsi bolond, te! Itt fáj?
 32   2,  8 |      szívem? Óh, te kicsi bolond, te! Itt fáj? No, megállj. Nem
 33   2,  8 |        hiába nézel rám megütődve, te kis szeleverdi!~Hogy nézett
 34   2,  8 |           én, tudom én, hogy ahol te kaszálsz, az le van kaszálva.
 35   2,  8 |           esnék idegen országban, te meg szabad volnál: bíznál-e
 36   2,  9 |        bár fiatalabb vagyok, mint te, még nem valék nálad. Szégyellem
 37   2,  9 |         gondom volt, hiszen tudod te jól, nekünk királyoknak
 38   2,  9 |          tyúkkal, kaláccsal vár a te szerető bátyádurad.” Lajos
 39   2,  9 |          a követet: igyál, ecsém, te is, tudom, megszomjaztál,
 40   2,  9 |  égszakadás, földindulás, szaladj te is, pajtás! Hiszen szaladtak
 41   2,  9 |         hajts térdet-fejet, aztán te is helyet foglalhatsz oldalamon.~
 42   2,  9 |       mindenféle cókmókkal.~- Hát te mit csináltál? Mit raktál
 43   2,  9 |   rikkantott rá Toldi. - Mit! Hát te raboltál? Nesze a váltsága!
 44   2,  10|    világszép Örzse, mondá neki: a te udvari leányod lesz Rozgonyi
 45   2,  10|      Örzsike. - Látom a bánatot a te szép szemedben, s szeretlek
 46   2,  10|  szemedben, s szeretlek tégedet a te bánatodban. Óh, nézz a szemembe!
 47   2,  10|       titkos nehéz bánat. Szeress te is engem!~Őrizte egész nap
 48   2,  10|        Sem ez, sem az nem borul a te sírhalmodra. Éheztetlek,
 49   2,  10|          kiabált fel:~- Hallgass, te boszorkány, rút ördögi lélek!
 50   2,  11|            Rokonom ő nekem!~- Óh, te szerencsétlen! Óh, te boldogtalan!
 51   2,  11|         Óh, te szerencsétlen! Óh, te boldogtalan! Nem rokonod
 52   2,  12|          mondta: boldogtalan lész te koporsód zártáig. A másik
 53   2,  12|         azt mondta: magadra vess, te vagy okozója. Egyszer közel
 54   2,  12|         volt hozzád a boldogság s te elszaladtál előle. Most
 55   2,  12|         látna, nem ismerne reád a te édesanyád. Arcod beesett,
 56   2,  13|         akkor - szólt a király -, te sem vagy lovag, Toldi Miklós
 57   2,  13|       Toldi Miklós.~- Velem jössz te mostan! - ordított Lőrincre
 58   2,  13|          Egy szál kard van velem. Te állig fegyverben. Nem lehet
 59   2,  14|   megszólalt: Hol vagyok? Ki vagy te?~No, Toldi Miklós, most
 60   2,  14|           Fuss innét, fuss innét, te, férjem gyilkosa! Örökre
 61   3,  16|          de kevés ideig tartott a te örömed! Piroskának csak
 62   3,  16|        fráter Mikola volt a neve. Te legyél ezután fráter Mikola.~
 63   3,  16|     szegény pára, gazdátlan pára, te sem viszed sokáig! Aztán
 64   3,  17|        beváltatom a magam részét, te is váltasd be a magadét.~-
 65   3,  17|      pajtás. Hát nem én raboltam? Te csak őrt állottál.~- Úgy?
 66   3,  17|          állottál.~- Úgy? Hát nem te futottál meg, mikor jött
 67   3,  17|           nem, feljelentlek, hogy te raboltad ki a Rozgonyi sírboltját.~
 68   3,  18|        kobzos ifjú:~- Magyar vagy te, testvér. Miért kínlódsz
 69   3,  18|          Toldi!~- Magyar vagy hát te is! Ugye hogy magyar vagy?
 70   3,  18|        jól van, nem is tudakolom. Te se tudakold az enyémet.
 71   3,  18|     Mondotta az ifjú:~- Nem bűn a te bűnöd, édes jó barátom.
 72   3,  18|          kérdezte tréfásan -, nem te vagy-e az a Kola Toldi?~-
 73   3,  18|        elől. - Én sem tudakolom a te nevedet, te se tudakold
 74   3,  18|           tudakolom a te nevedet, te se tudakold az enyimet.
 75   3,  19|       volnék az az ember.~- De ha te vagy az, minek bújtál te
 76   3,  19|          te vagy az, minek bújtál te szőrcsuhába?~- Átok üldöz,
 77   3,  19|       kardot a kezedbe: az lesz a te lelked orvossága. Mostanában
 78   3,  19|    császárnak. Vitézek közt van a te helyed. Én magam is csak
 79   3,  19|          a társának:~- Én megyek. Te jössz-e?~- Veled megyek,
 80   3,  20|          mutasd meg, mit tudsz. A te kezedben van a király élete!
 81   3,  21|       mindjárt más nótát pengetsz te, kobzos! Itt haltál meg,
 82   3,  21|         ki van Averszánál. Láttál te sok álmot, de azt, tudom,
 83   3,  21|       Johanna urának:~- Hallod-e, te már egyszer akartál bajt
 84   3,  21|          verekedj meg vele. Hisz, te nagy vitéz vagy! Vagy csak
 85   3,  21|      cudar! Mit nem cselekedett a te gonosz lelked! Kezdted azzal,
 86   3,  21|        gyalázatosan megfojtották, te voltál az első, ki bevádoltad
 87   3,  21|         haraggal a király. - Nos, te magad vezeted ki s nyomban
 88   3,  22|  gyökeredzett volna a lába.~- Ne, te, né! - kiáltott Bence -,
 89   3,  22|           más... Hanem, hol jársz te itt?~- Hej, hogy hol járok
 90   3,  22|     hallja mindenki:~- Lovag vagy te újra, vitéz Toldi Miklós!~
 91   3,  22|          s Toldi után a - kobzos. Te is megérdemled a király
 92   3,  22|           vitéz, szólj, mi volt a te bűnöd?~Elmondá a vitéz,
 93   3,  22|           S intett a kobzosnak: - Te most mehetsz, vitéz. Te
 94   3,  22|           Te most mehetsz, vitéz. Te meg - fordult a király Toldihoz -
 95   3,  22|    csókjából.~- Derék legény vagy te! - mondá a nagyasszony.~-
 96   4,  23|        haza Nagyfaluba. Ott már a te helyed.~Eredj haza Nagyfaluba!~
 97   4,  23|   Takarítsd meg ragyogó fényesre. Te meg, fiam - fordult ismét
 98   4,  23|       életet meguntad?~- Meguntad te! - dörgött Toldi Miklós. -
 99   4,  23|  Rákiáltott a barátra: - Mit! Hát te még csúfolsz? Nagy öklelőfádat
100   4,  24|   köszöntet. Nem haragszik ő rád, te se haragudjál. Azt hitte,
101   4,  24|            Hallod, Bence? Megyek. Te meg súrold addig az én fegyveremet.
102   4,  24|       könnye is kicsordult.~- Oh, te derék vitéz! Mért, hogy
103   4,  24|    lehanyatlott.~- Oh, hű barátom te, legnagyobb vitézem! - mondá
104   4,  24|      szeme könnybe lábadt - ugye, te is megbocsátasz nekem? Hű