Part, Paragraph
1 1, 2 | is Laczfi a vitézeit: - No lám, melyik tartja ki közületek
2 1, 3 | kérdést az édesanyjához, no lám, még azt is megkérdi:~-
3 1, 3 | s arcul ütötte Miklóst.~No, Toldi György, készülj a
4 1, 3 | készült a védelemre.~- No, no, kis uram - szólalt
5 1, 3 | készült a védelemre.~- No, no, kis uram - szólalt meg
6 1, 3 | falást sem, mióta eljöttél? No, ülj le ide, édös szógám,
7 1, 3 | ordítása, fogcsikorgatása. No most, Miklós, véged, ha
8 1, 3 | földre szegezte a ruhájukat - no, most keljetek fel, ha valamitől
9 1, 4 | szó nem jött a szájára.~No, de éppen elég volt az ijedtségből,
10 1, 4 | csuda? - álmélkodott Bence.~No, ha eltört a kés, ott a
11 1, 4 | ruhája, lovagi ruhája. No, cseh vitéz, készülj a halálra!~
12 1, 4 | volt a vasszelencében.~- No, öreg - mondotta Miklós -,
13 1, 5 | megszólította Toldi Györgyöt.~- No, Toldi György, hát te sem
14 1, 5 | sem ismered? Nem ismered. No, jó. Mindegy már, akárki,
15 1, 5 | dicsőségét! Oda írja, oda!~No, Miklós, jól megfogd ezt
16 2, 6 | úgy indult Budáról - hová, no, azt bizony ő maga sem tudta.
17 2, 6 | nem fogta le a gondját (No, abban volt része!), egyszer
18 2, 6 | fűzte tovább gondolatját. No, mindegy, úgy lesz, ahogy
19 2, 6 | kedves, a szépséges leányzón.~No, de ő most nem király, csak
20 2, 6 | kigyelmed! Jaj, de kicsi étkű! No, ebből. No, abból. Még egy
21 2, 6 | de kicsi étkű! No, ebből. No, abból. Még egy falást.
22 2, 6 | aki nevét, hírét örökölje?~No, ahogy megtudta, kinek a
23 2, 6 | Eddig még igazat mondott, no, most jön a füllentés.)
24 2, 6 | még király is lehetsz!~No, de már erre mind a hárman
25 2, 6 | szám, nem fáj fejem, de - no, egy szó mint száz, őkigyelme
26 2, 6 | szíve szerint való leányt. No, most megtalálja. Ez ám
27 2, 6 | király. És ott a pecsétje. No, azt se csudálja senki,
28 2, 7 | szennyes szóval érinti a nő becsületét, bár sohasem
29 2, 7 | célozgatott, tréfásan, komolyan:~- No, Miklós, mi lesz már? Mindég
30 2, 7 | Miklós a házasság dolgát.~No, hanem most, hogy gondolatban
31 2, 7 | nekem, nem a házasélet! No, lám, csak az kéne, hogyha
32 2, 7 | termetünk csakhogynem egyforma. No, áll-e az alku? Én vívok,
33 2, 7 | nevetgéltek: hát ez mit akar? No, nézz oda, a balkezű Lőrinc!
34 2, 7 | címerüket, a lovuknak színét. No, már erre én sem vesztegetek
35 2, 7 | meg a fejüket csóválták: no, lám, no, lám, Lőrinc, a
36 2, 7 | fejüket csóválták: no, lám, no, lám, Lőrinc, a balkezű
37 2, 7 | címert visszacserélt vele.~- No, Lőrinc, szereztem néked
38 2, 7 | Hallod, Lőrinc, hallod? No, ne félj, Tar Lőrinc. Nem
39 2, 8 | üzenetét által nem adta.~No, azt senki ne csodálja,
40 2, 8 | leányát, a kicsi Anikót. No lám, azt hitte a nagyasszony,
41 2, 8 | volt, még a nagyapám is), no, de nem kerítek nagy feneket
42 2, 8 | gyöngyélet a katonaélet. No, bizony ha mondtam, ez is
43 2, 8 | ő nem marad parasztnak. No, ha nem maradsz, mondok,
44 2, 8 | Ej, ej, te nagy vitéz... No lám, no lám...~Szégyelld
45 2, 8 | te nagy vitéz... No lám, no lám...~Szégyelld magad...
46 2, 8 | s elvágódik az udvaron.~No, ekkor már kint volt Toldiné
47 2, 8 | kicsi bolond, te! Itt fáj? No, megállj. Nem fáj? Óh, de
48 2, 8 | félkomolyan, féltréfásan mondja:~- No, de édesanyám, lelkem, én
49 2, 9 | lakodalomba megy a király!~No, majd meglátjuk, bízzuk
50 2, 9 | erősebb fegyverünk is...~No, ebben szépen megnyugodott
51 2, 9 | míg olasz bőrbe bújtak! No, csakhogy kikacagták magukat,
52 2, 9 | ahol lakozott a császár, no de, mindegy: majd oda is
53 2, 9 | is elmegy Lajos király.~No, ha tisztességgel fogadták,
54 2, 9 | nemde? Vagy talán haragszol? No, no, csillapodjál. Mondom,
55 2, 9 | Vagy talán haragszol? No, no, csillapodjál. Mondom, hogy
56 2, 9 | nem lenne. Akarod? Akarod. No, hát kezet rája.~Nyomban
57 2, 9 | király mosolyogva csitította: No, no, fiam, Toldi! Aztán
58 2, 9 | mosolyogva csitította: No, no, fiam, Toldi! Aztán a tizenegy
59 2, 9 | mond, meg is teszi Toldi!~No, de vérrel vagy vér nélkül,
60 2, 9 | vagyon, elég volna grófnak!~No, Miklós, örülsz-e? Örült
61 2, 9 | nehéz bánatja volt vele, - no meg - Bence. A fiatal Bence.
62 2, 9 | holmit le kellett raknia. No, nem is csuda. Mi tenger
63 2, 9 | eltűnik egy lovas: ölében egy nő rémülten sikoltoz, jajgat,
64 2, 10| Élsz-e, Toldi Miklós? No, csak élj - halálig! Innen
65 2, 10| egy rikácsoló női hang. - No, csak élj! Tudd meg, enyém
66 2, 11| lovamat, utána az óriásnak. No, a gazdám a nyomában is
67 2, 11| egyszer-egyszer hárman is beszélnek s no lám, mi csuda történt? -
68 2, 11| Toldira:~- Lovag! Védd meg egy nő becsületét!~Lovag, védd
69 2, 11| becsületét!~Lovag, védd meg egy nő becsületét... Ez neki szólt.
70 2, 11| szólt. Ő a lovag, Piroska a nő, kinek becsületét meg kell
71 2, 12| reszketve, mint a nyárfalevél.~No, Bence, lesz most haddelhadd!
72 2, 13| nehéz lakatok: se ki, se be!~No, de nem ülhetett otthon
73 2, 13| partjára, mondta Toldi: no, most pihenj egyet, Lőrinc.
74 2, 13| fegyverben. Nem lehet panaszod. No, csak pihenj, Lőrinc!~Lenyomta
75 2, 14| Hol vagyok? Ki vagy te?~No, Toldi Miklós, most szedd
76 3, 15| a hír, de jő mindennap, nő, növekedik, sokasodik: nincsen
77 3, 15| eljössz?~- Világ végére is!~- No lám, nagyanyámasszony! Egyet
78 3, 16| Hiszen volt röhögés.~- No lám, milyen buta szerencséje
79 3, 17| van a derekán, az övben!~No, ha ott volt, Bence meg
80 3, 17| szóval, amit gondolt:~- No, leányasszony, felragyogott
81 3, 17| felelték, hogy: a dózse. No, ha a dózse, mentek a dózséhoz,
82 3, 18| mindjárt bűnt bűnre halmoznak!? No, várjatok - s kikapta nyakából
83 3, 19| erőlködtek megszakadásig. No, nincs más mód, ökröket
84 3, 19| kint is van már az úton!~- No - mondta az a nagy úr, aki
85 3, 19| barátságosan, kegyesen Toldinak:~- No lám, vitéz, de más lettél!
86 3, 19| Rámismernek. S mi lesz akkor?~- No, már attól ne félj - mondotta
87 3, 20| melyen a király állott. No, barát, most mutasd meg,
88 3, 21| magas hegyek mindenfelé. No, éppen jó helyre került!~
89 3, 21| szembetalálkozott velök a kobzos.~- No, kobzos, merre ment a király?~
90 3, 21| volna meg ő száz halállal!~No, ha nagy volt a bánata,
91 3, 21| dologban - morgott Toldi. - No, ott leszek én is!~Jó hajnalban
92 3, 22| Bizonyosan elloptak, ugye, Pejkó? No, ha el, bizony vissza is
93 3, 22| pillanatban lépett ki a barát.~- No, Pejkó, mi történt? - szólt
94 3, 22| kar.~- Szép kicsi lovagom! No, ne félj éntőlem, a csúnya
95 3, 22| s szereti ez ifjút.~- No lám! - nevetett a király. -
96 3, 22| úgy. Vajon úgy leszen-e? No, mindjárt meglátjuk.~Ihol
97 4, 23| valaki, aki halni akar? No, csak egymás után!~Volt
98 4, 23| bírta ezt a szörnyű terhet.~No, volt kacagás, volt élcelődés,
99 4, 23| fogódzott: emiatt nem mozdul.~No, de erre Bencét is elhagyta
100 4, 23| Miklós volt ez a vitéz.~No, kapott is Pósafalvi János
101 4, 24| is, ifjú valék én is...~- No, add a kezedet, hogy visszajössz,
102 4, 24| akarták vinni a király elé. S no, nézz oda: milyen nagy becsületje
103 4, 24| boldogan törülgette a szemét. No lám, no lám, kisütött az
104 4, 24| törülgette a szemét. No lám, no lám, kisütött az igazság
|