Part, Paragraph
1 1, 3 | tekerte a kulacs nyakát.~Szép rendesen asztalt terített (
2 1, 3 | elhagyni az édesanyádat? A szép gazdaságot? A Darut, a Szilajt,
3 1, 3 | a Csákót, a Bimbót, a te szép ökreidet? Hát Rigó lovadat,
4 1, 3 | népeit, akik úgy szeretnek? A szép rónaságot? A búzaföldeket?
5 1, 3 | Miklós az édesanyjához, szép gyöngén lenyúlt a kezéhez
6 1, 3 | Lelkemnek fele, édes szép magzatom! - áradozott az
7 1, 3 | szóval ki tudná elémondani, szép sorjában pennával leírni,
8 1, 4 | özvegyasszony s elmondta Miklósnak szép rendjébe: hogy jött Csehországból
9 1, 4 | akkor állott ki az ő két szép fia - jaj, mért állottak
10 1, 4 | boldogságtól!~Haj, ha ez a szép álom mindörökké tartana!
11 1, 4 | kebeléből Bence a zacskaját, szép sorjában belépengette a
12 1, 4 | az is megcsudálta deli szép termetét, szép magyaros
13 1, 4 | megcsudálta deli szép termetét, szép magyaros táncát.~Aztán...
14 1, 5 | akinek megölted két dali szép fiát. Szolgaságod sem kell,
15 1, 5 | mája az ebugattának, amint szép csendesen ballagtak a csolnak
16 1, 5 | lelkem? Itt velem, mellettem, szép Budavárában. Hadd menjen
17 1, 5 | Együtt, együtt, lelkem, szép magzatom - suttogta Toldiné.~ ~
18 2, 6 | ember.~Épp egy szépséges szép leányzó állott a kút mellett,
19 2, 6 | tisztességgel köszönt:~- Szép jó estét, szép kisasszony!
20 2, 6 | köszönt:~- Szép jó estét, szép kisasszony! Szabad-e a lovamat
21 2, 6 | Köszönöm szíves hívását, szép kisasszony, de én szegény
22 2, 6 | öcsém - fogadta a gazda, egy szép öregember. Aztán leültette
23 2, 6 | mindből kellett enni, a ház szép leánya oly édesen, oly kedvesen
24 2, 6 | király nyelve. Poharat emelt, szép szavakkal felköszönté Rozgonyi
25 2, 6 | nagy földet bejártam, sok szép leányt láttam, de e leányzóhoz
26 2, 6 | Nono - mondta az öreg -, szép, szép, de több annál, hogy
27 2, 6 | mondta az öreg -, szép, szép, de több annál, hogy a lelke
28 2, 6 | több annál, hogy a lelke szép. S közben vizsgálta a vendéget,
29 2, 6 | szívét, nem tarthatta tovább, szép csendesen szedegetni kezdette
30 2, 6 | hajolt nagy terhétől.~- Szép a leány, szép, szép, minek
31 2, 6 | terhétől.~- Szép a leány, szép, szép, minek is tagadnám:
32 2, 6 | terhétől.~- Szép a leány, szép, szép, minek is tagadnám: én szépnek
33 2, 6 | az új törvény szerint sok szép földem, házam nem maradhat
34 2, 6 | színe elé. Ottan elmondaná szép rendjébe búját-baját s megkérné
35 2, 6 | messze földre szállott, hány szép leány esekedett, epekedett
36 2, 6 | esik szíve.~Így fűzte a szép, virágos gondolatokat a
37 2, 6 | Hogy kigyúlt az arca a szép Piroskának! Hogy reszketett
38 2, 6 | Minek is gondolna? Annyi szép leány van Budán, szebbnél
39 2, 7 | más az, hogy gazdag is, szép is a leány, sok mente alatt
40 2, 7 | fegyverüket Rozgonyi lányáért, a szép Piroskáért.~- Itt a király! -
41 2, 7 | előbb nagyot néztek, aztán szép csendesen nevetgéltek: hát
42 2, 7 | uram egyetlen lányáért, a szép Piroskáért! Előre, vitézek!~
43 2, 7 | s porba fordult menten a szép szál dalia.~Hej, de megváltozott
44 2, 8 | ablakból rég nem látott deli szép fiát! Nézd, mi csuda történt!
45 2, 8 | felderült egy pillanatra, szép gyengén leölelte Anikót
46 2, 8 | Hiszen az lett volna csak szép, hogy könnyezve találja
47 2, 8 | volt, ami vele történt. Szép álom volt, elmúlt - legyen
48 2, 9 | színleg hortyogni kezdettek, szép suttyomban lehengergettek
49 2, 9 | bezárták Prága kapuját, s szép szerént meg sem nyílik az.
50 2, 9 | látja, hogy ölében egy szép leány hever aléltan. Sziklás
51 2, 10| Piroskát felvitte Budára. Szép háza volt Budán Rozgonyi
52 2, 10| nyájas volt hozzá Kesziben! Szép gyöngén kézen fogta Lajos
53 2, 10| S intett egy szépséges szép leánynak, aki nem vala más,
54 2, 10| Látom a bánatot a te szép szemedben, s szeretlek tégedet
55 2, 10| áldott napját. Itt senyved el szép fiatalsága.~De ím, egyszerre
56 2, 10| tulajdon bátyámat. Mienk lesz e szép vár, annak tenger kincse.
57 2, 10| rabló kezére. S elmondán ezt szép rendiben, szóla ekkor, amint
58 2, 10| szabadságomat. Addig meg ne lássam szép Magyarországot, míg egy
59 2, 11| hullatta könnyeit, két szép szemét szinte vakra sírta.
60 2, 11| szíve titkát, nyakába borult szép Örzsikének, lángba borult
61 2, 11| nagy a sorja annak, drága szép kisasszony! - S nagy feneket
62 2, 11| báránnyá a vérszomjas tigris. Szép gyöngén keblére vonja a
63 2, 13| bosszúsan. Ezer ráncba borult szép magas homloka.~- Nos, akkor -
64 2, 14| Nem, nem halt meg az én szép Piroskám, ne temessétek
65 2, 14| éretted a síri világba, édes szép szerelmem! Jere velem, jere.
66 2, 14| Jere velem, jere, édes szép Piroskám!~Így áradott Toldi
67 3, 16| Rajta volt a halál jegye szép halovány arcán. Szemének
68 3, 16| lejárt hozzá nap nap után a szép Örzse, a bánatos királykisasszony -
69 3, 16| altatja, csitítgatja Piroska a szép Örzsét, míg ő maga mélyen
70 3, 16| cédulát. Arra a cédulára szép sorjában le volt írva az
71 3, 17| pillanatban le is ragadott szép szemepillája, aludott csendesen,
72 3, 17| színe elé kerültek, Anikó szép sorjában elémondá a nagy
73 3, 17| mentek, ki az országból, szép Magyarországból!~Anikó pedig
74 3, 18| bujdokoltunk, amíg eljutottunk szép Olaszországba! Aztán meghalt
75 3, 18| ő fegyverével. Szépséges szép leány volt a díja az én
76 3, 18| egyszerre csak felnyílt szép szeme pillája. Rémülten
77 3, 19| nyögve terül el a földön a szép, ágas-bogas szarvú állat.
78 3, 19| napsugárban.~- Oh, drága, szép lovam, hogy kerültél ide?~
79 3, 20| várat, ha tudja, de ő bizony szép szerént nem adja. Maroknyi
80 3, 20| kisgyermekkoromban elkerültem szép hazámból. Miért? Most ne
81 3, 21| egy kis patak mellé. Ott szép gyengén leemelte az elalélt
82 3, 21| asztalfőre, leültek a hercegek is szép sorjában, legelül a magyar
83 3, 22| írta e levelet, diktálta szép Örzsének, bosnyák fejedelem
84 3, 22| beléje, nem magáról, de szép Örzséről - majd megtudjuk,
85 3, 22| köszönésire is emlékszik: Szép jó estét, szép kisasszony!),
86 3, 22| emlékszik: Szép jó estét, szép kisasszony!), s hogy rágondolt
87 3, 22| el, őmiatta tört le ez a szép virágszál.~De lassanként
88 3, 22| átölelte két erős kar.~- Szép kicsi lovagom! No, ne félj
89 3, 22| ismerjük mi egymást.~S elmondta szép rendjében, hogy ismerkedtek
90 3, 22| hogy ismerkedtek meg. Aztán szép csendesen kiment az ifjú
91 3, 22| s pengete azon édes-bús szép nótát. Szava is volt a nótának.
92 3, 22| többet bujdosnia. Mehet haza szép Magyarországba, lovagi ruhában!
93 3, 22| nekem, haldoklónak. Egy szép leány, szép ő maga, szép
94 3, 22| haldoklónak. Egy szép leány, szép ő maga, szép a lelke, felvenni
95 3, 22| szép leány, szép ő maga, szép a lelke, felvenni készül
96 3, 22| ölelésnek, csóknak, fordult szép Örzséhez s mondta mosolyogva:
97 3, 22| értek: hogy elröpült a bánat szép Örzse szívéből! Szereti
98 3, 22| búsan a násznagyi táncot a szép menyasszonnyal.~- Miután
|