Part, Paragraph
1 1, 3 | kacaj, pohárcsengés, s mikor aztán teleették, -itták
2 1, 3 | tengődött így a nádasban - vajon mikor lészen innét szabadulása?
3 1, 3 | legyintgetett a kezével Miklós, de mikor újra édesanyjára fordította
4 1, 3 | hallja. Sokáig nem hallja, de mikor hall róla, nagy lesz az
5 1, 3 | jobbra-balra vasöklével, s mikor ezzel nem győzi, nagyot
6 1, 3 | esett volna le a szívéről, mikor a gonosz gondolatot messze
7 1, 4 | nagyot dobbant a szíve, mikor negyedik nap délben Rákos
8 1, 4 | szerint ki nem sírta magát. Mikor kissé lecsöndesült, újra
9 1, 4 | is ne lett volna szomorú, mikor szörnyű szomorú dolgot kellett
10 1, 4 | Nem így mondtad egyszer, mikor kérdeztelek, hogy van-e
11 1, 4 | bujdosott szerencsétlen vérem, mikor gyilkossá lett. Talán már
12 1, 4 | együtt valamennyiökben, s mikor szegény Miklós meg akart
13 1, 4 | szent neved - rebegte Bence, mikor magához tért, mikor kitapogatta
14 1, 4 | Bence, mikor magához tért, mikor kitapogatta Miklós kezén,
15 1, 4 | sokat sír, sokat epekedik? Mikor aztán kifogytak a szóból,
16 1, 4 | sokáig. Jó fennjárt a nap, mikor felébredett.~ ~
17 2, 6 | Budán egy lélek sem látta, mikor elillant hazulról a király:
18 2, 6 | leányzó állott a kút mellett, mikor a király belépett az udvarra.
19 2, 6 | nyelvét. Már sok pohár ürült, mikor megtudta, hogy kinek asztala
20 2, 6 | virágot vitézsége koszorújába, mikor úgysincs fia, aki nevét,
21 2, 6 | szíve közepéből! Hanem mikor a nevetésnek vége szakadt,
22 2, 6 | fűzte tovább, kötögette, mikor lefeküdt a puha nyoszolyába (
23 2, 7 | már? Mindég csak egyedül? Mikor táncolok már a lakodalmadon?~-
24 2, 7 | hát szelíden beszélt, de mikor a társai tapogatóztak, kitört
25 2, 7 | pazarolta a szót, hanem mikor felvirradott az indulás
26 2, 7 | Miklós, hogyne ment volna, mikor a király parancsolta, de
27 2, 7 | király is megrezzent tőle, mikor egyszer rátekintett: nem
28 2, 7 | szorongva lesik, várják: mikor kezdődik a nagyszerű játék.~
29 2, 7 | Lökös uram, a követ!), de mikor véget ért a sokszavú jelentés,
30 2, 8 | virágos jókedvet mutatott, de mikor leszállott az éjszaka, nem
31 2, 8 | más ok mián nem aludott, s mikor istenigazában kimulatta-tombolta
32 2, 8 | nagyasszony nagy örömét, mikor megpillantá az ablakból
33 2, 8 | ételnek, italnak java, mikor aztán vége felé járt a lakoma,
34 2, 8 | emlékszik-e, kis uram, mikor együtt mentünk a király
35 2, 8 | szaggatottan szíve nagy bánatját, s mikor végire ér, felszakad szívéből
36 2, 8 | szíve szerint Toldi is, de mikor kinevette magát, komolyra
37 2, 8 | arról nekem, fizetett-e, s mikor és kinek adót ez az ország,
38 2, 9 | magyar sereg Trencsénben, mikor a király megérkezett, s
39 2, 9 | akkor sem lohadt le a kedve, mikor jött a császár követe, s
40 2, 9 | közben Toldi előreugratott, s mikor éppen a lépcső aljába ért
41 2, 9 | szörnyen lefittyent az ajaka, mikor a sok drága holmit le kellett
42 2, 10| király a prágai kalandra, mikor Rozgonyi uram Piroskát felvitte
43 2, 10| kegyelmére gondolt, s hát még, mikor tapasztalta, hogy a király
44 2, 10| lánya, de este, hej, este, mikor nyugalomra tértek, odasompolygott
45 2, 10| titkát, de leste, várta, mikor jön Toldi Budára. Hátha
46 2, 10| Piroska lelke így vívódott. Mikor lezuhant, elvesztette eszméletét,
47 2, 10| dühöngött szegény Toldi Miklós, mikor felülről ismét gyenge világosság
48 2, 10| maradt a vak sötétségben. Mikor van éjjel, mikor van nappal,
49 2, 10| sötétségben. Mikor van éjjel, mikor van nappal, honnét tudta
50 2, 10| Pejkón úgy, ahogy elhagyta, mikor Jodok vára udvarán leszökött
51 2, 11| nem. Hej, szegény Piroska! Mikor csak a jó Isten látta, hullatta
52 2, 11| kikérdezte, hol járt, merre volt, mikor jött, miért maradt el az
53 2, 11| Emlékszel, mit mondtam, mikor azt a leányt neked megszereztem?
54 2, 11| magányosságban.~Hát Piroska? Hej, mikor megtudta az urától, hogy
55 2, 11| tud jőni remegő ajkára. De mikor magára marad, térdre esik,
56 2, 12| Piroska az apai házban, mikor Toldi eltávozott: vele maradott
57 2, 12| nem mutatta magát. Látta, mikor Toldi elvágtatott Pejkó
58 2, 12| magányosságba, a szalontai várba. Mikor a király ezt a várat ajándékozta,
59 2, 12| Toldiné, volt mit lásson, mikor a házba benyitott. Szinte
60 2, 13| Nagyot nézett a király, mikor Lőrinc állig fegyverben
61 2, 13| hegy oldalán, a Duna felé, mikor hirtelen, váratlan elejbe
62 2, 13| átvitték a holttestet, s mikor éppen letették a tornác
63 2, 14| megzavart, visszasompolygott s mikor eltávozni látták Toldit,
64 2, 14| halottat raboltak ki, de mikor a szegény megtört, roskadozó
65 3, 15| ékes: akkor viselte fején, mikor hitet mondott az urának.
66 3, 16| nagyot könnyebbedett a szíve, mikor a Bakony erdőben, magas
67 3, 16| barátok vízhordó szamara.~Hej, mikor ezt megtudta! Talpából a
68 3, 17| engem lát!~- Hogy lássalak, mikor behunyom a szememet? - nevetett
69 3, 17| Hát nem te futottál meg, mikor jött Toldi Miklós? Adod
70 3, 17| lakmároztak bűnös testükön.~Mikor pedig elvivék a rablókat,
71 3, 18| volt, nem egyéb. De Toldi, mikor közéjük került, csak arra
72 3, 18| forgatja a szemét, imádkozik, mikor mások látják, hogy mennél
73 3, 18| az ifjú a csuda dolgot s mikor a szent hadnak híre-pora
74 3, 19| újraszületett volna Toldi, mikor másnap reggel vitézi ruhában,
75 3, 19| vágtat szélnél sebesebben, s mikor már nyomába ér, lekeríti
76 3, 19| lelke, megfiatalodott. De mikor a vadászatnak vége volt:
77 3, 20| hittük, nem bírunk velök, mikor égből-e vagy a föld fenekéből,
78 3, 20| testét sem nyíl, sem kopja. Mikor aztán eszenélkül szerteszaladt
79 3, 20| dicsőséget másnak. Hanem mikor éppen készülődött a király,
80 3, 20| bosszúsága. Éppen most tűnt el, mikor legnagyobb szükség lett
81 3, 20| van? - kérdezte a király, mikor éppen indulóban voltak.~-
82 3, 21| hozz nekünk bizonyos hírt. Mikor jő erre a király s csakugyan
83 3, 21| Pejkó lován. Este volt már, mikor elindultak, egész éjszaka
84 3, 21| csapat, hasadozott a hajnal, mikor szembetalálkozott velök
85 3, 21| hajtott háromszáz németet, de mikor a táborba értek: volt barát,
86 3, 21| idején menjenek a kápolnába s mikor a bajvívás kezdődik, üssenek
87 3, 21| Elég, ha őrzik kívülről.~Mikor aztán sebjét kiheverte a
88 3, 21| öcsém ellen fordítottad. Mikor aztán öcsémet gyalázatosan
89 3, 22| soha. Kicsi kis leány volt, mikor Prágában jártakor lekötötték
90 3, 22| apáca voltom nem tiltaná. Mikor felébredtem s őt megpillantottam,
91 3, 22| Aztán elbocsátá kegyesen, de mikor vége volt az ünnepségnek,
92 3, 22| megesett a szörnyű történet. Mikor harcot emelt bősz Zách Félicián...~-
93 3, 22| Nesze - szólt a király, mikor a kobzos elment -, itt egy
94 3, 22| kezét, ajkát, arcát. Hanem, mikor vége lett ölelésnek, csóknak,
95 4, 23| művelődjék. Jöhetnek még idők, mikor hadba kell szállni. Majd
96 4, 23| Toldi, szemét törülgetve, mikor egyszerre egy lovas vitéz
97 4, 24| vénember. - Bezzeg megismert, mikor védtem két erős karommal!
|