Part, Paragraph
1 0, 1 | én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar leányok! Száll
2 0, 1 | tietek is, magyar fiúk, magyar leányok! Száll a lelkem
3 0, 1 | Amikor három tenger mosta a magyar birodalom határát. Tudjátok-e
4 0, 1 | áldozhat hazáért, királyért, a magyar név becsületéért. Mint a
5 0, 1 | én lelkemmel a tietek is, magyar fiúk, magyar leányok!~ ~
6 0, 1 | tietek is, magyar fiúk, magyar leányok!~ ~
7 1, 4 | szigetében páros bajra hívja a magyar vitézeket. Akik még kiálltak,
8 1, 4 | mindet megcsúfolta, s a magyar nemzetet rút szókkal gyalázza.
9 1, 4 | egész világot, hogy satnya a magyar, elfajult a vére. Hátha
10 1, 5 | leányok s várták, akad-e ma magyar vitéz, ki a cseh vitézzel
11 1, 5 | nyugtalanul nézett körül, a magyar urak szemlesütve ültek,
12 1, 5 | száján: csúfolja, gyalázza a magyar nemzetet. Fel-felrikkant:
13 1, 5 | Fel-felrikkant: Hát ez a magyar vitézség? Hol vannak a magyar
14 1, 5 | magyar vitézség? Hol vannak a magyar vitézek? Talán bizony mind
15 1, 5 | összeroppantja ő most a magyar vitéz kezét! De Toldi sem
16 1, 5 | Hagyd meg az életem, vitéz magyar bajnok, s neked adom minden
17 1, 5 | jó. Mindegy már, akárki, magyar vagy idegen, a magyar név
18 1, 5 | akárki, magyar vagy idegen, a magyar név becsületéért tette életét
19 1, 5 | vétkeztél. De merthogy a magyar névnek dicsőséget szerzél,
20 2, 6 | a helye volt meg, igaz, magyar módra ki volt vetve a kapunak
21 2, 6 | érezte. Hiába, hiába, nincs a magyar szívnek kerek földön párja!
22 2, 7 | megszólal a zene, a bús magyar zene. Asztalokhoz ülnek
23 2, 8 | üzent Károly cseh király a magyar királynak. Mert tőle hozott
24 2, 8 | sokáig megvárakoztatá a magyar követséget, s amikor meg
25 2, 8 | Trencsén mellett összegyűl a magyar sereg, s onnét indulnak
26 2, 9 | gyülekeztek Trencsén mellett a magyar hadak, indult Lajos király
27 2, 9 | csak rá.~Ott volt már a magyar sereg Trencsénben, mikor
28 2, 9 | ezeknek felolvastatá Károly a magyar király levelét, mit szólnak
29 2, 9 | voltaképpen tőrbe akarja csalni a magyar királyt mézes-mázos szavú
30 2, 9 | cselédek! Olasz gúnyában csupa magyar vitéz! Jól tudom, nem volna
31 2, 9 | Voltak három annyin, mint a magyar vitézek, s ugyancsak megadták
32 2, 9 | lándzsák. Összenéztek titkon a magyar vitézek, az olasz bőr alatt
33 2, 9 | órát sem mentek együtt, a magyar vitézek annyit már megértettek
34 2, 9 | bajtársak megkóstolni a magyar bort.~- Adjunk-e nekik? -
35 2, 9 | megállapodtak, tábort ütöttek, s a magyar vitézek színleg hortyogni
36 2, 9 | mi tenger ajándékot hoz a magyar király. Csődültek a népek
37 2, 9 | jó bor! - mondogatták a magyar vitézek, s sűrűn koccintgattak
38 2, 9 | hadd emlegessék meg a magyar király vendégjárását. Virradatkor
39 2, 9 | mindenkit levert lábáról a magyar király bora. Hiszen csak
40 2, 9 | Pedig vért nem is ontottak a magyar vitézek, csak inkább a levegőbe
41 2, 9 | voltaképpen egy csapatnyi magyar forgatta fel Prágát? Gondolt
42 2, 9 | Nyomban elállották a kaput a magyar vitézek, de hogy, hogy nem,
43 2, 9 | Lajos király, nyomában a magyar vitézek, a császár ránéz
44 2, 9 | második követ is: Oda Prága! Magyar elfoglalta!~Haj, bezzeg
45 2, 9 | császár palotáján, folyt a jó magyar bor, akkor aztán negyedik
46 2, 10| kudarcát (kitűnt, hogy a magyar sereg csak megmutatta magát
47 2, 10| Addig meg ne lássam szép Magyarországot, míg egy szálig
48 2, 10| talált. Így kívánta ezt a magyar becsület.~ ~
49 3, 17| kérdezősködniök: merre húzódott a magyar sereg? Vajon hol, merre
50 3, 17| Vajon hol, merre jár a magyar király?~Vala pedig Lajos
51 3, 17| nagy bánatja. Harcolnak a magyar vitézek s ő nem lehet köztük!
52 3, 18| mosolyodott a kobzos ifjú:~- Magyar vagy te, testvér. Miért
53 3, 18| Miért kínlódsz hát csehül? Magyar vagy, jól látom, s lehet
54 3, 18| Hej, megörült Toldi!~- Magyar vagy hát te is! Ugye hogy
55 3, 18| vagy hát te is! Ugye hogy magyar vagy? Mondjad a nevedet.
56 3, 18| vagyok. Hallottad a hírét? Ha magyar vagy, tudom, hogy hallottad.
57 3, 18| Hallottam mesélni mostanában egy magyar vitézről. Láttam is lerajzolva,
58 3, 19| magamat. Hiába, a vér, a magyar vér!...~- Hát jó, megyek -
59 3, 19| szoktuk ezt mi, felség, a magyar alföldön.~Hát ez így volt
60 3, 20| maroknyi népével, mielőtt a magyar sereg vezére, az erdélyi
61 3, 20| sem nem német, hanem igaz magyar fajta. Magyar volt a hetvenhetedik
62 3, 20| hanem igaz magyar fajta. Magyar volt a hetvenhetedik nagyapja
63 3, 20| igaz, hogy csupa szomorú magyar nótát pengetett), közben
64 3, 21| oldalon megmászták a falat a magyar vitézek - Melfi vára is
65 3, 21| vitézek - Melfi vára is magyar kézre került!~Hiszen került
66 3, 21| kézre került!~Hiszen került magyar kézre még több vár is, ki
67 3, 21| jelentette, hogy bajban van ott a magyar sereg, s még nagyobb lesz,
68 3, 21| kiált neki valaki, de nem magyar nyelven: német szájból eredt
69 3, 21| kobzos s suttogva mondta - a magyar seregtől, hogy hírt vigyek
70 3, 21| hajtották a királyfogókat a magyar táborba. Ötven magyar vitéz
71 3, 21| a magyar táborba. Ötven magyar vitéz hajtott háromszáz
72 3, 21| vitézével. Hej, lett riadalom a magyar táborban! Ihol, itt a király,
73 3, 21| választás nincs itt. Rohannak a magyar vitézek, nem ismer itt senki
74 3, 21| neki, hová, merre húzódik a magyar sereg, s mire visszatért
75 3, 21| csak ennyi:~Amint a harcoló magyar sereg felé közeledett, egyszerre
76 3, 21| szólalt meg a kobzos. - Magyar vagyok én is. Nem lesz bántódásod.~-
77 3, 21| Nem lesz bántódásod.~- Ha magyar vagy, lovag is vagy - suttogta
78 3, 21| bajmester: egy olasz, egy magyar. Aztán három-három lovag:
79 3, 21| három-három lovag: olasz és magyar legyen jelen igazlátónak.~
80 3, 21| fogvacogva jöttek, ámbátor a magyar urak Lajos parancsára hercegekhez
81 3, 21| szép sorjában, legelül a magyar urak.~Na, nem lehetett panaszuk
82 3, 21| Felség, ne felejtse, hogy magyar olasz ellen törvényt nem
83 3, 21| Nem illett királyhoz. A magyar királyhoz...~ ~
84 3, 22| a királynak s állottak a magyar vitézek négyszegben a trón
85 3, 22| kikiálták, jöttek sorba a magyar vitézek, király színe elé.
86 4, 23| mind az idegent majmolja. Magyar világ helyett idegen világ!~
87 4, 23| hogy meg kell védeni a magyar becsületet: vajon ki védi
88 4, 23| üzenetjüket: vége, vége a magyar dicsőségnek. Hadijáték vagyon
89 4, 23| táncoltatja, magát mutogatja, a magyar vitézséget csúfondáros szókkal
90 4, 23| sütött szemmel álltak a magyar vitézek. A király már felállt,
91 4, 24| volt-e igazam? Elpusztult a magyar, elcsenevészedett. Volt-e
92 4, 24| kelt ki, hogy megmentse a magyar becsületet! Hullott a virág
93 4, 24| reád bízom. Reád. Ezt s a magyar népet... szeresd, de a kérgét
94 4, 24| féltsd. Lesz őreá gondom. A magyar népre is. Hisz mindig szerettem
95 4, 24| Hisz mindig szerettem a hű magyar népet. Erejét, hatalmát
96 4, 24| vitéz. Világhíres bajnok. Magyar vitézségnek, magyar becsület
97 4, 24| bajnok. Magyar vitézségnek, magyar becsületnek hatalmas oszlopa.~
|