Part, Paragraph
1 1, 2 | neki téli estéken az öreg Bence, apjának hű fegyveres szolgája.
2 1, 3 | Nehogy fejbe kólints!~- Bence, Bence, édes öreg Bencém! -
3 1, 3 | fejbe kólints!~- Bence, Bence, édes öreg Bencém! - kiáltott
4 1, 3 | szolgának.~Szólt az öreg Bence, csak úgy zokogta el:~-
5 1, 3 | egy szóig - vágott közbe Bence.~- Igaz, igaz, tudom, bár
6 1, 4 | látatlan erő fellökte volna - Bence volt, az öreg Bence, ő kocogott
7 1, 4 | volna - Bence volt, az öreg Bence, ő kocogott az országúton,
8 1, 4 | országúton, Pest felé!~- Bence! Bence! Édes öreg szógám!
9 1, 4 | országúton, Pest felé!~- Bence! Bence! Édes öreg szógám! Te vagy-e,
10 1, 4 | te szent neved - rebegte Bence, mikor magához tért, mikor
11 1, 4 | Már elment! - mondta Bence, de nem így gondolta, hanem
12 1, 4 | mi a csuda? - álmélkodott Bence.~No, ha eltört a kés, ott
13 1, 4 | Ez már más! - mondta Bence, s egyet hunyorított.~Bezzeg
14 1, 4 | hágunk.~Eléhúzta kebeléből Bence a zacskaját, szép sorjában
15 1, 4 | kedves lovát, melléje a Bence lovát (akár a gazdája, öreg
16 1, 4 | egy öreg kannával!~Nézte Bence, nézte, aggoskodva nézte,
17 1, 4 | táncát.~Aztán... hát az öreg Bence már elnyúlt a padon, javában
18 1, 5 | Közben, míg odajárt, a vén Bence ragyogóra kefélte a Rigó
19 1, 5 | ballagott gyalogszerrel Bence: úgy haladtak a Duna partján.~
20 2, 8 | konyhát, elékerült a vén Bence is (Hej, de levénült az
21 2, 8 | gondolt, mit nem az öreg Bence, került-fordult, bevezette
22 2, 8 | legény fiát (Bezzeg hogy Bence volt a neve!), s nagy köhintgetéssel,
23 2, 8 | forgatva állott mellette), s Bence a neve is (apám is Bence
24 2, 8 | Bence a neve is (apám is Bence volt, még a nagyapám is),
25 2, 8 | viseltes vitézi ruhát: nesze, Bence, öltözz fel vitéznek!~Hiszen
26 2, 8 | könnyezve találja a fiatal Bence, ki vitézi ruhában ott áll
27 2, 9 | bánatja volt vele, - no meg - Bence. A fiatal Bence. De lett
28 2, 9 | no meg - Bence. A fiatal Bence. De lett volna Toldi szívén
29 2, 9 | Keservesen nézett vissza Bence a drága holmira, de bezzeg
30 2, 11| daliától, akit megkérdezett: Bence ha tud róla. Mindig hátul
31 2, 11| a leány:~- Hallod-e, jó Bence, hová lett a gazdád?~- A
32 2, 11| feneket kerített a beszédjének Bence. Meghiszem azt, fontos személy
33 2, 11| veleje mégiscsak az volt a Bence beszédjének, hogy Toldi
34 2, 12| szekér az udvarra, a fiatal Bence, aki künt ácsorgott, szaladt
35 2, 12| kisompolyogtak. Csak az ifjú Bence maradott benn, meghúzódva
36 2, 12| mint a nyárfalevél.~No, Bence, lesz most haddelhadd! Hiszen
37 2, 12| így, rászolgált erre öreg Bence satnya sarjadéka. De hová
38 3, 15| anyának.~- Fogj be, öreg Bence, megyek a királyhoz.~De
39 3, 15| megrakott szekérbe: elöl a két Bence, az öreg s az ifjú. Emez
40 3, 15| győzöm a gyaloglást. Velem jő Bence is. A fiatal Bence! Ugye,
41 3, 15| Velem jő Bence is. A fiatal Bence! Ugye, Bence, eljössz?~-
42 3, 15| is. A fiatal Bence! Ugye, Bence, eljössz?~- Világ végére
43 3, 15| egymástól: öregasszony, öreg Bence indultak hazafelé nagy búsan,
44 3, 15| nagy búsan, Anikó s az ifjú Bence meg csak ezt várták, uccu!
45 3, 16| vitéz (mármint Anikó meg Bence) Isten hírével, majd találkozunk
46 3, 17| Anikó és Bence~Sok mindent összegondolhatott
47 3, 17| narancsfának árnyékában, Bence pányvára ereszté a lovakat,
48 3, 17| aludott csendesen, édesen, Bence meg állott egy helyben:
49 3, 17| ordított rá e pillanatban Bence, ki lándzsát szegezve ugrott
50 3, 17| övben!~No, ha ott volt, Bence meg is találta, az övet
51 3, 17| tenger drága kincs! Nézzed, Bence, nézzed.~- Biz itt van elég -
52 3, 17| itt van elég - mondotta Bence, s sóváran nézte a temérdek
53 3, 17| bátyám nevéről! Hallod-e Bence, hallod-e?~- Hallom, hallom -
54 3, 17| Hallom, hallom - örvendezett Bence, de ő egyébnek is örvendett.
55 3, 17| leányasszonynak! - mondta Bence. - Bezzeg, hogy úgy lesz,
56 3, 17| de nekividult Anikó és Bence! Most már mehettek ők is
57 3, 17| oda szerencsésen Anikó és Bence. Előrement a dózse követje,
58 3, 21| rákiált Bencére: Gyere, Bence, gyere! Mit volt, mit nem
59 3, 21| nem tenni, utána kullogott Bence is, bizony nem jó kedvvel.
60 3, 21| szerencsére. Hej, szegény Bence, ő már csüggedten üldögélt
61 3, 21| a leány:~- Itt maradunk, Bence. Miklós bátyám nélkül nem
62 3, 21| Igaz, igaz - motyogott Bence. - A gazdám nélkül nem mehetünk
63 3, 22| csapathoz szegődhessen.~- Hamar, Bence, hamar, nyergeld a lovamat,
64 3, 22| Ne, te, né! - kiáltott Bence -, az Isten Istenem ne legyen,
65 3, 22| loplak én! - beszélt hozzá Bence s szeretettel veregette
66 3, 22| szél, de nem arra, amerre Bence rángatta, hanem egyenest
67 3, 22| hirtelen állott meg, hogy Bence nagyot nyekkenve fordult
68 3, 22| szóra felugrott a földről Bence, ámbátor nyilallott minden
69 3, 22| maga is. Csak csendesen, Bence. Én vagyok, a gazda. Nehogy
70 3, 22| hol járok itt?~Megeredett Bence nyelve s elmondta töviről-hegyire,
71 3, 22| is, a kobzos is, bizony Bence sem maradt itt. (Erősen
72 3, 22| kis unokám! Hallod, öreg Bence? Fogj be, de szaporán!~Szaporán,
73 3, 22| pödörte meg bajszát a vén Bence.~Aztán sor került ám a kobzosra
74 4, 23| Porladozik régen az öreg Bence is. Csak ketten maradtak.
75 4, 23| ketten maradtak. A „fiatal” Bence is hogy leöregedett! Mit
76 4, 23| van szabva. Kiballag utána Bence is, nézi, nézi, mit csinál
77 4, 23| Mit volt mit nem tenni, Bence is kapát ragadott, odaállott
78 4, 23| És mostan megszólalt:~- Bence! Hű cselédem. Figyelj a
79 4, 23| Ha meghaltam, ide temess, Bence! Ne tégy fejfát mellé; elég
80 4, 23| ásónak nyele.~Hej, szegény Bence, hogy zokogott a szomorú
81 4, 23| szeméből is.~- Menjünk haza, Bence. A nap is lepihent. Pihenjünk
82 4, 23| kérdezte Bencét nagy lihegve.~Bence sírva mutatott a gödörbe.~
83 4, 23| ott leszek, ott leszek!~- Bence! Öreg szolgám. Láss a lovam
84 4, 23| pattant, indult Budára, utána Bence nagy készülettel.~Harmadnap
85 4, 23| volt élcelődés, míg szegény Bence végigcammogott a tömeg között.~-
86 4, 23| azt a hasadt tekenőt?~De Bence úgy tett, mintha ügyet sem
87 4, 23| Elragadja a paripája!~De Bence büszkén, megvetően hordozza
88 4, 23| szegény párának? Hátratekint Bence s hát néhány kamasz legény
89 4, 23| Kardot neki, szógám!~Hozta Bence a kardot, az olasz markába
90 4, 24| lássa mindenki: ihol, a hű Bence, Toldi vén dárdása!~Hát,
91 4, 24| ne csudálja, hogy a vén Bence nyomban elfeledte a mai
92 4, 24| a rozsda valamennyit!~- Bence fiam, látod? Lesz itt dolga
93 4, 24| én királyomhoz! Hallod, Bence? Megyek. Te meg súrold addig
94 4, 24| térde roskadozott, s ha Bence hirtelen meg nem öleli,
95 4, 24| nagyuram - kapkod szegény Bence -, mi történt, mi baja?
96 4, 24| sírás nélkül nem állta meg Bence. Látja, el nem tagadhatja,
|