Part, Paragraph
1 1, 3 | kopófalkáival, végiggázolja a szegény emberek vetésit, aztán telt
2 1, 3 | gőgösen fordult el Miklóstól.~Szegény fiú úgy állott a szoba közepén,
3 1, 3 | tenyerébe hajtva.~S amíglen ült szegény Toldi Miklós a palánk tövében,
4 1, 3 | melegét!~Így kesergett magában szegény Toldi Miklós, mígnem hajnal
5 1, 3 | rabságra vagy tán csúf halálra! Szegény édesanyja! Megszakad a szíve
6 1, 3 | vezérelte. Ő kalauzolta. Szegény édesanya, ne aggódj miatta!~ ~
7 1, 4 | fölemelte fejét a keresztről a szegény özvegyasszony (mert az volt,
8 1, 4 | beszédet. De nem zaklatta a szegény özvegyet, míg az szíve szerint
9 1, 4 | Lecsillapodott e szókra a szegény özvegyasszony s elmondta
10 1, 4 | temetőkertben. Istennek ajánlotta a szegény özvegyasszonyt, s szinte
11 1, 4 | ennyit:~- Felség, nem akarom szegény öcsém részét...~Azzal kitántorgott
12 1, 4 | hogy alig evett valamit szegény Toldi Miklós, éhség, vándorlás,
13 1, 4 | elcsigázta, csak úgy leroskadott szegény feje egy ház előtt a padra.
14 1, 4 | valamennyiökben, s mikor szegény Miklós meg akart húzódni
15 1, 4 | A vér a fejébe szökött szegény fiúnak. Lám, csavargónak,
16 1, 4 | még ott dőzsöl a bátyja, szegény édesanyja pedig álmatlan
17 1, 4 | Tépelődött, búslakodott magában szegény Miklós, azt sem tudta, merre
18 1, 4 | lovagi ruhám - tusakodott szegény feje -, hej, mit cseleked
19 1, 4 | igazították, hol, merre lakik a szegény özvegyasszony. Kimerülten
20 1, 4 | vitted tündéri szárnyadon a szegény bujdosót, hogy ím, mosolygás
21 1, 4 | fojtotta szertelen kedvében. Szegény, jó öreg! A lélegzete is
22 1, 4 | lefekteti, elföldeli. - Na, szegény vén fejem, ezt nem érdemeltem! -
23 1, 5 | mégis elfogadom, s annak a szegény özvegynek adom, akinek megölted
24 1, 5 | nyárfalevél, úgy reszketett szegény.~- Hallgatsz, tehát úgy
25 2, 6 | is beállít, s mint afféle szegény vándorember meghallgatja
26 2, 6 | emberei? Nem sanyargatják-e a szegény embert? Egy mértékkel mérik-e
27 2, 6 | beszélt vele, legföljebb szegény nemesembernek nézte. Így
28 2, 6 | be ide-oda, most meg mint szegény kárvallott nemesember ment
29 2, 6 | zálogolják meg!), hadd egyék szegény pára. Éppen nézte, nézegette,
30 2, 6 | volna, eszébe jutott: az ám, szegény pára, ni, de ímmel-ámmal
31 2, 6 | ő most nem király, csak szegény kárvallott nemeslegény,
32 2, 6 | szép kisasszony, de én szegény ember vagyok (mutatja a
33 2, 6 | kerek földön párja! Lám, őt szegény embernek nézik, s hogy megvendégelik.
34 2, 6 | nevet mondania. Akármilyen szegény ember, neki is van neve!~-
35 2, 6 | gazdag el ne bizakodjon, a szegény el ne csüggedjen. Fiatal
36 2, 6 | uram, kedves bátyámuram! Szegény létemre nagy földet bejártam,
37 2, 6 | gyanakodva nézte: hátha nem szegény nemesifjú. Hallott ő már
38 2, 6 | gazdag úrfiakról, hogy szegény legénynek öltöztek, s úgy
39 2, 6 | szegények. Nem bánom én, ha szegény is, ha ágrólszakadt is,
40 2, 6 | Megnyomta Rozgonyi uram erősen a szegény szót, az ágrólszakadtat,
41 2, 6 | ékesebbek, mért járna utána?~Szegény Rozgonyi Piroska, de megszomorodott!
42 2, 7 | volt! - jajdul fel a szíve szegény Piroskának. Ó, mennyit vigyázta,
43 2, 8 | egy, a legvitézebb: Toldi. Szegény Miklós, ő sem aludt egész
44 2, 8 | más, mint Anikó!) gazdag, szegény, deák, apród, de hiába.
45 2, 8 | amennyit kellett volna. - Szegény kis Anikó, ugyan mit gondoltál?
46 2, 8 | Anikó, ugyan mit gondoltál? Szegény kis virágszál, kire tekintesz
47 2, 9 | s mint a nyárfa levele, szegény, úgy remegett. Csak ezt
48 2, 9 | sötét pincébe zuhant le szegény Toldi Miklós... Vak sötét
49 2, 9 | Rozgonyi Piroska!~Pedig várja szegény, szívszakadva várja... Hej,
50 2, 10| keservesen sírt, siratta szegény Örzsét, holott sirathatta
51 2, 10| mást mondott a szíve. Óh, szegény Piroska!~Fetrengett vala
52 2, 10| börtönöd falait! Így dühöngött szegény Toldi Miklós, mikor felülről
53 2, 10| haraggal elszelelt Jodovna, s szegény Toldi Miklós ott maradt
54 2, 10| újra sorvadott, aszott, szegény Toldi Miklós kegyetlen sorsának
55 2, 11| egyedül Toldi nem. Hej, szegény Piroska! Mikor csak a jó
56 2, 11| megmentett lánnyal? Óh, szegény Piroska! Hogy mondja el
57 2, 11| megaláztam! - őrjöngve kiáltá szegény Toldi Miklós s esze nélkül
58 2, 12| Tépelődött, vergelődött szegény, keserű vádakkal illette
59 2, 12| be, öreg, fogj be!~Haj, szegény Toldiné, mit kellett megérned!
60 2, 12| hát! Majd megszakadt szíve szegény nagyasszonynak.~Na, Miklós,
61 2, 12| árkon-bokron túl volt.~Na, szegény Toldiné, volt mit lásson,
62 2, 13| Budán lesz? Beleizzadott szegény Lőrinc, aztán meg a hideg
63 2, 14| Rozgonyi uram budai palotája. Szegény öregember! Van-e nagyobb
64 2, 14| nekivágott a rengeteg erdőnek...~Szegény feje, sejtelme sem volt
65 2, 14| raboltak ki, de mikor a szegény megtört, roskadozó öreg
66 3, 15| lett Toldi Miklós! Haj, szegény nagyasszony! Isten csudája,
67 3, 15| nincsen otthon nyugovása a szegény anyának.~- Fogj be, öreg
68 3, 15| én neveltem!~És leborult szegény nagyasszony a királyné lábához.
69 3, 16| látjuk Piroskát: él-e még szegény? Hát Toldi, a „gyilkos”,
70 3, 16| szomorú mosolya ez. Na, szegény öreg Rozgonyi, de kevés
71 3, 16| Csak bőre, csontja volt meg szegény párának. Feje, háta csupa
72 3, 16| nagyot sóhajtott: hej, szegény pára, gazdátlan pára, te
73 3, 16| Volt részük a böjtben. Szegény Pejkó a szemétdombon tengődött,
74 3, 17| megsértette a lovagi törvényt.~Szegény Anikó nem értette, hogy
75 3, 18| Olaszországba! Aztán meghalt szegény. Én árván maradtam. Árva
76 3, 18| álmaimban egykori hazámban!~- Szegény fiú - sóhajtott Toldi. -
77 3, 19| vet a szarvas nyakára s szegény vad nyakaszegetten esik
78 3, 21| nagy búnak eredett ismét szegény Toldi.~- Lám, lám - panaszolá
79 3, 21| hátáról, elmerült a vízben. Szegény kobzosnak a feje sem látszott.~
80 3, 21| addig bódorgott erre-arra szegény feje, hogy egyszer csak
81 3, 21| volt a paripán.~- Ej, ej, szegény fiú! Valami apród lesz...~
82 3, 21| áldott szerencsére. Hej, szegény Bence, ő már csüggedten
83 3, 21| dobták ki holttestét, amelyen szegény Endre királyét... Otthagyták
84 3, 21| temetetlen. Amint hagyták szegény Endrét...~De akkor éjjel
85 3, 22| letört, elhervadott.~- Szegény leány! - sóhajtott a király.~
86 3, 22| pecsételték meg a békét.~- Szegény apa! - sóhajtott ismét a
87 3, 22| Nem vette észre.~- Óh, szegény Piroska! - jajdult fel a
88 4, 23| ennek az ásónak nyele.~Hej, szegény Bence, hogy zokogott a szomorú
89 4, 23| kacagás, volt élcelődés, míg szegény Bence végigcammogott a tömeg
90 4, 23| ment, csak idétlenkedett szegény feje, s még jobban kacagták.
91 4, 23| balra. Mi baja eshetett a szegény párának? Hátratekint Bence
92 4, 24| beszakadt az asztal - hej, szegény Toldi Miklós! Ez vala az
93 4, 24| drága nagyuram - kapkod szegény Bence -, mi történt, mi
|