Part, Paragraph
1 0, 1 | már, hová vezetlek? Nagy Lajos király idejébe. Ez volt
2 1, 2 | esztendeje élte világát Lajos király udvarában, s csak
3 2, 6 | Rozgonyi Piroska~Lajos király egyszer mit gondolt
4 2, 6 | ifjú legény volt még akkor Lajos király, s ámbátor a szíve
5 2, 6 | között.~És alá volt írva: Lajos király. És ott a pecsétje.
6 2, 8 | szörnyű harag vetett lángot Lajos király szívében. Ám erőt
7 2, 8 | nagy lakomát is laktak, Lajos király virágos jókedvet
8 2, 8 | Úgy esett a dolog, hogy Lajos király, amint illik, követséget
9 2, 8 | szüksége van reád Nagy Lajos királynak!~Még jóformán
10 2, 8 | olvasá, amint következik:~Mi Lajos, magyarok királya, adjuk
11 2, 9 | mellett a magyar hadak, indult Lajos király is Budáról nagy,
12 2, 9 | üzenetet? Vagy elmondta, s Lajos csakugyan megijedett? De
13 2, 9 | igyekezettel magyarázgatták jóra Lajos király levelét.~- Ugyan
14 2, 9 | te szerető bátyádurad.” Lajos király pedig, ahogy Károly
15 2, 9 | tervet, s másnap éjjel indult Lajos király olasz gúnyás vitézeivel,
16 2, 9 | is megelégedhetett volna Lajos király. Voltak három annyin,
17 2, 9 | hordót!~Jól gondolta ezt ki Lajos király. Amint első este
18 2, 9 | végére is elkísérték volna Lajos királyt.~Még meg sem érkeztek
19 2, 9 | mindegy: majd oda is elmegy Lajos király.~No, ha tisztességgel
20 2, 9 | fogadták, meg is emberelte Lajos király a város elejét: az
21 2, 9 | császár követe, s mondá Lajos királynak, hogy császár
22 2, 9 | császár őfelsége hallott már Lajos király megjöveteléről, örvend
23 2, 9 | Prágát? Gondolt erre is Lajos király, nosza, a kapuhoz,
24 2, 9 | magyarok királyát.~Belép Lajos király, nyomában a magyar
25 2, 9 | hajt-e térdet-fejet neki Lajos király. Hiszen azt várhatja.
26 2, 9 | azt várhatja. Visszanézte Lajos merőn a császárt, szemét
27 2, 9 | amint ütésre szorongatta. De Lajos király csak hallgatott,
28 2, 9 | szóval szólítja a hírnök Lajos királyt: lépjen hát közelébb,
29 2, 9 | hajtson térdet-fejet, de Lajos csak hallgatott tovább.
30 2, 9 | helyet foglalhatsz oldalamon.~Lajos király erre sem mozdult
31 2, 9 | remegett. Csak ezt várta Lajos, most már megszólala:~-
32 2, 9 | tizenegy királyok! Uratokat, Lajos királyt úgy ne szolgáljátok,
33 2, 9 | szóra így mondotta Toldi, de Lajos király mosolyogva csitította:
34 2, 10| Miklós~Még nem indult volt el Lajos király a prágai kalandra,
35 2, 10| Szép gyöngén kézen fogta Lajos király Piroskát, úgy vezette
36 2, 10| magyarok királyát. Szereti, bár Lajos el van már jegyezve!~Sírt
37 3, 16| tovább magát. Őt a király, Lajos király meg sem látja. Ha
38 3, 17| azt is, hogy ők egyenesen Lajos király táborába igyekeznek,
39 3, 17| valami kedvességet tehet Lajos királynak; örült, mert őkigyelmének
40 3, 17| attól, hogy visszajövet Lajos király Velencébe is ellátogat,
41 3, 17| vigyék a rablókat Nápolyba, Lajos király színe elé.~Haj, de
42 3, 17| magyar király?~Vala pedig Lajos király akkor Akvile városában,
43 3, 18| testvér. Zács Félicián, kit Lajos király apja lekaszaboltatott.
44 3, 20| A rőt barát~Lajos királynak sok vár és város
45 3, 20| hűlt helyüket találja, de Lajos király nem az az ember volt,
46 3, 20| egyebet gondolt. Jól tudta Lajos király, hogy az a barát
47 3, 20| történt, úgy lesz, ahogy lesz, Lajos király amit egyszer feltett
48 3, 20| bizony mégiscsak elesett Lajos király ez egy dicsőségtől:
49 3, 20| Most már mehetett tovább Lajos király, indult is a seregével
50 3, 21| Azért vetett pedig rá adót Lajos király, merthogy a város
51 3, 21| történt, amit most elbeszélek.~Lajos király, szokása szerint,
52 3, 21| vagyok, mégpediglen Tarantói Lajos nápolyi király őfelsége
53 3, 21| ezt már csak most Tarantói Lajos őfelségének mondhatom meg
54 3, 21| Bezzeg, hogy még nemrég Lajos király zsoldjában voltak!)
55 3, 21| megesküdött Durazzóinak, hogy Lajos királyt meglesi és kézre
56 3, 21| órában találkoztatok velem. Lajos király holnap vagy holnapután
57 3, 21| szorult a róka, Tarantói Lajos, a fő-fő bűnös, ki kell
58 3, 21| mind a várban a hercegek, Lajos atyafiai, véréből való vérek,
59 3, 21| hogy feladják a várat, ha Lajos király hittel ígéri, hogy
60 3, 21| egyszer akartál bajt vívni Lajos királlyal. Ezzel akartad
61 3, 21| Ment is még aznap a követ Lajos királyhoz, s vissza is jött
62 3, 21| s vissza is jött hamar Lajos király üzenetével: elfogadja
63 3, 21| kezdődik, üssenek rajt’ Lajos királyon. Tegyenek úgy,
64 3, 21| titokban üzent a ravasz herceg Lajos királynak, hogy: vigyázzon
65 3, 21| jő a bajvívásra, s ezzel Lajos királynak megnyeri a kegyét.~
66 3, 21| megnyeri a kegyét.~Megzavarta Lajos királyt ez az üzenet. Mi
67 3, 21| hajításnyira egymástól, Lajos király lába nagyot rándult,
68 3, 21| Megütődve nézett körül Tarantói Lajos, nem tudta elgondolni: mi
69 3, 21| halomba hevertek!~Tarantói Lajos majd elsüllyedt szégyenében,
70 3, 21| Őket akarta látni. Tarantói Lajos már elmenekült. Hadd menekült.
71 3, 21| jöttek, ámbátor a magyar urak Lajos parancsára hercegekhez illő
72 3, 21| Endrét...~De akkor éjjel Lajos király sem hunyta be szemét.
73 3, 22| Piroska levele~Mondám, hogy Lajos király akkor éjjel, a Durazzó
74 3, 22| elég! - szakította félbe Lajos király. - Nagyon sokszor
75 4, 23| ástam ezt a gödröt. Hej, Lajos király! Lajos király! Nehezedre
76 4, 23| gödröt. Hej, Lajos király! Lajos király! Nehezedre esett
77 4, 24| Hát nem ismersz engem? Lajos vagyok. Régi jó barátod.
78 4, 24| vagyok. Régi jó barátod. Lajos, nem a király. Oh, add a
79 4, 24| A király... a király... Lajos... a jó barát. Az én jó
80 4, 24| legnagyobb vitézem! - mondá Lajos, szeme könnybe lábadt -
81 4, 24| Sűrű könnycsepp hull le Lajos király arcán, keze összekulcsolódik:
|