Part, Paragraph
1 1, 2 | regélt neki téli estéken az öreg Bence, apjának hű fegyveres
2 1, 3 | kólints!~- Bence, Bence, édes öreg Bencém! - kiáltott Miklós,
3 1, 3 | Miklós, s nyakába borult a hű öreg szolgának.~Szólt az öreg
4 1, 3 | öreg szolgának.~Szólt az öreg Bence, csak úgy zokogta
5 1, 3 | Miklósnak biztatás! A jó öreg csak nézte, nézte falatozó
6 1, 3 | Eddig csak keveset szólt az öreg, nagyokat hallgatott, de
7 1, 3 | Hallgatta Miklós, hallgatta az öreg meséit, de nem úgy hallgatta,
8 1, 3 | Mondta az öregnek:~- Elég, öreg, elég, fáj most minden szavad,
9 1, 3 | Meghasadna...~Közbe-közbe, míg az öreg beszélt, búsan legyintgetett
10 1, 3 | hírrel, dicsőséggel, meglásd, öreg szolgám!~Nem gyermek szava,
11 1, 3 | szava volt ez: érezte jól az öreg hű szolga. Szó nélkül akasztotta
12 1, 3 | hagyjon! - ennyi volt az öreg búcsúzása s lassan elindult
13 1, 4 | fellökte volna - Bence volt, az öreg Bence, ő kocogott az országúton,
14 1, 4 | felé!~- Bence! Bence! Édes öreg szógám! Te vagy-e, te vagy-e?
15 1, 4 | szertelen kedvében. Szegény, jó öreg! A lélegzete is elállott
16 1, 4 | gondolta, de nem mondta a jó öreg szolga, merthogy szó nem
17 1, 4 | lassanként magához tért az öreg: bezzeg hogy nem hazajáró
18 1, 4 | Mondta a nagyasszony: Eredj, öreg szógám, hűséges cselédem,
19 1, 4 | mit üzent? - kérdezte az öreg, s ravaszul mosolygott. -
20 1, 4 | meg legelébb - mondotta az öreg. - Maga dagasztotta a nemzetes
21 1, 4 | Tenger pénz volt ez az öreg Bencének, váltig erősítette,
22 1, 4 | készülj a halálra!~A jó öreg hold mosolyogva nézte az
23 1, 4 | a vasszelencében.~- No, öreg - mondotta Miklós -, ihol
24 1, 4 | üres volt már a kulacs, az öreg is ráhagyta:~- Isten neki,
25 1, 4 | Bence lovát (akár a gazdája, öreg volt a ló is), oszt befordultak
26 1, 4 | de nem ám iccésbe, egy öreg kannával!~Nézte Bence, nézte,
27 1, 4 | Miklós, sok lesz!~- Igyál, öreg, ne félj! Virágos kedvem
28 1, 4 | táncát.~Aztán... hát az öreg Bence már elnyúlt a padon,
29 2, 6 | Rég visszahúzódott a jó öreg a vén udvarházba. Mért fűzzön
30 2, 6 | Csutora György, húz-e az öreg szíve a királyhoz?~- Merthogy
31 2, 6 | öcsém?! - riadott fel az öreg Rozgonyi, s úgy rácsapott
32 2, 6 | láttam!~- Nono - mondta az öreg -, szép, szép, de több annál,
33 2, 6 | két szeme utat talált az öreg szívéhez, s ím, ki hitte
34 2, 6 | nagy teher nyomta a jó öreg szívét, nem tarthatta tovább,
35 2, 6 | valamit, öcsém! - szólt öreg Rozgonyi, s felvidult az
36 2, 7 | nagyszerű játék.~Ím, az öreg Rozgonyi levett kalappal
37 2, 8 | is (Hej, de levénült az öreg!), de bezzeg megfiatalodott,
38 2, 8 | mit gondolt, mit nem az öreg Bence, került-fordult, bevezette
39 2, 8 | a cselédszobába, ott egy öreg szekrényt felturkált, elékotorászott
40 2, 10| király kegyelme fiút adott az öreg bajnoknak, hej! de megfiatalodott
41 2, 10| megírva a sors könyvében: öreg szíve belényugodott. Büszke
42 2, 12| nagyasszonynak, szólott egyszer az öreg Bencének:~- Hallod-e, hű
43 2, 12| Ugye, hihetetlen? Fogj be, öreg, fogj be!~Haj, szegény Toldiné,
44 2, 12| korhely! - zúdult reá az öreg haragja s közben csak úgy
45 2, 12| ez így, rászolgált erre öreg Bence satnya sarjadéka.
46 2, 14| temessétek el! - könyörög az öreg. - Nem, nem halt meg az
47 2, 14| szegény megtört, roskadozó öreg betámolygott a sírbolt ajtaján,
48 3, 15| szegény anyának.~- Fogj be, öreg Bence, megyek a királyhoz.~
49 3, 15| szekérbe: elöl a két Bence, az öreg s az ifjú. Emez a gyeplőt
50 3, 15| búcsúzással elváltak egymástól: öregasszony, öreg Bence indultak
51 3, 15| egymástól: öregasszony, öreg Bence indultak hazafelé
52 3, 16| mosolya ez. Na, szegény öreg Rozgonyi, de kevés ideig
53 3, 19| csakhogy említéd! Édes öreg anyám! Mi tenger bánatot
54 3, 21| eligazodni, merthogy közben öreg este is lett, hová-merre
55 3, 22| királyom, már én csak az öreg betűs írást tudom elolvasni...~-
56 3, 22| Drága kis unokám! Hallod, öreg Bence? Fogj be, de szaporán!~
57 3, 22| szaporán, ha az csak úgy menne. Öreg már a legény. Csetlik-botlik,
58 3, 22| királya!~Azonközben Toldiné öreg szeme a sok vitéz közt megpillantotta
59 4, 23| dörmögősebb lett a kedve. Öreg legény lett vitéz Toldi
60 4, 23| vége lesz ennek!~- Jó, jó, öreg - mosolygott a király. -
61 4, 23| mondotta a király. - Hagyjad, öreg, hagyjad.~Hagyta, hagyta,
62 4, 23| hallani az igaz szót. Az öreg vitéz megtette kötelességét,
63 4, 23| megtette kötelességét, az öreg vitéz mehet. Nincs többé
64 4, 23| temetőkertben. Porladozik régen az öreg Bence is. Csak ketten maradtak.
65 4, 23| Tán csak megkönyörül az öreg vitéznek a jóságos Isten,
66 4, 23| vitéz Toldi Miklós! Régi, öreg barátaid küldöttek, hadd
67 4, 23| Eredj vissza s vigyed hírül öreg bajtársaimnak: sír fenekén
68 4, 23| bajtársaimnak: sír fenekén láttad öreg Toldi Miklóst, de feltámadt,
69 4, 23| leszek, ott leszek!~- Bence! Öreg szolgám. Láss a lovam után.
70 4, 23| hozatott fel a pincéből öreg Toldi Miklós. Hadd lám:
71 4, 23| közepére s kikiáltja: Aki az öreg vitézt ismeri, álljon elé
72 4, 23| királyom, én ismerem az öreg vitézt. Én vittem hírt neki,
73 4, 24| is ismerjenek. Gyerünk, öreg szógám. Otthon a mi helyünk.
74 4, 24| látod? Lesz itt dolga két öreg kezednek. Fényesre súrolod,
75 4, 24| régi daliás levente lett az öreg Toldiból. Megfeszült a dolmány
76 4, 24| ím, mit kell hallania az öreg vitéznek: éppen most dalolnak
77 4, 24| szavakat röppentgettek az öreg vitéz felé.~Mondta egyik,
78 4, 24| vén molnár! Hol a liszt, öreg? A fejeden hozod?~S még
|