Part, Paragraph
1 1, 3 | vér nem válik vízzé! Hová lett a harag, a gyűlölet Toldi
2 1, 3 | Toldi György arca fehér lett, mint a fehérített vászon,
3 1, 3 | hanem Miklóst félti...” Hová lett Miklós karjának szörnyű
4 1, 3 | vitézkedő legények közé. Haj, lett ordítás, sikoltás, szörnyű
5 1, 3 | térdébe. Hiszen ha csak ennyi lett volna - oda se neki! De
6 1, 3 | gyilkos körmök ereje hová lett? Csak kisovállottak a Miklós
7 1, 3 | számát? De egyszer csak vége lett ölelésnek, csóknak, s mondja
8 1, 3 | az álmot szemükből. Meleg lett a föld Miklós talpa alatt.
9 1, 4 | esős idő. De hogy is ne lett volna szomorú, mikor szörnyű
10 1, 4 | kimondom: az öcsém gyilkos lett... Gyilkos lett, gyilkos
11 1, 4 | gyilkos lett... Gyilkos lett, gyilkos lett - zokogott
12 1, 4 | Gyilkos lett, gyilkos lett - zokogott György, s szemét
13 1, 4 | ott mit törülni.~- Gyilkos lett az öcséd. Úgy, igaz, hát
14 1, 4 | szerencsétlen vérem, mikor gyilkossá lett. Talán már el is emésztette
15 1, 4 | azt suttoghatnák, miattam lett világ bujdosója. Hogy én
16 1, 4 | Miklós ez, senki más.~Na, lett öröm, de milyen nagy öröm!
17 1, 4 | nagy tarisznyát, s mintha lett volna feneketlen, vége-hossza
18 1, 4 | benne, mi volt! Ugyan mi lett volna: sárig arany benne,
19 1, 5 | Miklós feltolta sisakját, s lett nagy álmélkodás. Végigzúgott
20 2, 7 | Toldi nyomába. Lám, lám, mi lett a „parasztfiúból”! - űzte-fűzte
21 2, 7 | ráillik.~Édestestvére ha lett volna, nem szeretheti jobban
22 2, 7 | utol balkezű Lőrincet. Vége lett a viadalnak, oszt már az
23 2, 7 | Tar Lőrinc nevét. Ím, ő lett a győztes a bajvívás során,
24 2, 7 | körül: ide nézzetek, enyém lett, enyém lett Rozgonyi Piroska!~
25 2, 7 | nézzetek, enyém lett, enyém lett Rozgonyi Piroska!~Tied lett,
26 2, 7 | lett Rozgonyi Piroska!~Tied lett, Tar Lőrinc? Várj csak egy
27 2, 7 | akaratom.~Így akarta, így lett. Mindjárt gyűrűt váltnak.
28 2, 8 | a könnyeknek. Hiszen az lett volna csak szép, hogy könnyezve
29 2, 8 | a mi lányunk” után (Ki lett volna más, mint Anikó!)
30 2, 8 | Hej, pedig de nagy kedve lett volna azon melegében rajtaütni
31 2, 9 | intett a kezével, csend lett, halálos csend a teremben.~-
32 2, 9 | nélkül, elég az, hogy szent lett a békesség, írásba foglalták,
33 2, 9 | foglalták, szépen aláírták, lett aztán erre olyan dínomdánom,
34 2, 9 | Bence. A fiatal Bence. De lett volna Toldi szívén ezer
35 2, 10| világosan. Rablólovag foglya lett, többé nem látja meg Isten
36 2, 10| Isten szabad ege alá. Szabad lett, szabad!~Vitték egyenest
37 2, 11| Hallod-e, jó Bence, hová lett a gazdád?~- A gazdám hová
38 2, 11| gazdád?~- A gazdám hová lett? Hej, nagy a sorja annak,
39 2, 11| talán már azóta király lett belőle. Hej, megérdemelné!~-
40 2, 11| Hiszen, hogy éppen óriás lett volna az a rabló, arra nem
41 2, 11| de olyan volt, mintha az lett volna. Úgy sikoltozott,
42 2, 11| megmeredve, arca fehér lett, mint a fehérített vászon,
43 2, 11| becsületét meg kell védeni. Lett légyen bármi durva Lőrinc
44 2, 12| zajos, vad tivornyák fészke lett. Borba, féktelen tivornyákba
45 2, 12| bánatját, mindhiába! Haj, mi lett belőled, Toldi Miklós! Ha
46 2, 12| mély zengése, búgása hová lett? Durva, rekedtes. Olyan,
47 2, 13| vívott az én képemben. Enyém lett a leány. Az ő szíve aztán
48 2, 13| megnyílt volna, jaj, de jó lett volna! De a föld nem nyílt
49 2, 13| Piroska! Piroska! Oh, mi lett belőled! Haj, de megfonnyadtál,
50 2, 14| volt eddig, vagy nem, most lett csak igazán üldözött vad
51 3, 15| legelébb: világ bujdosója lett Toldi Miklós! Haj, szegény
52 3, 16| tündöklő fénye, ragyogása, hová lett? Ajkán mosoly, de minő mosoly!
53 3, 17| de ezzel csak nehezebb lett szíve nagy bánatja. Harcolnak
54 3, 18| Megöltem őt, eleven halott lett az én bűnöm miatt: ez az
55 3, 18| tízet-húszat vert le. Hej, lett szörnyű riadalom, ordítás,
56 3, 19| megismerte őt, hiábavaló lett volna a rejtőzködés. Mondotta
57 3, 20| vezessétek a sátramba.~Úgy lett, ahogy a király parancsolta,
58 3, 20| mikor legnagyobb szükség lett volna rája.~- Mindjárt eléteremtsétek,
59 3, 21| félreugrik, de a kobzos - hová lett a kobzos? Azt hitte fent
60 3, 21| merthogy közben öreg este is lett, hová-merre kanyarodott
61 3, 21| háromszáz vitézével. Hej, lett riadalom a magyar táborban!
62 3, 21| szörnyű csatának. A magyaroké lett a diadal. Hogy ebben nem
63 3, 21| nagy volt a bánata, nagy lett az öröme is a hű cselédnek.~-
64 3, 21| számadás órája.~Hej, de melegük lett a várban a hercegeknek!
65 3, 22| Toldi Miklós világ bujdosója lett, talán éppen ott bujdosik
66 3, 22| süvegét, rázogatta, mintha zab lett volna benne. Bezzeg, hogy
67 3, 22| nézzétek a nagy király gyermek lett egyszerre: odaugrat lován
68 3, 22| arcát. Hanem, mikor vége lett ölelésnek, csóknak, fordult
69 4, 23| mind morgósabb, dörmögősebb lett a kedve. Öreg legény lett
70 4, 23| lett a kedve. Öreg legény lett vitéz Toldi Miklós, semmi
71 4, 23| de a pihenésből semmi sem lett. Bort hozatott fel a pincéből
72 4, 23| öklelőfát: elég volt az. Lett nagy csendesség, halálos
73 4, 23| egy könnyű pálcát. Hej, lett csudálkozás, szörnyű álmélkodás!
74 4, 24| Király parancsolja.~Hej, lett erre öröm! A nagy sokaság
75 4, 24| varga (Hej, de vén legény lett az is! ), nagy üggyel-bajjal
76 4, 24| múltán a régi daliás levente lett az öreg Toldiból. Megfeszült
77 4, 24| volt a csúfondáros nótának, lett nagy kacagás, biztatták
|