Part, Paragraph
1 0, 1 | magyar név becsületéért. Mint a fűszál úgy teremnek a
2 0, 1 | valamennyi közt a legnagyobbén. Mint óriás cser az erdő rengetegéből,
3 1, 2 | Másnak látja Györgyöt, mint amilyen volt gyermek-, majd
4 1, 2 | erőlködéssel, őneki annyi ez, mint egy mogyorópálca.~Egyszerre
5 1, 2 | is olyan dalia lehetne, mint volt az édesapja! Ha ő is
6 1, 3 | állott a szoba közepén, mint a sóbálvány. Anyja sírva,
7 1, 3 | György arca fehér lett, mint a fehérített vászon, s gyáván
8 1, 3 | dárda.~Elfogyott a tűrömfű! Mint egy sebzett vadkan szökött
9 1, 3 | meséit, de nem úgy hallgatta, mint ennek előtte, a téli estéken.
10 1, 3 | eresz alatt. Aludtak mélyen, mint a fekete föld. Bizonyosan
11 1, 4 | mert az volt, özvegy volt, mint az ő édesanyja), s felelt
12 1, 4 | érkezett király városába, mint te, Toldi Miklós. Paripán
13 1, 4 | s szomorú volt az arca, mint a háromnapos esős idő. De
14 1, 4 | királyom - nyögte inkább, mint mondta György, s szemét
15 1, 4 | továbbadom. Kinek adnám másnak, mint a jó testvérnek.~Ah, hogy
16 1, 4 | hogy több erő van benne, mint együtt valamennyiökben,
17 1, 4 | sárig arany benne, annyi, mint a polyva.~Tenger pénz volt
18 1, 4 | három, négy - úgy láttam, mint ma: kerek száz arany volt
19 1, 5 | György sem igent, sem nemet. Mint a nyárfalevél, úgy reszketett
20 1, 5 | volna-e annak oly erősen, mint ennek a kardnak! Az ég közepére
21 1, 5 | feléd kiterjesztett karral? Mint az anyamadár az édes fiához,
22 1, 5 | szemükből hull a könny, mint a záporeső.~- Ugye hogy
23 2, 6 | beállít, oda is beállít, s mint afféle szegény vándorember
24 2, 6 | állított be ide-oda, most meg mint szegény kárvallott nemesember
25 2, 6 | fejem, de - no, egy szó mint száz, őkigyelme is gyarló
26 2, 6 | szedegetni kezdette róla, mint ahogy szedegetik az almát
27 2, 6 | Rozgonyi, s felvidult az arca, mint az ég a hosszú fellegjárás
28 2, 7 | lesz a leány, mert erősebb, mint én! Nem, nem, nem verekszem
29 2, 8 | érti meg úgy bánatodat, mint az anyai szív? Ha szíved
30 2, 8 | látta, haj, de jól látta, mint őröl fia szívén a bánat!
31 2, 8 | simogatta arcát, fejét mint réges-régen, s még nem is
32 2, 8 | ő még sírt, pityergett, mint egy gyermek! Ej, elfelejti
33 2, 8 | után (Ki lett volna más, mint Anikó!) gazdag, szegény,
34 2, 8 | mondott, talán többet is, mint amennyit kellett volna. -
35 2, 8 | elmondatá a követtel, hogy s mint esett a prágai eset, csupán
36 2, 9 | hogy bár fiatalabb vagyok, mint te, még nem valék nálad.
37 2, 9 | egyhamarább Prágába...~Egy szó, mint száz: aprajára meghányták-vetették
38 2, 9 | király. Voltak három annyin, mint a magyar vitézek, s ugyancsak
39 2, 9 | sárgult, el is feketedett, s mint a nyárfa levele, szegény,
40 2, 9 | szívén ezer akkora bánat, mint amekkora volt, akkor is
41 2, 9 | mindegy neki, repül tovább, mint a madár. De egyszerre csak
42 2, 10| leánynak, aki nem vala más, mint a bosznyai bán leánya, világszép
43 2, 11| több ő annál. Szereted őt, mint én azt... igen, azt az embert.
44 2, 11| hüvelyből! vágtuk a csehet, mint a torzsát. Én magam levágtam
45 2, 11| magad! - elvágtatott vele, mint a sebes szélvész. De bezzeg
46 2, 11| volna. Úgy sikoltozott, mint egy királykisasszony.~Most
47 2, 11| szíve vergődik, vonaglik, mint a sebzett madár. Akár meghalt,
48 2, 11| édesapámnak. Ha látnád, mint örül, hogy lesz unokája,
49 2, 11| Szeretjük mink egymást, mint gerlicemadár. Nem hiszed?
50 2, 11| Megindul a beszéd, foly mint a folyóvíz, Lőrinc dicsekedik
51 2, 11| Piroska vére!~Állott Toldi, mint egy szobor, megmeredve,
52 2, 11| megmeredve, arca fehér lett, mint a fehérített vászon, aztán
53 2, 12| egy sarokban, reszketve, mint a nyárfalevél.~No, Bence,
54 2, 13| Különben az utcán ütöm le, mint a veszett kutyát!~Hát bizony,
55 2, 13| aprójára, hogy történt, mint történt.~Aprójára elmondotta
56 2, 13| kérdezik, miért, nosza, mint a kopók a nemes vadat, űzik,
57 2, 14| vagy holtan? Toldi pedig, mint akit bunkósbottal fejbe
58 3, 16| Fráter Mikola nem volt más, mint Toldi Miklós! Jaj nekünk,
59 3, 17| messzeségbe, aztán járt fel s alá, mint ahogy az igazi istrázsák
60 3, 17| több olyan gazdag ember, mint ő. Mondta is szóval, amit
61 3, 17| akkora úr volt Velencében, mint más országban a király,
62 3, 19| lábuk vékonya, reszketett, mint a nyárfalevél a lábuk, a
63 3, 19| tudsz-e úgy űzni vadat, mint rablót?~Harsogott a kürt,
64 3, 20| folyton hullott a nyíl, mint a záporeső. Ahogy közeledtek
65 3, 20| hullott rája a nyíl, a kopja, mint a jégeső, de nem ártott
66 3, 21| kevesebb védő állott. Gyorsan, mint az evet, mászik fel a létrán,
67 3, 21| Nézd a bort, de piros! Mint az öcsém vére. Nézd, hogy
68 3, 22| nekirugaszkodott, vágtatott mint a szél, de nem arra, amerre
69 3, 22| töviről-hegyire, hogy s mint kerül ide, kivel jött? Miért
70 4, 23| nép is, háborogva, zúgva, mint a széltől megkorbácsolt
71 4, 23| lógott, akkora kő bennük, mint a fejem. A nyereg mögött
72 4, 23| csak bírnám én is erővel, mint akkor! S csak ne volna rajtam
73 4, 23| nehéz öklelőfát s kifogta, mint egy könnyű pálcát. Hej,
74 4, 24| virág lova lába elé, fejére, mint a záporeső: virágba borítva
75 4, 24| üt-vág, hullanak az apródok, mint a kéve. Három apród menten
|