Part, Paragraph
1 2, 6 | Rozgonyi Piroska~Lajos király egyszer mit
2 2, 6 | szolgálatjára.~Töltött Piroska, merthogy látta édesapja
3 2, 6 | merthogy éppen kifordult volt Piroska a konyhára (az volt a neve
4 2, 6 | ám csak a leány: Rozgonyi Piroska! Ha Miklós meglátja, rabul
5 2, 6 | lefeküdt a puha nyoszolyába (Piroska vetette), s egész éjjel
6 2, 6 | túl sem járt a határon, Piroska már olvasta, újra olvasta
7 2, 6 | Pál uram hajadon leánya, Piroska, ez mái naptól fogvást fiúnak
8 2, 6 | se csudálja senki, hogy Piroska ez egyszer az ágyat vetetlen
9 2, 6 | utána?~Szegény Rozgonyi Piroska, de megszomorodott! Lám,
10 2, 7 | bár király leánya Rozgonyi Piroska, úgy sem vívnék érte! Egész
11 2, 7 | vívok, s a tied Rozgonyi Piroska.~- Már hogyne állana - mondotta
12 2, 7 | szeme odavillan, ahol ül Piroska sápadtan, fehéren. Most
13 2, 7 | Lőrinc, várja a koszorút Piroska kezéből. Még fején a sisak.
14 2, 7 | lett, enyém lett Rozgonyi Piroska!~Tied lett, Tar Lőrinc?
15 2, 7 | Ehhez hasonlatos Rozgonyi Piroska. Ijedten tódulnak az ő sátra
16 2, 7 | meg, tulipánom!~Ébredez Piroska, bágyadtan néz körül, s
17 2, 7 | úgy tréfára.~Látja, hallja Piroska, hogy mi készülődik, nem,
18 2, 7 | Legfelül a király, mellette Piroska. Úgy eltréfál vele, meg
19 2, 7 | király az édes cseppeket Piroska poharába. És összecsendülnek
20 2, 7 | tapadott szeme, lelke Rozgonyi Piroska halvány orcájára!~De csak
21 2, 8 | kedvét most kitomboltatja, s Piroska emléke meg nem háborgatja,
22 2, 9 | várod, várhatsz rá, Rozgonyi Piroska!~Pedig várja szegény, szívszakadva
23 2, 10| vitéz is nyerhette volna meg Piroska kezét, ő maga is gondolt
24 2, 10| százan, ha nem többen. Piroska remegve térdelt le a nagyasszony
25 2, 10| udvari leányod lesz Rozgonyi Piroska! Szeressétek egymást.~Aztán
26 2, 10| tértek, odasompolygott a Piroska ágyába, ölelte, csókolta
27 2, 10| el van már jegyezve!~Sírt Piroska, keservesen sírt, siratta
28 2, 10| megfordul a szerencséje?), de Piroska húzta, halasztotta a menyegző
29 2, 10| mondott a szíve. Óh, szegény Piroska!~Fetrengett vala pedig jó
30 2, 10| sötét pince földjén, mialatt Piroska lelke így vívódott. Mikor
31 2, 11| Férjhez megy Piroska~Rég hazajöttek már mind
32 2, 11| Toldi nem. Hej, szegény Piroska! Mikor csak a jó Isten látta,
33 2, 11| Szeretem, szeretem - suttogta Piroska.~Hiszen éppen eleget hallott
34 2, 11| megmentett lánnyal? Óh, szegény Piroska! Hogy mondja el néki, mit
35 2, 11| De hiába vigasztalja, Piroska szíve vergődik, vonaglik,
36 2, 11| azt nem tehetem - zokogott Piroska. - Megszakadna szíve az
37 2, 11| erőltetett magára Rozgonyi Piroska, még ő maga szorgatta, sürgette
38 2, 11| hazakerült Toldi, asszony volt Piroska. Nem ment egyenest az udvarba,
39 2, 11| bús magányosságban.~Hát Piroska? Hej, mikor megtudta az
40 2, 11| Toldi Miklós. Már ott pihen Piroska puha kis kacsója Toldi vaskezében.
41 2, 11| Lőrinctől.~Nézte, nézte ezt Piroska, s mit gondolt, mit nem,
42 2, 11| Nézd, kiserkedett a vér, a Piroska vére!~Állott Toldi, mint
43 2, 11| akarja vetni magát Toldi, de Piroska könyörögve áll elébe, megfogja
44 2, 11| Csak ekkor tért magához Piroska s összeszedve minden erejét,
45 2, 11| Ez neki szólt. Ő a lovag, Piroska a nő, kinek becsületét meg
46 2, 11| lovag volt. Eleresztette Piroska kezét s ment, némán, szó
47 2, 12| várban~Nem maradott egyedül Piroska az apai házban, mikor Toldi
48 2, 12| Nem, nem maradt egyedül Piroska, vele maradt a bánat s az
49 2, 12| ér a vár, ha nem Rozgonyi Piroska annak az asszonya? Lám,
50 2, 12| nem háborítá, egyedül a Piroska képe... Elbujdoshatik vala
51 2, 13| nem tudta kiverni szívéből Piroska képét, az a kép hívta, csalogatta:
52 2, 13| földjére, nyílt az ajtó: Piroska lépett ki rajta.~Piroska!
53 2, 13| Piroska lépett ki rajta.~Piroska! Piroska! Oh, mi lett belőled!
54 2, 13| lépett ki rajta.~Piroska! Piroska! Oh, mi lett belőled! Haj,
55 2, 14| ajkáról a lelkes beszéd, de Piroska irtózattal hallgatta s nagy
56 2, 14| látni, hogy csakugyan él-e Piroska. Nem álmodott-e? De mire
57 2, 14| koporsójában ült Rozgonyi Piroska!~Oh, ha valaki le tudná
58 2, 14| zokog, kacag összevissza! De Piroska nem örül, nem is mosolyog,
59 3, 16| halotti álmából Rozgonyi Piroska, de nem volt élet az, amire
60 3, 16| lássa, végigszenvedje?~De Piroska, a megtört szívű Piroska
61 3, 16| Piroska, a megtört szívű Piroska nem fogy ki a vigasztalásból,
62 3, 16| Így altatja, csitítgatja Piroska a szép Örzsét, míg ő maga
63 3, 22| Piroska levele~Mondám, hogy Lajos
64 3, 22| alája volt írva, Rozgonyi Piroska. De nem ő írta e levelet,
65 3, 22| megtudjuk, hogy mit.~Szóla pedig Piroska levele következőképpen:~
66 3, 22| már csak kezdette Örzse, Piroska végezte. De ezt a király
67 3, 22| vette észre.~- Óh, szegény Piroska! - jajdult fel a király. -
68 3, 22| Örzse kezdett, de helyette Piroska írt végig. „Engedjen még
69 3, 22| Folytatta hát Rozgonyi Piroska: „hanem azért, mert udvari
70 3, 22| Piroskáé vala a másikon.~- Piroska! Piroska!~Zokogva borult
71 3, 22| vala a másikon.~- Piroska! Piroska!~Zokogva borult le Piroska
72 3, 22| Piroska!~Zokogva borult le Piroska sírjára. Átölelte két erős
73 3, 22| hadd borítsák árnyékba a Piroska sírját...~Aztán - másnap
|