Part, Paragraph

 1   1,  2 | sandítgatnak a napra - ereszkedik-e le már az ég alján, hogy megrakhassák
 2   1,  2 |        nézték! Arcáról nem olvasták le nemesi voltát, annak vélték,
 3   1,  3 |        pillanat s lecsap rá Miklós, le a halálos ítélet, de ím,
 4   1,  3 |        malomkő hevert ott: arra ült le, fejét tenyerébe hajtva.~
 5   1,  3 |             mióta eljöttél? No, ülj le ide, édös szógám, kis uram,
 6   1,  3 |        felett s jó messzire suppant le. Az ám, még veszett mérgesebben
 7   1,  3 |            mázsás teher esett volna le a szívéről, mikor a gonosz
 8   1,  4 |            meg kell halnia! Törülje le könnyét, lelkem nénémasszony,
 9   1,  4 |         erős férfiak: Elibe. Elibe. Le kell fülelni! - de csak
10   1,  4 |       hallotta Miklós. - Ez fülelte le a bikát.~- Derék szál legény!~
11   1,  4 |          temetőkertből, az rántotta le a lováról, s most viszi
12   1,  4 |            e világ minden kincséért le nem szállott volna, míg
13   1,  5 |         most jön egy vitéz. Sisakja le van eresztve, rajta fejér
14   1,  5 |           imígy szóla hozzá:~- Vesd le, bajnok, sisakodat, hadd
15   1,  5 |     földedet.~De Miklós nem vetette le sisakját, térdre borult
16   1,  5 |          lemondott a maga jussáról, le a te javadra. Úgy van-e,
17   2,  6 |         király, ha háború nem fogta le a gondját (No, abban volt
18   2,  6 |           király, s ámbátor a szíve le volt kötve, kedvvel pihent
19   2,  6 |           beszéd ez? - mennydörgött le a tornácról egy hatalmas,
20   2,  7 |            csak zengjen, mert immár le is fordult lováról Butkai (
21   2,  8 |         repül a Pejkó, s bár szakad le róla a véres hab, íme, mégis
22   2,  8 |         édes jó Istenem, ha én most le tudnám írni a nagyasszony
23   2,  8 |     mostanában az ő tisztje, lódult le a pincébe szaporán, s hogy
24   2,  8 |           óriás tölgyre? Nem hajlik le hozzád, hiába sóvárgod...~
25   2,  8 |    egyszeribe a megtorló harcra, ha le nem csendesítené a király
26   2,  8 |           hogy ahol te kaszálsz, az le van kaszálva. De lám, egy
27   2,  9 |             feljegyezzük róla, hogy le ne tagadhassa. Ajándékot
28   2,  9 | lándzsásokkal!~- Nem, nem - intette le a király a szilajvérű vitézeket. -
29   2,  9 |            az. Még akkor sem lohadt le a kedve, mikor jött a császár
30   2,  9 |            merőn a császárt, szemét le nem vette róla, csak nézte,
31   2,  9 |            mikor a sok drága holmit le kellett raknia. No, nem
32   2,  9 |           Pejkó hegyre föl, völgybe le, árkon-bokron át, már nyomában
33   2,  9 |            vak sötét pincébe zuhant le szegény Toldi Miklós...
34   2,  10|             Piroska remegve térdelt le a nagyasszony előtt, megcsókolta
35   2,  10|               Hát élsz!? - kiáltott le most egy rikácsoló női hang. -
36   2,  10|       erősen szégyellette kudarcát, le akarta mosni valami nagy
37   2,  10|        ételeket, italokat eregetett le Toldinak, hadd szedje össze
38   2,  10|         gyenge világosság szűrődött le a vak sötétségbe. A gyenge
39   2,  10|           jajgatás zúgott-morajlott le a börtönbe, s felülről a
40   2,  10|             szűk nyíláson pattogtak le a szikrák, szállott, kavargott
41   2,  10|           szörnyű robajjal zuhannak le kőfalak, nagy, nehéz vasajtók,
42   2,  11|         Hajnal felé kimerülten dőlt le egy korcsma utcai kőpadján.
43   2,  12|          Toldi búját, nagy bánatját le nem csillapítá, Anikó húgának
44   2,  12|         hagyja, ha a jó nagyasszony le nem csendesíti.~Jól volt
45   2,  13|              Különben az utcán ütöm le, mint a veszett kutyát!~
46   2,  13|               nagy bátran léptetett le a hegy oldalán, a Duna felé,
47   2,  13|        szárnyas angyal nem szállott le, nincs segítség sem égen,
48   2,  14|     Rozgonyi Piroska!~Oh, ha valaki le tudná írni az öregember
49   3,  16|             hogy leüsse a gárgyánt, le mind a barátot és összevissza
50   3,  16|            a cédulára szép sorjában le volt írva az esztergomi
51   3,  17|              De abban a pillanatban le is ragadott szép szemepillája,
52   3,  18|           világ végét!~És szaladott le a völgybe esze nélkül, megcsördítette
53   3,  18|             azzal tízet-húszat vert le. Hej, lett szörnyű riadalom,
54   3,  18|            Mostan pedig telepedjünk le itt. Falatozzunk a maradékból,
55   3,  19|           újratámadt jó híremmel én le nem csókoltam! Gyerünk,
56   3,  20|             barát. Nem a kő sodorta le őt: maga szántából zuhant
57   3,  20|         hágcsót!~Hágcsót eresztenek le az árok fenekére, úgy hozza
58   3,  21|             lezuhant, de nem zuhant le ebadta fattya, nagy hirtelen
59   3,  21|           termett, onnét integetett le a kardjával: ide, fiúk,
60   3,  21|          mozdult onnét, míg a város le nem fizeti a rávetett adót.
61   3,  21|  megállították.~- Ki vagy, mi vagy? Le a lóról. Egy, kettő! Beszélj!~
62   3,  21|           most a királyt, fektették le puha ágyba, s hogy tudták
63   3,  22|          hervadott el, őmiatta tört le ez a szép virágszál.~De
64   3,  22|            nagyot nyekkenve fordult le róla. Abban a pillanatban
65   3,  22|             nagy könnycsepp gördült le szeméből. Ami boldogság
66   3,  22|         jövök, izenetet hozok. Vesd le szőrcsuhádat, ölts magadra
67   3,  22|             Piroska!~Zokogva borult le Piroska sírjára. Átölelte
68   4,  23|              Fejfáján az írás immár le is kopott. Itt fekszik apám
69   4,  23|          nap is lepihent. Pihenjünk le mi is.~De még a gödör fenekén
70   4,  24|           zolva, esze nélkül rohant le a palotából. A király csak
71   4,  24|      szeresd, de a kérgét ne faragd le róla. Ha le nem faragják,
72   4,  24|        kérgét ne faragd le róla. Ha le nem faragják, nehezebben
73   4,  24|         zokog. Sűrű könnycsepp hull le Lajos király arcán, keze