Part, Paragraph
1 1, 4 | testvéred?~- Felséges királyom, ezt mondtam, így mondtam, most
2 1, 4 | így mondtam, most is csak ezt mondom. Hiábavaló volt minden
3 1, 4 | Na, szegény vén fejem, ezt nem érdemeltem! - gondolta,
4 1, 4 | s ravaszul mosolygott. - Ezt la!~Azzal leemelt a nyeregkápa
5 1, 4 | mindenfélének.~- Ihol, ez a cipó, ezt szegd meg legelébb - mondotta
6 1, 5 | inkább haljunk meg, semhogy ezt a gyalázkodást halljuk!~
7 1, 5 | pesti oldalig.~Nézte, nézte ezt a cseh óriás, fejét csóválgatta,
8 1, 5 | ismeri? - kérdezte, faggatta ezt is, meg amazt is.~Senki
9 1, 5 | No, Miklós, jól megfogd ezt a pillanatot, ezt a boldog
10 1, 5 | megfogd ezt a pillanatot, ezt a boldog órát. Ilyen boldog
11 1, 5 | a te édesanyád!~Hej, aki ezt látta, bizony meg nem állta
12 2, 6 | abból. Még egy falást. Ezt ni!~Sok asztal mellett ült
13 2, 6 | mi királyunk - Én mondom ezt kigyelmednek? Hiszen jobban
14 2, 7 | bolondíthatta ide ingyenvalóságra ezt a sok daliát!~S hogy nekikészült
15 2, 7 | balkezű vitéznek. Hát csak ezt jól végezze, a többit majd
16 2, 7 | Loránt: komoly ellenfél ez, ezt már számba veszi jó Toldi
17 2, 7 | bambán, szégyenkezve.~- Nem, ezt nem engedjük! - zúgnak a
18 2, 7 | Ha már így van, így van - ezt mondja az arca, s szóval
19 2, 8 | kiinnád, akkor sem temetnéd el ezt a nagy bánatot. Akkor sem
20 2, 8 | de édesanyám, lelkem, én ezt a lányt férjhez adnám, hadd
21 2, 9 | fenyegethetne? Idézték - megjelent. Ezt majd feljegyezzük róla,
22 2, 9 | akar engem ejteni. Nos, ha ezt akarja, ám csak próbálja
23 2, 9 | egy hordót!~Jól gondolta ezt ki Lajos király. Amint első
24 2, 9 | szegény, úgy remegett. Csak ezt várta Lajos, most már megszólala:~-
25 2, 10| kínzást. Hiszen jól kigondolta ezt az ördöglelkű leány. Lassan,
26 2, 10| mérföldekre hallatszik, meghallják ezt is!~- Még van itt valaki! -
27 2, 10| rabló kezére. S elmondán ezt szép rendiben, szóla ekkor,
28 2, 10| maradt a zsivány népségnek. Ezt ugyan senki nem csudálja,
29 2, 10| zsiványt talált. Így kívánta ezt a magyar becsület.~ ~
30 2, 11| sem kellett több, ahogy ezt látta, megsarkantyúzta a
31 2, 11| az ő nevét viseli. Nem, ezt nem tehetem! Az én sorsom
32 2, 11| el ide: de mégsem mondja ezt. Egy szó sem tud jőni remegő
33 2, 11| jól indult, igazán jól. Ha ezt látná a nap, tudom, megcsudálná,
34 2, 11| büszkén Lőrinc. - Én lőttem ezt, Miklós!~Aztán vette a kést,
35 2, 11| Lőrinctől.~Nézte, nézte ezt Piroska, s mit gondolt,
36 2, 11| csapásra, halálos csapásra. Ám ezt Lőrinc nem várja meg, esze
37 2, 12| szerette s szereti őt Toldi s ő ezt nem érezte meg. Ha megérzi
38 2, 12| tenni az ő szerelmét! De ő ezt nem érezte meg, nem értette
39 2, 12| szalontai várba. Mikor a király ezt a várat ajándékozta, szomorú
40 2, 12| mező vadjait. De megunja ezt is, a magányos erdő-mezőjárást
41 2, 12| elrontsd őkegyelmét!? Hát ezt tanultad tőlem?~Csihi-puhi,
42 2, 13| Lehervadott, elfonnyadott... mind ezt hallja Toldi Miklós.~Száll
43 3, 15| vádolják! Anyai szív elhiheti-e ezt? Mondhatja esküszóval az
44 3, 15| lesz a büntetése: én mondom ezt neked!~- Nem, nem, az nem
45 3, 15| s az ifjú Bence meg csak ezt várták, uccu! otthagyták
46 3, 16| gyilkosságnál, rablásnál, s ezt a bűnt egyedül csak Isten
47 3, 16| vízhordó szamara.~Hej, mikor ezt megtudta! Talpából a fejébe
48 3, 17| felragyogott reánk a szerencse. Ezt a két rablót itt helyben
49 3, 18| de a magyaron kívül csak ezt a nyelvet törte valahogy
50 3, 18| lovagok rendjéből. De én ezt is elviselném. Mindent elviselnék:
51 3, 18| bűnöm, édes jó barátom. Ezt vezeklem holtig!~Hallgatott
52 3, 19| szarvast, egyenesen ő elejbe, ezt már ő vette űzőbe. Rohant,
53 3, 19| büszkeséggel:~- Így szoktuk ezt mi, felség, a magyar alföldön.~
54 3, 19| rőt bajusz, rőt szakáll. Ezt szépen felkötjük. Aztán
55 3, 20| az árok tele volt vízzel. Ezt a vizet el kellett innét
56 3, 21| feje sem látszott.~Ahogy ezt látta a király, se szó,
57 3, 21| elmúlt éjszakán.) Látta pedig ezt Toldi kunyhaja ajtajából,
58 3, 21| Ohó - szólt a kobzos -, ezt már csak most Tarantói Lajos
59 3, 21| előtt lovagoltak el, s hogy ezt Toldi látta, neki sem volt
60 3, 21| éheztessük ki „őket”. Megnyomta ezt a szót erősen. Mert ott
61 3, 22| oldalon következik még valami. Ezt már csak kezdette Örzse,
62 3, 22| Örzse, Piroska végezte. De ezt a király nem olvasta. Nem
63 3, 22| a világ végén is? Hogyha ezt gondolta, bizony jól gondolta.~-
64 3, 22| szaporán.~Hiszen nem kellett ezt kétszer mondani Bencének.
65 4, 23| megmondom hát: magamnak ástam ezt a gödröt. Hej, Lajos király!
66 4, 23| csudája, hogy a vén gebe bírta ezt a szörnyű terhet.~No, volt
67 4, 23| elébb próbáltátok volna meg ezt: kirúgta volna a szemetek
68 4, 24| az ásónyél...~Oh, jaj, ezt már sírás nélkül nem állta
69 4, 24| hogy gyalázatban haljon!~Ezt mondá a király s nem volt
70 4, 24| halálomat. Keveset szólhatok. Ezt a hű cselédet reád bízom.
71 4, 24| cselédet reád bízom. Reád. Ezt s a magyar népet... szeresd,
|