Part, Paragraph
1 1, 2 | két kézzel emeli s adja fel a szénásszekérre nagy erőlködéssel,
2 1, 3 | másik?~- A másik! - sikolt fel az anyai szívben a fájdalom,
3 1, 3 | sújt az ő vasöklével!~Már fel is emelkedett csapásra ez
4 1, 3 | egy sebzett vadkan szökött fel ültéből Miklós, fél kézzel
5 1, 3 | hímfarkas, melyet álmából vert fel párja ordítása, fogcsikorgatása.
6 1, 3 | Távozz tőlem, sátán! - riadt fel Miklós a szörnyű gondolatra.
7 1, 3 | Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mintha mázsás teher esett
8 1, 3 | ruhájukat - no, most keljetek fel, ha valamitől megriadtok!
9 1, 4 | Szörnyű nagy lárma riasztotta fel, férfiak ordítása, asszonyok,
10 1, 4 | vasgyúró nincs, sok házat verne fel most a keserves sírás.~-
11 1, 4 | balra-e. Céltalan ődöngött fel s alá - ődönghetett, senki
12 1, 4 | Miklós - lódobogás riasztotta fel. Ez már nem volt álom, amit
13 1, 4 | abban a szempillantásban fel is szökött fektéből, mintha
14 1, 5 | selyemnyereg, selyemnyeregbe már fel is pattant Miklós. Na, volt
15 1, 5 | megülni aranyos székében, fel s alá járt a szertelen örömtől,
16 1, 5 | hallatszó hangon. - Állj fel a térdedről, ti pediglen,
17 1, 5 | könyörgő szemmel nézett fel a királyra, s mondá, amint
18 1, 5 | kardnak! Az ég közepére írja fel a nevét, hírét, dicsőségét!
19 2, 6 | szégyenkezve, bátortalan ment fel a garádicson. Onnét szépen
20 2, 6 | beszélsz, öcsém?! - riadott fel az öreg Rozgonyi, s úgy
21 2, 6 | egyebet is mondanék. Ajánlja fel a királynak, hogy lovagi
22 2, 7 | a rétre: ottan veretett fel sátrat vén Rozgonyi, nem
23 2, 7 | húzódtak körbe, azokon verték fel a sátrakat, sátrak előtt
24 2, 7 | komám!~Toldi pedig ezalatt fel s alá sétált sátrában, szörnyen
25 2, 7 | aztán megint tovább járt fel s alá, küzködött, viaskodott
26 2, 7 | volt, Toldi volt! - jajdul fel a szíve szegény Piroskának.
27 2, 7 | küzd-e érte? Hiába vigyázta, fel nem ismerhette, csak most
28 2, 7 | Várj csak egy keveset. Nézz fel Piroskára! Láttál-e hirtelen
29 2, 8 | íme, mégis vidáman nyerít fel: ihol mosolyog, fehérlik
30 2, 8 | kelljen kétszer járni, hozott fel bort egyszerre annyit, hogy
31 2, 8 | ruhát: nesze, Bence, öltözz fel vitéznek!~Hiszen jó volt,
32 2, 8 | eltemetve, legyen elfeledve -, fel Budára, Toldi Miklós, szüksége
33 2, 9 | rézkürt, vad lárma verte fel az alvó Prága csendjét.
34 2, 9 | csapatnyi magyar forgatta fel Prágát? Gondolt erre is
35 2, 9 | raktál magadra? - kacagott fel Toldi.~- Hogy mit? Amit
36 2, 10| király anyjának.~- Állj fel, leányom - szólt a királyné
37 2, 10| ajánlatán, s öklét rázva kiabált fel:~- Hallgass, te boszorkány,
38 2, 12| ne lássam többet! - tör fel kebléből a vad fájdalom.~
39 2, 12| hortyogott, ijedten riadt fel, mintha csak a végítélet
40 2, 12| nyele. - Azért váltottál fel a kisuram mellett, hogy
41 2, 13| lába alatt a padló, amint fel s alá járt házában, nagyokat
42 2, 13| Miklós! Toldi! - kiáltott fel a király hitetlenül. - Ismételd
43 3, 16| csípőjére, így ballagtak fel a hegy tetejére, be a kapun.
44 3, 17| messzeségbe, aztán járt fel s alá, mint ahogy az igazi
45 3, 17| ellenség.~Amint így járt fel s alá, hallgatózott, hát
46 3, 18| megbecstelenítem. Ha pedig nem fedem fel a titkot, méltatlan embernek
47 3, 19| beszéd. Jere velem. Öltözzél fel vitézi ruhába, kardot a
48 3, 19| Toldi. - Gyerünk.~Mentek fel a várba, ahol fogadták nagy
49 3, 19| Édesanyám! - kiáltott fel Toldi. - Oh, csakhogy említéd!
50 3, 19| mintha mondta volna: ülj fel reám, édes gazdám!~Hiszen
51 3, 19| reám, édes gazdám!~Hiszen fel is ült rá Toldi. A másik
52 3, 20| faltörő gépeket, állították fel az ágyúkat.~- Csak a vajda
53 3, 20| seregének javát. Ő maga mászik fel elsőnek a vár fokára: ez
54 3, 20| nyomába, aki bátran szalad fel a hágcsó fokán, előre, előre,
55 3, 21| Hiába, hiába! Nem enged fel szívén a jégkéreg. Az én
56 3, 21| Gyorsan, mint az evet, mászik fel a létrán, utána öt vitéz.
57 3, 21| készülődött továbbindulásra. Amint fel s alá lovagolt a folyócska
58 3, 22| mindenféle levél, melyiket bontsa fel elébb? Hát, amint turkált
59 3, 22| szegény Piroska! - jajdult fel a király. - De sajnállak
60 3, 22| hamar!~Egy pillantás múlva fel is volt nyergelve sárga
61 3, 22| mondom meg azt én. Csak fel a lóra!~Mit össze nem gondolt
62 4, 23| dicsőség az ő szívét már fel nem vidította, s ahogy telt,
63 4, 23| Viszi a pokolba! - ordított fel Toldi s kiugrott a sírból. -
64 4, 23| sem lett. Bort hozatott fel a pincéből öreg Toldi Miklós.
65 4, 23| elrablák a címert s én járjak fel a sírból, hogy megvédjem,
66 4, 24| hogy a szél homokot kavart fel: ráfoghatta, hogy attól
67 4, 24| cudarul kicsúfolták. Még fel is emelték a vén gebéjével,
68 4, 24| hatalmas oszlopa.~Zokogás veri fel a kis szoba csendjét. A
|