Part, Paragraph

 1   0,  1 |         volt ám a király! Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy az esze,
 2   1,  2 |        Egyszerre nagyot dobban a szíve. Földbe gyökeredzik a lába,
 3   1,  2 |    lelkében. De most tele volt a szíve, lelke erős haraggal, keserűséggel.
 4   1,  3 |         negyven vitézével. Nem a szíve hozta, hanem az üres erszénye.
 5   1,  3 |          a fájdalom, de elfojtja szíve sérelmét, hallatlanná teszi
 6   1,  3 |   Szegény édesanyja! Megszakad a szíve a nagy gyalázattól! De az
 7   1,  3 |       erre lelked? A nagyasszony szíve, tudom, meghasadna... Miklós,
 8   1,  3 |          szeméből. Kisírta magát szíve szerint, aztán letörülte
 9   1,  3 |   féltsétek Miklóst, helyén az ő szíve. Két erős markával nyakba
10   1,  4 |         Hej, de nagyot dobbant a szíve, mikor negyedik nap délben
11   1,  4 |    király színe elé s kiönthetné szíve keservét! Arca, szeme felragyogott
12   1,  4 |         szegény özvegyet, míg az szíve szerint ki nem sírta magát.
13   1,  4 |       volt a feje, bódult volt a szíve. Hová mégy, Miklós? Hol
14   2,  6 |        Lajos király, s ámbátor a szíve le volt kötve, kedvvel pihent
15   2,  6 |      nevetett volna a legjobban, szíve közepéből! Hanem mikor a
16   2,  6 |    Csutora György, húz-e az öreg szíve a királyhoz?~- Merthogy
17   2,  6 | Bizonyosan nem találta meg még a szíve szerint való leányt. No,
18   2,  6 |      Miklós meglátja, rabul esik szíve.~Így fűzte a szép, virágos
19   2,  7 |       Toldi volt! - jajdul fel a szíve szegény Piroskának. Ó, mennyit
20   2,  8 |         mégiscsak oda siet hozzá szíve bánatjával! Hiába, hiába!
21   2,  8 |    szaladni a világból, s íme, a szíve Nagyfalu felé húzta, s egyszerre
22   2,  8 |  Miklósnak már csordultig volt a szíve. Isten csudája, hogy máris
23   2,  8 |   eldadogja lassan, szaggatottan szíve nagy bánatját, s mikor végire
24   2,  8 |         így el tudott lágyulni a szíve. Hát csakugyan nem baj az
25   2,  8 |         Így, így.~Nevet a dolgon szíve szerint Toldi is, de mikor
26   2,  8 |   felkelő nap már ébren találta. Szíve lecsendesült, lelke nem
27   2,  9 |        majd a kegyes királynak a szíve bánatját. Nem fogja tagadni
28   2,  9 |          hogy megkönnyebbedett a szíve, megérezte a Pejkó is, repülve
29   2,  10|   megírva a sors könyvében: öreg szíve belényugodott. Büszke öröm
30   2,  10|          engem!~Őrizte egész nap szíve titkát a bosznyai bán lánya,
31   2,  10|       magát is. Hátha ő kiöntené szíve bánatát! Nem kisebb ez annál.
32   2,  10|      alázta. Nem, nem gyónta meg szíve titkát, de leste, várta,
33   2,  10|       ezeregyszer mást mondott a szíve. Óh, szegény Piroska!~Fetrengett
34   2,  10|         Hej, de nagyot dobbant a szíve! Gyenge világossággal gyenge
35   2,  10|        sajgása amellett, ahogy a szíve sajogott, a lelke háborgott.
36   2,  10|       Jaj, hát ilyen is van! - S szíve majd megszakadt, gondolván
37   2,  10|    szabadságát, talán teljesülne szíve legfőbb vágya. De az ő nemes
38   2,  10|       végre is hajtotta. Húzta a szíve hazafelé, húzta erősen,
39   2,  11|    Miklós. Nem, nem bírta tovább szíve titkát, nyakába borult szép
40   2,  11|       hiába vigasztalja, Piroska szíve vergődik, vonaglik, mint
41   2,  11|  zokogott Piroska. - Megszakadna szíve az édesapámnak. Ha látnád,
42   2,  11|        imádkozza, de mást mond a szíve: ó, bárcsak eljőne! Csak
43   2,  12|          feje.~Hát itt csakugyan szíve szerint búsulhatott, bánkódhatott.
44   2,  12|     tivornyákba próbálja temetni szíve nagy bánatját, mindhiába!
45   2,  12|        igaz hát! Majd megszakadt szíve szegény nagyasszonynak.~
46   2,  12|         undorodva nézett körül s szíve majd megszakadott a gondolatra,
47   2,  13|         anélkül is. Beteg volt a szíve, gyötrődött a lelke, emián
48   2,  13|         Enyém lett a leány. Az ő szíve aztán szerelemre lobbant.
49   3,  15|           hogy meg nem szakadt a szíve. Az ő fiát, az ő édes fiát
50   3,  15|        nagyanyámasszony?~- Nincs szíve - nyögte a nagyasszony.~
51   3,  16|         más, akinek elpanaszolja szíve nagy bánatját. Mondja, mondogatja:
52   3,  16|        úgy lesz! Hozzád fordul a szíve. Ne temesd el magad, amíg
53   3,  16|         s nagyot könnyebbedett a szíve, mikor a Bakony erdőben,
54   3,  17|         ezzel csak nehezebb lett szíve nagy bánatja. Harcolnak
55   3,  20|     Adjon módot nekem, hogy nagy szíve nagy kegyelmét megérdemelhessem.
56   3,  22|      anyjának, hadd csendesüljön szíve nagy bánata s majd csak
57   3,  22|       hangosan vert Toldi Miklós szíve! Nem kell többet bujdosnia.
58   3,  22|       pirosra a földet, odavitte szíve. Oh, ha megláthatná, ha
59   4,  23|       szükség. Csordultig telt a szíve keserűséggel. Meg sem állott,
60   4,  23|          hogy felvidult a király szíve!~Igen, megdördült, hogy