Part, Paragraph
1 1, 2 | hasonlatos erőt még nem láttak. Pedig még gyerek! Mi lesz ebből,
2 1, 2 | kiköt vele, aki útjába áll. Pedig Toldi Miklós amily erős
3 1, 3 | hátha bátyja jött meg.~Pedig György volt az, akiért a
4 1, 3 | Györgyre... Igen, igen, védi.~„Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst
5 1, 3 | mindenfelől. A „túzok” pedig csak tovább gunnyasztott,
6 1, 3 | gonosz bátyja tartja.~Most pedig szépen belépett a benyíló
7 1, 4 | szembenézett a bőszült állattal. Az pedig megtorpant egy-két lépésnyire,
8 1, 4 | bátyja, szegény édesanyja pedig álmatlan virraszt, kesereg
9 1, 5 | udvari népek sátrai. Húztak pedig a sátrak körül korlátot,
10 1, 5 | Buda felől, Pest felől pedig zúgva zúgott át a szigetre
11 1, 5 | alázatosan mosolygott, pedig majd szétvetette a düh s
12 2, 6 | először magát megmutatta. Pedig bizony nehéz volt a dolga,
13 2, 6 | nevezett Rozgonyi Pál uram pedig hadijátékot tart piros pünkösd
14 2, 7 | Nem mese ez, komám!~Toldi pedig ezalatt fel s alá sétált
15 2, 7 | felé lökött az emelőfával. Pedig Toldi nem is cselekedett
16 2, 8 | Jól van, fiam, elég. Most pedig úgy tegyed, amint parancsolom.
17 2, 8 | menni, amerre rendelte. Hej, pedig de nagy kedve lett volna
18 2, 9 | király-császárnak. Azt írá pedig levelében a király, hogy:
19 2, 9 | bátyádurad.” Lajos király pedig, ahogy Károly levelét kapta,
20 2, 9 | volt helye a kacagásnak, pedig bizony nehezen állották
21 2, 9 | kerekedett a királynak is, pedig tudta, hogy bezárták Prága
22 2, 9 | ordítozás, összevissza lárma. Pedig vért nem is ontottak a magyar
23 2, 9 | hallgatott, hallgatott, pedig Toldi már a sarkát is nyomkodta
24 2, 9 | búsul, sóhajtozik.~Toldi pedig többet nem törődött Bencével,
25 2, 9 | várhatsz rá, Rozgonyi Piroska!~Pedig várja szegény, szívszakadva
26 2, 10| Piroska!~Fetrengett vala pedig jó Toldi Miklós sötét pince
27 2, 10| mondok: félek, nem hiszitek, pedig nem hazudok. Hát az történt
28 2, 10| emberfia, aki Pejkót lefogja, pedig bizonyosan sokan megpróbálták.~-
29 2, 11| de csak a hold sütött, az pedig vigyorgott, előre vigyorgott
30 2, 12| harsant volna meg a házban. Pedig csak egy gyámoltalan öregasszony
31 2, 13| mióta Budára érkezett. Pedig Lőrinc amaz este óta sem
32 2, 14| aléltan... vagy holtan? Toldi pedig, mint akit bunkósbottal
33 2, 14| Aki kenyeret ad neki! Aki pedig megöli, nem vétkezik azzal.~
34 3, 15| át rajta. A hátsó ülésben pedig üle a nagyasszony mellett
35 3, 15| nap, hány éjszaka.~Ottan pedig azzal a hírrel fogadták,
36 3, 15| Endre királyfinak! Az vala pedig a rend, hogyha a király
37 3, 17| Anikót is, kedves unokáját. Pedig míg ő bujdosott sűrű rengeteg
38 3, 17| helyben fára húzom, a kincsen pedig ketten megosztozunk.~- Mit
39 3, 17| jár a magyar király?~Vala pedig Lajos király akkor Akvile
40 3, 17| lakmároztak bűnös testükön.~Mikor pedig elvivék a rablókat, Anikó
41 3, 17| szép Magyarországból!~Anikó pedig várja, várja Toldi Miklóst.
42 3, 18| nevemet megbecstelenítem. Ha pedig nem fedem fel a titkot,
43 3, 18| Kolostorban szenved. Én pedig világ bujdosója lettem.
44 3, 18| fiú - sóhajtott Toldi. - Pedig nem is ismerted hazádat!~-
45 3, 18| csúfoltak a barátok. Mostan pedig telepedjünk le itt. Falatozzunk
46 3, 19| kiseperte a rablókat.~Vala pedig ez nagy úr maga Károly császár,
47 3, 19| nyomában a kíséret, Toldi pedig állott egy helyben, szótlan,
48 3, 20| borát megitták, őt magát pedig megvasalták.~Hát ez így
49 3, 20| lássuk, mire képes.~Az ifjú pedig leírta a várat, annak minden
50 3, 21| rávetett adót. Azért vetett pedig rá adót Lajos király, merthogy
51 3, 21| azzal Aversza alá, a vajda pedig menjen Szalernónak: vegye
52 3, 21| elmúlt éjszakán.) Látta pedig ezt Toldi kunyhaja ajtajából,
53 3, 21| Legyen gondod rája.~Anikó pedig ment Kont csapatjával s
54 3, 22| megtudjuk, hogy mit.~Szóla pedig Piroska levele következőképpen:~
55 3, 22| megpillantotta az ő drága fiát, kiért pedig szemét szinte vakra sírta.~-
56 3, 22| menyasszonnyal.~- Miután pedig tietek Szalonta - mondotta
57 4, 23| mit akarhat ez tőle. Az pedig kezdette a szót nagy szaporán:~-
58 4, 23| szem a barátra tapadott. Az pedig perdült egyet a lován, forgott
59 4, 24| egyenest a király színe elé (Pedig de türelmetlen várta a király!),
60 4, 24| is megcsudálja.~- Mostan pedig megyek az én királyomhoz!
|