Part, Paragraph
1 1, 2 | Budára rendelje Miklóst: hadd lám, apja fia-e? Mert híres
2 1, 2 | álomban, hányszor! De lám, imetten még sohasem látott
3 1, 2 | Laczfi a vitézeit: - No lám, melyik tartja ki közületek
4 1, 3 | kérdést az édesanyjához, no lám, még azt is megkérdi:~-
5 1, 3 | baja? Dárdát neki, hadd lám, eleven vagy döglött?~Hisz
6 1, 3 | hallotta szuszogásukat.~- Lám, lám - tűnődött Miklós -,
7 1, 3 | hallotta szuszogásukat.~- Lám, lám - tűnődött Miklós -, ezek
8 1, 4 | lemoshatja magáról a szennyet. Lám, itt a cseh vitéz. Szégyen
9 1, 4 | szökött szegény fiúnak. Lám, csavargónak, sehonnainak
10 1, 5 | nyomorult életét hazavihesse! De lám, kutya mája az ebugattának,
11 2, 6 | meghallgatja a nép panaszait. Hadd lám, hogy sáfárkodnak a király
12 2, 6 | szívnek kerek földön párja! Lám, őt szegény embernek nézik,
13 2, 6 | került a beszéd sora. Hadd lám, próbált egyet Csutora György,
14 2, 6 | csodálom bátyámuram búját. De, lám, hiszen... Hát nem lehetne
15 2, 6 | Miklós dolgait a király. Lám, esztendő múlt esztendő
16 2, 6 | Piroska, de megszomorodott! Lám, csak elébb nyílt ki öröme
17 2, 7 | lépett a Toldi nyomába. Lám, lám, mi lett a „parasztfiúból”! -
18 2, 7 | lépett a Toldi nyomába. Lám, lám, mi lett a „parasztfiúból”! -
19 2, 7 | nekem, nem a házasélet! No, lám, csak az kéne, hogyha hadba
20 2, 7 | Rajta, Lőrinc, rajta! Lám, ki hitte volna! - biztatták
21 2, 7 | a fejüket csóválták: no, lám, no, lám, Lőrinc, a balkezű
22 2, 7 | csóválták: no, lám, no, lám, Lőrinc, a balkezű Lőrinc!
23 2, 7 | el-elhallgattatta a csúfolkodókat.~Lám, most is része van abban
24 2, 7 | a bal kéz csak bal kéz - lám, Toldi Miklós a jobbot is
25 2, 8 | leányát, a kicsi Anikót. No lám, azt hitte a nagyasszony,
26 2, 8 | ej, te nagy vitéz... No lám, no lám...~Szégyelld magad...
27 2, 8 | nagy vitéz... No lám, no lám...~Szégyelld magad... Ez
28 2, 8 | megtorolni a szörnyű gyalázatot. Lám, hogy megifjodtak a huszonnégy
29 2, 8 | az le van kaszálva. De lám, egy ember mégis csak egy
30 2, 10| magát minek mutogassa? De, lám, a király kegyelme fiút
31 2, 11| hárman is beszélnek s no lám, mi csuda történt? - széles,
32 2, 12| vádakkal illette önmagát. Lám, szerette s szereti őt Toldi
33 2, 12| Piroska annak az asszonya? Lám, mégis jó, hogy van vára,
34 2, 12| Megyünk Szalontára, hadd lám, igaz-e, mit temondálnak
35 2, 12| volt, mit róla hallottál... Lám, most is foly a vad tivornyázás,
36 2, 12| szerette a jó nagyasszonyt: lám, lám, az ő fia, az ő nevelése
37 2, 12| a jó nagyasszonyt: lám, lám, az ő fia, az ő nevelése
38 3, 15| Hadd lakoljon a bűnös. Lám, lakol az ártatlan is. Az
39 3, 15| Világ végére is!~- No lám, nagyanyámasszony! Egyet
40 3, 16| Hiszen volt röhögés.~- No lám, milyen buta szerencséje
41 3, 16| szemétdombon tengődött, de lám, mégsem hagyta el gazdáját.
42 3, 17| tegyen a törvény igazságot.~- Lám, lám, mekkora esze van a
43 3, 17| törvény igazságot.~- Lám, lám, mekkora esze van a leányasszonynak! -
44 3, 19| kegyesen Toldinak:~- No lám, vitéz, de más lettél! Majd
45 3, 21| eredett ismét szegény Toldi.~- Lám, lám - panaszolá barátjának -,
46 3, 21| ismét szegény Toldi.~- Lám, lám - panaszolá barátjának -,
47 3, 21| hogy az életét megmentsem, lám, azt megengedte, de tovább
48 3, 22| s szereti ez ifjút.~- No lám! - nevetett a király. -
49 3, 22| bírja kezem tovább...”~- Lám, lám - mondta magában a
50 3, 22| kezem tovább...”~- Lám, lám - mondta magában a király -,
51 4, 23| öreg Toldi Miklós. Hadd lám: bírja-e még? Bírta, de
52 4, 23| azt azóta, hogy elment. Lám, igaza volt neki. Most csakugyan
53 4, 24| szívét nehéz bánat nyomja.~- Lám, lám, nem ismert meg - dohogott
54 4, 24| nehéz bánat nyomja.~- Lám, lám, nem ismert meg - dohogott
55 4, 24| törülgette a szemét. No lám, no lám, kisütött az igazság
56 4, 24| törülgette a szemét. No lám, no lám, kisütött az igazság napja.
|