1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193
Part, Paragraph
501 1, 4 | Be sem kellett menniök a városba, az országút szélén
502 1, 4 | volt, csendes volt, aludt a csapláros, de bezzeg hogy
503 1, 4 | megdöndült az ajtó. Előbb a kútágashoz kötötték a Rigót,
504 1, 4 | Előbb a kútágashoz kötötték a Rigót, Miklós kedves lovát,
505 1, 4 | Miklós kedves lovát, melléje a Bence lovát (akár a gazdája,
506 1, 4 | melléje a Bence lovát (akár a gazdája, öreg volt a ló
507 1, 4 | akár a gazdája, öreg volt a ló is), oszt befordultak
508 1, 4 | ló is), oszt befordultak a csárdába:~- Bort ide, bort! -
509 1, 4 | kedvem van! Hadd búsuljon a ló, elég nagy a feje. (Van-e
510 1, 4 | búsuljon a ló, elég nagy a feje. (Van-e bő abrakja
511 1, 4 | abrakja jó Rigó lovamnak? Hát a te lovadnak?) Közben elékászálódott
512 1, 4 | Közben elékászálódott a padok alól egy álmos cimbalmos,
513 1, 4 | kedvem van!~S megpendült a cimbalom, búsan, szomorgósan,
514 1, 4 | kurjongatott, majd szétvetette a csárdát: a kelő nap bepislantott,
515 1, 4 | majd szétvetette a csárdát: a kelő nap bepislantott, az
516 1, 4 | az öreg Bence már elnyúlt a padon, javában hortyogott.
517 1, 4 | is lelankadt. Elég volt a táncból, a duhajkodásból.
518 1, 4 | lelankadt. Elég volt a táncból, a duhajkodásból. Leborult
519 1, 4 | aludott sokáig. Jó fennjárt a nap, mikor felébredett.~ ~
520 1, 5 | Miklós megöli a cseh óriást~Az áldott nap
521 1, 5 | Pestnek, meg sem állott a Duna partjáig. Ottan csolnakba
522 1, 5 | csolnakba ült, átevezett a budai partra, s bement egy
523 1, 5 | ezüstös fék meg nyereg a Rigónak. Bele is izzadott,
524 1, 5 | izzadott, úgy igyekezett vissza a csárdába, ottan felöltözék
525 1, 5 | ruhába. Közben, míg odajárt, a vén Bence ragyogóra kefélte
526 1, 5 | Bence ragyogóra kefélte a Rigó szőrét. Hej, de megszépült
527 1, 5 | Rigónak az aranyos fék, hátán a selyemnyereg, selyemnyeregbe
528 1, 5 | nézte, nézte, míg egyik utca a másik elől el nem nyelte.
529 1, 5 | dacosra szegve léptetett a Rigó, utána ballagott gyalogszerrel
530 1, 5 | gyalogszerrel Bence: úgy haladtak a Duna partján.~Ezalatt meg
531 1, 5 | Ezalatt meg Budán felvonták a király rengeteg nagy sátorát.
532 1, 5 | Körös-körül lapultak meg a kisebb sátrak, az udvari
533 1, 5 | népek sátrai. Húztak pedig a sátrak körül korlátot, azon
534 1, 5 | korlátot, azon kívül gomolygott a tenger nép, ki csudalátni
535 1, 5 | jött ide Pestről, Budáról, a szomszéd falukból, s nagy
536 1, 5 | Hatalmas zászló lengett a Duna budai, s nemkülönben
537 1, 5 | Duna budai, s nemkülönben a pesti partján, zászlók mellett
538 1, 5 | akinek kedve szottyant a bajvívásra, indulhatott
539 1, 5 | akár Pestről, akár Budáról a Duna szigetjére.~Ott ült
540 1, 5 | szigetjére.~Ott ült már a király aranyos székében,
541 1, 5 | akad-e ma magyar vitéz, ki a cseh vitézzel összemérje
542 1, 5 | vitézzel összemérje kardját. A király nyugtalanul nézett
543 1, 5 | nyugtalanul nézett körül, a magyar urak szemlesütve
544 1, 5 | Mert immár jött Buda felől a cseh óriás, beugrat a korláton,
545 1, 5 | felől a cseh óriás, beugrat a korláton, lovát táncoltatja,
546 1, 5 | illegeti, s közben foly a csúfondáros szó a száján:
547 1, 5 | közben foly a csúfondáros szó a száján: csúfolja, gyalázza
548 1, 5 | száján: csúfolja, gyalázza a magyar nemzetet. Fel-felrikkant:
549 1, 5 | Fel-felrikkant: Hát ez a magyar vitézség? Hol vannak
550 1, 5 | magyar vitézség? Hol vannak a magyar vitézek? Talán bizony
551 1, 5 | Bosszúsan harapdálta ajkát a király, szinte véresre harapdálta,
552 1, 5 | harapdálta, sápadtan feszengtek a magyarok, ökölbe szorult
553 1, 5 | magyarok, ökölbe szorult a kezük, már-már meg is mozdult
554 1, 5 | haljunk meg, semhogy ezt a gyalázkodást halljuk!~De
555 1, 5 | mi nagy riadalom támadt a pesti oldalon! Tenger nép
556 1, 5 | Tenger nép verődött össze a Duna partján, s az mind
557 1, 5 | lengeti. Minden szem átszalad a pesti oldalra, s ím, látják,
558 1, 5 | rajta fejér tollat lenget a szellő, vajon ki lehet,
559 1, 5 | Mindjárt mellette teremnek a király vitézei, átveszik
560 1, 5 | király vitézei, átveszik a fehér tollat, csolnakra
561 1, 5 | áteveznek Budára, ottan átadják a fejér tollat a cseh vitéznek:
562 1, 5 | ottan átadják a fejér tollat a cseh vitéznek: ez a jele
563 1, 5 | tollat a cseh vitéznek: ez a jele a bajrahívásnak. Vérpiros
564 1, 5 | cseh vitéznek: ez a jele a bajrahívásnak. Vérpiros
565 1, 5 | Vérpiros tollat ád cserébe a cseh óriás, viszik vissza
566 1, 5 | csolnakba ült, s átevezett a szigetre szélnél sebesebben.
567 1, 5 | sebesebben. Egyszerre ért oda a cseh óriás vele, s gondosan
568 1, 5 | visszarúgta, hogy meg sem állott a pesti oldalig.~Nézte, nézte
569 1, 5 | oldalig.~Nézte, nézte ezt a cseh óriás, fejét csóválgatta,
570 1, 5 | e mái napig, nosza, ide a kezedet!~Hiszen nem is húzódozott
571 1, 5 | Hiszen nem is húzódozott a cseh óriás, nyújtotta a
572 1, 5 | a cseh óriás, nyújtotta a vaskesztyűs kezét, nagy
573 1, 5 | örömmel nyújtotta, s nevetett a lelke a gondolattól, hogy
574 1, 5 | nyújtotta, s nevetett a lelke a gondolattól, hogy hej, de
575 1, 5 | de összeroppantja ő most a magyar vitéz kezét! De Toldi
576 1, 5 | kezét! De Toldi sem esett a feje lágyára, megsajdította
577 1, 5 | feje lágyára, megsajdította a cseh óriás szíves jó szándékát,
578 1, 5 | úgy megszorította, hogy a vér kiserkedett belőle.
579 1, 5 | fél kézzel vállon ragadta a csehet, erre-arra lóbálta,
580 1, 5 | lóbálta, táncoltatta, majdhogy a lelkét is ki nem rázta.
581 1, 5 | rázta. Hej, de megfutamodott a cseh óriás bátorsága! Meg
582 1, 5 | mégis elfogadom, s annak a szegény özvegynek adom,
583 1, 5 | Hát mit nem ígért volna a cseh óriás, csakhogy nyomorult
584 1, 5 | szép csendesen ballagtak a csolnak felé, szépen hátramaradott
585 1, 5 | felé, szépen hátramaradott a cseh, mintha tiszteletből
586 1, 5 | előreeresztené, s amikor éppen a Duna partjára értek, kardját
587 1, 5 | szerencsére, Toldi meglátta a víznek tükrében a cudar
588 1, 5 | meglátta a víznek tükrében a cudar szándékot, nagy hirtelen
589 1, 5 | visszafordult, kicsavarta a cseh óriás kezéből a kardot,
590 1, 5 | kicsavarta a cseh óriás kezéből a kardot, s ég, föld megreszketett,
591 1, 5 | Kegyelem! Kegyelem! - esedezett a cseh összekulcsolt kézzel.~-
592 1, 5 | s egy csapással levágta a fejét, aztán kardhegyére
593 1, 5 | felől pedig zúgva zúgott át a szigetre az éljen, a taps,
594 1, 5 | át a szigetre az éljen, a taps, lengtek, lobogtak,
595 1, 5 | hajladoztak, integettek a zászlók Toldi Miklós felé.~
596 1, 5 | volt öröm Pesten, Budán. A király sem tudott megülni
597 1, 5 | székében, fel s alá járt a szertelen örömtől, halvány
598 1, 5 | örömtől, halvány arca kigyúlt a nagy dicsőségtől.~- Senki
599 1, 5 | amazt is.~Senki sem ismerte a vitéz daliát.~- Hátha idegen
600 1, 5 | Hátha idegen lesz - tűnődött a király, s arca most egyszerre
601 1, 5 | valami sejtelem villant meg a lelkében, megszólította
602 1, 5 | akárki, magyar vagy idegen, a magyar név becsületéért
603 1, 5 | pedig majd szétvetette a düh s a bosszúság. Ám eközben
604 1, 5 | majd szétvetette a düh s a bosszúság. Ám eközben tizenkét
605 1, 5 | eközben tizenkét vitéz ment a király parancsára Toldi
606 1, 5 | diadallal. Már ott is áll a vitéz a király előtt, aki
607 1, 5 | Már ott is áll a vitéz a király előtt, aki imígy
608 1, 5 | sisakját, térdre borult a király előtt, s mondá megindultan,
609 1, 5 | királyom, felséges királyom, a büntetést vagy kegyelmet
610 1, 5 | álmélkodás. Végigzúgott a sátrakon, végig a nagy sokaságon:~-
611 1, 5 | Végigzúgott a sátrakon, végig a nagy sokaságon:~- Nézd,
612 1, 5 | Komoran hallgatta elébb a király Miklós szavait, de
613 1, 5 | lágyult az arca, szelídült a tekintete, s nyájasan, kegyesen
614 1, 5 | kérdezte Miklóstól:~- Nem a Toldi Lőrinc fia vagy te,
615 1, 5 | Lőrinc fia! - szólt most a király messze hallatszó
616 1, 5 | hallatszó hangon. - Állj fel a térdedről, ti pediglen,
617 1, 5 | hallgassátok szómat. Ez a gyermek Toldi György testvére.
618 1, 5 | fiatal vitéz - fordult most a király ismétlen Miklóshoz -,
619 1, 5 | ismétlen Miklóshoz -, felejtsed a múltat, sok nagy sérelmidet.
620 1, 5 | nagy sérelmidet. Könnyű a kegyelem, mert nem is vétkeztél.
621 1, 5 | is vétkeztél. De merthogy a magyar névnek dicsőséget
622 1, 5 | megszerezem apai jussodat: a te jó György bátyád magától
623 1, 5 | bátyád magától lemondott a maga jussáról, le a te javadra.
624 1, 5 | lemondott a maga jussáról, le a te javadra. Úgy van-e, Toldi
625 1, 5 | sem igent, sem nemet. Mint a nyárfalevél, úgy reszketett
626 1, 5 | tehát úgy van - mondotta a király.~Ám most megszólalt
627 1, 5 | könyörgő szemmel nézett fel a királyra, s mondá, amint
628 1, 5 | Felséges királyom, én a bátyám jussát bizony nem
629 1, 5 | most csak közembernek, a többit én aztán majd eligazítom.~-
630 1, 5 | fiam, nem úgy - mondotta a király. - Mit mondasz: közember?
631 1, 5 | Oldalam mellett lesz ezután a helyed. Tizenkét lóra jár
632 1, 5 | hogy jobban megértse Miklós a királyi szókat, közbe leoldá
633 1, 5 | az oldaladra, ott ennek a helye!~Hát, ha a király
634 1, 5 | ott ennek a helye!~Hát, ha a király világ minden kincsét
635 1, 5 | annak oly erősen, mint ennek a kardnak! Az ég közepére
636 1, 5 | Az ég közepére írja fel a nevét, hírét, dicsőségét!
637 1, 5 | Miklós, jól megfogd ezt a pillanatot, ezt a boldog
638 1, 5 | megfogd ezt a pillanatot, ezt a boldog órát. Ilyen boldog
639 1, 5 | hitt, úgy repül tefeléd a te édesanyád!~Hej, aki ezt
640 1, 5 | vége nélkül, szemükből hull a könny, mint a záporeső.~-
641 1, 5 | szemükből hull a könny, mint a záporeső.~- Ugye hogy itt
642 2, 6 | ütött-kopott szűrt kanyarított a hátára, aztán felült egy
643 2, 6 | országát s népét, főként a szegényjét. Ide is beállít,
644 2, 6 | vándorember meghallgatja a nép panaszait. Hadd lám,
645 2, 6 | Hadd lám, hogy sáfárkodnak a király emberei? Nem sanyargatják-e
646 2, 6 | emberei? Nem sanyargatják-e a szegény embert? Egy mértékkel
647 2, 6 | mikor elillant hazulról a király: nem kötötte ám senkinek
648 2, 6 | talált.~Sokszor járt-kelt így a király, ha háború nem fogta
649 2, 6 | ha háború nem fogta le a gondját (No, abban volt
650 2, 6 | megállapodott, lovát kieresztette a rétre (Talán csak nem zálogolják
651 2, 6 | bizonyosan szomjas. Volt a falu szélén egy nagy udvarház (
652 2, 6 | lakhatik benne, gondolta a király), a tágas udvar közepéről
653 2, 6 | benne, gondolta a király), a tágas udvar közepéről messzire
654 2, 6 | közepéről messzire ágaskodott a kút gémje, ott éppen jól
655 2, 6 | ott éppen jól megitathatná a lovát. Talán csak nem tessékelik
656 2, 6 | kötőfékszáránál fogva vezette a lovát a kapunak. Mit mondok,
657 2, 6 | kötőfékszáránál fogva vezette a lovát a kapunak. Mit mondok, kapunak!
658 2, 6 | Mit mondok, kapunak! Csak a helye volt meg, igaz, magyar
659 2, 6 | magyar módra ki volt vetve a kapunak mind a két szárnya
660 2, 6 | volt vetve a kapunak mind a két szárnya még a sarkából
661 2, 6 | kapunak mind a két szárnya még a sarkából is: akinek szeme
662 2, 6 | sarkából is: akinek szeme volt a látásra, láthatta, hogy
663 2, 6 | szépséges szép leányzó állott a kút mellett, mikor a király
664 2, 6 | állott a kút mellett, mikor a király belépett az udvarra.
665 2, 6 | szép kisasszony! Szabad-e a lovamat megitatnom?~Nagyot
666 2, 6 | megitatnom?~Nagyot nézett a leány, mintha mondta volna:
667 2, 6 | Kerüljön csak beljebb.~A szíves szóra beljebb bátorodott
668 2, 6 | szóra beljebb bátorodott a király, lovát megitatta,
669 2, 6 | készülődött, cihelődött, de a leány megállította:~- Mit
670 2, 6 | szállásra.~Hej, de jólesett a királynak a szíves szó,
671 2, 6 | de jólesett a királynak a szíves szó, hát még a szíves
672 2, 6 | királynak a szíves szó, hát még a szíves tekintet! Merthogy
673 2, 6 | Lajos király, s ámbátor a szíve le volt kötve, kedvvel
674 2, 6 | pihent meg szeme, lelke a kedves, a szépséges leányzón.~
675 2, 6 | meg szeme, lelke a kedves, a szépséges leányzón.~No,
676 2, 6 | Hát ahhoz is szabta, s a szíves hívásra ekként válaszolt:~-
677 2, 6 | szegény ember vagyok (mutatja a ruhám), majd keresek én
678 2, 6 | beszéd ez? - mennydörgött le a tornácról egy hatalmas,
679 2, 6 | itt esteledett, itt van a szállása!~Akkor már ott
680 2, 6 | termett egy cseléd, vezette a lovat az istállóba, a király
681 2, 6 | vezette a lovat az istállóba, a király meg szégyenkezve,
682 2, 6 | szégyenkezve, bátortalan ment fel a garádicson. Onnét szépen
683 2, 6 | Onnét szépen betessékelték a nagy ebédlőházba:~- Isten
684 2, 6 | hozott, öcsém - fogadta a gazda, egy szép öregember.
685 2, 6 | öregember. Aztán leültette a nagy asztal mellé, mégpedig
686 2, 6 | vacsora, nagy nehéz kancsóban a pincének a legrégibb bora,
687 2, 6 | nehéz kancsóban a pincének a legrégibb bora, ami jó csak
688 2, 6 | S mindből kellett enni, a ház szép leánya oly édesen,
689 2, 6 | Sok asztal mellett ült már a király, királyok, fejedelmek
690 2, 6 | asztalánál (közbe-közbe a maga asztala mellett is),
691 2, 6 | érezte. Hiába, hiába, nincs a magyar szívnek kerek földön
692 2, 6 | Pedig bizony nehéz volt a dolga, mert a bor ugyancsak
693 2, 6 | nehéz volt a dolga, mert a bor ugyancsak megoldotta
694 2, 6 | bor ugyancsak megoldotta a nyelvét. Már sok pohár ürült,
695 2, 6 | Rozgonyi Pál uram házába került a király. Ismerte a nevét,
696 2, 6 | került a király. Ismerte a nevét, hallotta jó hírét,
697 2, 6 | először. Rég visszahúzódott a jó öreg a vén udvarházba.
698 2, 6 | visszahúzódott a jó öreg a vén udvarházba. Mért fűzzön
699 2, 6 | No, ahogy megtudta, kinek a vendége, csak akkor oldódott
700 2, 6 | akkor oldódott meg igazán a király nyelve. Poharat emelt,
701 2, 6 | Hadd hallom hát, öcsém, a te nevedet is.~- Az én nevem -
702 2, 6 | én nevem - irult-pirult a király -, biz’ az nem híres
703 2, 6 | hogy Árpád véréből eredett a mi nemzetségünk - leányágon. (
704 2, 6 | igazat mondott, no, most jön a füllentés.) Apátiban van
705 2, 6 | királyi sarjadék, látni a szemeden, az arcod vonásin,
706 2, 6 | vonásin, hogy nemesember vagy. A szegénységedet ne szégyelljed,
707 2, 6 | holnap lent: ilyen az élet. A gazdag el ne bizakodjon,
708 2, 6 | gazdag el ne bizakodjon, a szegény el ne csüggedjen.
709 2, 6 | lehetsz!~No, de már erre mind a hárman nevettek, legjobban
710 2, 6 | György. Hogyne nevetett volna a legjobban, szíve közepéből!
711 2, 6 | szíve közepéből! Hanem mikor a nevetésnek vége szakadt,
712 2, 6 | nevetésnek vége szakadt, a királyra került a beszéd
713 2, 6 | szakadt, a királyra került a beszéd sora. Hadd lám, próbált
714 2, 6 | György, húz-e az öreg szíve a királyhoz?~- Merthogy éppen
715 2, 6 | szó - kezdette Csutora -, a mi királyunk, hej, ne szólj
716 2, 6 | asztalra, hogy táncra perdültek a kancsók, a poharak. De már
717 2, 6 | táncra perdültek a kancsók, a poharak. De már erre elnevette
718 2, 6 | mert az öregnek szikrádzott a szeme. Azt mondta ez a szikrádzó
719 2, 6 | szikrádzott a szeme. Azt mondta ez a szikrádzó szem: ne bántsd
720 2, 6 | szikrádzó szem: ne bántsd a királyt! Szent és sérthetetlen!~
721 2, 6 | nem esett Csutora György a feje lágyára, hogy bántsa
722 2, 6 | hirtelen fordított egyet a beszéden. S merthogy éppen
723 2, 6 | éppen kifordult volt Piroska a konyhára (az volt a neve
724 2, 6 | Piroska a konyhára (az volt a neve a ház leányának), mondta
725 2, 6 | konyhára (az volt a neve a ház leányának), mondta lelkes
726 2, 6 | szép, de több annál, hogy a lelke szép. S közben vizsgálta
727 2, 6 | szép. S közben vizsgálta a vendéget, gyanakodva nézte:
728 2, 6 | eligazodni rajta. Hanem a becsületes két szeme utat
729 2, 6 | volna: nagy teher nyomta a jó öreg szívét, nem tarthatta
730 2, 6 | ahogy szedegetik az almát a fáról, mely földig hajolt
731 2, 6 | hajolt nagy terhétől.~- Szép a leány, szép, szép, minek
732 2, 6 | emiatt az én szívem nagyon, a nagy gondok miatt sokszor
733 2, 6 | Koccintottak, ittak, de a vendég nem hagyta szó nélkül:
734 2, 6 | nélkül: lekívánkozott ajkáról a vigasztalás szava.~- Bizony
735 2, 6 | rendjébe búját-baját s megkérné a királyt: Felséges királyom,
736 2, 6 | is mondanék. Ajánlja fel a királynak, hogy lovagi játékot
737 2, 6 | kigyelmed, nem járna hiába. Mert a mi királyunk - Én mondom
738 2, 6 | tudja! - szereti ám nagyon a lovagi játékot. Bizony kedvét
739 2, 6 | felvidult az arca, mint az ég a hosszú fellegjárás után. -
740 2, 6 | felmegyek Budára. Elémondom a királynak, amit tanácsoltak.
741 2, 6 | tanácsoltak. Aztán hadd jöjjenek a vitézek, gazdagok, szegények.
742 2, 6 | ágrólszakadt is, aki győz a harcban.~Megnyomta Rozgonyi
743 2, 6 | Megnyomta Rozgonyi uram erősen a szegény szót, az ágrólszakadtat,
744 2, 6 | csak úgy biztatta szemével a vendéget: nosza, fiú, próbálj
745 2, 6 | szerencsét, hátha... hátha...~De a vendég nem magára gondolt,
746 2, 6 | mellett, hogy nem is gondol a páros életre. Kire gondolt,
747 2, 6 | végiggondolta Miklós dolgait a király. Lám, esztendő múlt
748 2, 6 | esztendő után, Miklós csak a bajvívásban, hadakozásban
749 2, 6 | lelte kedvét, sorba fűzte a dicsőség koszorúját, híre-neve
750 2, 6 | Bizonyosan nem találta meg még a szíve szerint való leányt.
751 2, 6 | most megtalálja. Ez ám csak a leány: Rozgonyi Piroska!
752 2, 6 | rabul esik szíve.~Így fűzte a szép, virágos gondolatokat
753 2, 6 | szép, virágos gondolatokat a király, fűzte, míg az öreggel
754 2, 6 | kötögette, mikor lefeküdt a puha nyoszolyába (Piroska
755 2, 6 | s egész éjjel alig jött a szemére álom. Alig pirkadott,
756 2, 6 | pirkadott, már talpon volt a király, a szűr ujjából eléhúzott
757 2, 6 | már talpon volt a király, a szűr ujjából eléhúzott egy
758 2, 6 | szépen bedugta az írást a vánkosok közé. Közben felkelt
759 2, 6 | vánkosok közé. Közben felkelt a nap, fölkelt régen a ház
760 2, 6 | felkelt a nap, fölkelt régen a ház népe is, s elbúcsúzott
761 2, 6 | ház népe is, s elbúcsúzott a vendég - haj, de nehéz szívvel
762 2, 6 | mondom, még túl sem járt a határon, Piroska már olvasta,
763 2, 6 | újra olvasta az írást, mit a vánkosok közt talált! Haj,
764 2, 6 | Istenem! Hogy kigyúlt az arca a szép Piroskának! Hogy reszketett
765 2, 6 | tart piros pünkösd napján a saját udvarán, s azé lészen
766 2, 6 | saját udvarán, s azé lészen a leány, ki legvitézebb lesz
767 2, 6 | leány, ki legvitézebb lesz a bajvívók között.~És alá
768 2, 6 | írva: Lajos király. És ott a pecsétje. No, azt se csudálja
769 2, 6 | vetetlen hagyta, kiröpült a házból, szaladott a kertbe,
770 2, 6 | kiröpült a házból, szaladott a kertbe, onnét ki a rétre,
771 2, 6 | szaladott a kertbe, onnét ki a rétre, szaladott, szaladott,
772 2, 6 | gondolt. Az ő képét látta. Ő a legvitézebb. Van két esztendeje,
773 2, 7 | pünkösd napja, készülődtek a vitézek a hadijátékra. Egy
774 2, 7 | napja, készülődtek a vitézek a hadijátékra. Egy az, hogy
775 2, 7 | hadijátékra. Egy az, hogy a király gondolatja volt a
776 2, 7 | a király gondolatja volt a hadijáték, más az, hogy
777 2, 7 | hogy gazdag is, szép is a leány, sok mente alatt megdobbant
778 2, 7 | sok mente alatt megdobbant a szív.~- Hát csak készülődjetek -
779 2, 7 | készülődjetek - gondolta a király -, mennél többen
780 2, 7 | játékban egy sem lépett a Toldi nyomába. Lám, lám,
781 2, 7 | nyomába. Lám, lám, mi lett a „parasztfiúból”! - űzte-fűzte
782 2, 7 | űzte-fűzte gondolatját a király, s szeretettel pihent
783 2, 7 | s szeretettel pihent meg a lelke Toldi daliás alakján.
784 2, 7 | Igazi lovaggá finomodott, a lovagok közt is első, aki
785 2, 7 | karja mindig kész megvédeni a gyengét, az üldözöttet,
786 2, 7 | ki szennyes szóval érinti a nő becsületét, bár sohasem
787 2, 7 | szeretheti jobban Miklóst a király. Nem is hagyta békén,
788 2, 7 | egyedül? Mikor táncolok már a lakodalmadon?~- Majd, majd,
789 2, 7 | királyom - ütötte el Miklós a házasság dolgát.~No, hanem
790 2, 7 | hogyne jönnél el! Hej, az ám a lány, Miklós! Kerek földet
791 2, 7 | így, meg úgy, lesz annak a leánynak rajta kívül is
792 2, 7 | szelíden beszélt, de mikor a társai tapogatóztak, kitört
793 2, 7 | Hadi élet való nekem, nem a házasélet! No, lám, csak
794 2, 7 | is szóltak többet erről a bajtársak (Ugyan ki mert
795 2, 7 | volna kikötni Miklóssal?), a király is későbbet nemigen
796 2, 7 | későbbet nemigen pazarolta a szót, hanem mikor felvirradott
797 2, 7 | hogyne ment volna, mikor a király parancsolta, de hiszen -
798 2, 7 | indulatja.~- Még ha kívánnám is a házaséletet, akkor sem verekedném
799 2, 7 | verekedném érte - forrongott a lelke jó Toldi Miklósnak.
800 2, 7 | Toldi Miklósnak. Fellázítá a gondolat, hogy egy leányt
801 2, 7 | Akárki eszelte ki, még a király is, rosszul eszelte
802 2, 7 | ez arra, hogy szeressen a leány? Hátha amilyen erős
803 2, 7 | erős vagyok, oly hitvány a lelkem? S hátha valahonnét
804 2, 7 | alacsony lelkű - s azé lesz a leány, mert erősebb, mint
805 2, 7 | úton Toldi indulatja, s még a király is megrezzent tőle,
806 2, 7 | belől forrott. Nem szólt a király, bár leolvasta Miklós
807 2, 7 | arcára is kirajzolódott a gondolatja: szánta-bánta,
808 2, 7 | gondolatja: szánta-bánta, hogy a dolgot így elhamarkodta.
809 2, 7 | ide ingyenvalóságra ezt a sok daliát!~S hogy nekikészült
810 2, 7 | akkora, ha lesz vala az a vén udvarház, kívül szorul
811 2, 7 | vén udvarház, kívül szorul a vendégek fele. Nemhogy a
812 2, 7 | a vendégek fele. Nemhogy a házban, de az udvaron se
813 2, 7 | nem, hát szépen kikerültek a rétre: ottan veretett fel
814 2, 7 | körbe, azokon verték fel a sátrakat, sátrak előtt jó
815 2, 7 | szélesen, hosszan terült el a viadal tere: ide ugratnak
816 2, 7 | tere: ide ugratnak majd a deli vitézek, itten mérik
817 2, 7 | fegyverüket Rozgonyi lányáért, a szép Piroskáért.~- Itt a
818 2, 7 | a szép Piroskáért.~- Itt a király! - jelenti a kürtszó,
819 2, 7 | Itt a király! - jelenti a kürtszó, felriad az éljen,
820 2, 7 | messze-messze. Tenger nép gomolyog a korláton kívül, csudalátni
821 2, 7 | várják: mikor kezdődik a nagyszerű játék.~Ím, az
822 2, 7 | Rozgonyi levett kalappal vezeti a királyt selyemsátrába. Ezüst
823 2, 7 | selyemsátrába. Ezüst haja csillog a napfényben, arca, szeme
824 2, 7 | napfényben, arca, szeme ragyog a nagy tisztességben. S jőnek
825 2, 7 | világpompájában, s még a nap is megáll, úgy elcsudálkozik
826 2, 7 | megáll, úgy elcsudálkozik a nagy ragyogáson. Hát még
827 2, 7 | nagy ragyogáson. Hát még a daliák, s a büszke paripák!
828 2, 7 | ragyogáson. Hát még a daliák, s a büszke paripák! Ember legyen,
829 2, 7 | legyen, aki megítélje, melyik a fényesebb, melyik a csillogóbb:
830 2, 7 | melyik a fényesebb, melyik a csillogóbb: a ló vagy gazdája?
831 2, 7 | fényesebb, melyik a csillogóbb: a ló vagy gazdája? Aki gyermek
832 2, 7 | ő itt lenne! Az ám csak a vitéz!~Így forog, szalad
833 2, 7 | vitéz!~Így forog, szalad a szó körbe-karikába, mind
834 2, 7 | szeretné látni, Toldit, a nagy erejű, a páratlan vitézt.
835 2, 7 | látni, Toldit, a nagy erejű, a páratlan vitézt. Ez is tud,
836 2, 7 | összedugott kézzel nézze a hadijátékot? Meg-megállott,
837 2, 7 | Meg-megállott, rá-ránézett a társára, Tar Lőrincre, aki
838 2, 7 | játék! S ezzel ráütötte a pecsétet a furcsa gondolatra.~-
839 2, 7 | ezzel ráütötte a pecsétet a furcsa gondolatra.~- Te
840 2, 7 | vagyok, s ügyetlen emiatt a kardforgatásban.~- S hátha
841 2, 7 | Hallgass ide, Lőrinc. Felveszem a sisakodat, páncélodat, fegyveredet,
842 2, 7 | Senki nem is sejti, hiszen a termetünk csakhogynem egyforma.
843 2, 7 | áll-e az alku? Én vívok, s a tied Rozgonyi Piroska.~-
844 2, 7 | Lőrinc, s szélesre húzódott a szája széle a nem várt örömtől.~
845 2, 7 | szélesre húzódott a szája széle a nem várt örömtől.~Na, szépen
846 2, 7 | ruháját, föltette címerét, a lovára pattant, Lőrinc meg
847 2, 7 | ennél több dolga nem akadt a balkezű vitéznek. Hát csak
848 2, 7 | Hát csak ezt jól végezze, a többit majd elvégezi Miklós.~
849 2, 7 | ott ugratta Lőrinc lovát a bajtársak között, akik előbb
850 2, 7 | mit akar? No, nézz oda, a balkezű Lőrinc! Az ám, de
851 2, 7 | Jobbra-balra hajladozott a ló hátán, ügyetlenül fogta
852 2, 7 | csak várjuk rendjét, sorát a dolgoknak. Nézzetek csak
853 2, 7 | akik régi szokás szerint a bajvívást vigyázzák, a szabály
854 2, 7 | szerint a bajvívást vigyázzák, a szabály ellen vétőt a vívásról
855 2, 7 | vigyázzák, a szabály ellen vétőt a vívásról letiltják, s a
856 2, 7 | a vívásról letiltják, s a győzelmet annak ítélik,
857 2, 7 | ságnak, nincs helye itt a részrehajlásnak. Sógorság,
858 2, 7 | fabatkát sem ér itt. Ihol, a bajmester is már turkál
859 2, 7 | bajmester is már turkál a homokban: vajon nem rejtett-e
860 2, 7 | merthogy semmi sem találtatik a homokban, bajmester uram
861 2, 7 | Vitézek, daliák! Nyitva a sorompó, kezdődik a játék
862 2, 7 | Nyitva a sorompó, kezdődik a játék Rozgonyi Pál uram
863 2, 7 | uram egyetlen lányáért, a szép Piroskáért! Előre,
864 2, 7 | vitézek szépen meghajolnak a király előtt, s így várnak
865 2, 7 | lélegzetre elészámlálja őket. A nevüket, címerüket, a lovuknak
866 2, 7 | őket. A nevüket, címerüket, a lovuknak színét. No, már
867 2, 7 | én semmit előre, maradok a sorja, rendje mellett. Ihol
868 2, 7 | Ihol már kiállott Toldi a porondra, csupa kacagás
869 2, 7 | porondra, csupa kacagás a dolga, úgy ügyetlenkedik.
870 2, 7 | ügyetlenkedik. Bal kezében fogja a nagy öklelőfát, lóg ide,
871 2, 7 | ki nem hull belőle. Zeng a rét a nevetéstől, hát hiszen
872 2, 7 | hull belőle. Zeng a rét a nevetéstől, hát hiszen csak
873 2, 7 | lováról Butkai (így hívták a vitézt, ki elsőnek állt
874 2, 7 | lovának lába közé ejtette a rúdját: belebotlott a ló,
875 2, 7 | ejtette a rúdját: belebotlott a ló, meglódult Butkai, s
876 2, 7 | s porba fordult menten a szép szál dalia.~Hej, de
877 2, 7 | dalia.~Hej, de megváltozott a kacagás erre!~- Rajta, Lőrinc,
878 2, 7 | biztatták arról is, sokan meg a fejüket csóválták: no, lám,
879 2, 7 | no, lám, no, lám, Lőrinc, a balkezű Lőrinc! Mennyit
880 2, 7 | Mennyit csúfolódtak vele a bajtársak! Balkezűségére
881 2, 7 | meg-megvédelmezte, el-elhallgattatta a csúfolkodókat.~Lám, most
882 2, 7 | most is része van abban a szánakozásnak, hogy kiállt
883 2, 7 | e tréfára, dűlőre viszi a Lőrinc szerencséjét. Már
884 2, 7 | Lőrinc szerencséjét. Már ott a porondon Kompolthi Loránt:
885 2, 7 | fáradnak, s hiába, hiába, a bal kéz csak bal kéz - lám,
886 2, 7 | kéz - lám, Toldi Miklós a jobbot is hívja: jere, lódíts
887 2, 7 | jobbik kezem!~- Puff! - lent a homokban a vitéz Kompolthi,
888 2, 7 | Puff! - lent a homokban a vitéz Kompolthi, döng a
889 2, 7 | a vitéz Kompolthi, döng a föld alatta.~Észre nem is
890 2, 7 | veszik, oly hirtelen történt a jobb kéz munkája. Sok ezer
891 2, 7 | Toldi volt! - jajdul fel a szíve szegény Piroskának.
892 2, 7 | latáról!~Állott Toldi némán a porond közepén, s várta,
893 2, 7 | várta, hogy jöjjenek sorba a vitézek. De ím, nem jön
894 2, 7 | megdöbbenve állnak mind a jó vitézek.~- Varázslat!
895 2, 7 | ördöggel az ördög! - mondják a vitézek.~Vége a bajvívásnak,
896 2, 7 | mondják a vitézek.~Vége a bajvívásnak, vége. Toldi
897 2, 7 | Toldi Miklós, s elborul a szeme, megszédül a feje,
898 2, 7 | elborul a szeme, megszédül a feje, lovába fogódzik, úgy
899 2, 7 | fogódzik, úgy vágtat el a tenger nép között.~Nem sokan
900 2, 7 | szerencsére, mert éppen akkor jött a király egy követe egy sereg
901 2, 7 | fáradtan, minden szem arra néz a király sátra felé. A nagy
902 2, 7 | néz a király sátra felé. A nagy zűrzavarban nem törődtek
903 2, 7 | Azt hinnéd, meg sem áll a világ végéig.~- Nem, nem -
904 2, 7 | ki nem lábalok, több ez a tréfánál. Hitvány, cudar
905 2, 7 | Nincsen jussom többé ahhoz a leányhoz. Tar Lőrincnek
906 2, 7 | Esküdött az égre, esküdött a földre, s Toldi csak hallgatott,
907 2, 7 | Lőrinc esküvését. Másutt járt a lelke.~Mostan, ugye, szeretnétek
908 2, 7 | szeretnétek tudni, mit hozott a követ, mi hírrel jött olyan
909 2, 7 | Elég az, megakadt e mián a játék, mert sokáig tartott
910 2, 7 | játék, mert sokáig tartott a követ beszédje. Közben folyton
911 2, 7 | Közben folyton változott a király arca (Hej, de rossz
912 2, 7 | hírt hozhatott Lökös uram, a követ!), de mikor véget
913 2, 7 | követ!), de mikor véget ért a sokszavú jelentés, intett
914 2, 7 | sokszavú jelentés, intett a király: kezdődjék a hadijáték
915 2, 7 | intett a király: kezdődjék a hadijáték újra!~Kezdődött
916 2, 7 | kezdődött, meg-megdöndült a föld, de már döndülhetett,
917 2, 7 | balkezű Lőrincet. Vége lett a viadalnak, oszt már az igazlátók
918 2, 7 | uraiméknak, ki kellett kiáltani a Tar Lőrinc nevét. Ím, ő
919 2, 7 | Lőrinc nevét. Ím, ő lett a győztes a bajvívás során,
920 2, 7 | nevét. Ím, ő lett a győztes a bajvívás során, őt illeti
921 2, 7 | bajvívás során, őt illeti meg a koszorú s a leány. A többieknek
922 2, 7 | őt illeti meg a koszorú s a leány. A többieknek is jut
923 2, 7 | meg a koszorú s a leány. A többieknek is jut egy s
924 2, 7 | gyémánttal gazdagon kirakva. De a leány egyé, az csak egynek
925 2, 7 | ott is áll Lőrinc, várja a koszorút Piroska kezéből.
926 2, 7 | Piroska kezéből. Még fején a sisak. Meghajtja magát a
927 2, 7 | a sisak. Meghajtja magát a király előtt, meg az igazlátók
928 2, 7 | ezt nem engedjük! - zúgnak a daliák, s tízen is készülnek
929 2, 7 | egy emelvényen megszólal a zene, a bús magyar zene.
930 2, 7 | emelvényen megszólal a zene, a bús magyar zene. Asztalokhoz
931 2, 7 | zene. Asztalokhoz ülnek a fényes vendégek. Legfelül
932 2, 7 | fényes vendégek. Legfelül a király, mellette Piroska.
933 2, 7 | s szóval így folytatja a nagylelkű király -, derék
934 2, 7 | tovább űzi-fűzi az enyelgést. A végire meg nagy-nagy örömet
935 2, 7 | majd neki!~Így csepegteti a jó király az édes cseppeket
936 2, 7 | poharába. És összecsendülnek a poharak, serlegek. Éltetik
937 2, 7 | poharak, serlegek. Éltetik a királyt, éltetik Rozgonyit,
938 2, 7 | éltetik Rozgonyit, hát még a mátkapárt! Lassankint a
939 2, 7 | a mátkapárt! Lassankint a szívek keserűsége megédesedik,
940 2, 7 | megédesedik, mosolyogni próbál a bús menyasszony is, csak
941 2, 7 | Toldi szótlan búja, míg a király s a hölgyek felállottak
942 2, 7 | szótlan búja, míg a király s a hölgyek felállottak az asztal
943 2, 7 | elszéledtek, akkor aztán kitört a fojtott indulat, fenékig
944 2, 7 | indulat, fenékig hajtotta a nagy ezüstkannát. Nem látott
945 2, 7 | ezüstkannát. Nem látott a világ még ilyen vad kedvet!
946 2, 7 | összebújva nézték maguk a vitézek, hogy mit művel
947 2, 8 | Mit üzent a cseh király?~Hadd tombolja
948 2, 8 | üzent Károly cseh király a magyar királynak. Mert tőle
949 2, 8 | illant: nehogy észrevegyék a urak, a népek lelke háborgását.
950 2, 8 | nehogy észrevegyék a urak, a népek lelke háborgását.
951 2, 8 | amint elmondám, tovább folyt a hadijáték, utána nagy lakomát
952 2, 8 | az éjszaka, nem jött álom a szemére, s jókor reggel
953 2, 8 | volt: nem hagyta pihenni a prágai üzenet.~Úgy esett
954 2, 8 | prágai üzenet.~Úgy esett a dolog, hogy Lajos király,
955 2, 8 | követséget küldött Károlyhoz, a csehek új királyához és
956 2, 8 | nevében. S hát mit tett a gőgös, magatelt császár?
957 2, 8 | Jó sokáig megvárakoztatá a magyar követséget, s amikor
958 2, 8 | Téged küldött hozzám a királyod? Gyermekkirálynak
959 2, 8 | Gyermekkirálynak gyermek a követje. Ez az illendőség?
960 2, 8 | hogy azt Lökös nem is merte a száján kiejteni): eressze
961 2, 8 | kiejteni): eressze szabadon már a fiát a szoknya szalagjáról,
962 2, 8 | eressze szabadon már a fiát a szoknya szalagjáról, hadd
963 2, 8 | hogy megértette-e Lökös a dölyfös beszédet, a feléből
964 2, 8 | Lökös a dölyfös beszédet, a feléből is eleget értett,
965 2, 8 | ló dőlt ki alatta!), míg a királyt Kesziben meg nem
966 2, 8 | senki ne csodálja, hogy a királynak nem volt Kesziben
967 2, 8 | királyát!~Szörnyű harag tombolt a király szívében, észre sem
968 2, 8 | vitézei közül hiányzik egy, a legvitézebb: Toldi. Szegény
969 2, 8 | lovára, versenyt vágtatott a sebes széllel, mintha csak
970 2, 8 | csak ki akarna szaladni a világból. Repült a Pejkó
971 2, 8 | szaladni a világból. Repült a Pejkó a Tisza mentén, véres
972 2, 8 | világból. Repült a Pejkó a Tisza mentén, véres habba
973 2, 8 | versenyt repült vele az a bús gondolat, nem maradt
974 2, 8 | akkor sem temetnéd el ezt a nagy bánatot. Akkor sem
975 2, 8 | háborgása.~Repül, repül a Pejkó, s bár szakad le róla
976 2, 8 | Pejkó, s bár szakad le róla a véres hab, íme, mégis vidáman
977 2, 8 | Oda húzódott vissza ismét a nagyasszony, az ősi házba,
978 2, 8 | hagyta egyetlen leányát, a kicsi Anikót. No lám, azt
979 2, 8 | Anikót. No lám, azt hitte a nagyasszony, Miklósnak amúgy
980 2, 8 | anyai meleg szárnyak alól, a kis árvát kell most melengetni,
981 2, 8 | bánatjában ki akart szaladni a világból, s íme, a szíve
982 2, 8 | szaladni a világból, s íme, a szíve Nagyfalu felé húzta,
983 2, 8 | ha én most le tudnám írni a nagyasszony nagy örömét,
984 2, 8 | történt! Hogy szalad elébe a jó öregasszony! Isten csudája,
985 2, 8 | leánnyá serdült), hipp, hopp, a Pejkó mellé röppent, aztán
986 2, 8 | röppent, aztán felpattant a kengyelbe szeleverdi lánya,
987 2, 8 | gyengén leölelte Anikót a földre, aztán hagyta, hadd
988 2, 8 | hagyta, hadd játszadozzék a Pejkóval, s a másik pillanatban
989 2, 8 | játszadozzék a Pejkóval, s a másik pillanatban már ott
990 2, 8 | hogy egyszeribe felvetették a konyhát, elékerült a vén
991 2, 8 | felvetették a konyhát, elékerült a vén Bence is (Hej, de levénült
992 2, 8 | az ő tisztje, lódult le a pincébe szaporán, s hogy
993 2, 8 | mikor aztán vége felé járt a lakoma, mit gondolt, mit
994 2, 8 | Bezzeg hogy Bence volt a neve!), s nagy köhintgetéssel,
995 2, 8 | mióta az eszemet bírom, a Toldi nemzetség kenyerét
996 2, 8 | ez is, ni (s rámutatott a fiára, aki szégyellősen,
997 2, 8 | állott mellette), s Bence a neve is (apám is Bence volt,
998 2, 8 | apám is Bence volt, még a nagyapám is), no, de nem
999 2, 8 | nem kerítek nagy feneket a beszédemnek: emlékszik-e,
1000 2, 8 | uram, mikor együtt mentünk a király elébe? Hej, mindég
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193 |