1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193
Part, Paragraph
1001 2, 8 | katonának, merthogy gyöngyélet a katonaélet. No, bizony ha
1002 2, 8 | mondtam, ez is kedvet kapott a gyöngyéletre, kötéllel sem
1003 2, 8 | nem maradsz, mondok, állj a mi kis urunk mellé, de vajon
1004 2, 8 | szót sem szólhatott Toldi, a szeleverdi Anikó egy késsel
1005 2, 8 | Bencét (ez volt ám csak a lovaggá ütés), aztán nagy
1006 2, 8 | nevetéssel vitte Bencét a cselédszobába, ott egy öreg
1007 2, 8 | volt, hogy Anikó kiperdült a házból, mert Miklósnak már
1008 2, 8 | Miklósnak már csordultig volt a szíve. Isten csudája, hogy
1009 2, 8 | szólt, nem szólt, hullott a könnye, nem hullott: az
1010 2, 8 | látta, mint őröl fia szívén a bánat! Csak azt várta, hogy
1011 2, 8 | szemében ott mosolygott a kérdés: Mi bánt, édes fiam?
1012 2, 8 | mosolyogsz, látom az árnyékát a mosolygásodnak!~Ím, már
1013 2, 8 | Ím, már ki is csordult a könny Miklós szeméből. A
1014 2, 8 | a könny Miklós szeméből. A nagy gyermek zokog az anyai
1015 2, 8 | mosolygott Toldiné. - Hát ez az a nagy baj? Egy leány miatt
1016 2, 8 | Egy leány miatt adod búnak a fejedet! Van még lány, szebbnél
1017 2, 8 | Szégyelld magad... Ez a két szó szívébe nyilallott
1018 2, 8 | hogy így el tudott lágyulni a szíve. Hát csakugyan nem
1019 2, 8 | elébb? Nyoma sincs már arcán a könnyeknek. Hiszen az lett
1020 2, 8 | hogy könnyezve találja a fiatal Bence, ki vitézi
1021 2, 8 | vitéz várna reá), kiment a pitvarba, s kint csakugyan
1022 2, 8 | már, ámbátor világított a hold, bezzeg hogy Miklós
1023 2, 8 | megismerni, ezer ráncba szedte a homlokát, nekigyürkőzött,
1024 2, 8 | fegyver nélkül nekiiramodik a sisakos vitéznek. Uccu neki!
1025 2, 8 | lánya! Volt része Anikónak a pirongató szóban, de még
1026 2, 8 | pirongató szóban, de még több a kényeztetőben: Nem ütötted
1027 2, 8 | de jó!~Így, így.~Nevet a dolgon szíve szerint Toldi
1028 2, 8 | édesanyám, lelkem, én ezt a lányt férjhez adnám, hadd
1029 2, 8 | szeleverdi!~Hogy nézett a bátyjára, hogy nem, elég
1030 2, 8 | Anikó hirtelen leakasztotta a szegről az ő lantját, s
1031 2, 8 | csengő hangján énekelte:~A mi lányunk nem eladó,~Büszke,
1032 2, 8 | válogató!...~Az volt abban a dalban, hogy jár „a mi lányunk”
1033 2, 8 | abban a dalban, hogy jár „a mi lányunk” után (Ki lett
1034 2, 8 | lelni~Lehetetlen!~Hát hiszen a dal eleget mondott, talán
1035 2, 8 | némán, elborulva hallgatta a dalt, aztán pihenőre tért
1036 2, 8 | dalt, aztán pihenőre tért a ház népe. Leszállott a csendes,
1037 2, 8 | tért a ház népe. Leszállott a csendes, jótevő álom Miklós
1038 2, 8 | látta, Rozgonyi Piroskát. A felkelő nap már ébren találta.
1039 2, 8 | jóformán meg sem pihent otthon a király, hívatta Küküllei
1040 2, 8 | keresse meg, olvassa meg a legrégibb írásokat, kezdettől
1041 2, 8 | János: talán bizony tréfál a király. Nemcsak gondolta,
1042 2, 8 | Nemcsak gondolta, mondta is a gondolatját, de a király
1043 2, 8 | mondta is a gondolatját, de a király összeráncolta homlokát:~-
1044 2, 8 | Egyben kiment országszerte a királyi parancs, hogy jöjjön
1045 2, 8 | elkészült az írással, s akkor a király tanácsot üle velök.
1046 2, 8 | velök. Először is elmondatá a követtel, hogy s mint esett
1047 2, 8 | követtel, hogy s mint esett a prágai eset, csupán azt
1048 2, 8 | Hej, hogy váltott színt a vén emberek arca! Hirtelen
1049 2, 8 | lángba borult, olyiknak a szeme is könnybe lábadt
1050 2, 8 | szeme is könnybe lábadt a dühtől, hogy menten nem
1051 2, 8 | menten nem lehet megtorolni a szörnyű gyalázatot. Lám,
1052 2, 8 | gyalázatot. Lám, hogy megifjodtak a huszonnégy vének! Kardjukra
1053 2, 8 | valamennyi indulna egyszeribe a megtorló harcra, ha le nem
1054 2, 8 | ha le nem csendesítené a király egy kézintéssel.~-
1055 2, 8 | Tanácsra hívtalak - mondá a király -, s még nincs vége
1056 2, 8 | Küküllei János kezében, azzal a tanács elé álla, s olvasá,
1057 2, 8 | Isten ostorának adózott a keleti s a római birodalom.
1058 2, 8 | ostorának adózott a keleti s a római birodalom. Ennek földjét
1059 2, 8 | adóztak levert idegenek.~De a király nem elégedett meg
1060 2, 8 | alatt tétetett tanúságot a huszonnégy vénnel is, hogy
1061 2, 8 | arra esküvének meg, hogy a huszonnégy vén igazat vallott.
1062 2, 8 | foglalták, s folytatták a tanácskozást, s annak rendjén
1063 2, 8 | Trencsén mellett összegyűl a magyar sereg, s onnét indulnak
1064 2, 8 | s onnét indulnak hadba a cseh király ellen.~Ezenközben
1065 2, 8 | vette, hogy miről esett a tanácskozás. Amint az urak
1066 2, 8 | Toldi szerét ejtette, hogy a király közelébe jusson,
1067 2, 8 | Miklós, jó, jó - mosolygott a király -, csillapuljon véred.
1068 2, 8 | nekem az életed kell, nem a halálod. Várjunk a halállal,
1069 2, 8 | nem a halálod. Várjunk a halállal, ráérünk arra még.
1070 2, 8 | nem Trencsén felé. Járd be a Nyírséget, Szilágyságot,
1071 2, 8 | Máramarost: válogasd össze a vitézek legjavát, úgy jere
1072 2, 8 | legjavát, úgy jere Trencsénbe. A többit majd megtudod ottan.
1073 2, 8 | azon melegében rajtaütni a cseh kutyán! De hiszen,
1074 2, 8 | vághat. Éppen jókor esik ez a hadakozás! Bús, haragos
1075 2, 9 | A prágai kaland~Gyűltek, gyülekeztek
1076 2, 9 | gyülekeztek Trencsén mellett a magyar hadak, indult Lajos
1077 2, 9 | Pesten s amerre elvonult a király, tenger nép verődött
1078 2, 9 | látott még ember, mióta a világ: világ. Hosszú sorban
1079 2, 9 | nem megy el messzi útra a király az ő népével (Ki
1080 2, 9 | elegendőt?), de mire való a rengeteg sok aranyos, cifra
1081 2, 9 | hadba, de lakodalomba megy a király!~No, majd meglátjuk,
1082 2, 9 | bízzuk csak rá.~Ott volt már a magyar sereg Trencsénben,
1083 2, 9 | sereg Trencsénben, mikor a király megérkezett, s hogy
1084 2, 9 | hogy végigjárta, -nézte a gyönyörű hadat, mosolygott
1085 2, 9 | állott, aztán visszahúzódott a sátrába s megírá levelét
1086 2, 9 | sátrába s megírá levelét a cseh király-császárnak.
1087 2, 9 | Azt írá pedig levelében a király, hogy: bizony megesmérem,
1088 2, 9 | nekünk királyoknak tenger sok a dolgunk... Ámde most, hogy
1089 2, 9 | hogy éppen Trencsén mellett a hadam, s idejövék, hogy
1090 2, 9 | Háromszor is elolvasta a cseh király a levelet, fejét
1091 2, 9 | elolvasta a cseh király a levelet, fejét csóválta,
1092 2, 9 | csóválta, nem akart hinni a szemének. Talán a követ
1093 2, 9 | hinni a szemének. Talán a követ nem mondta el az egész
1094 2, 9 | sehogy sem tetszett ez a dolog a cseh királynak,
1095 2, 9 | sem tetszett ez a dolog a cseh királynak, nem is mert
1096 2, 9 | nem is mert válaszolni a maga eszétől, hanem nyomban
1097 2, 9 | világi nagyurak voltak a tanácsban, ezeknek felolvastatá
1098 2, 9 | ezeknek felolvastatá Károly a magyar király levelét, mit
1099 2, 9 | szálljon minden tartománya, de a választófejedelmek s a többi
1100 2, 9 | de a választófejedelmek s a többi urak csak úgy ímmel-ámmal
1101 2, 9 | csak úgy ímmel-ámmal vették a dolgot, nemigen lelkesültek
1102 2, 9 | dolgot, nemigen lelkesültek a háborúért, ellenben nagy
1103 2, 9 | tekintjük.~- Helyes - mondotta a császár. - S ha éppen cselt
1104 2, 9 | ebben szépen megnyugodott a bölcs tanács, s nyomban
1105 2, 9 | nyomban írta is válaszát a császár: édes méz volt annak
1106 2, 9 | tyúkkal, kaláccsal vár a te szerető bátyádurad.”
1107 2, 9 | tanácsra hívta az urakat a trencséni várba. Maga Toldi
1108 2, 9 | nehogy egy szó is kijusson a tanácskozásból. Bezzeg,
1109 2, 9 | tanácskozásból. Bezzeg, hogy a vitéz urak, amint megértették
1110 2, 9 | urak, amint megértették a király szavából, hogy Károly
1111 2, 9 | voltaképpen tőrbe akarja csalni a magyar királyt mézes-mázos
1112 2, 9 | kiáltották: Hadd induljon a sereg! Be kell vennünk Prágát!~-
1113 2, 9 | Be kell vennünk, be!~De a király lecsendesítette az
1114 2, 9 | megcsúfolja magyarok királyát a csehek királya.~- Ej, mi
1115 2, 9 | is ott leszek!~Mosolygott a király, szeretettel nézett
1116 2, 9 | nézett jó Toldi Miklósra. A tekintetével végigsimogatta
1117 2, 9 | leghívebb vitézét. Aztán intett a kezével, csend lett, halálos
1118 2, 9 | csend lett, halálos csend a teremben.~- Figyeljetek
1119 2, 9 | Figyeljetek ide - kezdette a király. - Kalandra indulok,
1120 2, 9 | könnyelműen. Ajándékot ígértem a császárnak, hát viszek is.
1121 2, 9 | mellett szere-száma nem lesz a mindenféle cselédnek. De
1122 2, 9 | tudom, nem volna illő ez a játék: hívott vendég áruló
1123 2, 9 | hogy mit tervel ellenem a császár. A követünk megneszelte,
1124 2, 9 | tervel ellenem a császár. A követünk megneszelte, hogy
1125 2, 9 | még mindig nem tetszett a dolog: féltették a királyt,
1126 2, 9 | tetszett a dolog: féltették a királyt, hátha balul üt
1127 2, 9 | királyt, hátha balul üt ki a vakmerő kaland. De nem merték
1128 2, 9 | ingerelni, mert jól ismerték a természetét: mennél jobban
1129 2, 9 | javallották, hogy Toldi legyen a király személyes inasa,
1130 2, 9 | király személyes inasa, a vitézek színe-java legyen
1131 2, 9 | vitézek színe-java legyen a kíséret, meg a „cselédség”
1132 2, 9 | színe-java legyen a kíséret, meg a „cselédség” is. Szépen pennára
1133 2, 9 | Szépen pennára szedték a java vitézek nevét, mindössze
1134 2, 9 | sem sokat, de Toldi még a keveset is sokallotta: minek
1135 2, 9 | minek annyi ember? Közben a király parancsolta Laczfi
1136 2, 9 | parancsolta Laczfi Endrének, hogy a hadak élén ő is induljon
1137 2, 9 | aprajára meghányták-vetették a tervet, s másnap éjjel indult
1138 2, 9 | hintóval. Hej, mit kacagtak a vitézek, míg olasz bőrbe
1139 2, 9 | mert az úton nem volt helye a kacagásnak, pedig bizony
1140 2, 9 | amilyen volt, Toldi is, a többi vitéz is, mindegy,
1141 2, 9 | vitéz is, mindegy, csak a kaland sikerüljön. Hiszen
1142 2, 9 | sikerül-e, nem-e.~Elég az, hogy a kezdet nem volt erősen biztató:
1143 2, 9 | erősen biztató: mindjárt a határnál akkora őrség fogadta,
1144 2, 9 | Voltak három annyin, mint a magyar vitézek, s ugyancsak
1145 2, 9 | vitézek, s ugyancsak megadták a tiszteletet a királynak:
1146 2, 9 | ugyancsak megadták a tiszteletet a királynak: elöl-hátul, a
1147 2, 9 | a királynak: elöl-hátul, a szekerek, a hintók mellett
1148 2, 9 | elöl-hátul, a szekerek, a hintók mellett sűrűn csillogtak-villogtak
1149 2, 9 | sűrűn csillogtak-villogtak a cseh lándzsák. Összenéztek
1150 2, 9 | lándzsák. Összenéztek titkon a magyar vitézek, az olasz
1151 2, 9 | alatt feszült az acéling, a szekereken volt fegyver
1152 2, 9 | elegendő: hej, csak engedné a király, elbánnának ők a
1153 2, 9 | a király, elbánnának ők a cseh lándzsásokkal!~- Nem,
1154 2, 9 | Nem, nem - intette le a király a szilajvérű vitézeket. -
1155 2, 9 | nem - intette le a király a szilajvérű vitézeket. -
1156 2, 9 | órát sem mentek együtt, a magyar vitézek annyit már
1157 2, 9 | vitézek annyit már megértettek a nyelvtörős szavakból, hogy
1158 2, 9 | szavakból, hogy szeretnék a cseh bajtársak megkóstolni
1159 2, 9 | cseh bajtársak megkóstolni a magyar bort.~- Adjunk-e
1160 2, 9 | nekik? - kérdezte Toldi a királyt.~- Nem, nem. Egy
1161 2, 9 | megállapodtak, tábort ütöttek, s a magyar vitézek színleg hortyogni
1162 2, 9 | lehengergettek egy hordót a szekérről, s bezzeg, hogy
1163 2, 9 | mind egy cseppig megitták a cseh vitézek. Másnap, harmadnap
1164 2, 9 | mi tenger ajándékot hoz a magyar király. Csődültek
1165 2, 9 | magyar király. Csődültek a népek mindenfelől csudalátni,
1166 2, 9 | tisztességgel fogadták a királyt, hogy a szentséges
1167 2, 9 | fogadták a királyt, hogy a szentséges római pápa sem
1168 2, 9 | tisztességet. Zászlókba borult a város, a vár, zúgtak a harangok,
1169 2, 9 | Zászlókba borult a város, a vár, zúgtak a harangok,
1170 2, 9 | borult a város, a vár, zúgtak a harangok, s a kapuban ékes
1171 2, 9 | vár, zúgtak a harangok, s a kapuban ékes beszéddel üdvözlé
1172 2, 9 | szegődött mellé, úgy kísérték a városba, a császári palotába.
1173 2, 9 | úgy kísérték a városba, a császári palotába. Nem a
1174 2, 9 | a császári palotába. Nem a várba, ahol lakozott a császár,
1175 2, 9 | Nem a várba, ahol lakozott a császár, no de, mindegy:
1176 2, 9 | is emberelte Lajos király a város elejét: az urakat,
1177 2, 9 | város elejét: az urakat, a tiszteket, az előbbkelő
1178 2, 9 | vacsorára. Hanem aztán ez a vacsora nem afféle mesebeli
1179 2, 9 | több annál, csak úgy folyt a mindenféle jó lé.~- Dínomdánom,
1180 2, 9 | Dínomdánom, sógor, ez ám csak a jó bor! - mondogatták a
1181 2, 9 | a jó bor! - mondogatták a magyar vitézek, s sűrűn
1182 2, 9 | vitézek, s sűrűn koccintgattak a cseh urakkal, akik fenékig
1183 2, 9 | akik fenékig hajtották a serleget, merthogy ilyen
1184 2, 9 | finom bort nem ittak, mióta a világra születtek. Virágos
1185 2, 9 | Virágos kedve kerekedett a királynak is, pedig tudta,
1186 2, 9 | Még akkor sem lohadt le a kedve, mikor jött a császár
1187 2, 9 | lohadt le a kedve, mikor jött a császár követe, s mondá
1188 2, 9 | El is várja holnap fent a várban, kegyesen fogadja
1189 2, 9 | nyílik.~Jó képet vágott a király a dölyfös üzenethez,
1190 2, 9 | Jó képet vágott a király a dölyfös üzenethez, még meg
1191 2, 9 | üzenethez, még meg is kínálta a követet: igyál, ecsém, te
1192 2, 9 | ideloholtál. Fiam, Toldi, serleget a markába!~Nyomott is egyet
1193 2, 9 | Toldi, de akkorát, hogy a követ nem bírta, Toldi tartotta
1194 2, 9 | nem bírta, Toldi tartotta a serleg talpát: úgy hajtotta
1195 2, 9 | mind asztal alá fordultak a cseh urak, de bezzeg, a
1196 2, 9 | a cseh urak, de bezzeg, a magyarok állották a vigasságot:
1197 2, 9 | bezzeg, a magyarok állották a vigasságot: egy az, hogy
1198 2, 9 | ittak, de úgy ittak, hogy a serleg sohasem ürült fenékig.~
1199 2, 9 | ürült fenékig.~Hát odakint a városban mi történt? Ott
1200 2, 9 | történt? Ott sorban állottak a rengeteg nagy hordók, azt
1201 2, 9 | katonaság: hadd emlegessék meg a magyar király vendégjárását.
1202 2, 9 | mindenkit levert lábáról a magyar király bora. Hiszen
1203 2, 9 | Hiszen csak erre vártak a magyarok, nosza, először
1204 2, 9 | magyarok, nosza, először is a város kapujához, az alvó
1205 2, 9 | sorba járták az utcákat, a részegen alvó, fetrengő
1206 2, 9 | rajta, rajta! Megpendült a dob, recsegett a rézkürt,
1207 2, 9 | Megpendült a dob, recsegett a rézkürt, vad lárma verte
1208 2, 9 | Prága csendjét. Szikráztak a kövek a paripák patkói alatt,
1209 2, 9 | csendjét. Szikráztak a kövek a paripák patkói alatt, veszettül
1210 2, 9 | erre-arra száguldottak a magyarok, hogy mennél többnek
1211 2, 9 | Pedig vért nem is ontottak a magyar vitézek, csak inkább
1212 2, 9 | magyar vitézek, csak inkább a levegőbe vagdalkoztak,
1213 2, 9 | vagdalkoztak, de mindegy: a megrémült emberek szeme
1214 2, 9 | ezerszámra látta legyilkolni a katonákat, a polgárokat,
1215 2, 9 | legyilkolni a katonákat, a polgárokat, s mire a nap
1216 2, 9 | katonákat, a polgárokat, s mire a nap felragyogott: csupa
1217 2, 9 | fehér zászlót látott lobogni a házakon. Kegyelem! Kegyelem!
1218 2, 9 | Mind ezért rimánkodtak a fehér lepedők. Hát a cseh
1219 2, 9 | rimánkodtak a fehér lepedők. Hát a cseh vitézek hova lettek?
1220 2, 9 | egész hadsereg lepte el a várost.~Jó, jó, de mi lesz,
1221 2, 9 | is Lajos király, nosza, a kapuhoz, ki kell azt nyitni!
1222 2, 9 | menne! Nehéz vashevederek a kapun, lakat temérdek rajta,
1223 2, 9 | hogy jól bezárták Lajost a kalitkába. Sebaj, itt van
1224 2, 9 | széles vállát nekifeszítette a kapunak, emelintett rajta
1225 2, 9 | egyet, hogy megropogott a csontja belé, de bezzeg
1226 2, 9 | bezzeg recsegett-ropogott a kapuzár, bomlott a fő fal
1227 2, 9 | recsegett-ropogott a kapuzár, bomlott a fő fal is: szörnyű döndüléssel
1228 2, 9 | szörnyű döndüléssel kifordult a kapu.~- Most őröket ide!
1229 2, 9 | Se ki, se be! - kiáltott a király.~Nyomban elállották
1230 2, 9 | király.~Nyomban elállották a kaput a magyar vitézek,
1231 2, 9 | Nyomban elállották a kaput a magyar vitézek, de hogy,
1232 2, 9 | s lóhalálában nyargalt a várba, hírt adni a császárnak:
1233 2, 9 | nyargalt a várba, hírt adni a császárnak: oda Prága, oda!
1234 2, 9 | oda Prága, oda! Bevette a magyarok királya.~- Ohó,
1235 2, 9 | Toldi Miklós. - Vágtatott a király, mellette Toldi,
1236 2, 9 | előreugratott, s mikor éppen a lépcső aljába ért a hírvivő
1237 2, 9 | éppen a lépcső aljába ért a hírvivő cseh, úgy kólintotta
1238 2, 9 | fűbe harapott. Merthogy a várban semmit sem tudtak
1239 2, 9 | tudtak arról, mi történt a városban, míg odafent békén
1240 2, 9 | széllel-lobbal ott termett a király kicsiny csapatjával,
1241 2, 9 | nem ám!~Már fent vannak a palotában, Toldi mindenütt
1242 2, 9 | palotában, Toldi mindenütt a király oldalán, üti, löki
1243 2, 9 | oldalán, üti, löki félre a cseh alabárdosokat, vagy
1244 2, 9 | nincs, aki bejelentse a magyarok királyát, s hát
1245 2, 9 | erre: nagy zajjal belépnek a nagy palotába, ahol a császár
1246 2, 9 | belépnek a nagy palotába, ahol a császár ült aranyos trónusán,
1247 2, 9 | oldalán tíz fejedelem, mind a hűbérese, körös-körül alabárdos
1248 2, 9 | alabárdos vitézek: így várta a császár a tizenegyediket,
1249 2, 9 | vitézek: így várta a császár a tizenegyediket, magyarok
1250 2, 9 | Belép Lajos király, nyomában a magyar vitézek, a császár
1251 2, 9 | nyomában a magyar vitézek, a császár ránéz merőn, gőgösen,
1252 2, 9 | Visszanézte Lajos merőn a császárt, szemét le nem
1253 2, 9 | királyom - szólott halkan a háta mögött Toldi. - Sehogy
1254 2, 9 | Sehogy sem tetszett neki ez a hosszú hallgatás: égett
1255 2, 9 | hosszú hallgatás: égett a föld a talpa alatt, még
1256 2, 9 | hallgatás: égett a föld a talpa alatt, még jobban
1257 2, 9 | még jobban égett kezében a buzogány, amint ütésre szorongatta.
1258 2, 9 | hallgatott, pedig Toldi már a sarkát is nyomkodta felséges
1259 2, 9 | felséges urának. Végre is a császár szólalt meg. Intett
1260 2, 9 | császár szólalt meg. Intett a hírnökének: eredj, szólj
1261 2, 9 | Hangos szóval szólítja a hírnök Lajos királyt: lépjen
1262 2, 9 | hallgatott tovább. Most már a császár szólította meg:~-
1263 2, 9 | Hiszen várhatott is ezzel még a király, ha szól, úgysem
1264 2, 9 | úgysem hallották volna a szavát, mert egyszerre szörnyű
1265 2, 9 | támadt, csakúgy belódult a terembe egy porlepte hírnök,
1266 2, 9 | Akkor már betámolygott a második követ is: Oda Prága!
1267 2, 9 | Haj, bezzeg hogy leszaladt a gőg, a kevélység a császár
1268 2, 9 | bezzeg hogy leszaladt a gőg, a kevélység a császár arcáról
1269 2, 9 | leszaladt a gőg, a kevélység a császár arcáról s helyét
1270 2, 9 | el is feketedett, s mint a nyárfa levele, szegény,
1271 2, 9 | fiam, fiam - mosolygott a császár kényszerülten -,
1272 2, 9 | hogy tréfáltam. Addsza már a kezed, legyünk jó barátok.
1273 2, 9 | jó barátok. Nem elég tán a szó? Foglaljuk írásba: legyen
1274 2, 9 | írásba: legyen feleséged a kicsi leánykám, ha felnő,
1275 2, 9 | no, fiam, Toldi! Aztán a tizenegy királyok felé fordult,
1276 2, 9 | elég az, hogy szent lett a békesség, írásba foglalták,
1277 2, 9 | nap s három éjjel szólt a muzsika, döngött a padló
1278 2, 9 | szólt a muzsika, döngött a padló császár palotáján,
1279 2, 9 | császár palotáján, folyt a jó magyar bor, akkor aztán
1280 2, 9 | negyedik nap lóra pattant a király, s vígan kocogott
1281 2, 9 | Meghiszem azt, vígan. Sikerült a kaland, de még hogy sikerült!
1282 2, 9 | Madarat lehetett volna fogatni a királlyal. Rég is nem volt
1283 2, 9 | is. Most, hogy vége volt a prágai kalandnak, s hazafelé
1284 2, 9 | tartott: újra meglepte szívét a bánat. Minek a nagy vagyon?
1285 2, 9 | meglepte szívét a bánat. Minek a nagy vagyon? Mit csináljon
1286 2, 9 | Piroskát!~El-elmaradozott a seregtől, végre el is maradt
1287 2, 9 | vele, - no meg - Bence. A fiatal Bence. De lett volna
1288 2, 9 | csuda, hogy meglátta, mert a feje is alig látszott ki,
1289 2, 9 | uram, mégiscsak jó dolog a háború. Ha nem csurran,
1290 2, 9 | Hát te raboltál? Nesze a váltsága! S odadobott neki
1291 2, 9 | lefittyent az ajaka, mikor a sok drága holmit le kellett
1292 2, 9 | Keservesen nézett vissza Bence a drága holmira, de bezzeg
1293 2, 9 | drága holmira, de bezzeg nem a lova: vígan kocogott Toldi
1294 2, 9 | tarthatott vele. Tarthatott, mert a Pejkónak a gazdájához igazodott
1295 2, 9 | Tarthatott, mert a Pejkónak a gazdájához igazodott a járása,
1296 2, 9 | Pejkónak a gazdájához igazodott a járása, csak úgy ment, mendegélt,
1297 2, 9 | szomorúan ügetett. Így jár a ló, ha gazdája búsul, sóhajtozik.~
1298 2, 9 | nem törődött Bencével, nem a sereggel, nem senkivel:
1299 2, 9 | otthon volt már. Otthon, a szalontai várban.~- Hátha
1300 2, 9 | tűnődött, hánykolódott a lelke. Aztán szépen rajzolni,
1301 2, 9 | rajzolni, színezni kezdte a jövendőt. Talán még nem
1302 2, 9 | megköveti szépen. Megkéri a kezét Rozgonyi uramtól.
1303 2, 9 | uramtól. Aztán lába elé borul a királynak. Elmondja majd
1304 2, 9 | királynak. Elmondja majd a kegyes királynak a szíve
1305 2, 9 | majd a kegyes királynak a szíve bánatját. Nem fogja
1306 2, 9 | tagadni megtévelyedését. A király is ember, ő sincs
1307 2, 9 | keressen más asszonyt az a gyáva féreg!~Így fűzte,
1308 2, 9 | gondolatokat, festette, festegette a színes képeket. Látta már
1309 2, 9 | képeket. Látta már Piroskát a szalontai várban, a vár
1310 2, 9 | Piroskát a szalontai várban, a vár kapujában: ott áll órák
1311 2, 9 | áll órák hosszat, s néz a messze távolba: jön-e már
1312 2, 9 | messze távolba: jön-e már a hadból az ő vitéz ura? Ó,
1313 2, 9 | lehetne!~Arcáról eltűnt a komorság, szívéről leszakadt
1314 2, 9 | komorság, szívéről leszakadt a nagy bánat terhe, s hogy
1315 2, 9 | s hogy megkönnyebbedett a szíve, megérezte a Pejkó
1316 2, 9 | megkönnyebbedett a szíve, megérezte a Pejkó is, repülve repült,
1317 2, 9 | Tarka virágos réten repül át a Pejkó, rétről be erdőbe:
1318 2, 9 | neki, repül tovább, mint a madár. De egyszerre csak
1319 2, 9 | megállj!~Éles sikoltást hall a vitéz, aztán látja, amint
1320 2, 9 | vitéz, aztán látja, amint a sűrűben eltűnik egy lovas:
1321 2, 9 | Utána!~Percig sem habozik a jó Toldi Miklós. Tudja,
1322 2, 9 | rabolt, utána, utána! Megöli a cudart.~Vágtat a Pejkó hegyre
1323 2, 9 | Megöli a cudart.~Vágtat a Pejkó hegyre föl, völgybe
1324 2, 9 | árkon-bokron át, már nyomában Toldi a rablólovagnak, látja, hogy
1325 2, 9 | Sziklás hegy tetején áll a rabló vára, oda nyargal,
1326 2, 9 | Csaknem egyszerre ugratnak be a kapun. Ott az udvaron leugranak
1327 2, 9 | Ott az udvaron leugranak a lóról mind a ketten, a rablólovag
1328 2, 9 | udvaron leugranak a lóról mind a ketten, a rablólovag utat
1329 2, 9 | leugranak a lóról mind a ketten, a rablólovag utat nyer a zegzugos
1330 2, 9 | a rablólovag utat nyer a zegzugos várban, de Toldi
1331 2, 9 | csak megmozdul lába alatt a padló, süllyed alább, alább:
1332 2, 10| indult volt el Lajos király a prágai kalandra, mikor Rozgonyi
1333 2, 10| nagyon rég üresen állott ez a ház. Merthogy fiúval nem
1334 2, 10| áldotta meg Isten, elfordult a kedve az udvari élettől,
1335 2, 10| minek mutogassa? De, lám, a király kegyelme fiút adott
1336 2, 10| egyszerre! Újra megkívánta a fényes, lármás udvari életet,
1337 2, 10| maradása Kesziben: kiürült a vén udvarház, s helyette
1338 2, 10| udvarház, s helyette megtelt az a másik, Budán, mely oly sokáig
1339 2, 10| de hát így volt megírva a sors könyvében: öreg szíve
1340 2, 10| öröm töltötte el keblét, ha a király nagy kegyelmére gondolt,
1341 2, 10| mikor tapasztalta, hogy a király épp oly kegyesen,
1342 2, 10| kegyesen, nyájasan fogadja a budai palotában is, amilyen
1343 2, 10| királyné elébe, aki éppen a nappali teremben üle, mellette,
1344 2, 10| Piroska remegve térdelt le a nagyasszony előtt, megcsókolta
1345 2, 10| nagyasszony előtt, megcsókolta a csókra nyújtott kezet, s
1346 2, 10| sorsát: megnyeri-e kedvét a király anyjának.~- Állj
1347 2, 10| Állj fel, leányom - szólt a királyné kegyesen, nyájasan. -
1348 2, 10| Sok szépet hallottam rólad a fiamtól, s az én királyfiam
1349 2, 10| aki nem vala más, mint a bosznyai bán leánya, világszép
1350 2, 10| világszép Örzse, mondá neki: a te udvari leányod lesz Rozgonyi
1351 2, 10| szétoszlott az udvar, ment a két leány kéz a kézben,
1352 2, 10| udvar, ment a két leány kéz a kézben, vezette, vitte gyorsan
1353 2, 10| mondotta Örzsike. - Látom a bánatot a te szép szemedben,
1354 2, 10| Örzsike. - Látom a bánatot a te szép szemedben, s szeretlek
1355 2, 10| szemedben, s szeretlek tégedet a te bánatodban. Óh, nézz
1356 2, 10| te bánatodban. Óh, nézz a szemembe! Bánat lakik ott
1357 2, 10| Őrizte egész nap szíve titkát a bosznyai bán lánya, de este,
1358 2, 10| nyugalomra tértek, odasompolygott a Piroska ágyába, ölelte,
1359 2, 10| bánatát meggyónta: szereti a királyt, magyarok királyát.
1360 2, 10| Apja folyton sürgeti a menyegzőt, sürgeti a jegyese
1361 2, 10| sürgeti a menyegzőt, sürgeti a jegyese is (Égett a föld
1362 2, 10| sürgeti a jegyese is (Égett a föld Lőrinc talpa alatt,
1363 2, 10| nagy hirtelen megfordul a szerencséje?), de Piroska
1364 2, 10| Piroska húzta, halasztotta a menyegző napját - hátha
1365 2, 10| ezeregyszer mást mondott a szíve. Óh, szegény Piroska!~
1366 2, 10| kezdett, tehetetlenül feküdött a nyirkos, köves földön: oda
1367 2, 10| magához tért, szeme belemeredt a vak sötétségbe: vajon hol
1368 2, 10| világosság szűrődik felülről a vak sötétségbe. Hej, de
1369 2, 10| Hej, de nagyot dobbant a szíve! Gyenge világossággal
1370 2, 10| gyenge reménység szűrődött a szívébe is. Gyenge, de reménység!
1371 2, 10| Ismerj meg. Megölted apámat, a híres cseh vitézt Duna szigetjében.
1372 2, 10| sajgása amellett, ahogy a szíve sajogott, a lelke
1373 2, 10| ahogy a szíve sajogott, a lelke háborgott. Ha csak
1374 2, 10| állhatna! Motozta, kereste a kardját, hogy azt felhajítsa
1375 2, 10| kardját, hogy azt felhajítsa a nyílás felé s úgy oltsa
1376 2, 10| úgy oltsa ki gonosz lelkét a haramiának. Megtalálta kardját,
1377 2, 10| rettentőbb fájdalom szaggassa a szívét: Toldi Miklós nem
1378 2, 10| Sem ez, sem az nem borul a te sírhalmodra. Éheztetlek,
1379 2, 10| kikerülhetne, de lemosná a gyalázatot, mit könnyelmű
1380 2, 10| kikerülhetne! De volna ereje a régi, s ez a régi megszázszorosodnék,
1381 2, 10| volna ereje a régi, s ez a régi megszázszorosodnék,
1382 2, 10| hacsak csudát nem tesz érte a jó Isten.~Nem történt csuda,
1383 2, 10| történt csuda, történt egyéb. A cseh király megsokallotta
1384 2, 10| cseh király megsokallotta a rablólovagok garázdálkodását,
1385 2, 10| merthogy erősen szégyellette a kudarcát (kitűnt, hogy a
1386 2, 10| a kudarcát (kitűnt, hogy a magyar sereg csak megmutatta
1387 2, 10| valami nagy cselekedettel a gyalázatot, s nosza elrendelte,
1388 2, 10| elrendelte, hogy sorba vegyék a rablófészkeket, kő kövön
1389 2, 10| se maradjon!~Hát elindult a had rablófészkek rontására-bontására,
1390 2, 10| régi ereje s akkor kezdi a kínzást. Hiszen jól kigondolta
1391 2, 10| hogy ismét talpra állott, a vak sötétségben körültapogatta
1392 2, 10| ahogy Prágában cselekedte, a sarkából kipenderítené!
1393 2, 10| Próbálta kardjával feszegetni a követ - próbálhatta: földbe
1394 2, 10| szikla volt körös-körül a fal! S egyszerre csak kettétört
1395 2, 10| egyszerre csak kettétört a kardja! Nem is ketté, diribbe-darabba.
1396 2, 10| elpusztulnia!~Kicsordult a könnye tehetetlen dühében,
1397 2, 10| tehetetlen dühében, harapta a karját szörnyű nagy haraggal:
1398 2, 10| szörnyű nagy haraggal: mit ér a nagy erőd, mit acélos izmod,
1399 2, 10| világosság szűrődött le a vak sötétségbe. A gyenge
1400 2, 10| szűrődött le a vak sötétségbe. A gyenge világosság útján
1401 2, 10| gyenge, lágy női hang, nem az a durva, nyers, rikácsoló,
1402 2, 10| Akarod-e, Toldi?~Megfagyott a vér Toldi ereiben e szörnyű
1403 2, 10| De megdurvul egyszerre a lágy, hízelgő hang!) - hát
1404 2, 10| egyen meg hát!~Arra becsapta a kis lappancs-ajtót, szörnyű
1405 2, 10| Toldi Miklós ott maradt a vak sötétségben. Mikor van
1406 2, 10| jajgatás zúgott-morajlott le a börtönbe, s felülről a szűk
1407 2, 10| le a börtönbe, s felülről a szűk nyíláson pattogtak
1408 2, 10| szűk nyíláson pattogtak le a szikrák, szállott, kavargott
1409 2, 10| szikrák, szállott, kavargott a füst s már-már fojtogatni
1410 2, 10| módon! Recsegnek-ropognak a gerendák, szörnyű robajjal
1411 2, 10| nehéz vasajtók, de ezen a rettenetes ropogáson-recsegésen,
1412 2, 10| áttör Miklós bömbölése: a ketrecbe zárt oroszlán hangja
1413 2, 10| valaki! - hallja Miklós a kiabálást. - Fogoly bizonyosan.
1414 2, 10| Útbavezeti Miklós hangja a keresőket, kötelet eresztenek
1415 2, 10| ki s mi ő, hogyan jutott a rabló kezére. S elmondán
1416 2, 10| egy szálig ki nem irtom a cudar zsebrákot! Csak egy
1417 2, 10| lovam helyett!~Hiszen adott a császár, hogyne adott volna,
1418 2, 10| eltelék, írmagja sem maradt a zsivány népségnek. Ezt ugyan
1419 2, 10| egyszer, amint jó Toldi Miklós a császár lován ügetett egy
1420 2, 10| örvendezik: bezzeg, hogy a Pejkó volt, Toldi kedves
1421 2, 10| istenem, volt öröm! Rajta volt a nyereg a Pejkón úgy, ahogy
1422 2, 10| öröm! Rajta volt a nyereg a Pejkón úgy, ahogy elhagyta,
1423 2, 10| végre is hajtotta. Húzta a szíve hazafelé, húzta erősen,
1424 2, 10| talált. Így kívánta ezt a magyar becsület.~ ~
1425 2, 11| Rég hazajöttek már mind a vitézek a prágai kalandból,
1426 2, 11| hazajöttek már mind a vitézek a prágai kalandból, egyedül
1427 2, 11| szegény Piroska! Mikor csak a jó Isten látta, hullatta
1428 2, 11| ablakában s nézett, nézett a messze távolba, de hiába
1429 2, 11| Örzsikének, lángba borult arca a szégyentől, úgy kérdezte
1430 2, 11| Ugye hazajöttek hadból a vitézek?~- Hazajöttek, lelkem.~-
1431 2, 11| kérdezed őt?~Sírva fakadt a lány, zokogva mondotta:~-
1432 2, 11| Hiszen éppen eleget hallott a jólelkű Örzse, majd elvégzi
1433 2, 11| jólelkű Örzse, majd elvégzi ő a többit: kinyomozza, -puhatolja,
1434 2, 11| merre vagyon Toldi. Egy volt a válasz minden daliától,
1435 2, 11| róla. Mindig hátul jártak, a seregtől el-elmaradoztak.
1436 2, 11| Nosza, elévette Bencét a leány:~- Hallod-e, jó Bence,
1437 2, 11| Hallod-e, jó Bence, hová lett a gazdád?~- A gazdám hová
1438 2, 11| Bence, hová lett a gazdád?~- A gazdám hová lett? Hej, nagy
1439 2, 11| gazdám hová lett? Hej, nagy a sorja annak, drága szép
1440 2, 11| S nagy feneket kerített a beszédjének Bence. Meghiszem
1441 2, 11| vót, megkövetem alássan a felséges királykisasszonyt,
1442 2, 11| elmentünk Prágába. Ott a cseheket elitattuk. Aztán
1443 2, 11| kard ki hüvelyből! vágtuk a csehet, mint a torzsát.
1444 2, 11| hüvelyből! vágtuk a csehet, mint a torzsát. Én magam levágtam
1445 2, 11| levágtam százat, hát még a gazdám!~- Jó, jó, hiszem,
1446 2, 11| hiszem, hiszem, de hol van a gazdád?~- Hogy a gazdám
1447 2, 11| hol van a gazdád?~- Hogy a gazdám hol van? Hát az úgy
1448 2, 11| raboltam én is, de bezzeg, hogy a gazdám lerakatta - az igaz,
1449 2, 11| Hiszem, hiszem, de hol van a gazdád?~- Hogy hol van a
1450 2, 11| a gazdád?~- Hogy hol van a gazdám? Há’szen éppen arra
1451 2, 11| értünk s hallj csudát! még a föld is szikrát vetett,
1452 2, 11| rettentő nagy óriás, magasabb a toronynál, felkapott a lovára
1453 2, 11| magasabb a toronynál, felkapott a lovára egy királykisasszonyt
1454 2, 11| elvágtatott vele, mint a sebes szélvész. De bezzeg
1455 2, 11| ezt látta, megsarkantyúzta a Pejkót, én is az én lovamat,
1456 2, 11| utána az óriásnak. No, a gazdám a nyomában is volt
1457 2, 11| az óriásnak. No, a gazdám a nyomában is volt szakadatlan,
1458 2, 11| mire odaértem, bedöndült a kapu az orrom előtt. Én
1459 2, 11| dörömböltem, kiabáltam, de a kapu nem nyílt meg. Mit
1460 2, 11| csárdába betértem, ottan vártam a gazdámat három éjjel, három
1461 2, 11| gondoltam magamban s azzal a seregnek utánaeredtem. Ne
1462 2, 11| utánaeredtem. Ne búsuljon érette a kisasszony, tudom szentül,
1463 2, 11| gazdám az óriást levágta, a királykisasszonyt feleségül
1464 2, 11| éppen óriás lett volna az a rabló, arra nem eskünném
1465 2, 11| Jézus úgy segé’n, magas volt a lova, magas ő maga is. A
1466 2, 11| a lova, magas ő maga is. A leány meg - azt sem tudom
1467 2, 11| már eleget tudott Örzse. A veleje mégiscsak az volt
1468 2, 11| veleje mégiscsak az volt a Bence beszédjének, hogy
1469 2, 11| megölték? S hátha ő ölte meg a rablót s csakugyan ottmaradt,
1470 2, 11| csakugyan ottmaradt, éli a világát a megmentett lánnyal?
1471 2, 11| ottmaradt, éli a világát a megmentett lánnyal? Óh,
1472 2, 11| vergődik, vonaglik, mint a sebzett madár. Akár meghalt,
1473 2, 11| tanácsolta Örzse. - Menj a királynéhoz, nyisd meg a
1474 2, 11| a királynéhoz, nyisd meg a szívedet. Ne félj, örülni
1475 2, 11| leszek Tar Lőrincnek, ha a szívem meg is szakad belé!~
1476 2, 11| maga szorgatta, sürgette a menyegzőt, éjjel-nappal
1477 2, 11| menyegzőt, éjjel-nappal a nagy készület foglalta el
1478 2, 11| kergette, űzte el magától a sötét felhőket.~Mire ősznek
1479 2, 11| ottan tudta meg Bencétől a nagy történetet. Mintha
1480 2, 11| Miklós, aztán kitámolygott a házból, ki az utcára, a
1481 2, 11| a házból, ki az utcára, a sötét, zimankós éjszakába,
1482 2, 11| nélkül rohant az utcán, el a Rozgonyi uram házához, ottan
1483 2, 11| ottan megállott, vadul nézte a sötét ablakokat, majd öklével
1484 2, 11| majd öklével megdöngette a komor falakat: hej, ha most
1485 2, 11| Versenyt tombolt lelke a tomboló széllel. Megátkozta
1486 2, 11| egész világot.~- Én vagyok a bűnös, egyedül én vagyok.
1487 2, 11| korcsma utcai kőpadján. Ott a vére kissé lehiggadott,
1488 2, 11| virradott s Toldi fölkelt a kőpadról, indult hazafelé
1489 2, 11| mit mondtam, mikor azt a leányt neked megszereztem?
1490 2, 11| aztán meghányta-vetette a dolgát s akképp hányta-vetette,
1491 2, 11| sem jön. Eltemeti magát a szalontai várban, ott él
1492 2, 11| az urától, hogy ki lesz a vendég! Szeretné mondani:
1493 2, 11| imádkozza, de mást mond a szíve: ó, bárcsak eljőne!
1494 2, 11| volt. Hogy megrezdül az a vaskéz, melynek könnyű vessző
1495 2, 11| az öklelő dárda! De erős a lelke mind a kettőnek, csak
1496 2, 11| dárda! De erős a lelke mind a kettőnek, csak egy pillantásig
1497 2, 11| pillantásig tart az ellágyulás, a megilletődés: arcuk nem
1498 2, 11| forr, mi fő belől. Megindul a beszéd, foly mint a folyóvíz,
1499 2, 11| Megindul a beszéd, foly mint a folyóvíz, Lőrinc dicsekedik
1500 2, 11| idei termés az volt csak a termés!), aztán sorba jönnek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193 |