1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193
Part, Paragraph
2001 3, 17| nagy bánatja. Harcolnak a magyar vitézek s ő nem lehet
2002 3, 17| sárba tiporva. Kiverték a kardot kezéből. Jaj, de
2003 3, 17| nem ismerik. Azt forgatja a fejében, hogy elmegy Csehországba,
2004 3, 17| Miklós, baktatott elébb-elébb a leromlott Pejkón, s hát
2005 3, 17| Pejkón, s hát amint éppen a Vág völgyén mendegélne,
2006 3, 17| mendegélne, szeme-szája elállott a csudálkozástól: olyasvalamit
2007 3, 17| ostorozva szeges bottal, húzódik a Vág vize mentén s üvöltözve
2008 3, 17| mentén s üvöltözve hirdetik a népeknek: halljad, ember,
2009 3, 17| halljad, ember, halljad, jön a fekete halál! Vége lesz
2010 3, 17| fekete halál! Vége lesz a világnak. Elpusztul minden
2011 3, 17| ostorral meztelen testét s megy a rettenetes csapattal, nem
2012 3, 18| A kobzos ifjú~Bizony különös,
2013 3, 18| ahol pusztított erősen a fekete halál, s amerre elhaladt,
2014 3, 18| hitték szentül: közeledik a világ vége, merthogy Isten
2015 3, 18| imádkozásban várták volna a világ végét (ha már csakugyan
2016 3, 18| csakugyan vége lesz), üvöltözve, a testüket véresre ostorozva
2017 3, 18| alacsony lelkű népség, melynek a vezeklése szemérmetlen tivornyázás
2018 3, 18| vajon csakugyan vége lesz-e a világnak, ám azok nem hagyták
2019 3, 18| valamelyik testvérnek: mi a bűnöd.~Nem volt az tréfabeszéd. -
2020 3, 18| Toldinak, hogy sehogy sem illik a gyülevész hadba. Nyílt homloka,
2021 3, 18| miféle nemzetbéli lehet, a ruhája sejtette: olaszos
2022 3, 18| ruhája sejtette: olaszos volt a ruhája s nyakában koboz
2023 3, 18| Csehországban voltak, de a magyaron kívül csak ezt
2024 3, 18| magyaron kívül csak ezt a nyelvet törte valahogy Toldi.
2025 3, 18| összetörte! Akárcsak egykor a cseh óriást! El is mosolyodott
2026 3, 18| óriást! El is mosolyodott a kobzos ifjú:~- Magyar vagy
2027 3, 18| régen, én is beszéltem ezen a nyelven... Rég volt, nagyon
2028 3, 18| hogy magyar vagy? Mondjad a nevedet. Ki vagy, mi vagy,
2029 3, 18| ifjú, búsan felsóhajtott:~- A nevemet mondjam? Nincsen
2030 3, 18| Zácsnak vére vagyok. Hallottad a hírét? Ha magyar vagy, tudom,
2031 3, 18| apja lekaszaboltatott. Őt, a fiát, lányát, egész nemzetségét
2032 3, 18| világnak. Egyetlen hű társam ez a koboz, nézzed. Hány szomorú
2033 3, 18| elmondom én is az enyémet. A nevedet elhallgattad: jól
2034 3, 18| kerül majd ez is. Halljad a bűnömet. Lovag voltam s
2035 3, 18| Szépséges szép leány volt a díja az én győzelmemnek.
2036 3, 18| az én győzelmemnek. S az a leány engem szeretett! Én
2037 3, 18| állhattam elé: én voltam a győztes, engem illet a lyány!
2038 3, 18| voltam a győztes, engem illet a lyány! Ha azt teszem: lovagi
2039 3, 18| Ha pedig nem fedem fel a titkot, méltatlan embernek
2040 3, 18| méltatlan embernek dobom oda azt a leányt! De már leszámoltam
2041 3, 18| becsületemmel is, csak hogy ne azé a másé, méltatlan emberé legyen
2042 3, 18| méltatlan emberé legyen a leány, kinek képe kísért,
2043 3, 18| akármerre jártam. Hogy vádolt ez a kép! Közben hadba mentem,
2044 3, 18| leány. Utána vágtattam. A húga volt. Gonoszul tőrbe
2045 3, 18| hazakerültem, felesége volt már a lyány annak az embernek.
2046 3, 18| annak az embernek. Annak a gyávának. Aztán... aztán...
2047 3, 18| aztán... nem szaporítom a szót: páros viadalra kényszerítettem
2048 3, 18| szemem láttára ütötte meg a nőt, kit én úgy szerettem! -
2049 3, 18| s megöltem. Hazavitték a halottat s láttára az asszony
2050 3, 18| én, bár halálra kerestek a király emberei, éjnek idején
2051 3, 18| éjnek idején belopództam a sírboltba s hallj csudát:
2052 3, 18| lettem. Üldöztek, hajszoltak a király emberei s rengeteg
2053 3, 18| kolostorba léptem, beállottam a barátok közé. De itt sem
2054 3, 18| Azzal, hogy akkor éjjel a sírboltot kiraboltam. Hogy
2055 3, 18| kiraboltam. Hogy kerekedett ez a vád, nem tudom. Nem védhettem
2056 3, 18| Mondotta az ifjú:~- Nem bűn a te bűnöd, édes jó barátom.
2057 3, 18| igazi párbajban ölted meg a férjet, mi bűn nyomna téged?~-
2058 3, 18| bűn nyomna téged?~- Hát a dolog úgy esett - magyarázta
2059 3, 18| hogy én hívtam viadalra a cudart, de tudta, hogy ez
2060 3, 18| de tudta, hogy ez lesz a halála, s nem fogadta el
2061 3, 18| nem voltak. Ami azonban a másik viadalt illeti, hol
2062 3, 18| másik viadalt illeti, hol a pajtásod helyett vívtál,
2063 3, 18| anyaszentegyháznak? Ezért a bűnödért ki nem átkozhatott.~-
2064 3, 18| egyház, de annál inkább a lovagi törvény. S különösképpen
2065 3, 18| törvény. S különösképpen a király, a „lovagok királya”.
2066 3, 18| különösképpen a király, a „lovagok királya”. Kitörültetett
2067 3, 18| királya”. Kitörültetett a lovagok rendjéből. De én
2068 3, 18| elindultak, némán haladtak a szent tábor felé.~- Hallgasd
2069 3, 18| meg az ifjú -, hogy dőzsöl a szent tábor!~- A szent tábor? -
2070 3, 18| dőzsöl a szent tábor!~- A szent tábor? - nézett az
2071 3, 18| gyülevész had ez. Üvöltöz, veri a testét, forgatja a szemét,
2072 3, 18| veri a testét, forgatja a szemét, imádkozik, mikor
2073 3, 18| esznek, isznak, tivornyáznak a gyalázatosak! Faképnél hagytam
2074 3, 18| Toldi visszatántorodott a szörnyű képtől, amit látott.
2075 3, 18| képtől, amit látott. Ott a völgykatlanban tivornyázott
2076 3, 18| völgykatlanban tivornyázott a „szent” had. Undorító látvány!
2077 3, 18| táncoltak, sokan elterültek a földön a mértéktelen italtól.~
2078 3, 18| sokan elterültek a földön a mértéktelen italtól.~Hej,
2079 3, 18| így böjtölnek? Hirdetik a világ végét, szánják-bánják
2080 3, 18| világ végét, szánják-bánják a bűnüket s a nyomában mindjárt
2081 3, 18| szánják-bánják a bűnüket s a nyomában mindjárt bűnt bűnre
2082 3, 18| várjatok - s kikapta nyakából a nagy szíjostort -, mindjárt
2083 3, 18| mindjárt megmutatom én nektek a világ végét!~És szaladott
2084 3, 18| világ végét!~És szaladott le a völgybe esze nélkül, megcsördítette
2085 3, 18| zengett-zúgott belé az erdő, vágta a „szent” hadat, ahol találta,
2086 3, 18| ki.~Nézte, nézte az ifjú a csuda dolgot s mikor a szent
2087 3, 18| ifjú a csuda dolgot s mikor a szent hadnak híre-pora sem
2088 3, 18| róla. Kola Toldinak mondták a taliánok. Ugyan bizony -
2089 3, 18| tréfásan -, nem te vagy-e az a Kola Toldi?~- Ne felejtsd
2090 3, 18| az alkut - tért ki Toldi a kérdés elől. - Én sem tudakolom
2091 3, 18| elől. - Én sem tudakolom a te nevedet, te se tudakold
2092 3, 18| Mikolának. Ennek csúfoltak a barátok. Mostan pedig telepedjünk
2093 3, 18| telepedjünk le itt. Falatozzunk a maradékból, mit a „szent”
2094 3, 18| Falatozzunk a maradékból, mit a „szent” had itthagyott.~ ~
2095 3, 19| Találkozás a cseh királlyal~Volt maradék
2096 3, 19| ittak, jóllaktak, aztán a tűz mellé leheveredtek,
2097 3, 19| be barátnak. Azt mondták a cseh barátok: magunk is
2098 3, 19| cseh barátok: magunk is a napnál ebédelünk, a holdnál
2099 3, 19| magunk is a napnál ebédelünk, a holdnál vacsorázunk. Nincs
2100 3, 19| útszéli korcsmákban pengette a szomorú nótákat, így csak
2101 3, 19| éppen feléjük közeledik a lovascsapat, nyomában egy
2102 3, 19| Valami fejedelmi személy ül a hintóban.~Félreálltak s
2103 3, 19| Félreálltak s úgy nézték a fényes, tarka csapatot.
2104 3, 19| egyszerre csak nagyot zökkent a hintó s ahogy zökkent, nyekkent,
2105 3, 19| neki-nekihuzakodtak, de hiába, a hámszerszám szakadt diribbe-darabba,
2106 3, 19| szakadt diribbe-darabba, ám a hintó maradt a sáros, iszapos
2107 3, 19| diribbe-darabba, ám a hintó maradt a sáros, iszapos göbbenőben.
2108 3, 19| göbbenőben. Aztán az inasok, a csatlósok feküdtek a hintónak,
2109 3, 19| inasok, a csatlósok feküdtek a hintónak, hutyorgott a lábuk
2110 3, 19| feküdtek a hintónak, hutyorgott a lábuk vékonya, reszketett,
2111 3, 19| vékonya, reszketett, mint a nyárfalevél a lábuk, a kezük,
2112 3, 19| reszketett, mint a nyárfalevél a lábuk, a kezük, de a hintó
2113 3, 19| mint a nyárfalevél a lábuk, a kezük, de a hintó csak nem
2114 3, 19| nyárfalevél a lábuk, a kezük, de a hintó csak nem mozdult,
2115 3, 19| mód, ökröket kell hozni a faluból, legalább húszat,
2116 3, 19| legalább húszat, s deszkákat a hintó alá hídnak, így talán
2117 3, 19| így talán kikecmeregnek a göbbenőből.~Nézte Toldi,
2118 3, 19| göbbenőből.~Nézte Toldi, nézte a cseh atyafiak kínlódását,
2119 3, 19| szuszmotolódását, csóválgatta a fejét egy darabig, aztán
2120 3, 19| körüljárta, -vizsgálta a hintót, s hogy jól megnézte, -
2121 3, 19| nézte, -vizsgálta, elékerült a rúdhoz, megfogta, de meggondolta
2122 3, 19| megfogta, de meggondolta a dolgot, mégsem húzza, mert
2123 3, 19| így diribbe-darabba szakad a hintó. Választotta hát a
2124 3, 19| a hintó. Választotta hát a dolog nehezebbjét, nehogy
2125 3, 19| dolog nehezebbjét, nehogy a drága hintóban kár essék:
2126 3, 19| billentett rajta egyet, s hát a hintó csak emelkedik, emelkedik
2127 3, 19| az úton!~- No - mondta az a nagy úr, aki a hintóban
2128 3, 19| mondta az a nagy úr, aki a hintóban ült -, ilyen nagy
2129 3, 19| aki országomból kiseperte a rablókat.~Vala pedig ez
2130 3, 19| úr maga Károly császár, a csehek királya. Amint ránézett,
2131 3, 19| mindjárt megismerte Toldi, de a császár is megismerte őt,
2132 3, 19| őt, hiábavaló lett volna a rejtőzködés. Mondotta is
2133 3, 19| felséges uram. Megsértettem a lovagi törvényt.~- Jó, jó,
2134 3, 19| levezekelni. Tudod-e, hogy a királyod, az én vőmre lévendő,
2135 3, 19| fel vitézi ruhába, kardot a kezedbe: az lesz a te lelked
2136 3, 19| kardot a kezedbe: az lesz a te lelked orvossága. Mostanában
2137 3, 19| ebben az erdőben. Nézd azt a várat, ama hegy tetején.
2138 3, 19| tetején. Ottan szállásolunk. A kapuja nyitva neked. Neked
2139 3, 19| is.~Azzal továbbdöcögött a császár a hintaján, nyomában
2140 3, 19| továbbdöcögött a császár a hintaján, nyomában a kíséret,
2141 3, 19| császár a hintaján, nyomában a kíséret, Toldi pedig állott
2142 3, 19| ne-e? Levesse-e csakugyan a szőrcsuhát?~- Ne tépelődj
2143 3, 19| tépelődj sokat - biztatta a társa. - Igaza van a császárnak.
2144 3, 19| biztatta a társa. - Igaza van a császárnak. Vitézek közt
2145 3, 19| császárnak. Vitézek közt van a te helyed. Én magam is csak
2146 3, 19| igazán jól magamat. Hiába, a vér, a magyar vér!...~-
2147 3, 19| jól magamat. Hiába, a vér, a magyar vér!...~- Hát jó,
2148 3, 19| Toldi. - Gyerünk.~Mentek fel a várba, ahol fogadták nagy
2149 3, 19| nagy tisztességgel mind a kettőt: a világhíres vitézt
2150 3, 19| tisztességgel mind a kettőt: a világhíres vitézt s társát,
2151 3, 19| világhíres vitézt s társát, a lantpengetőt. Haj, Istenem,
2152 3, 19| fegyveresen felpattant a szilaj paripára, s nyihogott,
2153 3, 19| kapált, táncolt alatta a nemes vérű állat! És jött
2154 3, 19| nemes vérű állat! És jött a császár, üdvözölte a vár
2155 3, 19| jött a császár, üdvözölte a vár udvarán egybesereglett
2156 3, 19| mint rablót?~Harsogott a kürt, indult a vadászsereg,
2157 3, 19| Harsogott a kürt, indult a vadászsereg, ki a rengetegbe,
2158 3, 19| indult a vadászsereg, ki a rengetegbe, csaholtak a
2159 3, 19| a rengetegbe, csaholtak a kopók, felverték a rengeteg
2160 3, 19| csaholtak a kopók, felverték a rengeteg csendjét: ihol,
2161 3, 19| egy tízágú szarvas, éppen a császár előtt iramlik. A
2162 3, 19| a császár előtt iramlik. A császár a gerelyt utána
2163 3, 19| előtt iramlik. A császár a gerelyt utána hajítja s
2164 3, 19| hajítja s ím, nyögve terül el a földön a szép, ágas-bogas
2165 3, 19| nyögve terül el a földön a szép, ágas-bogas szarvú
2166 3, 19| szarvú állat. Toldi mindenütt a császár nyomában, ő is leteríthette
2167 3, 19| ő is leteríthette volna a nemes vadat, de tudta, mi
2168 3, 19| nemes vadat, de tudta, mi a tisztesség: hadd legyen
2169 3, 19| tisztesség: hadd legyen a császáré a diadal öröme.
2170 3, 19| hadd legyen a császáré a diadal öröme. Elég neki
2171 3, 19| újraszületett. De hozott a szerencse ő elejbe is szarvast,
2172 3, 19| nyomába! - kiabáltak utána a vadászok.~De Toldi nem hallgat
2173 3, 19| ím, az ostor hurkot vet a szarvas nyakára s szegény
2174 3, 19| vadászatot nem láttam - mondotta a császár.~Mondta Toldi nemes
2175 3, 19| szoktuk ezt mi, felség, a magyar alföldön.~Hát ez
2176 3, 19| két-három napig. Mintha csak a múltat valami látatlan kéz
2177 3, 19| volna Toldi lelkéből: csak a mával gondolt, azzal is
2178 3, 19| azzal is keveset. Felindult a lelke, megfiatalodott. De
2179 3, 19| megfiatalodott. De mikor a vadászatnak vége volt: eltűnt
2180 3, 19| vadászatnak vége volt: eltűnt a jókedv, mintha föld nyelte
2181 3, 19| el. Szomorúan járt-kelt a várban. Éjjelenként nem
2182 3, 19| megszólalt egy este s mondta a társának:~- Én megyek. Te
2183 3, 19| ifjú.~Hiába marasztalta a császár, nem volt maradása.
2184 3, 19| volt maradása. Levetette a vitézi ruhát, számba adta
2185 3, 19| vitézi ruhát, számba adta a lovát, megköszönte a császárnak
2186 3, 19| adta a lovát, megköszönte a császárnak a nagy szívességét.~-
2187 3, 19| megköszönte a császárnak a nagy szívességét.~- Nem
2188 3, 19| Nem úgy, fiam - mondta a császár. - Ha már csakugyan
2189 3, 19| nincs itt maradásod, tied a vitézi ruha is, tied a paripa
2190 3, 19| tied a vitézi ruha is, tied a paripa is. S hogy szükséget
2191 3, 19| szükséget ne láss: nesze, ez a tarsoly.~Hát bizony, ettől
2192 3, 19| huzakodott Toldi, megköszönte a császár jóságát, elbúcsúzott
2193 3, 19| elbúcsúzott illendőképpen s indult a társával - vajon hová? merre?~
2194 3, 19| mondanék. Gyerünk Nápolyba, a király seregébe.~- Gyerünk!~-
2195 3, 19| fegyvert, vitézi ruhát. Telik a császár ajándékából. Gyerünk,
2196 3, 19| föld megrendült belé:~- A Pejkó! A Pejkó!~Az volt,
2197 3, 19| megrendült belé:~- A Pejkó! A Pejkó!~Az volt, az a Pejkó!
2198 3, 19| Pejkó! A Pejkó!~Az volt, az a Pejkó! Nem az a bojtorjános,
2199 3, 19| volt, az a Pejkó! Nem az a bojtorjános, girhes-görhes
2200 3, 19| bojtorjános, girhes-görhes ló, de a régi. Arany szőre ragyogott
2201 3, 19| régi. Arany szőre ragyogott a napsugárban.~- Oh, drága,
2202 3, 19| hogy kerültél ide?~Leugrott a császár lováról, nyakába
2203 3, 19| lováról, nyakába borult a Pejkónak, ölelte, csókolta
2204 3, 19| Pejkónak, ölelte, csókolta a hű állatot, ki vígan nyerített,
2205 3, 19| Hiszen fel is ült rá Toldi. A másik lóra Szeredai.~Most
2206 3, 19| Szeredai.~Most már övék volt a világ. Visszaszerzik a becsületet
2207 3, 19| volt a világ. Visszaszerzik a becsületet mind a ketten,
2208 3, 19| Visszaszerzik a becsületet mind a ketten, vagy meghalnak hősi
2209 3, 20| A rőt barát~Lajos királynak
2210 3, 20| legényre talált: azt üzente a királynak, vegye el a várat,
2211 3, 20| üzente a királynak, vegye el a várat, ha tudja, de ő bizony
2212 3, 20| adja. Maroknyi sereg volt a király kezén, mert a had
2213 3, 20| volt a király kezén, mert a had zömét más irányban előreküldötte,
2214 3, 20| szerette volna bevenni a maga maroknyi népével, mielőtt
2215 3, 20| maroknyi népével, mielőtt a magyar sereg vezére, az
2216 3, 20| vitézeit hol leszállította a lóról, hol ismét felültette,
2217 3, 20| maga izzadott legjobban a nagy serény munkában, dolgozott
2218 3, 20| árok tele volt vízzel. Ezt a vizet el kellett innét tüntetni.
2219 3, 20| volt ez. S bezzeg, hogy a várban nem nézték összedugott
2220 3, 20| nézték összedugott kézzel a munkát: folyton hullott
2221 3, 20| munkát: folyton hullott a nyíl, mint a záporeső. Ahogy
2222 3, 20| folyton hullott a nyíl, mint a záporeső. Ahogy közeledtek
2223 3, 20| záporeső. Ahogy közeledtek a várhoz az ásással, éjjelre
2224 3, 20| éjjelre kellett hagyniok a munkát s amit éjjel ástak,
2225 3, 20| készítették az ostromra a nagy fali hágcsókat, faltörő
2226 3, 20| állították fel az ágyúkat.~- Csak a vajda meg ne neszelné -
2227 3, 20| neszelné - mondotta magában a király -, hogy ilyen nagy
2228 3, 20| hogy ilyen nagy fába vágtam a fejszémet.~Magának, egyedül
2229 3, 20| egyedül magának akarta a dicsőséget a király. Hiszen
2230 3, 20| magának akarta a dicsőséget a király. Hiszen a vajda nem
2231 3, 20| dicsőséget a király. Hiszen a vajda nem is tudott a király
2232 3, 20| Hiszen a vajda nem is tudott a király vakmerő vállalkozásáról,
2233 3, 20| meleg napja volt, míg azt a várat bevette, de hát -
2234 3, 20| bevette. Küldött is nyomban a királyhoz követet az örvendetes
2235 3, 20| az, felség - jelentette a követ -, de ami igaz, igaz,
2236 3, 20| aligha dőlt volna részünkre a győzelem.~- Mi volt az a
2237 3, 20| a győzelem.~- Mi volt az a csuda dolog? - kérdezte
2238 3, 20| csuda dolog? - kérdezte a király.~- Az úgy volt, felség,
2239 3, 20| Az úgy volt, felség, hogy a várból kicsapott az őrség
2240 3, 20| reánk, összegabalyodtunk, a mi embereink egy része betódult
2241 3, 20| embereink egy része betódult a vár kapuján, másik része
2242 3, 20| velök, mikor égből-e vagy a föld fenekéből, azt én nem
2243 3, 20| termetű barát. Rőt volt a bajusza, rőt a szakálla,
2244 3, 20| Rőt volt a bajusza, rőt a szakálla, rettenetes szeplős
2245 3, 20| rettenetes szeplős az ábrázatja. A kezében egy karikás ostor,
2246 3, 20| Haj, de mit csinált ez a csudaember a karikás ostorával!
2247 3, 20| csinált ez a csudaember a karikás ostorával! Ilyet
2248 3, 20| karikás ostorával! Ilyet még a világ nem látott. Ég, föld
2249 3, 20| Bezzeg, hogy hullott rája a nyíl, a kopja, mint a jégeső,
2250 3, 20| hogy hullott rája a nyíl, a kopja, mint a jégeső, de
2251 3, 20| rája a nyíl, a kopja, mint a jégeső, de nem ártott ennek
2252 3, 20| az ellenség, nézzük, hol a barát? Volt, nincs. Föld
2253 3, 20| nyelte el? Égbe szállott? A jó Isten tudja.~- Hm, hm,
2254 3, 20| csudálatos történet - mondotta a király, s mosolygott a bajusza
2255 3, 20| mondotta a király, s mosolygott a bajusza alatt. De többet
2256 3, 20| tudta Lajos király, hogy az a barát csak Toldi Miklós
2257 3, 20| vezekeljen”...~Alig távozott a követ, valami kémet hoztak,
2258 3, 20| kémet hoztak, egyenesen a király színe elé. Félig
2259 3, 20| olasz, félig német volt a ruhája, de amíg hozták,
2260 3, 20| hozták, mind azt hajtotta a király embereinek, hogy
2261 3, 20| magyar fajta. Magyar volt a hetvenhetedik nagyapja is.
2262 3, 20| is. És jelentették azt is a királynak, hogy az a felemás
2263 3, 20| is a királynak, hogy az a felemás ruhájú ember ott
2264 3, 20| ruhájú ember ott lézengett a tábor környékén, pengette
2265 3, 20| tábor környékén, pengette a kobzát (az igaz, hogy csupa
2266 3, 20| meg rájuk köszöntgetett a kulacsával. Gondolták, nem
2267 3, 20| járhat jóban, szépszerivel a táborba csalogatták, a borát
2268 3, 20| szépszerivel a táborba csalogatták, a borát megitták, őt magát
2269 3, 20| vagy, mi vagy? - kérdezte a király magyarul.~- Engedje
2270 3, 20| Engedje meg felséged - szólt a „kém” -, hogy négyszemközt
2271 3, 20| meg elébb - parancsolta a király -, s ha nincs nála
2272 3, 20| gyanús dolog, vezessétek a sátramba.~Úgy lett, ahogy
2273 3, 20| sátramba.~Úgy lett, ahogy a király parancsolta, s minthogy
2274 3, 20| találtak nála, bevezették a király színe elé. Ott a „
2275 3, 20| a király színe elé. Ott a „kém”, mármint Szeredai -
2276 3, 20| bűnhődnöm kellett. Másnak a bűnéért. Fogadjon be, felség!
2277 3, 20| tövéről-hegyére elmondom a várnak állását.~- Nos, ha
2278 3, 20| igazat beszélsz - szólt a király -, megkapod jutalmát.
2279 3, 20| pénzért soha!~Tetszett ez a beszéd a királynak, hogyne
2280 3, 20| soha!~Tetszett ez a beszéd a királynak, hogyne tetszett
2281 3, 20| egyébként ne akadályozzák a dolgában: lássuk, mire képes.~
2282 3, 20| képes.~Az ifjú pedig leírta a várat, annak minden zugát.
2283 3, 20| hol erősebb, hol gyengébb a vár fala. Hová kell hágcsó,
2284 3, 20| faltörő. És közben folyt a munka, nagy serényen. Még
2285 3, 20| árok vize az Otrantóba, s a király megkezdette az ostromot,
2286 3, 20| mégpedig, hogy megtévessze a vár kapitányát, a folyam
2287 3, 20| megtévessze a vár kapitányát, a folyam felől. Elmúlt egy
2288 3, 20| nap, el kettő, el három, a király mind csak a folyó
2289 3, 20| három, a király mind csak a folyó felől ostromolta a
2290 3, 20| a folyó felől ostromolta a várat s ezzel az őrség zömét
2291 3, 20| várat s ezzel az őrség zömét a várnak erre az oldalára
2292 3, 20| oldalára csalta. Oda, hol a fal legerősebb volt. Hanem
2293 3, 20| fal legerősebb volt. Hanem a negyedik hajnalra virradó
2294 3, 20| hajnalra virradó éjjelen a király a hágcsókat mind
2295 3, 20| virradó éjjelen a király a hágcsókat mind a túlsó oldalra
2296 3, 20| király a hágcsókat mind a túlsó oldalra vitette, aztán
2297 3, 20| maga mászik fel elsőnek a vár fokára: ez a király
2298 3, 20| elsőnek a vár fokára: ez a király akarata. Nem engedi
2299 3, 20| király akarata. Nem engedi a dicsőséget másnak. Hanem
2300 3, 20| mikor éppen készülődött a király, jelentik, hogy éjjel
2301 3, 20| király, jelentik, hogy éjjel a kobzos ifjú eltűnt.~Nagy
2302 3, 20| eltűnt.~Nagy volt emiatt a király bosszúsága. Éppen
2303 3, 20| is hajtja: nosza, előre!~A vár túlsó oldalán megharsant
2304 3, 20| túlsó oldalán megharsant a kürt: ez volt a hadi jel.
2305 3, 20| megharsant a kürt: ez volt a hadi jel. Ott harcol a sereg
2306 3, 20| volt a hadi jel. Ott harcol a sereg zöme, a király meg
2307 3, 20| Ott harcol a sereg zöme, a király meg kicsiny csapatjával
2308 3, 20| kicsiny csapatjával indul: föl a vár fokára. De még a lábát
2309 3, 20| föl a vár fokára. De még a lábát rá sem tette a hágcsó
2310 3, 20| még a lábát rá sem tette a hágcsó alsó fokára, látja,
2311 3, 20| alsó fokára, látja, hogy az a rőt bajuszos, rőt szakállas
2312 3, 20| barát fél kézzel támaszt a vár falához egy nagy hármas
2313 3, 20| hármas hágcsót. Mellette a kobzos, s viszi a barát
2314 3, 20| Mellette a kobzos, s viszi a barát pajzsát s buzogányát.
2315 3, 20| oda Buda! gondolta magában a király. Még megelőz a barát!
2316 3, 20| magában a király. Még megelőz a barát! Átkiáltott neki:~-
2317 3, 20| utánam!~Szó nélkül hagyta el a barát a maga hágcsóját,
2318 3, 20| nélkül hagyta el a barát a maga hágcsóját, engedelmesen
2319 3, 20| hágcsóját, engedelmesen lépett a király nyomába, aki bátran
2320 3, 20| nyomába, aki bátran szalad fel a hágcsó fokán, előre, előre,
2321 3, 20| följebb, följebb. Hanem mire a király feljuthatott volna
2322 3, 20| király feljuthatott volna a vár fokára, Rájmond kapitány
2323 3, 20| Rájmond kapitány észrevette a cselt, nosza, rohant az
2324 3, 20| egyik része oda, zuhant a kő, repült a nyíl, sziporkázott
2325 3, 20| oda, zuhant a kő, repült a nyíl, sziporkázott a tüzes
2326 3, 20| repült a nyíl, sziporkázott a tüzes üszök az ostromlók
2327 3, 20| hengeredik egy nagy kő éppen azon a hágcsón, melyen a király
2328 3, 20| éppen azon a hágcsón, melyen a király állott. No, barát,
2329 3, 20| most mutasd meg, mit tudsz. A te kezedben van a király
2330 3, 20| tudsz. A te kezedben van a király élete! Hiszen csak
2331 3, 20| Hiszen csak ne állana előtte a király, félreütné buzogányával
2332 3, 20| félreütné buzogányával a követ. Így hátulról csak
2333 3, 20| félretaszíthatá. Hiába, a kő széle mégiscsak beleütődött
2334 3, 20| széle mégiscsak beleütődött a király vállába s abban a
2335 3, 20| a király vállába s abban a pillanatban lezuhant az
2336 3, 20| lezuhant az iszapos árokba a magyarok vitéz nagy királya.
2337 3, 20| De már ott van mellette a barát. Nem a kő sodorta
2338 3, 20| van mellette a barát. Nem a kő sodorta le őt: maga szántából
2339 3, 20| őt: maga szántából zuhant a mélységbe, még elé sem bukott,
2340 3, 20| nagy hirtelen ölbe kapta a királyt, közben a pajzsát
2341 3, 20| kapta a királyt, közben a pajzsát fölébe tartotta,
2342 3, 20| tartotta, hogy ne érjék a lezuhanó kövek s felkiáltott:
2343 3, 20| árok fenekére, úgy hozza ki a barát a királyt.~- Él! Él! -
2344 3, 20| fenekére, úgy hozza ki a barát a királyt.~- Él! Él! - zúg
2345 3, 20| királyt.~- Él! Él! - zúg végig a táboron.~Élt, valóban élt
2346 3, 20| táboron.~Élt, valóban élt a király, de csak nagy későn
2347 3, 20| hogy ő nem vehet részt a viadalban, mely folyt szakadatlan,
2348 3, 20| dicsőségtől: nála nélkül vették be a várat, közben, hogy megjött
2349 3, 20| Lajos király, indult is a seregével Melfi várának,
2350 3, 20| úgy gyaloghintón.~- Hát a barát, hol van? - kérdezte
2351 3, 20| barát, hol van? - kérdezte a király, mikor éppen indulóban
2352 3, 20| árokból kihozta felségedet, a sátrába szépen lefektette,
2353 3, 20| szépen lefektette, aztán a nagy kavarodásban úgy eltűnt,
2354 3, 20| föld nyelte volna el.~- És a kobzos?~- Az itt van, felség.
2355 3, 20| Gondolt most is valamit a király, de gondolatját magának
2356 3, 21| Kalandra kaland~Eltűnt a barát, vajon hová tűnhetett
2357 3, 21| barátjával mindég nyomon követte a király táborát, attól nem
2358 3, 21| azóta, hogy megmentette a király életét, nagy búnak
2359 3, 21| barátjának -, meg sem ismert a király. Nem ismert? Nem
2360 3, 21| hiába! Nem enged fel szívén a jégkéreg. Az én számomra
2361 3, 21| nincs nála kegyelem. Hogy a nyomába menjek, hogy az
2362 3, 21| törődik velem! Nem akar tudni a barátról!~Napok hosszát
2363 3, 21| barátról!~Napok hosszát hever a kalibájában Toldi egyedül,
2364 3, 21| dallal, de Toldi csak legyint a kezével: elég, elég, elég...~
2365 3, 21| elég...~Ezenközben készült a király Melfi ostromára.
2366 3, 21| És kezdődik az ostrom. A király most csak néző. Hiszen
2367 3, 21| van mit lásson.~- Nini, ez a kobzos - mondja a király
2368 3, 21| Nini, ez a kobzos - mondja a király magában. - Derék
2369 3, 21| fia légyen.~Az volt, az, a kobzos. Létrát támasztott
2370 3, 21| kobzos. Létrát támasztott a vár falának, ott, ahol kevesebb
2371 3, 21| mint az evet, mászik fel a létrán, utána öt vitéz.
2372 3, 21| létrán, utána öt vitéz. Már a keze is érte a párkányt:
2373 3, 21| vitéz. Már a keze is érte a párkányt: egy pillanat s
2374 3, 21| egy pillanat s fent van a vár fokán. De észreveszi
2375 3, 21| rohan oda, nagy követ gördít a létrára, gurul, szalad kő,
2376 3, 21| idejében félreugrik, de a kobzos - hová lett a kobzos?
2377 3, 21| de a kobzos - hová lett a kobzos? Azt hitte fent az
2378 3, 21| ebadta fattya, nagy hirtelen a létra alsó felére fordult,
2379 3, 21| felére fordult, úgy lógott a mélység felett, míg a kő
2380 3, 21| lógott a mélység felett, míg a kő legurult, aztán egy nagy
2381 3, 21| lendüléssel visszafordult a létrára s a következő pillanatban
2382 3, 21| visszafordult a létrára s a következő pillanatban a
2383 3, 21| a következő pillanatban a vár fokán termett, onnét
2384 3, 21| termett, onnét integetett le a kardjával: ide, fiúk, ide!~
2385 3, 21| fiúk, ide!~Az ám, de mire a fiúk nekiindulhattak, mind
2386 3, 21| nekiindulhattak, mind az őrök a kobzosnak iramodtak. „Szégyen
2387 3, 21| kobzosnak iramodtak. „Szégyen a futás, de hasznos!” Nem
2388 3, 21| hasznos!” Nem is várta be a kobzos az őröket, nagy hirtelen
2389 3, 21| nagy hirtelen lecsúszott a létra alján. Hiszen ő nem
2390 3, 21| csődíteni az őröket, azalatt meg a másik oldalon megmászták
2391 3, 21| másik oldalon megmászták a falat a magyar vitézek -
2392 3, 21| oldalon megmászták a falat a magyar vitézek - Melfi vára
2393 3, 21| kényszerítésből, vége-hossza nem volt a sok várvívásnak. Most éppen
2394 3, 21| Konturszi város alatt táborozott a király s nem mozdult onnét,
2395 3, 21| s nem mozdult onnét, míg a város le nem fizeti a rávetett
2396 3, 21| míg a város le nem fizeti a rávetett adót. Azért vetett
2397 3, 21| adót Lajos király, merthogy a város népe a gonosz lelkű
2398 3, 21| király, merthogy a város népe a gonosz lelkű Johanna mellé
2399 3, 21| lelkű Johanna mellé pártolt. A mellé, aki gyalázatos módon
2400 3, 21| vizsgálódott, hadd ismerje a helyet, a környéket, hadd
2401 3, 21| hadd ismerje a helyet, a környéket, hadd lássa, hol,
2402 3, 21| kell. Így vetődött egyszer a Szele vize partjára. Kicsi
2403 3, 21| Azt szerette volna tudni a király, hogy hol lehetne
2404 3, 21| legjobban átvezetni rajta a seregét. Mert készülődött
2405 3, 21| Amint fel s alá lovagolt a folyócska partján, zöldleveles
2406 3, 21| ki belőle egy olasz ifjú. A kunyhó mellett két ló legelt
2407 3, 21| ifjú eloldotta s vezette a folyóra, hogy megitassa.
2408 3, 21| megitassa. Amint közelebb jött a királyhoz, megismerte az
2409 3, 21| királyhoz, megismerte az ifjút: a kobzos volt.~Mindjárt intett
2410 3, 21| szógám, Szeredai! Ugrass a vízbe.~- Felséges királyom,
2411 3, 21| királyom, tied az életem, tied a halálom. Parancsolod: beugratok,
2412 3, 21| reggel át kell kelnem itt a sereggel. Lássuk, lehet-e?~
2413 3, 21| szót nem várt az ifjú. Ülve a maga lován, kötőféken vezetve
2414 3, 21| lován, kötőféken vezetve a Pejkót, nosza, beugratott
2415 3, 21| Pejkót, nosza, beugratott a sebes áradatba - aztán úsztat
2416 3, 21| beljebb, beljebb. Már csak a feje látszik a lovaknak
2417 3, 21| Már csak a feje látszik a lovaknak s egyszerre csak
2418 3, 21| egyszerre csak lefordult a kobzos a lova hátáról, elmerült
2419 3, 21| csak lefordult a kobzos a lova hátáról, elmerült a
2420 3, 21| a lova hátáról, elmerült a vízben. Szegény kobzosnak
2421 3, 21| vízben. Szegény kobzosnak a feje sem látszott.~Ahogy
2422 3, 21| látszott.~Ahogy ezt látta a király, se szó, se beszéd,
2423 3, 21| megragadja hajánál fogva a felbukkanó ifjút, de csak
2424 3, 21| csak pillanatig marad ő is a nyeregben, lefordult róla.
2425 3, 21| köpenyegje, az elterült a vízen, az tartja fenn, de
2426 3, 21| azzal, hogy belekapaszkodik, a halállal küzdve sem fogódzik
2427 3, 21| sem fogódzik királyába, de a király az, ki tartja a kezében,
2428 3, 21| de a király az, ki tartja a kezében, el nem ereszti:
2429 3, 21| nem ereszti: ő küldötte a vízbe, illő, hogy pusztulni
2430 3, 21| ifjút. Hanem bizony, mind a ketten ott haltak volna
2431 3, 21| csúf halállal, ha nincs ott a Pejkó. A Pejkó, a Pejkó,
2432 3, 21| halállal, ha nincs ott a Pejkó. A Pejkó, a Pejkó, ez az okos
2433 3, 21| nincs ott a Pejkó. A Pejkó, a Pejkó, ez az okos állat!
2434 3, 21| okos állat! Nyerítve ugrott a királyhoz, tartotta a nyakát:
2435 3, 21| ugrott a királyhoz, tartotta a nyakát: fogóddz belé, gazdámnak
2436 3, 21| gazdámnak királya!~Így vitte a partra Pejkó a királyt s
2437 3, 21| Így vitte a partra Pejkó a királyt s a királlyal az
2438 3, 21| partra Pejkó a királyt s a királlyal az ifjút. Aztán
2439 3, 21| uccu neki, elszáguldott a kunyhó felé nagy nyerítéssel,
2440 3, 21| nyerítéssel, hogy hírt vigyen a gazdájának. Ezalatt meg
2441 3, 21| gazdájának. Ezalatt meg a király is elvágtatott paripáján
2442 3, 21| aki eszméletlen feküdött a folyó partján. Ám, mire
2443 3, 21| visszajött, híre-nyoma sem volt a kobzosnak. Ment a király
2444 3, 21| sem volt a kobzosnak. Ment a király a kunyhó felé, benézett,
2445 3, 21| kobzosnak. Ment a király a kunyhó felé, benézett, nem
2446 3, 21| felé, benézett, nem látott a sötét zugban senkit. Beszólt:
2447 3, 21| válaszolt senki. Mit tehetett a király? Otthagyta a kunyhót
2448 3, 21| tehetett a király? Otthagyta a kunyhót nagy fejcsóválással
2449 3, 21| fejcsóválással s visszament a táborba.~Éppen akkor jött
2450 3, 21| táborba.~Éppen akkor jött a követ Averszából, jelentette,
2451 3, 21| jelentette, hogy bajban van ott a magyar sereg, s még nagyobb
2452 3, 21| ha segítséget nem küld a király. A vajda azt tanácsolta
2453 3, 21| segítséget nem küld a király. A vajda azt tanácsolta a királynak,
2454 3, 21| A vajda azt tanácsolta a királynak, hogy az egész
2455 3, 21| induljon segítségére, de a király haragosan legyintett:~-
2456 3, 21| nem, nagyhirtelen kiadta a parancsot a vajdának, hogy
2457 3, 21| nagyhirtelen kiadta a parancsot a vajdának, hogy válogasson
2458 3, 21| megy azzal Aversza alá, a vajda pedig menjen Szalernónak:
2459 3, 21| be azt.~Csak ámult-bámult a vajda, nem akart hinni a
2460 3, 21| a vajda, nem akart hinni a fülének. Úgy tett, mintha
2461 3, 21| mintha nem hallotta volna jól a király szavát s mondta:~-
2462 3, 21| éppen ellenséges földön, a nápolyi völgyön át...~-
2463 3, 21| nem küldöm! - mordult rá a király. - Tedd, amit mondtam.
2464 3, 21| válogatott lovaggal elindult a király, szerencsésen át
2465 3, 21| szerencsésen át is gázolt a Szelén. (Nagyon apadt a
2466 3, 21| a Szelén. (Nagyon apadt a víz az elmúlt éjszakán.)
2467 3, 21| kunyhaja ajtajából, nem értette a dolgot, a fejét csóválta,
2468 3, 21| ajtajából, nem értette a dolgot, a fejét csóválta, hümgetett,
2469 3, 21| aztán befordult s szólt a kobzosnak:~- Nyergelj, fiú!
2470 3, 21| Nyergelj, fiú! Eredj a király után s hozz hírt
2471 3, 21| hírt nekem, hová indult a király maroknyi sereggel?~
2472 3, 21| maroknyi sereggel?~Nyergelt a kobzos szaporán, utánaeredett,
2473 3, 21| csak messziről kísérhette a kis hadat, aztán egyszerre
2474 3, 21| egyszerre csak úgy elnyelte a porfelleg, hogy mire kitisztult
2475 3, 21| porfelleg, hogy mire kitisztult a levegő: nem tudott eligazodni,
2476 3, 21| hová-merre kanyarodott a király. Fordult erre, fordult
2477 3, 21| Német zsoldosok voltak, akik a kobzost megállították.~-
2478 3, 21| Ki vagy, mi vagy? Le a lóról. Egy, kettő! Beszélj!~
2479 3, 21| kettő! Beszélj!~Mondotta a kobzos:~- Láthatjátok, olasz
2480 3, 21| jövök - s itt körülnézett a ravasz kobzos s suttogva
2481 3, 21| kobzos s suttogva mondta - a magyar seregtől, hogy hírt
2482 3, 21| egyik zsoldos -, hiszen ez a kobzos! Hát csak beszélj,
2483 3, 21| beszélj, pajtás. Szokott-e a király most is kevesed magával
2484 3, 21| magával el-elkóborolni? Hát a serege hol van?~- Ohó -
2485 3, 21| serege hol van?~- Ohó - szólt a kobzos -, ezt már csak most
2486 3, 21| Ugyan, ne bolondozz. Mi most a Durazzói Károly zsoldjában
2487 3, 21| király zsoldjában voltak!) A kapitányunk megesküdött
2488 3, 21| Elhiszem, de akkor vigyetek a gazdátokhoz. Neki megmondom,
2489 3, 21| gazdátokhoz. Neki megmondom, vagy a gazdátok urának. Nem ettem
2490 3, 21| hogy nektek áruljam el a drága titkot, azután meg
2491 3, 21| várjatok - gondolta magában a kobzos -, kedvetek szerint
2492 3, 21| táborhoz.~Összehunyorítottak a zsoldosok: hisz így könnyű
2493 3, 21| zsoldosok: hisz így könnyű lesz a dolguk. Háromszázan vannak
2494 3, 21| Háromszázan vannak ők, a király századmagával: egy
2495 3, 21| bizonyosat: mely napon jön a király.~- Hallod-e, kobzos -
2496 3, 21| Hallod-e, kobzos - mondották a zsoldosok -, térj vissza
2497 3, 21| bizonyos hírt. Mikor jő erre a király s csakugyan századmagával
2498 3, 21| Bezzeg, hogy nem vették észre a zsoldosok a kobzos ravaszkodását:
2499 3, 21| vették észre a zsoldosok a kobzos ravaszkodását: színlelt
2500 3, 21| kérték, addig biztatták a zsoldosok, hogy végre is
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193 |