1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193
Part, Paragraph
2501 3, 21| megpróbálom!~Felkapott a lovára, nagy sebesen elnyargalt
2502 3, 21| nagy sebesen elnyargalt a kobzos, vissza egyenesen
2503 3, 21| vissza sem érhetett Toldihoz, a vajda is útnak indult válogatott
2504 3, 21| merthogy nem volt nyugodalma a király miatt. Éppen a Toldi
2505 3, 21| nyugodalma a király miatt. Éppen a Toldi kunyhója előtt lovagoltak
2506 3, 21| volt maradása: észrevétlen a lovagok után kocogott Pejkó
2507 3, 21| elindultak, egész éjszaka ment a csapat, hasadozott a hajnal,
2508 3, 21| ment a csapat, hasadozott a hajnal, mikor szembetalálkozott
2509 3, 21| szembetalálkozott velök a kobzos.~- No, kobzos, merre
2510 3, 21| No, kobzos, merre ment a király?~Elmondta a kobzos,
2511 3, 21| ment a király?~Elmondta a kobzos, amit látott, s ami
2512 3, 21| s ami vele történt. Hogy a zsoldosok el akarják fogni
2513 3, 21| zsoldosok el akarják fogni a magyarok királyát. Aztán
2514 3, 21| Aztán végigvillant szeme a csapaton s fejét csóválta:~-
2515 3, 21| Kevesen jöttetek, vitézek. Sok a német.~- Nem vagyunk kevesen -
2516 3, 21| vagyunk kevesen - mordult meg a csapat mögött egy erős hang,
2517 3, 21| s utána nagyot csördült a karikás ostor.~Haj, de nekibátorodott
2518 3, 21| de nekibátorodott erre a kis csapat. Ötvenen voltak
2519 3, 21| németnek, mert velük volt a rőt szakállú barát!~Nosza,
2520 3, 21| barát!~Nosza, nekivágtak a mély völgykatlannak, hol
2521 3, 21| mély völgykatlannak, hol a zsoldosok nyugodtan heverésztek,
2522 3, 21| őket, közrefogták, Toldi a karikásával egy csomóba
2523 3, 21| összekötözték, úgy hajtották a királyfogókat a magyar táborba.
2524 3, 21| hajtották a királyfogókat a magyar táborba. Ötven magyar
2525 3, 21| háromszáz németet, de mikor a táborba értek: volt barát,
2526 3, 21| nyelte volna el. Eltűnt vele a kobzos is.~Nem nyelte a
2527 3, 21| a kobzos is.~Nem nyelte a föld el őket, mentek a király
2528 3, 21| nyelte a föld el őket, mentek a király után, egyenesen Averszának:
2529 3, 21| hogy Anikó húgod itt van a táborban. Maga a király
2530 3, 21| itt van a táborban. Maga a király bízta Kont vitézre:
2531 3, 21| ifjú. Gyenge még. Nehéz a páncél törékeny testének.
2532 3, 21| csapatjával s írta, írogatta a leveleket az öreganyjának:
2533 3, 21| Hallott ugyan mesét, sokat a veres barátról. Aki itt
2534 3, 21| nyomtalan. Nem gondolta, hogy az a barát az ő Miklós bátyja
2535 3, 21| reménykedett, hogyha vége lesz a háborúnak, s diadallal tér
2536 3, 21| s diadallal tér vissza a király, örömében Tolditól
2537 3, 21| örömében Tolditól sem sajnálja a kegyelmet.~Hát megjött a
2538 3, 21| a kegyelmet.~Hát megjött a király háromszáz vitézével.
2539 3, 21| vitézével. Hej, lett riadalom a magyar táborban! Ihol, itt
2540 3, 21| magyar táborban! Ihol, itt a király, eljött egy maroknyi
2541 3, 21| Segítség kellett? Itt van a segítség! Maga a király.
2542 3, 21| Itt van a segítség! Maga a király. Nagyobb segítség
2543 3, 21| harci kedv szállotta meg a tábort a király láttára.
2544 3, 21| kedv szállotta meg a tábort a király láttára. Előre! Előre!
2545 3, 21| Megmozdul az egész tábor, reng a föld alatta, kezdődik az
2546 3, 21| választás nincs itt. Rohannak a magyar vitézek, nem ismer
2547 3, 21| senki halálfélelmet: ím, a rohanó áradat ragadja Anikót
2548 3, 21| áradat ragadja Anikót is. Itt a király! Lássa, hogy ő is
2549 3, 21| bizony nem jó kedvvel. Nem a maga életéért, de féltette
2550 3, 21| maga életéért, de féltette a leányasszonyét: hogy kerül
2551 3, 21| leányasszonyét: hogy kerül ő majd a nagyasszony elé - Anikó
2552 3, 21| Anikó nélkül?~Ez volt ám a csata! A király mindenütt
2553 3, 21| nélkül?~Ez volt ám a csata! A király mindenütt elöl. Utánam,
2554 3, 21| dalia valamennyi: méltó a királyhoz. Reggel kezdték
2555 3, 21| kezdték s az est vetett véget a szörnyű csatának. A magyaroké
2556 3, 21| véget a szörnyű csatának. A magyaroké lett a diadal.
2557 3, 21| csatának. A magyaroké lett a diadal. Hogy ebben nem lehetett
2558 3, 21| része, mert előreküldötte a kobzost, hogy hírt vigyen
2559 3, 21| neki, hová, merre húzódik a magyar sereg, s mire visszatért
2560 3, 21| sereg, s mire visszatért a kobzos: vége volt a csatának.~
2561 3, 21| visszatért a kobzos: vége volt a csatának.~Égett a föld Toldi
2562 3, 21| vége volt a csatának.~Égett a föld Toldi talpa alatt,
2563 3, 21| talpa alatt, majd felvetette a nagy türelmetlenkedés, de
2564 3, 21| türelmetlenkedés, de csak hiába várta a kobzost. Ugyan mi történhetett
2565 3, 21| egyéb, csak ennyi:~Amint a harcoló magyar sereg felé
2566 3, 21| tudja? elég az, hogy csak a kengyelbe akadt lábánál
2567 3, 21| akadt lábánál fogva volt a paripán.~- Ej, ej, szegény
2568 3, 21| való volt: törékeny, gyenge a teste. Bizony nagy csuda
2569 3, 21| soká, lovát megsarkantyúzta a kobzos, szembe vágtatott
2570 3, 21| kobzos, szembe vágtatott a száguldó lónak, nagy hirtelen
2571 3, 21| egy cseppet sem. Talán a sisak alatt? Az acéling
2572 3, 21| Az acéling alatt?~Levette a sisakot s halljatok csudát!
2573 3, 21| alóla!~- Leány! Leány!~Abban a pillanatban fölnyitotta
2574 3, 21| pillanatban fölnyitotta szemét a leány. Szólni nem tudott
2575 3, 21| ne félj! - szólalt meg a kobzos. - Magyar vagyok
2576 3, 21| lovag is vagy - suttogta a leány. - Tégy fogadást,
2577 3, 21| parancs nekem - mondotta a kobzos. Felsegítette a lovára
2578 3, 21| mondotta a kobzos. Felsegítette a lovára a leányt, s nézett
2579 3, 21| kobzos. Felsegítette a lovára a leányt, s nézett utána hosszan,
2580 3, 21| sóhajtva... Aztán eltűnt a leány alakja...~Álom volt
2581 3, 21| az egész látomány?~Ment a leány, át a táboron (Haj,
2582 3, 21| látomány?~Ment a leány, át a táboron (Haj, de borzadott
2583 3, 21| táboron (Haj, de borzadott a sok holttesttől!), vissza
2584 3, 21| csüggedten üldögélt egymagában, a tábor szélén. Fejét földre
2585 3, 21| nagy, erős bánat nehezedett a szívére, mardosta szörnyen
2586 3, 21| szívére, mardosta szörnyen a lelkiismeret: hogy áll ő
2587 3, 21| lelkiismeret: hogy áll ő most a nagyasszony elé! Inkább
2588 3, 21| halállal!~No, ha nagy volt a bánata, nagy lett az öröme
2589 3, 21| bánata, nagy lett az öröme is a hű cselédnek.~- Hát él?
2590 3, 21| Istenkísértés volt eddig is a dolga. Ugye, hazamegyünk?~
2591 3, 21| Ugye, hazamegyünk?~Mondotta a leány:~- Itt maradunk, Bence.
2592 3, 21| igaz - motyogott Bence. - A gazdám nélkül nem mehetünk
2593 3, 21| véget. Mert az első nap csak a vár környékét „tisztították
2594 3, 21| környékét „tisztították meg” a magyarok. Hogy a várat is
2595 3, 21| tisztították meg” a magyarok. Hogy a várat is bevegyék, nagyobb
2596 3, 21| kellett arra. Írt is nyomban a király Laczfinak: jöjjön
2597 3, 21| kell bevenni. Oda szorult a róka, Tarantói Lajos, a
2598 3, 21| a róka, Tarantói Lajos, a fő-fő bűnös, ki kell azt
2599 3, 21| határozták, hogy körülfogják a várost, hogy se élelmet,
2600 3, 21| Másként szerette volna a király, de hallgatott Laczfi
2601 3, 21| ki „őket”. Megnyomta ezt a szót erősen. Mert ott voltak
2602 3, 21| erősen. Mert ott voltak mind a várban a hercegek, Lajos
2603 3, 21| ott voltak mind a várban a hercegek, Lajos atyafiai,
2604 3, 21| színlelt. Na, most ütött a nagy számadás órája.~Hej,
2605 3, 21| órája.~Hej, de melegük lett a várban a hercegeknek! Meg-megpróbálták,
2606 3, 21| de melegük lett a várban a hercegeknek! Meg-megpróbálták,
2607 3, 21| Meg-megpróbálták, hátha kitörhetnének a várból, de véres fejjel
2608 3, 21| egyszerre csak rászakadt a vár s a város népére az
2609 3, 21| egyszerre csak rászakadt a vár s a város népére az éhség. S
2610 3, 21| ennél is szörnyebb baj: a fekete halál.~Már azt határozták,
2611 3, 21| határozták, hogy feladják a várat, ha Lajos király hittel
2612 3, 21| ravaszul Tarantói Lajosnak, a gonosz lelkű Johanna urának:~-
2613 3, 21| Ezzel akartad eldönteni a pert. Igaz is, minek folyjon
2614 3, 21| Nem az országomért, csak a szabad elmenésért! Hadd
2615 3, 21| elmenésért! Hadd menjen a követ, a bajra hívó követ!~
2616 3, 21| elmenésért! Hadd menjen a követ, a bajra hívó követ!~Ment is
2617 3, 21| követ!~Ment is még aznap a követ Lajos királyhoz, s
2618 3, 21| király üzenetével: elfogadja a bajvívást. Hogyne fogadná
2619 3, 21| bajvívást. Hogyne fogadná el! Ez a feltétele: mind a kettő
2620 3, 21| el! Ez a feltétele: mind a kettő hadja kimért helyről
2621 3, 21| hadja kimért helyről nézze a bajvívást. A középen álljon
2622 3, 21| helyről nézze a bajvívást. A középen álljon két bajmester:
2623 3, 21| igazlátónak.~Rendben volt a dolog, kimérték a bajvívás
2624 3, 21| Rendben volt a dolog, kimérték a bajvívás helyét, egy kicsi
2625 3, 21| kápolna mellett mérték ki. A ravasz Durazzóinak volt
2626 3, 21| ravasz Durazzóinak volt ez a gondolatja. A várból a kápolnához
2627 3, 21| Durazzóinak volt ez a gondolatja. A várból a kápolnához út vezetett
2628 3, 21| ez a gondolatja. A várból a kápolnához út vezetett a
2629 3, 21| a kápolnához út vezetett a föld alatt. Nagy suttyomba
2630 3, 21| maga mellé ötven embert, a föld alatti úton éjnek idején
2631 3, 21| úton éjnek idején menjenek a kápolnába s mikor a bajvívás
2632 3, 21| menjenek a kápolnába s mikor a bajvívás kezdődik, üssenek
2633 3, 21| mintha életére törnének, a királynak azonban bántódása
2634 3, 21| essék.~Közben titokban üzent a ravasz herceg Lajos királynak,
2635 3, 21| magában: ha elhiszi üzenetét a király, nem jő a bajvívásra,
2636 3, 21| üzenetét a király, nem jő a bajvívásra, s ezzel Lajos
2637 3, 21| Lajos királynak megnyeri a kegyét.~Megzavarta Lajos
2638 3, 21| ország-világ gyávának bélyegezze a magyarok királyát?~Kont
2639 3, 21| igazlátó, ennek elmondotta a király az üzenetet, de Kont
2640 3, 21| de Kont kételkedve rázta a fejét. Csupa pusztaság a
2641 3, 21| a fejét. Csupa pusztaság a környék, nincs ott hely
2642 3, 21| elbújásra, nincs alkalom a lesbeállásra. Azt, hogy
2643 3, 21| lesbeállásra. Azt, hogy a kápolna felől támadják meg,
2644 3, 21| gondolt volna? De sohasem árt a vigyázat, azért abban állapodtak
2645 3, 21| süvegét megrázza: ez lesz a jele, hogy bajban van a
2646 3, 21| a jele, hogy bajban van a király.~Hát kitűzték másnapra
2647 3, 21| király.~Hát kitűzték másnapra a bajvívást, nosza, a kobzos
2648 3, 21| másnapra a bajvívást, nosza, a kobzos is nyargalt Toldihoz,
2649 3, 21| nyargalt Toldihoz, vitte a hírt, hogy mi készül.~-
2650 3, 21| készül.~- Valami hamisság van a dologban - morgott Toldi. -
2651 3, 21| mellett: onnét nézi ő majd a viadalt s ha szükség lesz
2652 3, 21| idejében.~Hogy felvirradott a nagy nap, a viadal napja,
2653 3, 21| felvirradott a nagy nap, a viadal napja, megmozdult
2654 3, 21| viadal napja, megmozdult a tábor: volt nagy lótás-futás,
2655 3, 21| igazodás. Kétfelől felállott a két had. Középen megjelentek
2656 3, 21| had. Középen megjelentek a bajmesterek, az igazlátók,
2657 3, 21| egyszerre csak megharsant a jeladó kürt, ihol, a két
2658 3, 21| megharsant a jeladó kürt, ihol, a két lovag már egymásra is
2659 3, 21| nagyot rándult, földre zuhant a három öles dárda. Mi történt?
2660 3, 21| Mi történt? Nyíl fúródott a király combjába! Megütődve
2661 3, 21| roppant fegyverük. S ím, abban a pillanatban már ki is tört
2662 3, 21| pillanatban már ki is tört a kápolnából az elrejtett
2663 3, 21| kápolnából az elrejtett csapat: a kapitány nem törődött Tarantói
2664 3, 21| szempillantásra körülfogták Lajost a német zsoldosok.~- Árulás!
2665 3, 21| Árulás! - zúgott végig a táboron. Rohan már a száz
2666 3, 21| végig a táboron. Rohan már a száz vitéz is a bajvívó
2667 3, 21| Rohan már a száz vitéz is a bajvívó helyre, ott is van
2668 3, 21| ahhoz, amit Toldi művelt!~- A barát! A barát! - zúgott,
2669 3, 21| Toldi művelt!~- A barát! A barát! - zúgott, zajgott
2670 3, 21| barát! - zúgott, zajgott a tábor.~Az az, a barát. Hej,
2671 3, 21| zajgott a tábor.~Az az, a barát. Hej, hogy verte,
2672 3, 21| s mit tehetett egyebet, a nagy gabalyodásban egérutat
2673 3, 21| elkeseredett harc. Közben a királyt vitték a kolostorba,
2674 3, 21| Közben a királyt vitték a kolostorba, mely a váron
2675 3, 21| vitték a kolostorba, mely a váron kívül állott, külön
2676 3, 21| Endrét. Oda vitték most a királyt, fektették le puha
2677 3, 21| tudták biztonságban, folyt a harc körömszakadtáig: nincs
2678 3, 21| szakadtáig: nincs kegyelem! A várból élve ki nem jut ma
2679 3, 21| lélek. Már ki is tűzték a fehér zászlót, de a magyarok
2680 3, 21| tűzték a fehér zászlót, de a magyarok így is mind kardélre
2681 3, 21| kardélre hányják az őrséget, ha a király meg nem tiltja. Sőt,
2682 3, 21| engedte meg, hogy bemenjenek a várba. Ott pusztít a fekete
2683 3, 21| bemenjenek a várba. Ott pusztít a fekete halál. Elég, ha őrzik
2684 3, 21| Mikor aztán sebjét kiheverte a király, szabad utat adott
2685 3, 21| király, szabad utat adott a vár népének: neki csak a
2686 3, 21| a vár népének: neki csak a hercegek kellettek. Őket
2687 3, 21| módjára viselkedett. De a többit? - hát azokat szívesen
2688 3, 21| meggyilkolták!~S jöttek a hercegek, fogvacogva jöttek,
2689 3, 21| fogvacogva jöttek, ámbátor a magyar urak Lajos parancsára
2690 3, 21| fogadták. Aztán kilépett a király az ebédlőszobába,
2691 3, 21| leült az asztalfőre, leültek a hercegek is szép sorjában,
2692 3, 21| is szép sorjában, legelül a magyar urak.~Na, nem lehetett
2693 3, 21| Na, nem lehetett panaszuk a hercegeknek: királyi vacsorát
2694 3, 21| S mely nagy kedve volt a királynak! Ím, még serleget
2695 3, 21| Durazzói herceg! Köszönt, ím, a király. Nézd a bort, de
2696 3, 21| Köszönt, ím, a király. Nézd a bort, de piros! Mint az
2697 3, 21| örömére!~S földhöz csapván a serleget, folytatá:~- Ütött
2698 3, 21| serleget, folytatá:~- Ütött a halálod órája, cudar! Mit
2699 3, 21| cudar! Mit nem cselekedett a te gonosz lelked! Kezdted
2700 3, 21| Hiába tagadsz - megtelt a poharad, csordulásig megtelt.
2701 3, 21| lefordították az asztalról a fehér terítőt, s ím, fekete
2702 3, 21| fekete terítő maradott a helyén. Rajta feszület.
2703 3, 21| Laczfi vajda nem. Mondja a királynak:~- Felség, ne
2704 3, 21| kiáltott közbe zord haraggal a király. - Nos, te magad
2705 3, 21| Hallottad-e?~Megtörtént, ahogy a király rendelé. Lefejezték
2706 3, 21| kemény volt, szörnyű kemény a megtorlás. Nem illett királyhoz.
2707 3, 21| megtorlás. Nem illett királyhoz. A magyar királyhoz...~ ~
2708 3, 22| Lajos király akkor éjjel, a Durazzó lefejeztetését követő
2709 3, 22| be szemét, ébren találta a felkelő nap, ott találta
2710 3, 22| Halomra gyűlt az asztalán a sok mindenféle levél, melyiket
2711 3, 22| elébb? Hát, amint turkált a levélhalomban, két gyászos
2712 3, 22| szívvel, hogy leánya, Margit, a gyenge virágszál, letört,
2713 3, 22| Szegény leány! - sóhajtott a király.~Menyasszonya volt
2714 3, 22| neki: ezzel pecsételték meg a békét.~- Szegény apa! -
2715 3, 22| Szegény apa! - sóhajtott ismét a király s letette a levelet.~
2716 3, 22| ismét a király s letette a levelet.~Aztán felbontotta
2717 3, 22| levelet.~Aztán felbontotta a másikat. Hazulról jött ez,
2718 3, 22| Felséges királyom, küldöm a levelemet halálos ágyamról.
2719 3, 22| ágyamról. Nehéz teher nyomja a szívemet, nem tudok meghalni,
2720 3, 22| hogy férjemet meggyilkolta, a síromat kirabolta. Nemcsak,
2721 3, 22| érseknek, hogy mi hozta őt a sírboltba - nincs ehhez
2722 3, 22| sírboltba - nincs ehhez köze a világnak, de hogy nem rabolt,
2723 3, 22| fűzek rejtekiből, látták a bajvívást. Toldi egy szál
2724 3, 22| megígérte.~Itt végződött a levél. De a másik oldalon
2725 3, 22| Itt végződött a levél. De a másik oldalon következik
2726 3, 22| Piroska végezte. De ezt a király nem olvasta. Nem
2727 3, 22| szegény Piroska! - jajdult fel a király. - De sajnállak téged...~
2728 3, 22| S hogy megelevenedett a lelkében a múlt, amikor
2729 3, 22| megelevenedett a lelkében a múlt, amikor ő először látta
2730 3, 22| először látta Piroskát, ott a kút mellett (Még a köszönésire
2731 3, 22| ott a kút mellett (Még a köszönésire is emlékszik:
2732 3, 22| kisasszony!), s hogy rágondolt a bajvívásra, ismét felháborodott
2733 3, 22| bajvívásra, ismét felháborodott a lelke Toldi ellen: nem,
2734 3, 22| hervadott el, őmiatta tört le ez a szép virágszál.~De lassanként
2735 3, 22| háborgása. Vajon ő maga, a király hiba nélkül való-e?
2736 3, 22| bent, fojtogatta mellét a levegő, ki a szabadba! Hamar
2737 3, 22| fojtogatta mellét a levegő, ki a szabadba! Hamar lovat, hamar!~
2738 3, 22| röviden:~- Eredj, mondjad a bátyádnak, hogy jelentheti
2739 3, 22| ébren van-e, álmodik-e, a füle csengett talán? Hogy
2740 3, 22| csengett talán? Hogy ő szóljon a bátyjának! De hol az én
2741 3, 22| valahol? Avagy úgy gondolta a király, hogy majd felkeresem
2742 3, 22| hogy majd felkeresem én a jó hírrel a világ végén
2743 3, 22| felkeresem én a jó hírrel a világ végén is? Hogyha ezt
2744 3, 22| gondolta.~- Felkeresem én őt a világ végén is!~Űzte-fűzte
2745 3, 22| hogy hazamegy, megviszi a hírt elébb az anyjának,
2746 3, 22| Miklóst is. Szárnyon kel a jó hír s előbújik rejtekéből.
2747 3, 22| készülődik haza: kíséri a fogoly hercegeket Budára.
2748 3, 22| Bence, hamar, nyergeld a lovamat, de a tiédet is:
2749 3, 22| nyergeld a lovamat, de a tiédet is: holnap lesz az
2750 3, 22| tiédet is: holnap lesz az a nap, hogy hazaindulunk.~-
2751 3, 22| leányasszony!~Csuda, hogy a bőréből ki nem ugrott, esze
2752 3, 22| ugrott, esze nélkül szaladt a lovakért. Ott legelésztek
2753 3, 22| lovakért. Ott legelésztek azok a többi vitézek lovaival,
2754 3, 22| pillantásra, kettőre kifogta a magukét, indult is velük,
2755 3, 22| földbe gyökeredzett volna a lába.~- Ne, te, né! - kiáltott
2756 3, 22| ne legyen, ha nem látom a Pejkót. Nye, Pejkó, nye.
2757 3, 22| Ide, Pejkó, ide.~Lekapta a süvegét, rázogatta, mintha
2758 3, 22| se beszéd, féket vetett a fejébe, felpattant rá, a
2759 3, 22| a fejébe, felpattant rá, a másik két lovat meg vezetéken
2760 3, 22| s szeretettel veregette a hű állat nyakát.~Hanem hiszen
2761 3, 22| állat nyakát.~Hanem hiszen a Pejkó csak azt várta, hogy
2762 3, 22| nekirugaszkodott, vágtatott mint a szél, de nem arra, amerre
2763 3, 22| rángatta, hanem egyenest a gazdája kalibája felé. Ott
2764 3, 22| gazdája kalibája felé. Ott a kaliba előtt aztán hirtelen
2765 3, 22| nyekkenve fordult le róla. Abban a pillanatban lépett ki a
2766 3, 22| a pillanatban lépett ki a barát.~- No, Pejkó, mi történt? -
2767 3, 22| akartak lopni s megfogtad a tolvajt? Édes hű paripám!~
2768 3, 22| hű paripám!~De már erre a szóra felugrott a földről
2769 3, 22| már erre a szóra felugrott a földről Bence, ámbátor nyilallott
2770 3, 22| nyilallott minden porcikája.~- Ez a gazdám hangja! Isten Jézus
2771 3, 22| csendesen, Bence. Én vagyok, a gazda. Nehogy megtudja más...
2772 3, 22| most mindjárt.~- Csudát? Mi a csudát?~- Nem mondom meg
2773 3, 22| mondom meg azt én. Csak fel a lóra!~Mit össze nem gondolt
2774 3, 22| Gondolt, először is arra a daliára gondolt, akinek
2775 3, 22| sokáig nem űzhette-fűzhette a gondolatok tarka gyöngyszemeit,
2776 3, 22| gyöngyszemeit, megérkeztek a kalibához s hogy oda beléptek:
2777 3, 22| lovagom! No, ne félj éntőlem, a csúnya baráttól. Nem ismersz-e
2778 3, 22| hogyha be nem toppan az a deli vitéz...~- Barátom,
2779 3, 22| Nem, nem! Ugye, lovag, az a titok - titok marad?~- Ejnye,
2780 3, 22| igaz, igaz - szólalt meg a kobzos -, ismerjük mi egymást.~
2781 3, 22| csendesen kiment az ifjú a kalibából, ott kint megint
2782 3, 22| szép nótát. Szava is volt a nótának. Szívből indult,
2783 3, 22| boldogság volt azoknak, a két fiatalnak, az ő szívét,
2784 3, 22| elmondotta Anikó Toldinak a király üzenetjét, ím, jött
2785 3, 22| király üzenetjét, ím, jött a király lovásza, Bessenyei
2786 3, 22| szóval:~- Toldi Miklós! A királytól jövök, izenetet
2787 3, 22| király színe elé. Oda, hol a sereg összegyülekezik -
2788 3, 22| összegyülekezik - hazaindulásra!~A király színe elé! Hej, de
2789 3, 22| ruhában! Most még nincs kard a vitézi ruhához, de lesz
2790 3, 22| de lesz holnap: újra ád a király. A lovagok királya.~
2791 3, 22| holnap: újra ád a király. A lovagok királya.~Emelének
2792 3, 22| tábor közepén magas trónt a királynak s állottak a magyar
2793 3, 22| trónt a királynak s állottak a magyar vitézek négyszegben
2794 3, 22| magyar vitézek négyszegben a trón körül másnap reggel:
2795 3, 22| másnap reggel: úgy várták a királyt. S jött a király,
2796 3, 22| várták a királyt. S jött a király, ég, föld rengett:
2797 3, 22| kikiálták, jöttek sorba a magyar vitézek, király színe
2798 3, 22| vitézek, király színe elé. A híresek, a leghíresebbek,
2799 3, 22| király színe elé. A híresek, a leghíresebbek, a legvitézebbek.
2800 3, 22| híresek, a leghíresebbek, a legvitézebbek. Dicséretben,
2801 3, 22| Dicséretben, ajándékban nem fukar a király. Sorra került hamar
2802 3, 22| Toldinak, hogy kövesse. Ment a király a lakába, utána Toldi
2803 3, 22| hogy kövesse. Ment a király a lakába, utána Toldi s Toldi
2804 3, 22| utána Toldi s Toldi után a - kobzos. Te is megérdemled
2805 3, 22| kobzos. Te is megérdemled a király kegyelmét.~S hogy
2806 3, 22| kegyelmét.~S hogy belépett Toldi a kolostor nagy termébe, az
2807 3, 22| Nos, vitéz, szólj, mi volt a te bűnöd?~Elmondá a vitéz,
2808 3, 22| volt a te bűnöd?~Elmondá a vitéz, a rendjében szépen,
2809 3, 22| bűnöd?~Elmondá a vitéz, a rendjében szépen, hogy ő
2810 3, 22| volt akkor, amikor megesett a szörnyű történet. Mikor
2811 3, 22| ifjút.~- No lám! - nevetett a király. - Ki hitte volna!
2812 3, 22| Teljék kívánságod: fiúsítom a leányt. - S intett a kobzosnak: -
2813 3, 22| fiúsítom a leányt. - S intett a kobzosnak: - Te most mehetsz,
2814 3, 22| vitéz. Te meg - fordult a király Toldihoz - itt maradsz
2815 3, 22| egy szóra.~- Nesze - szólt a király, mikor a kobzos elment -,
2816 3, 22| szólt a király, mikor a kobzos elment -, itt egy
2817 3, 22| olvasd neki, deák! - intett a király íródeákjának.~Olvasta
2818 3, 22| király íródeákjának.~Olvasta a deák s egyszerre megeredt
2819 3, 22| deák s egyszerre megeredt a könnye Toldinak.~De a deák
2820 3, 22| megeredt a könnye Toldinak.~De a deák végigolvasta a levelet,
2821 3, 22| De a deák végigolvasta a levelet, fordítván a másik
2822 3, 22| végigolvasta a levelet, fordítván a másik oldalára is.~- Mit
2823 3, 22| leány, szép ő maga, szép a lelke, felvenni készül itt
2824 3, 22| lelke, felvenni készül itt a fátyolt, nem azért, mert
2825 3, 22| kezeírása, ennél tovább nem írta a leány, nem engedte szűzi
2826 3, 22| Lám, lám - mondta magában a király -, messze távol kerestem
2827 3, 22| messze távol kerestem a boldogságot s nem vettem
2828 3, 22| mosolyog reám.~De most már a királynak sem volt maradása.
2829 3, 22| részével indult haza. S indult a király hadával Toldi is,
2830 3, 22| hadával Toldi is, Anikó is, a kobzos is, bizony Bence
2831 3, 22| itt. (Erősen megunta azt a különös országot, ahol soha
2832 3, 22| disznótor?)~Szelek szárnyán ment a hír előre: jön a király.
2833 3, 22| szárnyán ment a hír előre: jön a király. Elérkezett a hír
2834 3, 22| jön a király. Elérkezett a hír Nagyfaluba is. Jelentette
2835 3, 22| Jelentette Anikó levele: megvan a kegyelem. Jőnek, mind a
2836 3, 22| a kegyelem. Jőnek, mind a hárman jőnek. Hárman? Négyen
2837 3, 22| Azt is bele akarta írni a levélbe, de mire odaért,
2838 3, 22| csak úgy menne. Öreg már a legény. Csetlik-botlik,
2839 3, 22| Csetlik-botlik, tipeg-topog - a hű ember de leöregedett!
2840 3, 22| de megfiatalodott! Kész a szekér, fogva a ló, cserdül
2841 3, 22| megfiatalodott! Kész a szekér, fogva a ló, cserdül az ostor, nagy
2842 3, 22| királyné is elindult Budáról a fia elé nagy fényes kísérettel.
2843 3, 22| kísérettel. Ehhez szegődik a nagyasszony: éppen jókor
2844 3, 22| ért Budára. Csak Örzse ül a királyné hintajában. Fekete
2845 3, 22| Fekete ruhában. Ha megjött a király - kolostorba vonul.
2846 3, 22| kerekedik rettentő porfelhő: jő a király, magyarok királya
2847 3, 22| sárga paripáján. Zeng, zúg a levegő: éljen, éljen, éljen
2848 3, 22| levegő: éljen, éljen, éljen a magyarok vitéz nagy királya!
2849 3, 22| királya! S ím, nézzétek a nagy király gyermek lett
2850 3, 22| egyszerre: odaugrat lován a hintóhoz, amelyben anyja
2851 3, 22| dicsérte az anyja. - Felveszi a fátyolt...~- Arról még beszélünk,
2852 3, 22| édesanyám, lelkem! - mondotta a király.~Az ám, még haza
2853 3, 22| sem értek: hogy elröpült a bánat szép Örzse szívéből!
2854 3, 22| Örzse szívéből! Szereti a király! Megvallotta neki.
2855 3, 22| Azonközben Toldiné öreg szeme a sok vitéz közt megpillantotta
2856 3, 22| négyen. Még Bencének is jut a nagyasszony csókjából.~-
2857 3, 22| legény vagy te! - mondá a nagyasszony.~- Ühüm, az
2858 3, 22| büszkén pödörte meg bajszát a vén Bence.~Aztán sor került
2859 3, 22| Bence.~Aztán sor került ám a kobzosra is, akiről lassanként
2860 3, 22| történt, mi nem, elég az, hogy a kobzos Bencére bízta a lovát:
2861 3, 22| hogy a kobzos Bencére bízta a lovát: neki is helyet szorítottak
2862 3, 22| neki is helyet szorítottak a szekérben.~Így érkeztek
2863 3, 22| aznap este gyűrűt váltottak a fiatalok, s csuda-e, ha
2864 3, 22| fiatalok, s csuda-e, ha a boldogok észre sem vették,
2865 3, 22| s egyszerre csak eltűnt a házból.~Hová? Merre? Tudom,
2866 3, 22| vérével festé már pirosra a földet, odavitte szíve.
2867 3, 22| élve találná!~Kémlelődött a kolostor körül: sötét volt
2868 3, 22| kolostor körül: sötét volt a szomorú ház, csak a hold
2869 3, 22| volt a szomorú ház, csak a hold világítá meg félve,
2870 3, 22| egyszerre gyökeret vert a lába: a hold halvány fénye
2871 3, 22| egyszerre gyökeret vert a lába: a hold halvány fénye rávilágított
2872 3, 22| az egyiken, Piroskáé vala a másikon.~- Piroska! Piroska!~
2873 3, 22| Átölelte két erős karjával a keresztet, szemét felemelte
2874 3, 22| úgy segéljen.~És felkelt a sírhalomról. Vágott kardjával
2875 3, 22| hadd borítsák árnyékba a Piroska sírját...~Aztán -
2876 3, 22| megérkezének, kihirdették a lakodalmat: Anikó lakodalmát.
2877 3, 22| Anikó lakodalmát. Toldi volt a násznagy. El is járta öregesen,
2878 3, 22| is járta öregesen, búsan a násznagyi táncot a szép
2879 3, 22| búsan a násznagyi táncot a szép menyasszonnyal.~- Miután
2880 3, 22| tietek Szalonta - mondotta a boldog párnak. - Isten áldjon.~
2881 3, 22| Budára.~Ott van az ő helye, a király oldalán, míg életet
2882 4, 23| morgósabb, dörmögősebb lett a kedve. Öreg legény lett
2883 4, 23| látott. Sértette szemét a csillogó fény, a pompa,
2884 4, 23| szemét a csillogó fény, a pompa, az ifjú vitézek,
2885 4, 23| magában dörmögött, ki-kitört a haragja, méltatlankodása
2886 4, 23| haragja, méltatlankodása a király jelenlétében is.~-
2887 4, 23| Jó, jó, öreg - mosolygott a király. - Henye élet? -
2888 4, 23| hogy finomodjék, művelődjék a szittya magyarság.~- Hiszen
2889 4, 23| Hiszen művelődjék - dohogott a vén sas. - Csak aztán el
2890 4, 23| meglátom, mit csinál ez a kényes, finom nép. Még annak
2891 4, 23| kerülhet, hogy meg kell védeni a magyar becsületet: vajon
2892 4, 23| Lesz-e, ki forgassa majd a nehéz kardot? Ki megsuhogtassa
2893 4, 23| kardot? Ki megsuhogtassa a mázsás buzogányt? Aki felemelje
2894 4, 23| buzogányt? Aki felemelje a nagy öklelőfát?~- Más világ
2895 4, 23| van most már - mondotta a király. - Hagyjad, öreg,
2896 4, 23| Igazad van - fogta szaván a király. - Eredj haza Nagyfaluba.
2897 4, 23| haza Nagyfaluba. Ott már a te helyed.~Eredj haza Nagyfaluba!~
2898 4, 23| Eredj haza Nagyfaluba!~A király mondta. Terhére van
2899 4, 23| mondta. Terhére van hát a királynak. Nem szereti hallani
2900 4, 23| szükség. Csordultig telt a szíve keserűséggel. Meg
2901 4, 23| állott, amíg haza nem ért. A vén, a rozoga, az üres udvarházba.
2902 4, 23| amíg haza nem ért. A vén, a rozoga, az üres udvarházba.
2903 4, 23| udvarházba. Hej, de üres volt a ház! Anikó, a ház dalos
2904 4, 23| üres volt a ház! Anikó, a ház dalos madara a szalontai
2905 4, 23| Anikó, a ház dalos madara a szalontai sírban. Édesanyja,
2906 4, 23| szalontai sírban. Édesanyja, a jó nagyasszony már rég porladozik
2907 4, 23| nagyasszony már rég porladozik a temetőkertben. Porladozik
2908 4, 23| is. Csak ketten maradtak. A „fiatal” Bence is hogy leöregedett!
2909 4, 23| leöregedett! Mit is keresnének ők a király fényes palotájában?
2910 4, 23| fényes palotájában? Itt a helyük, itt, ebben a rozoga
2911 4, 23| Itt a helyük, itt, ebben a rozoga házban. Ott sem laknak
2912 4, 23| kettő s kiviszik őket is a temetőkertbe.~Nézzetek csak
2913 4, 23| Nézzetek csak oda, mit csinál a fehér hajú Toldi. Kiballagott
2914 4, 23| hajú Toldi. Kiballagott a temetőkertbe, s ott egy
2915 4, 23| nézi, nézi, mit csinál a gazdája.~- Nemzetes nagyuram -
2916 4, 23| meg félénken -, kinek ássa a sírt? Nem halt meg itt senki.~
2917 4, 23| tovább Toldi, nem ad szót a szóra.~Mit volt mit nem
2918 4, 23| kapát ragadott, odaállott a gazdája mellé, vágta a földet.
2919 4, 23| odaállott a gazdája mellé, vágta a földet. De egy kis idő múlva
2920 4, 23| Nemzetes nagyuram, kinek ássuk a sírt? Ihol, a nagyasszony
2921 4, 23| kinek ássuk a sírt? Ihol, a nagyasszony már rég porladozik.
2922 4, 23| felelt, ásott tovább. Ám a tekintete biztatta a szolgát:
2923 4, 23| Ám a tekintete biztatta a szolgát: beszélhetsz, nem
2924 4, 23| Akkor már meg volt ásva a gödör: csak ősz feje látszott
2925 4, 23| Bence! Hű cselédem. Figyelj a szavamra. Kenyerünk javát
2926 4, 23| hát: magamnak ástam ezt a gödröt. Hej, Lajos király!
2927 4, 23| vitézeket. Nekem már elég volt a szomorú élet. Ha nincsen
2928 4, 23| megkönyörül az öreg vitéznek a jóságos Isten, s mennél
2929 4, 23| szegény Bence, hogy zokogott a szomorú beszédre! Kiserkedett
2930 4, 23| szomorú beszédre! Kiserkedett a könny Toldi szeméből is.~-
2931 4, 23| Menjünk haza, Bence. A nap is lepihent. Pihenjünk
2932 4, 23| Pihenjünk le mi is.~De még a gödör fenekén állott Toldi,
2933 4, 23| vágtatott feléjük.~- Hol a gazdád? - kérdezte Bencét
2934 4, 23| lihegve.~Bence sírva mutatott a gödörbe.~Ott állott Toldi,
2935 4, 23| állott Toldi, nézte, nézte a lovas vitézt, vajon mit
2936 4, 23| tőle. Az pedig kezdette a szót nagy szaporán:~- Buda
2937 4, 23| üzenetjüket: vége, vége a magyar dicsőségnek. Hadijáték
2938 4, 23| kudarcot vallottak. S minket öl a szégyen. Kérkedik az olasz,
2939 4, 23| táncoltatja, magát mutogatja, a magyar vitézséget csúfondáros
2940 4, 23| nagy csúfság lesz!~- Viszi a pokolba! - ordított fel
2941 4, 23| ordított fel Toldi s kiugrott a sírból. - Eredj vissza s
2942 4, 23| Bence! Öreg szolgám. Láss a lovam után. Bő abrakot neki.
2943 4, 23| meg, fiam - fordult ismét a követhez -, jere be hozzám.
2944 4, 23| Pihend ki magadat.~Bementek a vén házba, de a pihenésből
2945 4, 23| Bementek a vén házba, de a pihenésből semmi sem lett.
2946 4, 23| lett. Bort hozatott fel a pincéből öreg Toldi Miklós.
2947 4, 23| bírta! Nem verte földhöz a bor, ámbátor ivott egész
2948 4, 23| el, de mire felragyogott a nap, talpon volt, lóra pattant,
2949 4, 23| lesz-e ma, ki megvívjon a hetyke taliánnal. Akadt
2950 4, 23| taliánnal. Akadt két vitéz erre a napra is: két testvér. Ikrek.
2951 4, 23| is: két testvér. Ikrek. A Gyulafi nemzetség két daliás
2952 4, 23| életre-halálra. Elég volt a játékból, mondták a királynak,
2953 4, 23| volt a játékból, mondták a királynak, halálra kell
2954 4, 23| nagyon ifjú volt még mind a kettő. Egy leányt szerettek.
2955 4, 23| Egy leányt szerettek. S az a leány nem tudott választani
2956 4, 23| akkor - haljanak meg mind a ketten. S rohantak a halálba.
2957 4, 23| mind a ketten. S rohantak a halálba. Az egyik halva
2958 4, 23| halálba. Az egyik halva maradt a viadaltéren, a másik sebektől
2959 4, 23| halva maradt a viadaltéren, a másik sebektől borítva.
2960 4, 23| Volt nagy zúgás, mozgás a tömegben. Nincs, aki megvívjon.
2961 4, 23| Sápadtan, bosszúsan feszeng a király a székén. Háromszor
2962 4, 23| bosszúsan feszeng a király a székén. Háromszor kürtölt,
2963 4, 23| háromszor kiáltott már a bajhirdető is: Magyarok!
2964 4, 23| Földre sütött szemmel álltak a magyar vitézek. A király
2965 4, 23| álltak a magyar vitézek. A király már felállt, indulni
2966 4, 23| felállt, indulni készül a szégyenpiacról. Indul az
2967 4, 23| az olasz is. Megmozdult a nép is, háborogva, zúgva,
2968 4, 23| háborogva, zúgva, mint a széltől megkorbácsolt tenger.
2969 4, 23| pillanatban kürtszó harsant a várkapu felől, megállott
2970 4, 23| várkapu felől, megállott a király, megállott az olasz,
2971 4, 23| megállott az olasz, megállott a nép is: vajon ki jöhet most!
2972 4, 23| pillanatban pej paripán vágtat a viadaltér felé egy szőrcsuhás
2973 4, 23| felé egy szőrcsuhás barát. A csuklyája letakarja arcát,
2974 4, 23| letakarja arcát, csak éppen a szürke bajusza s szakálla
2975 4, 23| szakálla látszik. Bal kézben a nagy öklelőrúd, oldalán
2976 4, 23| öklelőrúd, oldalán görbe kard, a kápán lóg szekerce, buzogány.
2977 4, 23| idétlenül, sovány vén gebén a barát fegyverhordozója.
2978 4, 23| megpillantják, röhögésre fakad a tenger nép. Hiszen volt
2979 4, 23| egy rozsdás fejű dárda. A nyeregkápán kétfelől egy-egy
2980 4, 23| akkora kő bennük, mint a fejem. A nyereg mögött nyilak,
2981 4, 23| kő bennük, mint a fejem. A nyereg mögött nyilak, s
2982 4, 23| kard. Isten csudája, hogy a vén gebe bírta ezt a szörnyű
2983 4, 23| hogy a vén gebe bírta ezt a szörnyű terhet.~No, volt
2984 4, 23| szegény Bence végigcammogott a tömeg között.~- Hogy adja
2985 4, 23| ócskavasat, bátya? Hát azt a hasadt tekenőt?~De Bence
2986 4, 23| mintha ügyet sem vetne a csúfondárosságra. Próbálta
2987 4, 23| összeszedni, kihúzni magát a régi módra, amikor még ifjú
2988 4, 23| kacagták. Meg-megrántotta a gebe kantárját, hátha tudna
2989 4, 23| rángatásra megállott. S szakadt a nyakába a csúfondáros szó:~-
2990 4, 23| megállott. S szakadt a nyakába a csúfondáros szó:~- Vigyázzon,
2991 4, 23| Vigyázzon, atyafi! Elragadja a paripája!~De Bence büszkén,
2992 4, 23| hordozza végig tekintetét a sokaságon, szóra sem méltatva
2993 4, 23| balra. Mi baja eshetett a szegény párának? Hátratekint
2994 4, 23| hát néhány kamasz legény a ló farkába fogódzott: emiatt
2995 4, 23| elhagyta béketűrése, rárivallt a kamaszokra:~- Zsiványok!
2996 4, 23| volna meg ezt: kirúgta volna a szemetek az én jó paripám!
2997 4, 23| S csak ne volna rajtam a sok fegyver, megtanítanálak!~
2998 4, 23| megtanítanálak!~Egyéb sem kellett a csürhe népének: repült a
2999 4, 23| a csürhe népének: repült a kő a pajzsra, döngött, puffogott
3000 4, 23| csürhe népének: repült a kő a pajzsra, döngött, puffogott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3193 |