Part, Paragraph
1 1, 2 | csak jere!~Az anyai szív egyszerre felejti minden sérelmét.
2 1, 2 | mint egy mogyorópálca.~Egyszerre nagyot dobban a szíve. Földbe
3 1, 3 | forrott, bujdosott eddig, egyszerre tört elő.~- Hazudsz, bátyám,
4 1, 3 | vitézei virtuskodását, s ím, egyszerre csak megpillantotta Miklóst.
5 1, 3 | törtetett, bújt elébb, elébb, de egyszerre csak megszólalt egy hang
6 1, 3 | szorította az anyafarkast, hogy egyszerre kidülledt a szeme, kilógott
7 1, 4 | sírköveket, egyszerű fejfákat s egyszerre csak mit lát? Új sírdombot
8 1, 4 | nehány pillanatig tartott: egyszerre kiugrott az álmosság a szeméből.
9 1, 5 | Toldi Miklós vérét. Hopp! Egyszerre kifutott szeméből az álom.
10 1, 5 | szigetre szélnél sebesebben. Egyszerre ért oda a cseh óriás vele,
11 1, 5 | tűnődött a király, s arca most egyszerre ismét elkomorult.~Majd meg
12 2, 8 | szíve Nagyfalu felé húzta, s egyszerre csak ott termett az ősi
13 2, 8 | kétszer járni, hozott fel bort egyszerre annyit, hogy csak úgy nyögött
14 2, 9 | hallották volna a szavát, mert egyszerre szörnyű zaj, riadalom támadt,
15 2, 9 | tovább, mint a madár. De egyszerre csak keményen megrántja
16 2, 9 | Toldi meg nyomában. Csaknem egyszerre ugratnak be a kapun. Ott
17 2, 9 | kergeti szobáról szobára, míg egyszerre csak megmozdul lába alatt
18 2, 10| hej! de megfiatalodott egyszerre! Újra megkívánta a fényes,
19 2, 10| szép fiatalsága.~De ím, egyszerre gyenge világosság szűrődik
20 2, 10| volt körös-körül a fal! S egyszerre csak kettétört a kardja!
21 2, 10| sikoltott Jodovna (De megdurvul egyszerre a lágy, hízelgő hang!) -
22 2, 11| nyomában is volt szakadatlan, egyszerre értek egy vár kapujába,
23 2, 11| fehérített vászon, aztán egyszerre zihálni, emelkedni kezdett
24 2, 12| eddig a szalontai vár s most egyszerre zajos, vad tivornyák fészke
25 2, 14| belépni a sírboltba. Ám egyszerre, amint kínlódtak, erőlködtek,
26 3, 16| konyhára. A másik fráter Mikola egyszerre csak egy kondér vizet hozott
27 3, 17| Eljön, eljön, itt terem egyszerre - suttogja magában.~
28 3, 18| sirattam halott kedvesemet, egyszerre csak felnyílt szép szeme
29 3, 19| Éger partján mendegéltek, egyszerre csak kürtszó harsant meg
30 3, 19| fényes, tarka csapatot. Hát, egyszerre csak nagyot zökkent a hintó
31 3, 19| vad árkon-bokron át, aztán egyszerre csak kijutott széles nagy
32 3, 19| merre?~Mentek, mendegéltek s egyszerre csak megszólalt Toldi:~-
33 3, 19| amint mentek, mendegéltek, egyszerre csak visszarántotta lovát
34 3, 20| sem tudja, elég az, hogy egyszerre csak köztünk termett pej
35 3, 21| feje látszik a lovaknak s egyszerre csak lefordult a kobzos
36 3, 21| kísérhette a kis hadat, aztán egyszerre csak úgy elnyelte a porfelleg,
37 3, 21| éppen jó helyre került!~Egyszerre csak megálljt kiált neki
38 3, 21| magyar sereg felé közeledett, egyszerre csak látja, hogy egy megvadult
39 3, 21| kotródtak vissza. Aztán egyszerre csak rászakadt a vár s a
40 3, 21| bajmesterek, az igazlátók, aztán egyszerre csak megharsant a jeladó
41 3, 22| magukét, indult is velük, de egyszerre csak megállott, mintha földbe
42 3, 22| íródeákjának.~Olvasta a deák s egyszerre megeredt a könnye Toldinak.~
43 3, 22| leöregedett! S ím, halljátok, egyszerre de megfiatalodott! Kész
44 3, 22| nagy király gyermek lett egyszerre: odaugrat lován a hintóhoz,
45 3, 22| minden, véges-végig... S egyszerre csak mi történt, mi nem,
46 3, 22| hogy Toldi térült-fordult s egyszerre csak eltűnt a házból.~Hová?
47 3, 22| remény s kétség között s ím, egyszerre gyökeret vert a lába: a
48 4, 23| szemét törülgetve, mikor egyszerre egy lovas vitéz vágtatott
49 4, 23| csúfondáros szókkal ócsárolja. Egyszerre csak elmegy, s címerünket
50 4, 23| tovább, azaz kocogna, ha egyszerre csak meg nem állana lova
51 4, 23| nyargaló barát után, aztán egyszerre százan, ezren meg ezren
52 4, 24| zúg-búg a levegő. Aztán egyszerre csak elejbe kerülnek, közrefogják,
53 4, 24| mi történt. Megmondták. Egyszerre tízen is beszélnek. Most
54 4, 24| Toldi Miklós, kövess!~De egyszerre ellágyul a hadnagy hangja,
|