Part, Paragraph
1 1, 3 | vinnyogott!~- Ej, ej, szegénykék. Bizony nem akarattal léptem rátok -
2 1, 3 | visszajövök, hírrel, dicsőséggel bizony visszajövök. Felmegyek Budára,
3 1, 3 | édesanyám!~Hosszú búcsúzásra bizony nem volt idő, mert kint
4 1, 3 | verhették: Toldi Miklóst bizony utol nem érhették.~Isten
5 1, 4 | Vajon mi történt? Talán bizony tűz ütött ki valahol, vagy
6 1, 4 | reménység. Csalóka volt bizony. Keresztül-kasul járta,
7 1, 5 | a magyar vitézek? Talán bizony mind szoknyába bújtak?~Bosszúsan
8 1, 5 | jutalmazom. Gyilkos öcséd részét bizony neki adom!~Mit tehetett
9 1, 5 | királyom, én a bátyám jussát bizony nem kívánom, Isten úgy segéljen!
10 1, 5 | édesanyád!~Hej, aki ezt látta, bizony meg nem állta könnyhullatás
11 2, 6 | Budáról - hová, no, azt bizony ő maga sem tudta. Elég az,
12 2, 6 | járhatott-kelhetett bátran az országában, bizony senki meg nem ismerte, úgy
13 2, 6 | magát megmutatta. Pedig bizony nehéz volt a dolga, mert
14 2, 6 | leányzóhoz hasonlatos szépet bizony sose láttam!~- Nono - mondta
15 2, 6 | ajkáról a vigasztalás szava.~- Bizony nem csodálom bátyámuram
16 2, 6 | nagyon a lovagi játékot. Bizony kedvét nyerné ezzel tekigyelmed!~-
17 2, 6 | nehéz szívvel búcsúzott el! Bizony mondom, még túl sem járt
18 2, 7 | de az udvaron se fértek. Bizony, ha nem, hát szépen kikerültek
19 2, 7 | hogy Prágából indult, s bizony sok ló dőlt ki alatta idáig.
20 2, 7 | igazlátók dolga kezdődött. Már bizony tetszett, nem tetszett igazlátó
21 2, 8 | gyöngyélet a katonaélet. No, bizony ha mondtam, ez is kedvet
22 2, 8 | nézett Küküllei János: talán bizony tréfál a király. Nemcsak
23 2, 9 | ennyi ingyenélőre? Talán bizony nem is hadba, de lakodalomba
24 2, 9 | levelében a király, hogy: bizony megesmérem, kedves király
25 2, 9 | hadát Trencsén mellett?~Hát bizony, sehogy sem tetszett ez
26 2, 9 | helye a kacagásnak, pedig bizony nehezen állották meg, ha
27 2, 9 | vitézek hova lettek? Azok bizony vagy megkötözve fetrengettek,
28 2, 9 | magunk is alig bírunk vele. Bizony, amit mond, meg is teszi
29 2, 10| hordozták, dédelgették, s bizony hordozhatták, meg is érdemelte:
30 2, 12| vágta-szabta, ahol találta s bizony vérbefagyva hagyja, ha a
31 2, 13| mint a veszett kutyát!~Hát bizony, fura dolog volt, hogy lovag
32 2, 13| Király ha parancsolja, bizony nem kérdezik, miért, nosza,
33 2, 14| hazudtak a tolvajok, de azt bizony maguk sem gondolták, hogy
34 3, 16| vitte magával!~Úgy volt bizony, hogy egy reggel arra ébredtek
35 3, 17| Miklós? Adod hát a felét? Bizony, ha nem, feljelentlek, hogy
36 3, 18| A kobzos ifjú~Bizony különös, fura egy had volt
37 3, 18| törte valahogy Toldi. Hát bizony, csak törte. De hogy összetörte!
38 3, 18| mondták a taliánok. Ugyan bizony - kérdezte tréfásan -, nem
39 3, 19| kolostort, be is állítottak, de bizony Toldit sehol sem fogadták
40 3, 19| nesze, ez a tarsoly.~Hát bizony, ettől nem is huzakodott
41 3, 20| a várat, ha tudja, de ő bizony szép szerént nem adja. Maroknyi
42 3, 20| szakadatlan, növekedő dühvel. Hát bizony mégiscsak elesett Lajos
43 3, 21| vízen, az tartja fenn, de bizony csak gyengén tartja, az
44 3, 21| ne hagyja az ifjút. Hanem bizony, mind a ketten ott haltak
45 3, 21| utána kullogott Bence is, bizony nem jó kedvvel. Nem a maga
46 3, 21| törékeny, gyenge a teste. Bizony nagy csuda lesz, ha van
47 3, 22| is? Hogyha ezt gondolta, bizony jól gondolta.~- Felkeresem
48 3, 22| ugye, Pejkó? No, ha el, bizony vissza is loplak én! - beszélt
49 3, 22| Anikó is, a kobzos is, bizony Bence sem maradt itt. (Erősen
50 4, 23| ifjú volt, erős volt, de bizony nehezen ment, csak idétlen
51 4, 23| délcegen is járni, de haj, ez bizony minden rángatásra megállott.
52 4, 23| akarsz, vén barát? Talán bizony az életet meguntad?~- Meguntad
53 4, 24| elhaladtak. Az utcákon? Álltak bizony a házak tetején is, még
|