Part, Paragraph
1 1, 3 | valamennyi. Talán csak nem tértek be hozzájuk azok a hetyke vitézek?
2 1, 3 | Ebben a pillanatban lépett be Miklós. Jaj, mi lesz itt?
3 1, 3 | kirúgott a határra, erről kerül be a kertbe, lassan, csöndesen
4 1, 4 | özvegyasszonyt, s szinte futva futott be Pest városába. Ment utcáról
5 1, 4 | várj, még nem fejeztem be királyi szavamat. Tied lesz
6 1, 4 | de egy sem mondta: jere be, te derék legény, vacsorálj
7 1, 4 | Istené a szállás, térj be hozzánk bátran.~Haj, de
8 1, 4 | maradása. Dehogyis fogadnák be tépett, váslott, piszkos
9 1, 4 | egyet ez mái nap örömére.~Be sem kellett menniök a városba,
10 1, 5 | nincs más kívánságom: vegyen be felséged híres seregébe,
11 2, 6 | lókupec képében állított be ide-oda, most meg mint szegény
12 2, 6 | hogy szabadon járhat itt be minden becsületes ember.~
13 2, 7 | mindegy... Bajnok becsületem be vagyon szennyezve. Hallod,
14 2, 8 | nem Trencsén felé. Járd be a Nyírséget, Szilágyságot,
15 2, 9 | Hadd induljon a sereg! Be kell vennünk Prágát!~- Be
16 2, 9 | Be kell vennünk Prágát!~- Be kell vennünk, be!~De a király
17 2, 9 | Prágát!~- Be kell vennünk, be!~De a király lecsendesítette
18 2, 9 | nappal később, ő is törjön be Morvába, s nézze, hogy melyik
19 2, 9 | Most őröket ide! Se ki, se be! - kiáltott a király.~Nyomban
20 2, 9 | repül át a Pejkó, rétről be erdőbe: mindegy neki, repül
21 2, 9 | Csaknem egyszerre ugratnak be a kapun. Ott az udvaron
22 2, 10| világosság sem szűrődött be azután többet. Napok múltak,
23 2, 11| ihol, éppen most hoztak be rengeteg nagy ezüsttálon
24 2, 12| ő itt volna valóságban! Be megtelnék ez a nagy kongó
25 2, 12| Hallod-e, hű szógám, fogj be, mindjárt fogj be! Megyünk
26 2, 12| fogj be, mindjárt fogj be! Megyünk Szalontára, hadd
27 2, 12| Ugye, hihetetlen? Fogj be, öreg, fogj be!~Haj, szegény
28 2, 12| hihetetlen? Fogj be, öreg, fogj be!~Haj, szegény Toldiné, mit
29 2, 13| nehéz lakatok: se ki, se be!~No, de nem ülhetett otthon
30 3, 15| szegény anyának.~- Fogj be, öreg Bence, megyek a királyhoz.~
31 3, 16| ballagtak fel a hegy tetejére, be a kapun. Hiszen volt röhögés.~-
32 3, 17| magam részét, te is váltasd be a magadét.~- Mi! A felét!
33 3, 17| előtt a sírfosztogatókat, be egyenesen Velence városába,
34 3, 17| vitéz seregébe. Fogadjon be engemet is. Toldi vére vagyok
35 3, 18| véresre ostorozva jártak be nagy földet s számán felül
36 3, 19| Toldit valamelyik kolostor be nem fogadja. Mentek, mendegéltek,
37 3, 19| ott is találtak kolostort, be is állítottak, de bizony
38 3, 19| Toldit sehol sem fogadták be barátnak. Azt mondták a
39 3, 19| Elvesztetted... Állj be hát az én kegyembe, míg
40 3, 20| kezébe ajánlom, fogadjon be engem vitéz seregébe. Igaz,
41 3, 20| Másnak a bűnéért. Fogadjon be, felség! Adjon módot nekem,
42 3, 20| dicsőségtől: nála nélkül vették be a várat, közben, hogy megjött
43 3, 20| erdélyi vajda. Azazhogy, be sem kellett venni: önként
44 3, 21| de hasznos!” Nem is várta be a kobzos az őröket, nagy
45 3, 21| menjen Szalernónak: vegye be azt.~Csak ámult-bámult a
46 3, 21| se élelmet, se vizet oda be ne vihessenek. Majd megadják
47 3, 21| Lajos király sem hunyta be szemét. Mégis, mégis, kemény
48 3, 22| követő éjszakán nem hunyta be szemét, ébren találta a
49 3, 22| is lesz tán vége, hogyha be nem toppan az a deli vitéz...~-
50 3, 22| Hallod, öreg Bence? Fogj be, de szaporán!~Szaporán,
51 4, 23| megfizetted. Gőgös lelked be nem vette az én tanácsomat.
52 4, 23| ismét a követhez -, jere be hozzám. Pihend ki magadat.~
53 4, 24| Abban a pillanatban lépett be Toldi. A nóta megakadt,
|