Part, Paragraph
1 1, 2 | Miklós, vigyázz, harag és gyűlölet gonosz tanácsadó!~ ~
2 1, 3 | este borult a nádas fölé. És felragyogtak a csillagok,
3 1, 3 | integettek a csillagok Miklósnak. És indult Miklós, nekivágott
4 1, 4 | itt a cseh vitéz. Szégyen és gyalázat, senki sem bír
5 1, 4 | vetette, dobálta méreg és bosszúság. Hát, ha tudta
6 1, 4 | bikát.~- Derék szál legény!~És hallott Miklós sok dicsérő
7 1, 5 | az udvari népek is, urak és asszonyok, daliák, leányok
8 1, 5 | Az vagyok, felséges uram és királyom.~- Toldi Lőrinc
9 2, 6 | bántsd a királyt! Szent és sérthetetlen!~Hiszen csak
10 2, 6 | hírül, hogy nemes, nemzetes és vitézlő Rozgonyi Pál uram
11 2, 6 | lesz a bajvívók között.~És alá volt írva: Lajos király.
12 2, 6 | volt írva: Lajos király. És ott a pecsétje. No, azt
13 2, 7 | cseppeket Piroska poharába. És összecsendülnek a poharak,
14 2, 8 | a csehek új királyához és császárjához, hogy üdvözöljék
15 2, 8 | csakugyan nem baj az ő baja? És ő még sírt, pityergett,
16 2, 8 | nekem, fizetett-e, s mikor és kinek adót ez az ország,
17 2, 8 | lakóknak, minden renden, rangon és nemen levőknek, mostan és
18 2, 8 | és nemen levőknek, mostan és ezután élőknek: Károly cseh
19 2, 8 | élőknek: Károly cseh király és birodalmi császár, elbizakodván
20 2, 9 | szálljon rád majd Cseh- és Morvaország, ha - fiam nem
21 2, 11| Szeretett, szeretett és én megaláztam! - őrjöngve
22 2, 12| fejéből? Jő az édesanyja! Jő és nem szaladhat elébe ölelő
23 3, 15| odaadja a kedves fiáért!~És felültek az eleséggel jól
24 3, 15| dajkáltam! Akit én neveltem!~És leborult szegény nagyasszony
25 3, 15| királynál fia szószólója. És kezdé kirakosgatni a drágaságokat...~-
26 3, 16| helyébe fejedelemasszonynak. És lejárt hozzá nap nap után
27 3, 16| a lelke Toldi Miklósnak. És őt üldözik gyilkosságért,
28 3, 16| gárgyánt, le mind a barátot és összevissza rombolja a monostort.
29 3, 17| Anikó és Bence~Sok mindent összegondolhatott
30 3, 17| Haj, de nekividult Anikó és Bence! Most már mehettek
31 3, 17| érkezék oda szerencsésen Anikó és Bence. Előrement a dózse
32 3, 17| szóval is alázatos üzenetjét. És olvasá a király a levelet,
33 3, 17| Jaj, de kegyetlen sors!~És bujdosik tovább girhes-görhes
34 3, 18| Én árván maradtam. Árva és hazátlan. Bujdosója lettem
35 3, 18| beszédét, aztán megölelte és gyónt ő is, amint következik:~-
36 3, 18| én nektek a világ végét!~És szaladott le a völgybe esze
37 3, 19| alatta a nemes vérű állat! És jött a császár, üdvözölte
38 3, 20| Lajos királynak sok vár és város meghódolt Nápoly felé
39 3, 20| hetvenhetedik nagyapja is. És jelentették azt is a királynak,
40 3, 20| hágcsó, hová kell faltörő. És közben folyt a munka, nagy
41 3, 20| föld nyelte volna el.~- És a kobzos?~- Az itt van,
42 3, 21| zúg az egetverő éljen. És kezdődik az ostrom. A király
43 3, 21| hogy Lajos királyt meglesi és kézre keríti...~- Elhiszem,
44 3, 21| három-három lovag: olasz és magyar legyen jelen igazlátónak.~
45 3, 22| ide, hadd olvasom magam.~És olvasta, amit Örzse kezdett,
46 3, 22| eskümet? Isten úgy segéljen.~És felkelt a sírhalomról. Vágott
47 4, 23| feje látszott ki Toldinak. És mostan megszólalt:~- Bence!
48 4, 23| másik sebektől borítva. És az olasz hetykélkedett tovább,
49 4, 23| lóg szekerce, buzogány. És ballag utána nagy idétlenül,
50 4, 24| megindultan hagyá el a házat.~És hozának koporsót, vaskoporsót,
51 4, 24| Toldihoz illőt: abba fekteték. És indula még az este a gyászoló
|