Part, Paragraph
1 0, 1 | király idejébe. Ez volt ám a király! Nagy a szíve,
2 1, 2 | vetélkednek egy paraszttal!~Ám paraszt ide, paraszt oda,
3 1, 2 | parasztok közt. Hej, az ám a gyöngyélet!~De Toldi csak
4 1, 3 | hazakullog a hűvös árnyékba. Haza ám, mert megérezte a pecsenye
5 1, 3 | nyilallást érez a vállában: az ám, ennek már fele sem volt
6 1, 3 | nagyapja, az apja - azok voltak ám csak a vitézek!~Hallgatta
7 1, 3 | messzire suppant le. Az ám, még veszett mérgesebben
8 1, 3 | kopók, vonítani kezdtek: az ám, megérezték a fenevad szagját.
9 1, 4 | lélek inaszakadtáig. Az ám, a vágóhídról elszabadult
10 1, 4 | kaphatná a vaskezű legényt, ám az földre nyomta, a homokos
11 1, 4 | rikkantott Miklós -, de nem ám iccésbe, egy öreg kannával!~
12 1, 5 | gondosan kikötötte csolnakját, ám Miklós az övét úgy visszarúgta,
13 1, 5 | szétvetette a düh s a bosszúság. Ám eközben tizenkét vitéz ment
14 1, 5 | van - mondotta a király.~Ám most megszólalt Miklós,
15 2, 6 | hazulról a király: nem kötötte ám senkinek az orrára, hogy
16 2, 6 | volna, eszébe jutott: az ám, szegény pára, ni, de ímmel-ámmal
17 2, 6 | jobban tudja! - szereti ám nagyon a lovagi játékot.
18 2, 6 | No, most megtalálja. Ez ám csak a leány: Rozgonyi Piroska!
19 2, 7 | hogyne jönnél el! Hej, az ám a lány, Miklós! Kerek földet
20 2, 7 | gondolta - menni csak elmegyek, ám volna bár király leánya
21 2, 7 | Hej, ha ő itt lenne! Az ám csak a vitéz!~Így forog,
22 2, 7 | oda, a balkezű Lőrinc! Az ám, de milyen balkezű! Sohasem
23 2, 8 | lángot Lajos király szívében. Ám erőt vett magán, nagy hirtelen
24 2, 8 | maga énhozzám, de hozza el ám Magyarország adóját is.
25 2, 8 | legyinté Bencét (ez volt ám csak a lovaggá ütés), aztán
26 2, 9 | módjára lépjen egy városba. Ám, ti nem tudjátok, hogy
27 2, 9 | ejteni. Nos, ha ezt akarja, ám csak próbálja meg. Kardra
28 2, 9 | egy-egy hordót - ez volt ám az élet! Világ végére is
29 2, 9 | Dínomdánom, sógor, ez ám csak a jó bor! - mondogatták
30 2, 9 | ki kell azt nyitni! Az ám, ha az olyan könnyen menne!
31 2, 9 | uránál megjelenni! De nem ám!~Már fent vannak a palotában,
32 2, 11| szélesebbre húzódott?~- Ez ám csak a süldő! - szólt büszkén
33 2, 11| mit nem, elmosolyodott, az ám, valami csintalan gondolat
34 2, 11| csapásra, halálos csapásra. Ám ezt Lőrinc nem várja meg,
35 2, 12| mily kietlenek egyedül! Ám ennek könnyű az orvossága,
36 2, 14| tudtak belépni a sírboltba. Ám egyszerre, amint kínlódtak,
37 3, 17| a látogatásban nem lesz ám köszönet! Mindjárt nehéz
38 3, 18| vége lesz-e a világnak, ám azok nem hagyták szó nélkül,
39 3, 18| mondták neki: minekünk is van ám törvényünk. Ha testvérünk
40 3, 18| Csehországban hadakoztam, ám hazafelé mentemben - hej,
41 3, 19| szakadt diribbe-darabba, ám a hintó maradt a sáros,
42 3, 19| Gyerünk!~- Csakhogy baj van ám - komorodott el Toldi jókedve. -
43 3, 20| estig, mert az nem is volt ám tréfa, amire vállalkozott.
44 3, 21| kardjával: ide, fiúk, ide!~Az ám, de mire a fiúk nekiindulhattak,
45 3, 21| feküdött a folyó partján. Ám, mire visszajött, híre-nyoma
46 3, 21| Anikó nélkül?~Ez volt ám a csata! A király mindenütt
47 3, 22| mondotta a király.~Az ám, még haza sem értek: hogy
48 3, 22| Bence.~Aztán sor került ám a kobzosra is, akiről lassanként
49 4, 23| nem felelt, ásott tovább. Ám a tekintete biztatta a szolgát:
50 4, 23| széltől megkorbácsolt tenger. Ám, e pillanatban kürtszó harsant
51 4, 23| szelelt volna a barát láttára, ám - lesz, ami lesz! - ki kellett,
|