Part, Paragraph
1 1, 3 | nyugtalankodott az ő lelke mostan. Mondta az öregnek:~- Elég, öreg,
2 1, 3 | a zokogást visszafojtva mondta:~- Itt vagyok, édes jó anyám!~-
3 1, 4 | szeméből. Egy belső hang mondta: eredj, eredj, vigasztaljad
4 1, 4 | királyom - nyögte inkább, mint mondta György, s szemét szenteskedve
5 1, 4 | dicsérő szót, de egy sem mondta: jere be, te derék legény,
6 1, 4 | érdemeltem! - gondolta, de nem mondta a jó öreg szolga, merthogy
7 1, 4 | házban?~- Már elment! - mondta Bence, de nem így gondolta,
8 1, 4 | lábát, készülődtem én is. Mondta a nagyasszony: Eredj, öreg
9 1, 4 | Miklóst, s soha el sem hagyom. Mondta erre őkigyelme, a nemzetes
10 1, 4 | kettéroppantotta.~- Ez már más! - mondta Bence, s egyet hunyorított.~
11 1, 5 | sok beszéd szegénység - mondta tovább Toldi. - Vitéz, fogjunk
12 2, 6 | Nagyot nézett a leány, mintha mondta volna: hát ugyan még erre
13 2, 6 | engedelmet kell kérni? Mosolyogva mondta:~- Hogyne volna szabad!
14 2, 6 | szikrádzott a szeme. Azt mondta ez a szikrádzó szem: ne
15 2, 6 | a neve a ház leányának), mondta lelkes szóval:~- Hej, Rozgonyi
16 2, 6 | bizony sose láttam!~- Nono - mondta az öreg -, szép, szép, de
17 2, 7 | néked feleséget, szépet - mondta Toldi csendesen, búsan. -
18 2, 8 | király. Nemcsak gondolta, mondta is a gondolatját, de a király
19 2, 9 | szemének. Talán a követ nem mondta el az egész üzenetet? Vagy
20 2, 11| hiszed? Jere el!~Azt sem mondta Miklós: elmegy, azt sem
21 2, 11| Miklós: elmegy, azt sem mondta, nem megy, szó nélkül vált
22 2, 12| testét, lelkét. Az egyik azt mondta: boldogtalan lész te koporsód
23 2, 12| koporsód zártáig. A másik azt mondta: magadra vess, te vagy okozója.
24 2, 13| varga volt a mestersége) s mondta neki, amint következik:~-
25 2, 13| megérkeztek a sziget partjára, mondta Toldi: no, most pihenj egyet,
26 3, 15| nagyasszony lelke háborgásán s mondta hangos szóval:~- Ha nincs
27 3, 16| sanyargatja magát.~- Úgy legyen! - mondta a monostor feje. - Maradj
28 3, 17| is volt, álmos is volt, mondta Bencének:~- Álljunk meg
29 3, 17| vitában voltak.~Az egyik azt mondta:~- Hallod-e, cimbora, ne
30 3, 17| cimborája feleszénkedett s mondta: ott van a derekán, az övben!~
31 3, 17| olyan gazdag ember, mint ő. Mondta is szóval, amit gondolt:~-
32 3, 17| van a leányasszonynak! - mondta Bence. - Bezzeg, hogy úgy
33 3, 19| van már az úton!~- No - mondta az a nagy úr, aki a hintóban
34 3, 19| olaszok földjén?~- Tudom - mondta Toldi -, de hajh, elvesztettem
35 3, 19| láttam - mondotta a császár.~Mondta Toldi nemes büszkeséggel:~-
36 3, 19| Aztán megszólalt egy este s mondta a társának:~- Én megyek.
37 3, 19| szívességét.~- Nem úgy, fiam - mondta a császár. - Ha már csakugyan
38 3, 19| vígan nyerített, mintha mondta volna: ülj fel reám, édes
39 3, 21| volna jól a király szavát s mondta:~- Megbocsát felséged, de
40 3, 21| ravasz kobzos s suttogva mondta - a magyar seregtől, hogy
41 3, 22| György - fiát. Odaintette s mondta neki nagy röviden:~- Eredj,
42 3, 22| őt!~- Leány az, felség - mondta Toldi mosolyogva -, s szereti
43 3, 22| tovább...”~- Lám, lám - mondta magában a király -, messze
44 3, 22| fordult szép Örzséhez s mondta mosolyogva: ej, de nagyot
45 4, 23| haza Nagyfaluba!~A király mondta. Terhére van hát a királynak.
46 4, 24| lovag!~- Visszamegyek - mondta Toldi. - Király parancsolja,
47 4, 24| röppentgettek az öreg vitéz felé.~Mondta egyik, orrát fintorítva:~-
48 4, 24| penészszagot érzek!~A másik azt mondta:~- Ihol a vén molnár! Hol
49 4, 24| melle zihált, s mennydörögve mondta a királynak, ki elképedve
|