Part, Paragraph
1 1, 3 | nem maradok én itt! Jó az isten, jót ád. Talán felragyog
2 1, 3 | megtörülgette a szemét, aztán: Isten áldjon, Isten vezéreljen,
3 1, 3 | szemét, aztán: Isten áldjon, Isten vezéreljen, bujdosásaidban
4 1, 3 | bizony utol nem érhették.~Isten vezérelte. Ő kalauzolta.
5 1, 4 | megértette, el is szédült bele. Isten csodája, hogy végig nem
6 1, 4 | szobájából, ment a szállására, Isten tudja, hogyan. Azt az egyet
7 1, 4 | neki itt kell bódorognia Isten szabad ege alatt, még egy
8 1, 4 | fiamnak: ne búsuljon értem. Isten el nem hagyja az özvegyet
9 1, 4 | kíséri. Csak betakarodjék az Isten áldása, útra kelek én is,
10 1, 4 | finom pecsenyéknek, s a jó Isten tudja, mi mindenfélének.~-
11 1, 4 | az öreg is ráhagyta:~- Isten neki, egy arany se ide,
12 1, 5 | is mozdult ez is, az is: Isten neki, mondták, inkább haljunk
13 1, 5 | jussát bizony nem kívánom, Isten úgy segéljen! Ami az én
14 2, 6 | betessékelték a nagy ebédlőházba:~- Isten hozott, öcsém - fogadta
15 2, 6 | nemzetségem, ámbátor az apám (Isten nyugtassa meg haló porában
16 2, 6 | is emelt.~- Éltessen az Isten, Csutora György öcsém! Egy
17 2, 7 | oda, mintha nem is bírná, Isten csudája, hogy ki nem hull
18 2, 8 | elébe a jó öregasszony! Isten csudája, hogy megelőzte
19 2, 8 | eszem én. Azt ette apám is, Isten nyugtassa meg. Azt eszi
20 2, 8 | édösapja - áldja meg az Isten.~Még szót sem szólhatott
21 2, 8 | csordultig volt a szíve. Isten csudája, hogy máris sírva
22 2, 8 | írások, hogy Attilának, Isten ostorának adózott a keleti
23 2, 10| Merthogy fiúval nem áldotta meg Isten, elfordult a kedve az udvari
24 2, 10| lett, többé nem látja meg Isten áldott napját. Itt senyved
25 2, 10| csudát nem tesz érte a jó Isten.~Nem történt csuda, történt
26 2, 10| annál fogvást felhúzzák Isten szabad ege alá. Szabad lett,
27 2, 11| Piroska! Mikor csak a jó Isten látta, hullatta könnyeit,
28 2, 11| arra nem eskünném meg, de Isten Jézus úgy segé’n, magas
29 2, 12| találja az ő kedves fiát. De Isten szerette a jó nagyasszonyt:
30 3, 15| Haj, szegény nagyasszony! Isten csudája, hogy meg nem szakadt
31 3, 15| Anikó: így mentek Budára, Isten tudja, hány nap, hány éjszaka.~
32 3, 16| mármint Anikó meg Bence) Isten hírével, majd találkozunk
33 3, 16| jegyese többé földi embernek, Isten jegyese kíván lenni, sűrű
34 3, 16| ezt a bűnt egyedül csak Isten kérheti számon tőle. Egyedül
35 3, 16| holott az ő bűne felett csak Isten ülhet törvényt!~Ez a gondolat
36 3, 16| csüggedezz, veled lesz az Isten!~ ~
37 3, 17| egyszer csak mit hall?~- Isten Jézus úgy se’ - mondotta
38 3, 18| közeledik a világ vége, merthogy Isten megelégelte az emberek sok
39 3, 20| el? Égbe szállott? A jó Isten tudja.~- Hm, hm, biz ez
40 3, 21| nehezen kötélnek állott: isten neki, egy életem, egy halálom,
41 3, 22| kiáltott Bence -, az Isten Istenem ne legyen, ha nem
42 3, 22| porcikája.~- Ez a gazdám hangja! Isten Jézus úgy se’! De hol van
43 3, 22| soha! Hallod-e eskümet? Isten úgy segéljen.~És felkelt
44 3, 22| mondotta a boldog párnak. - Isten áldjon.~S ment vissza Budára.~
45 4, 23| tanácsomat. Hát - adjon Isten neked jobb tanácsosokat.
46 4, 23| öreg vitéznek a jóságos Isten, s mennél előbb magához
47 4, 23| kezében két meztelen kard. Isten csudája, hogy a vén gebe
48 4, 23| pajzsra, döngött, puffogott s Isten tudja, mit nem tesznek a
49 4, 24| Ád még nekem életet az Isten s lesz alkalom megmutatnom:
|