Part, Paragraph

 1   1,  2 |         kebelére boruljon.~- Fiam, édes fiam, csak jere, csak jere!~
 2   1,  2 |      szavakkal vagdosott vissza az édes anyai szavakra. Ütötte-verte
 3   1,  2 |   cselédeket, s nem volt különb az édes testvéröccséhez sem: cselédnek
 4   1,  3 |         csókolta édesanyját! De az édes anyai szív rejti, rejtegeti
 5   1,  3 |        csak még egyszer láthatnám, édes jó anyámat! Ha még egyszer
 6   1,  3 |          de rövid ideig tartott az édes hajnali álom, felverte az
 7   1,  3 |           kólints!~- Bence, Bence, édes öreg Bencém! - kiáltott
 8   1,  3 |             csak úgy zokogta el:~- Édes kicsi uram, csakhogy megleltelek!
 9   1,  3 | visszafojtva mondta:~- Itt vagyok, édes jó anyám!~- Lelkemnek fele,
10   1,  3 |           anyám!~- Lelkemnek fele, édes szép magzatom! - áradozott
11   1,  3 |           magzatom! - áradozott az édes szavak árja anyja ajakáról.~
12   1,  4 |               Kit sirat kigyelmed, édes nénémasszony?~Lassan fölemelte
13   1,  4 |           pillája, míg elnyomta az édes, a jótevő álom.~Álom, álom,
14   1,  4 |           jótevő álom.~Álom, álom, édes álom! Vajon hová vitted
15   1,  4 |         Pest felé!~- Bence! Bence! Édes öreg szógám! Te vagy-e,
16   1,  4 |           Te vagy-e, te vagy-e? Ó, édes Istenem!~Esze nélkül szaladt
17   1,  5 |       karral? Mint az anyamadár az édes fiához, akit rég nem látott,
18   1,  5 |    könnyhullatás nélkül.~- Miklós, édes fiam!~- Anyám, édesanyám!
19   2,  6 |         meg, hogy fiú legyen az én édes leányom. Írja rá, amit őseim
20   2,  6 |         vánkosok közt talált! Haj, édes Istenem! Hogy kigyúlt az
21   2,  7 |          csepegteti a jó király az édes cseppeket Piroska poharába.
22   2,  8 |           az ősi ház udvarán. Hej, édes jó Istenem, ha én most le
23   2,  8 |      mosolygott a kérdés: Mi bánt, édes fiam? Nagy bánatod lehet!
24   2,  8 |      ütötted meg magadat? Hol fáj, édes szívem? Óh, te kicsi bolond,
25   2,  9 |        írta is válaszát a császár: édes méz volt annak minden szava. „
26   2,  9 |          minden szava. „Csak jere, édes öcsém, ölelő karokkal, tyúkkal,
27   2,  10|        Toldi kedves paripája! Hej, édes jó istenem, volt öröm! Rajta
28   2,  11|              Jer velem, jer velem, édes virágszálam! Elviszlek,
29   2,  12|          megcsendülne egyszer az ő édes hangja! Meleg fészekké válnék
30   2,  14|        halottra s zokogva zokogta: Édes egyetlenem! Letört virágszálam!
31   2,  14|            éretted a síri világba, édes szép szerelmem! Jere velem,
32   2,  14|          higgye. Jere velem, jere, édes szép Piroskám!~Így áradott
33   3,  15|           a szíve. Az ő fiát, az ő édes fiát mivel nem vádolják!
34   3,  15|            mi történt? Mit mondott édes nagyanyámasszony?~- Nincs
35   3,  15|            lábam. Nem hagyom az én édes fiam igazát!~- A király
36   3,  17|       Bencének:~- Álljunk meg itt, édes szógám. Itt, emellett a
37   3,  17|              Jaj, de álmos vagyok, édes szógám! - sóhajtott nagyot
38   3,  17|          lármára felébredett.~Hej, édes Jézusom, volt öröm!~- Mi
39   3,  17|        Lemossuk a gyalázatot az én édes, vitéz bátyám nevéről! Hallod-e
40   3,  18|        ifjú:~- Nem bűn a te bűnöd, édes jó barátom. Szerencsétlenség
41   3,  18|        miatt: ez az én nagy bűnöm, édes jó barátom. Ezt vezeklem
42   3,  18|        átjutok egykori hazámba! Az édes anyaföldre. Csodálatos érzés,
43   3,  19|              Oh, csakhogy említéd! Édes öreg anyám! Mi tenger bánatot
44   3,  19|        mondta volna: ülj fel reám, édes gazdám!~Hiszen fel is ült
45   3,  21|          Hát él? Csakugyan él? Oh, édes Jézusom! Ugye, hazamegyünk?
46   3,  22|       lopni s megfogtad a tolvajt? Édes hű paripám!~De már erre
47   3,  22|          ismersz-e reám?~- Bátyám, édes bátyám!~Vége-hossza nem
48   3,  22|           Jőnek! Jőnek! Hazajön az édes fiam! Drága kis unokám!
49   3,  22|        szinte vakra sírta.~- Fiam, édes fiam!~Mind odaugratnak,