Part, Paragraph
1 1, 2 | Jaj annak, aki ma kiköt vele, aki útjába áll. Pedig Toldi
2 1, 3 | felverte az éhség. Mi lesz vele, mi lesz? Ha elhagyja a
3 1, 3 | nád körüle, s üti-vágja vele a hímfarkast, ahol találja,
4 1, 3 | meg, hogy így bánjon el vele, ahogy elbánt ezekkel a
5 1, 3 | gyilkos kezet emeljen a vele egy szívről szakadtra! Jaj,
6 1, 4 | vitéz sem, aki megvívjon vele. Jaj, mi tenger bánat, jaj,
7 1, 4 | gyalázat, senki sem bír vele. Majd telekürtöli az egész
8 1, 5 | Egyszerre ért oda a cseh óriás vele, s gondosan kikötötte csolnakját,
9 2, 6 | Aki látta, aki beszélt vele, legföljebb szegény nemes
10 2, 6 | szaladott, hiába szaladott: vele lépést tartott Toldi Miklós
11 2, 7 | Lőrinc! Mennyit csúfolódtak vele a bajtársak! Balkezűsé
12 2, 7 | zűrzavarban nem törődtek vele, s elvágtatott Miklós. Azt
13 2, 7 | fegyvert, címert visszacserélt vele.~- No, Lőrinc, szereztem
14 2, 7 | mellette Piroska. Úgy eltréfál vele, meg is nevetteti.~- Ha
15 2, 8 | szaladhatott, versenyt repült vele az a bús gondolat, nem maradt
16 2, 8 | valami idegen, s meg akar vele vívni életre-halálra.~Elmosolyodott
17 2, 8 | csudát művelt. Álom volt, ami vele történt. Szép álom volt,
18 2, 9 | szemtől szembe akarok állani vele, hadd ismételje meg az izenetjét.~-
19 2, 9 | ha felnő, s ha tetszik, s vele szálljon rád majd Cseh-
20 2, 9 | Mi magunk is alig bírunk vele. Bizony, amit mond, meg
21 2, 9 | nagy, nehéz bánatja volt vele, - no meg - Bence. A fiatal
22 2, 9 | Most már lépést tarthatott vele. Tarthatott, mert a Pejkónak
23 2, 10| gondolja, hogy mi történt vele. Vak sötétség vette körül,
24 2, 11| Királykisasszony állott szóba vele. - Hát az úgy vót, megkövetem
25 2, 11| el magad! - elvágtatott vele, mint a sebes szélvész.
26 2, 11| s hát amint menne, ki jő vele szembe? Tar Lőrinc, senki
27 2, 11| Lőrinc. Hogyha rosszul bánnál vele, hát akkor elmennék, de
28 2, 11| balkezű Lőrinc, nem boldogult vele.~- Ide a kést nekem! - szólt
29 2, 12| mikor Toldi eltávozott: vele maradott az emésztő bánat,
30 2, 12| maradt egyedül Piroska, vele maradt a bánat s az önvád.
31 2, 12| vágtatott el a sötét éjszakában, vele vágtatott a bánat. A bánat
32 2, 13| s a Pejkó csak vágtatott vele tovább, tovább, vitte az
33 2, 13| engem, hogy ruhát cseréljek vele. Hogy ő megvív énhelyettem
34 3, 15| hidegen -, ne dicsekedj vele, a sírfosztogatóval! Ismerem
35 3, 16| röhögéssel, a gúnyolódással. Vele volt Pejkó. Volt, aki megossza
36 3, 16| amiérthogy oly rosszul bántunk vele. Agyonver, felperzsel!~Eredj,
37 3, 18| szomorú szívet ríkattam meg vele! Vele járok, vele kóborolok,
38 3, 18| szívet ríkattam meg vele! Vele járok, vele kóborolok, pengetem,
39 3, 18| ríkattam meg vele! Vele járok, vele kóborolok, pengetem, pengetem
40 3, 20| tett, mintha nem törődnék vele. Hadd csak „vezekeljen”...~
41 3, 21| kobzos, amit látott, s ami vele történt. Hogy a zsoldosok
42 3, 21| nyelte volna el. Eltűnt vele a kobzos is.~Nem nyelte
43 3, 21| kobzost. Ugyan mi történhetett vele? Nem történt egyéb, csak
44 3, 21| ártatlan vér? Hát verekedj meg vele. Hisz, te nagy vitéz vagy!
45 4, 23| perdült egyet a lován, forgott vele körbe-karikába, fel-feldobta
|