Part, Paragraph

 1   1,  2 |          Egyedül Miklós van talpon, őt nem bántja az áldott nap
 2   1,  2 |           annak vélték, amivé tette őt a bátyja: parasztnak!~Jaj
 3   1,  3 |             Fiam, fiam, ne vesd meg őt - engeszteli szelíden a
 4   1,  3 |             ámbátor jól tudta, hogy őt tisztelteti a bátyja dárdákkal
 5   1,  3 | vissza-vissza ne pillantson, mígnem őt is, Miklóst is, egymás szeme
 6   1,  3 |          lehet az ő bátyjában, hogy őt gyűlöli, halálra üldözi,
 7   1,  3 |             hitvány gyilkos, aminek őt gonosz bátyja tartja.~Most
 8   1,  4 |           gála úri népek, mind csak őt csodálják, mind csak őt
 9   1,  4 |             őt csodálják, mind csak őt dicsérik. S a király mily
10   1,  4 |             a lováról, s most viszi őt irgalmatlan, lefekteti,
11   2,  6 |            kerek földön párja! Lám, őt szegény embernek nézik,
12   2,  6 |          tagadnám: én szépnek látom őt. S hej, mégsem teljes az
13   2,  7 |          volt, aki sajnálta, szánta őt, meg-megvédelmezte, el-elhallgattatta
14   2,  7 |           győztes a bajvívás során, őt illeti meg a koszorú s a
15   2,  7 |       özvegy királynétól. Aki hívja őt Budára, anyja helyett anyja
16   2,  8 |               Jaj, mit cselekedtem! Őt is, magamat is élve eltemettem!~-
17   2,  9 |            várban, kegyesen fogadja őt is, adóját is, máskülönben
18   2,  11|        Toldi is hazajött?~- Toldi!? Őt nem láttam. De miért kérdezed
19   2,  11|           láttam. De miért kérdezed őt?~Sírva fakadt a lány, zokogva
20   2,  11|       Sokkal több ő annál. Szereted őt, mint én azt... igen, azt
21   2,  12|             Lám, szerette s szereti őt Toldi s ő ezt nem érezte
22   2,  12|        senki meg nem háborítá. Nem, őt senki meg nem háborítá,
23   2,  14|     átkozott én is!~Ah, megátkozta! Őt is, magát is! Aztán visszahanyatlott
24   3,  15|            Miklós az ő neve. Ismeri őt egész ország, ismeri őt
25   3,  15|             őt egész ország, ismeri őt egész világ. Két marékkal
26   3,  16|         minek epessze tovább magát. Őt a király, Lajos király meg
27   3,  16|            szeretett s aki szerette őt is igaz szívvel! Jaj, de
28   3,  16|           lelke Toldi Miklósnak. És őt üldözik gyilkosságért, sírfosztogatásért
29   3,  17|            a jó nagyasszony nemcsak őt siratja, de Anikót is, kedves
30   3,  17|            a bátyám! Fogadja vissza őt vitéz seregébe. Fogadjon
31   3,  18|       király apja lekaszaboltatott. Őt, a fiát, lányát, egész nemzetségét
32   3,  18|       lelkem összeroskadt. Megöltem őt, eleven halott lett az én
33   3,  19|             a császár is megismerte őt, hiábavaló lett volna a
34   3,  20|      csalogatták, a borát megitták, őt magát pedig megvasalták.~
35   3,  20|          barát. Nem a kő sodorta le őt: maga szántából zuhant a
36   3,  21|            megyek én haza! Meg kell őt találnunk!~- Igaz, igaz -
37   3,  22|             érseknek, hogy mi hozta őt a sírboltba - nincs ehhez
38   3,  22|        tiltaná. Mikor felébredtem s őt megpillantottam, átkot mondtam
39   3,  22|     felséges király, fogadja vissza őt régi kegyelmébe! Átok alól
40   3,  22|           gondolta.~- Felkeresem én őt a világ végén is!~Űzte-fűzte
41   3,  22|           van neki! Láttam, ismerem őt!~- Leány az, felség - mondta
42   3,  22|           arca két rózsája. Szereti őt, szereti őt magyarok királya!~
43   3,  22|        rózsája. Szereti őt, szereti őt magyarok királya!~Azonközben
44   4,  23|          felséged mellől, nem látta őt senki.~Szomorúan nézett
45   4,  24|        kérése: csak egy órát hagyja őt szabadnak, önként megyen