Part, Paragraph

 1   1,  2 |     amilyen volt gyermek-, majd ifjú korában. Haj, mi tenger
 2   2,  6 |      szavamat közbe elegyítsem, ifjú legény volt még akkor Lajos
 3   2,  8 |        hangon szólította meg az ifjú Lökös Bertalant:~- Téged
 4   2,  12|         kisompolyogtak. Csak az ifjú Bence maradott benn, meghúzódva
 5   3,  15|         két Bence, az öreg s az ifjú. Emez a gyeplőt fogja, amaz
 6   3,  15| hazafelé nagy búsan, Anikó s az ifjú Bence meg csak ezt várták,
 7   3,  18|                        A kobzos ifjú~Bizony különös, fura egy
 8   3,  18|         is mosolyodott a kobzos ifjú:~- Magyar vagy te, testvér.
 9   3,  18|         is vallok.~Sóhajtott az ifjú, búsan felsóhajtott:~- A
10   3,  18|        Toldi Miklós arca, de az ifjú tovább beszélt:~- Ne mondj
11   3,  18|  Megindultan hallgatta Toldi az ifjú beszédét, aztán megölelte
12   3,  18|  álmodat beszéled - mondotta az ifjú.~- Nem, nem volt az álom.
13   3,  18|     bűnöm, testvér.~Mondotta az ifjú:~- Nem bűn a te bűnöd, édes
14   3,  18|         Baj, baj - hümgetett az ifjú -, hogy tanúk nem voltak.
15   3,  18|  vezeklem holtig!~Hallgatott az ifjú könnybe borult szemmel:
16   3,  18|  Hallgasd csak - szólalt meg az ifjú -, hogy dőzsöl a szent tábor!~-
17   3,  18|       volna ki.~Nézte, nézte az ifjú a csuda dolgot s mikor a
18   3,  19|   megyek, ha mégy - mondotta az ifjú.~Hiába marasztalta a császár,
19   3,  19|     attól ne félj - mondotta az ifjú. - Van az én zsákomban rőt
20   3,  20|         is tudnék...~- Beszélj, ifjú, beszélj.~- Világ bujdosója
21   3,  20|         megszolgálták.~Mondá az ifjú:~- Felséges királyom, hazámért
22   3,  20|     tetszett volna. Tetszett az ifjú is, de azért még nem mert
23   3,  20|          lássuk, mire képes.~Az ifjú pedig leírta a várat, annak
24   3,  20|   jelentik, hogy éjjel a kobzos ifjú eltűnt.~Nagy volt emiatt
25   3,  21|         éjjelenként jár haza az ifjú. Vigasztalja szóval, vigasztalja
26   3,  21|      lépett ki belőle egy olasz ifjú. A kunyhó mellett két ló
27   3,  21|       legelt pányván, azokat az ifjú eloldotta s vezette a folyóra,
28   3,  21|  lehet-e?~Több szót nem várt az ifjú. Ülve a maga lován, kötőféken
29   3,  21|         csak gyengén tartja, az ifjú húzza lefelé. Nem azzal,
30   3,  21|        hogy embereket hozzon az ifjú mellé, aki eszméletlen feküdött
31   3,  21|       Kont vitézre: ihol, ez az ifjú. Gyenge még. Nehéz a páncél
32   3,  22|        szép csendesen kiment az ifjú a kalibából, ott kint megint
33   3,  22|     Hívjad, hívjad.~Belépett az ifjú.~- Nos, vitéz, szólj, mi
34   4,  23|      csillogó fény, a pompa, az ifjú vitézek, az udvarbéliek
35   4,  23|         vívni ország címeréért. Ifjú, nagyon ifjú volt még mind
36   4,  23|         címeréért. Ifjú, nagyon ifjú volt még mind a kettő. Egy
37   4,  23|        a régi módra, amikor még ifjú volt, erős volt, de bizony
38   4,  23|      felség, nem Toldi ez. Csak ifjú emberben lehet ennyi erő
39   4,  23|        is állott mindjárt az az ifjú vitéz (Pósafalvi János volt
40   4,  24|      magának az ősz hajú vitéz. Ifjú vala ő is, ifjú valék én
41   4,  24|     hajú vitéz. Ifjú vala ő is, ifjú valék én is...~- No, add