1-500 | 501-750
Part, Paragraph
1 0, 1 | esze, nagy a vitézsége. Nem tűrt foltot maga s népe
2 0, 1 | de sokszor kellett! -, nem küldötte, de vezette a népét. -
3 0, 1 | hallván csuda vitéz tetteiket, nem tudod hirtelen: melyik nagyobb,
4 1, 2 | betűzgette a levelet, mintha nem hinne a szemének. Budavárából,
5 1, 2 | Ütötte-verte a cselédeket, s nem volt különb az édes testvéröccséhez
6 1, 2 | aranyos hintón vitetné Budára. Nem lenne párja a király vitézei
7 1, 2 | vitézei közt.~De a király nem látta, csak annyit tudott
8 1, 2 | apja érdeméhez érdemet nem szerzett, amit örökül kapott,
9 1, 2 | Egyedül Miklós van talpon, őt nem bántja az áldott nap heve,
10 1, 2 | bántja az áldott nap heve, nem menekül előle boglya tövébe,
11 1, 2 | Földbe gyökeredzik a lába, nem félelemtől, de nagy gyö
12 1, 2 | sem is mozdulva, karja meg nem rezzent, a rúd meg nem billent.
13 1, 2 | meg nem rezzent, a rúd meg nem billent. Ebből megérthették
14 1, 2 | ehhez hasonlatos erőt még nem láttak. Pedig még gyerek!
15 1, 2 | egyeztek meg, hogy csak nem vetélkednek egy paraszttal!~
16 1, 2 | katonának. Ott a te helyed, nem a parasztok közt. Hej, az
17 1, 2 | helyben, míg a porfelleg el nem nyelte Laczfi uram hadát.
18 1, 2 | parasztnak nézték! Arcáról nem olvasták le nemesi voltát,
19 1, 3 | látott, amilyet már rég nem: ahány kémény a házukon,
20 1, 3 | füstölt valamennyi. Talán csak nem tértek be hozzájuk azok
21 1, 3 | azok a hetyke vitézek? Arra nem is gondolt, hátha bátyja
22 1, 3 | hazajött negyven vitézével. Nem a szíve hozta, hanem az
23 1, 3 | vissza Budára!~Esztendők óta nem volt itthon, s haj, de hidegen
24 1, 3 | szeme, hogy láthatja rég nem látott fiát. Ahány cseléd
25 1, 3 | történt! Hiába, hiába, a vér nem válik vízzé! Hová lett a
26 1, 3 | gyűlölet Toldi Miklós szívéből? Nem történt egyéb: Miklós szívében
27 1, 3 | kitárja, úgy szalad ölelni rég nem látott bátyját.~- Ej, mit
28 1, 3 | György gőgös lelke meg nem indult, de sőt durva szókkal
29 1, 3 | hát paraszt vagyok, sorsom nem szégyellem. Hajnaltól estélig
30 1, 3 | vége. Nagy a világ, megyek, nem leszek béresed. Megyek,
31 1, 3 | Igen, igen, védi.~„Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst
32 1, 3 | szegzett szemmel, mintha nem hallana semmit a vad rivalgásból.
33 1, 3 | rivalgásból. Mit gondolt, mit nem Toldi György - ugyan mit
34 1, 3 | ugyan mit gondolt volna, ha nem rosszat? -, elég az, hogy
35 1, 3 | Hisz a legényeknek biztatás nem köllött. Vetélkedve dobták
36 1, 3 | tisztelteti a bátyja dárdákkal s nem a palánkot.~- Hiszen jó,
37 1, 3 | omlott a vére. Ez többet nem hajít dárdát ezen a világon.~-
38 1, 3 | kiabáltak, gyilkost azt nem fogtak: mire Miklós után
39 1, 3 | nádasa közt...~Egész éjjel nem jött szemére álom. Minden
40 1, 3 | híján a madártojás! Ha jól nem is lakik, legalább nem hal
41 1, 3 | jól nem is lakik, legalább nem hal éhen.~Három nap s három
42 1, 3 | összeszedte utolsó erejét: ingyen nem adja meg magát! Fölemelte
43 1, 3 | Hogyne volnál? Ugyehogy nem ettél befaló falást sem,
44 1, 3 | kis uram, egyél. Hiszen nem kellett Miklósnak biztatás!
45 1, 3 | nagy gyönyörűséggel, ő maga nem evett: jóllakott a gyönyörűséggel,
46 1, 3 | hallgatta az öreg meséit, de nem úgy hallgatta, mint ennek
47 1, 3 | Csak a nap leszálljon, nem maradok én itt! Jó az isten,
48 1, 3 | még az én csillagom is.~- Nem szeretem szókat szólasz
49 1, 3 | híremet sem hallja. Sokáig nem hallja. Sokáig nem hallja,
50 1, 3 | Sokáig nem hallja. Sokáig nem hallja, de mikor hall róla,
51 1, 3 | meglásd, öreg szolgám!~Nem gyermek szava, de férfi
52 1, 3 | lassan elindult hazafelé. De nem állotta meg, hogy vissza-vissza
53 1, 3 | visszafordította Miklóst: nem, nem tudott elbujdosni,
54 1, 3 | visszafordította Miklóst: nem, nem tudott elbujdosni, míg még
55 1, 3 | elbujdosni, míg még egyszer nem hallotta édesanyja szavát,
56 1, 3 | hallotta édesanyja szavát, nem érezte ölelését, csókját!~
57 1, 3 | ej, szegénykék. Bizony nem akarattal léptem rátok -
58 1, 3 | neked, Miklós! De Miklós nem hagyja magát, összeszedi
59 1, 3 | vasöklével, s mikor ezzel nem győzi, nagyot rúg a lábával
60 1, 3 | vadak felett. Hallgatódzott: nem hallotta szuszogásukat.~-
61 1, 3 | szakadtak mind a ketten? Nem érdemelné meg, hogy így
62 1, 3 | elmosolyodott. Mit gondolt, mit nem, elég az, hogy hirtelen
63 1, 3 | az ajtón, az ablakon, de nem mer. Hátha felriad édesanyja
64 1, 3 | Hosszú búcsúzásra bizony nem volt idő, mert kint az udvaron
65 1, 3 | Toldi Miklóst bizony utol nem érhették.~Isten vezérelte.
66 1, 4 | volt Miklós szerencséje. Ő nem félt az ítéletidőtől, vaktában
67 1, 4 | felsikoltott: anyám, édesanyám! Nem, nem, káprádzott a szeme,
68 1, 4 | anyám, édesanyám! Nem, nem, káprádzott a szeme, káprádzott
69 1, 4 | szeme, káprádzott a lelke. Nem az ő anyja volt, „csak szakasztott
70 1, 4 | szigetében.~Értette is, nem is Miklós a beszédet. De
71 1, 4 | is Miklós a beszédet. De nem zaklatta a szegény özvegyet,
72 1, 4 | míg az szíve szerint ki nem sírta magát. Mikor kissé
73 1, 4 | s mondá bátor szívvel:~- Nem tudom, hogy ki s mi az a
74 1, 4 | bizonyos halálra! Most már nem is akad egyetlen vitéz sem,
75 1, 4 | Éppen eleget tudott Miklós. Nem volt maradása a temetőkertben.
76 1, 4 | testvéred volna György, most nem volna gondod, mennél hozzá
77 1, 4 | a derék nagyasszony?~- Nem, nem halt meg, de van nagy
78 1, 4 | derék nagyasszony?~- Nem, nem halt meg, de van nagy bánatban.
79 1, 4 | róla. Lusta parasztkölyök, nem vitéznek való... Nem így
80 1, 4 | parasztkölyök, nem vitéznek való... Nem így mondtad egyszer, mikor
81 1, 4 | igazság... De én... de én... nem, ne mondja senki, hogy vágyom
82 1, 4 | felragyogott György álnok arca! Nem is két-, de hétrét görnyedt,
83 1, 4 | Toldi György, várj, még nem fejeztem be királyi szavamat.
84 1, 4 | Isten csodája, hogy végig nem esett, úgy reszketett minden
85 1, 4 | szót, ennyit:~- Felség, nem akarom szegény öcsém részét...~
86 1, 4 | egyet tudom, hogy az éjjel nem aludott: vetette, dobálta
87 1, 4 | nép oly eszeveszetten? Sem nem tűz, sem nem árvíz, egy
88 1, 4 | eszeveszetten? Sem nem tűz, sem nem árvíz, egy vadul száguldó
89 1, 4 | a nagy felfordulást, ő nem szólt egy szót sem, csak
90 1, 4 | ődönghetett, senki meg nem szólította, aludt mélyen
91 1, 4 | cselekedném! Mért is hogy nem szóltam annak az özvegyasszonynak,
92 1, 4 | bolond voltam! De hátha még nem késő - szőtte, szövögette
93 1, 4 | vigyázhatta, sírkőnél, fejfánál nem talált egyebet. Azokat ugyan
94 1, 4 | ugyan kérdezhette, útba nem igazították, hol, merre
95 1, 4 | gyémántpalotában sétálna! Nem tündérek országában járt
96 1, 4 | helyen: Duna szigetjében. Nem is jár, de áll, lába ránehezül
97 1, 4 | lódobogás riasztotta fel. Ez már nem volt álom, amit mostan látott.
98 1, 4 | szegény vén fejem, ezt nem érdemeltem! - gondolta,
99 1, 4 | érdemeltem! - gondolta, de nem mondta a jó öreg szolga,
100 1, 4 | öreg szolga, merthogy szó nem jött a szájára.~No, de éppen
101 1, 4 | tért az öreg: bezzeg hogy nem hazajáró lélek, de az ő
102 1, 4 | nagy öröm! Azt emberi szó nem tudná elémondani. Ott mindjárt
103 1, 4 | leültek az országút szélén, nem győzték szóval: hej, Istenem,
104 1, 4 | elment! - mondta Bence, de nem így gondolta, hanem ilyenformán:
105 1, 4 | búsuljon értem. Isten el nem hagyja az özvegyet s árvát,
106 1, 4 | feneketlen, vége-hossza nem volt a sok minden jónak,
107 1, 4 | pénzt ő még egy summában nem látott. De bezzeg Miklós
108 1, 4 | világ minden kincséért le nem szállott volna, míg a világa
109 1, 4 | míg a világa mellett össze nem számolják a „sárga paripákat”.
110 1, 4 | rikkantott Miklós -, de nem ám iccésbe, egy öreg kannával!~
111 1, 5 | egyik utca a másik elől el nem nyelte. Kényesen becegve,
112 1, 5 | Senki sem ismeri, senki nem is sejti. Mindjárt mellette
113 1, 5 | sem téged soha, egymást nem bántottuk mind e mái napig,
114 1, 5 | nosza, ide a kezedet!~Hiszen nem is húzódozott a cseh óriás,
115 1, 5 | majdhogy a lelkét is ki nem rázta. Hej, de megfutamodott
116 1, 5 | sem állott, míg az inába nem szaladott. Térdre hullott,
117 1, 5 | nincs szükségem, énnekem nem is kell, mégis elfogadom,
118 1, 5 | hazádba, ámde megesküszöl: nem jössz vissza többet mi hazánk
119 1, 5 | hazánk földjére!~Hát mit nem ígért volna a cseh óriás,
120 1, 5 | Majd meg mit gondolt, mit nem, úgy látszik, valami sejtelem
121 1, 5 | György, hát te sem ismered? Nem ismered. No, jó. Mindegy
122 1, 5 | szülötte földedet.~De Miklós nem vetette le sisakját, térdre
123 1, 5 | életem-halálom, kezedbe ajánlom, nem vagyok én bajnok; vagyok
124 1, 5 | kegyesen kérdezte Miklóstól:~- Nem a Toldi Lőrinc fia vagy
125 1, 5 | Könnyű a kegyelem, mert nem is vétkeztél. De merthogy
126 1, 5 | Úgy van-e, Toldi György?~Nem mondott Toldi György sem
127 1, 5 | én a bátyám jussát bizony nem kívánom, Isten úgy segéljen!
128 1, 5 | aztán majd eligazítom.~- Nem úgy, fiam, nem úgy - mondotta
129 1, 5 | eligazítom.~- Nem úgy, fiam, nem úgy - mondotta a király. -
130 1, 5 | az édes fiához, akit rég nem látott, kit elveszettnek
131 1, 5 | aki ezt látta, bizony meg nem állta könnyhullatás nélkül.~-
132 2, 6 | sáfárkodnak a király emberei? Nem sanyargatják-e a szegény
133 2, 6 | elillant hazulról a király: nem kötötte ám senkinek az orrára,
134 2, 6 | országában, bizony senki meg nem ismerte, úgy nekiöltözködött.
135 2, 6 | így a király, ha háború nem fogta le a gondját (No,
136 2, 6 | kieresztette a rétre (Talán csak nem zálogolják meg!), hadd egyék
137 2, 6 | megitathatná a lovát. Talán csak nem tessékelik ki, ha bebátorkodik,
138 2, 6 | Mit gondol kigyelmed? Csak nem megy most tovább? Maradjon
139 2, 6 | leányzón.~No, de ő most nem király, csak szegény kárvallott
140 2, 6 | asztalfőre: ennél jobban meg nem becsülhették volna, ha igazi
141 2, 6 | irult-pirult a király -, biz’ az nem híres név. Nincs nagy nemzetségem,
142 2, 6 | mondok ellent az apádnak. Ha nem is volnál tán királyi sarjadék,
143 2, 6 | királyunk, hej, ne szólj szám, nem fáj fejem, de - no, egy
144 2, 6 | sérthetetlen!~Hiszen csak nem esett Csutora György a feje
145 2, 6 | gyanakodva nézte: hátha nem szegény nemesifjú. Hallott
146 2, 6 | vigyázta, vizsgálta vendégét, nem tudott eligazodni rajta.
147 2, 6 | nyomta a jó öreg szívét, nem tarthatta tovább, szép csendesen
148 2, 6 | szerint sok szép földem, házam nem maradhat rája. Őseimnek
149 2, 6 | nagy gondok miatt sokszor nem alhatom. Ej, elég! Nem panaszlok.
150 2, 6 | sokszor nem alhatom. Ej, elég! Nem panaszlok. Igyál, öcsém!
151 2, 6 | Koccintottak, ittak, de a vendég nem hagyta szó nélkül: lekívánkozott
152 2, 6 | vigasztalás szava.~- Bizony nem csodálom bátyámuram búját.
153 2, 6 | De, lám, hiszen... Hát nem lehetne segíteni rajta?
154 2, 6 | legyőzte. Meglássa, kigyelmed, nem járna hiába. Mert a mi királyunk -
155 2, 6 | vitézek, gazdagok, szegények. Nem bánom én, ha szegény is,
156 2, 6 | hátha...~De a vendég nem magára gondolt, valaki másra,
157 2, 6 | édesanyja mellett, hogy nem is gondol a páros életre.
158 2, 6 | kire? Ugyan kire másra, ha nem Toldi Miklósra! Hej, de
159 2, 6 | vállat vont, ümgetett, nem állott kötélnek. Bizonyosan
160 2, 6 | állott kötélnek. Bizonyosan nem találta meg még a szíve
161 2, 6 | s még azoknak is, akiket nem illet), igen, adatik hírül,
162 2, 6 | boldogságot?... Óh, jaj, ha nem jön el! Óh, ha talán nem
163 2, 6 | nem jön el! Óh, ha talán nem is gondol rája... Minek
164 2, 6 | máris hervadozik... Eljön-e, nem jön-e? Mind azt találgatja
165 2, 7 | lovagok közt is első, aki nem tűr durva, ocsmány beszédet,
166 2, 7 | Édestestvére ha lett volna, nem szeretheti jobban Miklóst
167 2, 7 | jobban Miklóst a király. Nem is hagyta békén, folyvást
168 2, 7 | párosította Rozgonyi Piroskával, nem múlt el nap, hogy ne firtatta
169 2, 7 | bejárhatnád, s tudom, párját nem találnád.~De Miklós csak
170 2, 7 | békén! Hadi élet való nekem, nem a házasélet! No, lám, csak
171 2, 7 | Szó se legyen róla!~Hiszen nem is szóltak többet erről
172 2, 7 | mert erősebb, mint én! Nem, nem, nem verekszem érte!~
173 2, 7 | mert erősebb, mint én! Nem, nem, nem verekszem érte!~Így
174 2, 7 | erősebb, mint én! Nem, nem, nem verekszem érte!~Így hánykolódott,
175 2, 7 | mikor egyszer rátekintett: nem látta még ilyen különösnek
176 2, 7 | arcára, ami belől forrott. Nem szólt a király, bár leolvasta
177 2, 7 | hogy mi viharzott belől. Nem szólt, de az ő arcára is
178 2, 7 | úgy volt, ahogy volt, ezen nem változtathatott, csak nem
179 2, 7 | nem változtathatott, csak nem bolondíthatta ide ingyenvalóságra
180 2, 7 | udvaron se fértek. Bizony, ha nem, hát szépen kikerültek a
181 2, 7 | fel sátrat vén Rozgonyi, nem egyet, de százat. Magas
182 2, 7 | is hallották, s mégis meg nem unják. Egy-egy félve mondja:
183 2, 7 | Egy-egy félve mondja: mese ez, nem igaz... Mindjárt letorkolják
184 2, 7 | letorkolják s megagyabugyálják. - Nem mese ez, komám!~Toldi pedig
185 2, 7 | megvívok képedben. Senki nem is sejti, hiszen a termetünk
186 2, 7 | húzódott a szája széle a nem várt örömtől.~Na, szépen
187 2, 7 | elbújt: ennél több dolga nem akadt a balkezű vitéznek.
188 2, 7 | turkál a homokban: vajon nem rejtett-e gonosz kéz tőrt,
189 2, 7 | már előre megmondhatnám... nem mondok én semmit előre,
190 2, 7 | lóg ide, lóg oda, mintha nem is bírná, Isten csudája,
191 2, 7 | Isten csudája, hogy ki nem hull belőle. Zeng a rét
192 2, 7 | emelőfával. Pedig Toldi nem is cselekedett valami nagy
193 2, 7 | döng a föld alatta.~Észre nem is veszik, oly hirtelen
194 2, 7 | ezer szem nézte, s mind nem vette észre, egyedül egy
195 2, 7 | érte? Hiába vigyázta, fel nem ismerhette, csak most ismerte
196 2, 7 | sorba a vitézek. De ím, nem jön senki. Zúgás-búgás támad,
197 2, 7 | apja, nagyapja is, minden nemzetsége, repül szájról
198 2, 7 | el a tenger nép között.~Nem sokan vigyázzák, áldott
199 2, 7 | felé. A nagy zűrzavarban nem törődtek vele, s elvágtatott
200 2, 7 | sem áll a világ végéig.~- Nem, nem - suttogta magában -,
201 2, 7 | áll a világ végéig.~- Nem, nem - suttogta magában -, visszamegyek,
202 2, 7 | Emberséggel abból már ki nem lábalok, több ez a tréfánál.
203 2, 7 | Toldi csendesen, búsan. - Nem tudtam, mit teszek... Mindegy
204 2, 7 | No, ne félj, Tar Lőrinc. Nem vádollak téged. Csak még
205 2, 7 | Becsüld meg, mert, mert...~Nem kellett, hogy végigmondja,
206 2, 7 | kezdődött. Már bizony tetszett, nem tetszett igazlátó uraiméknak,
207 2, 7 | galambom, gyönyörű virágom. Nem húz szíved hozzá? Mondd
208 2, 7 | bambán, szégyenkezve.~- Nem, ezt nem engedjük! - zúgnak
209 2, 7 | szégyenkezve.~- Nem, ezt nem engedjük! - zúgnak a daliák,
210 2, 7 | Piroska, hogy mi készülődik, nem, azt nem engedi. Mi haszna
211 2, 7 | mi készülődik, nem, azt nem engedi. Mi haszna már neki
212 2, 7 | Toldi, látta verekedni. Ha nem verekszik bár, ha meg nem
213 2, 7 | nem verekszik bár, ha meg nem gyalázza, lassankint felejti,
214 2, 7 | az lenne csak kudarc!), nem, ő nem mosolygott, csak
215 2, 7 | lenne csak kudarc!), nem, ő nem mosolygott, csak ült, ült
216 2, 7 | hajtotta a nagy ezüstkannát. Nem látott a világ még ilyen
217 2, 8 | mikor leszállott az éjszaka, nem jött álom a szemére, s jókor
218 2, 8 | reggel már talpon volt: nem hagyta pihenni a prágai
219 2, 8 | királynét, hogy azt Lökös nem is merte a száján kiejteni):
220 2, 8 | míg a királyt Kesziben meg nem találta, s Károly császár
221 2, 8 | Károly császár üzenetét által nem adta.~No, azt senki ne csodálja,
222 2, 8 | csodálja, hogy a királynak nem volt Kesziben maradása.
223 2, 8 | tudom, többet senki fia meg nem bántja magyarok királyát!~
224 2, 8 | éjjel, de ő más ok mián nem aludott, s mikor istenigazában
225 2, 8 | magát, mit gondolt, mit nem, felkapott jó Pejkó lovára,
226 2, 8 | vele az a bús gondolat, nem maradt el tőle, de sőt elejbe-elejbe
227 2, 8 | kinek panaszolod el, ha nem édesanyádnak? Ki érti meg
228 2, 8 | megpillantá az ablakból rég nem látott deli szép fiát! Nézd,
229 2, 8 | megelőzte Anikó (mióta Miklós nem látta, eladó leánnyá serdült),
230 2, 8 | lakoma, mit gondolt, mit nem az öreg Bence, került-fordult,
231 2, 8 | még a nagyapám is), no, de nem kerítek nagy feneket a beszédemnek:
232 2, 8 | meg-meg azt mondja, hogy ő nem marad parasztnak. No, ha
233 2, 8 | marad parasztnak. No, ha nem maradsz, mondok, állj a
234 2, 8 | csudája, hogy máris sírva nem fordult az anyja keblére.
235 2, 8 | anyja keblére. De borult, nem borult, szólt, nem szólt,
236 2, 8 | borult, nem borult, szólt, nem szólt, hullott a könnye,
237 2, 8 | szólt, hullott a könnye, nem hullott: az anyai szem látta,
238 2, 8 | mint réges-régen, s még nem is kérdezte szóval, szemében
239 2, 8 | lágyulni a szíve. Hát csakugyan nem baj az ő baja? És ő még
240 2, 8 | elfelejti Rozgonyi Piroskát. Nem kell neki sem ő, sem más!
241 2, 8 | hadakozás, csendes házasélet nem őneki való. Ki meri mondani,
242 2, 8 | hold, bezzeg hogy Miklós nem ismerte meg Anikót, nem
243 2, 8 | nem ismerte meg Anikót, nem akarta megismerni, ezer
244 2, 8 | még több a kényeztetőben: Nem ütötted meg magadat? Hol
245 2, 8 | te! Itt fáj? No, megállj. Nem fáj? Óh, de jó!~Így, így.~
246 2, 8 | nézett a bátyjára, hogy nem, elég az, hogy Anikó hirtelen
247 2, 8 | hangján énekelte:~A mi lányunk nem eladó,~Büszke, dacos, válogató!...~
248 2, 8 | tekintesz föl? Az óriás tölgyre? Nem hajlik le hozzád, hiába
249 2, 8 | Szíve lecsendesült, lelke nem háborgott. Az édesanya meleg
250 2, 8 | lábadt a dühtől, hogy menten nem lehet megtorolni a szörnyű
251 2, 8 | a megtorló harcra, ha le nem csendesítené a király egy
252 2, 8 | királyai, soha senkinek nem voltak adófizető polgárai.
253 2, 8 | nemzetsége, egyetlen utódja adót nem fizetett, de sőt, nekik
254 2, 8 | levert idegenek.~De a király nem elégedett meg Küküllei János
255 2, 8 | ami lesz. Felség, sokat nem beszélek, hanem annyit mondok,
256 2, 8 | de nekem az életed kell, nem a halálod. Várjunk a halállal,
257 2, 8 | Indulj útnak még ma, de nem Trencsén felé. Járd be a
258 2, 8 | fiam, eredj.~Tetszett, nem tetszett Miklósnak: király
259 2, 8 | kutyán! De hiszen, ami késik, nem múlik. Csakhogy egyszer
260 2, 8 | kitomboltatja, s Piroska emléke meg nem háborgatja, úgy eltemeti
261 2, 9 | nélkül, bor nélkül csak nem megy el messzi útra a király
262 2, 9 | ingyenélőre? Talán bizony nem is hadba, de lakodalomba
263 2, 9 | fiatalabb vagyok, mint te, még nem valék nálad. Szégyellem
264 2, 9 | meglátogathatnám én kedves bátyámat. Nem mennék én haddal, csak udvari
265 2, 9 | pecséttel: magamnak s népemnek nem lesz bántódása.~Háromszor
266 2, 9 | levelet, fejét csóválta, nem akart hinni a szemének.
267 2, 9 | szemének. Talán a követ nem mondta el az egész üzenetet?
268 2, 9 | dolog a cseh királynak, nem is mert válaszolni a maga
269 2, 9 | lecsendesítette az urakat.~- Nem úgy, urak! Nem izenek én
270 2, 9 | urakat.~- Nem úgy, urak! Nem izenek én hadat Károly császár
271 2, 9 | Kalandra indulok, de nem könnyelműen. Ajándékot ígértem
272 2, 9 | hintók mellett szere-száma nem lesz a mindenféle cselédnek.
273 2, 9 | magyar vitéz! Jól tudom, nem volna illő ez a játék: hívott
274 2, 9 | lépjen egy városba. Ám, ti nem tudjátok, hogy mit tervel
275 2, 9 | Az öregeknek még mindig nem tetszett a dolog: féltették
276 2, 9 | ki a vakmerő kaland. De nem merték ingerelni, mert jól
277 2, 9 | kikacagták magukat, mert az úton nem volt helye a kacagásnak,
278 2, 9 | Elég az, hogy a kezdet nem volt erősen biztató: mindjárt
279 2, 9 | a cseh lándzsásokkal!~- Nem, nem - intette le a király
280 2, 9 | cseh lándzsásokkal!~- Nem, nem - intette le a király a
281 2, 9 | kérdezte Toldi a királyt.~- Nem, nem. Egy korty italt se
282 2, 9 | Toldi a királyt.~- Nem, nem. Egy korty italt se adjatok
283 2, 9 | városba, a császári palotába. Nem a várba, ahol lakozott a
284 2, 9 | Hanem aztán ez a vacsora nem afféle mesebeli vacsora
285 2, 9 | merthogy ilyen finom bort nem ittak, mióta a világra születtek.
286 2, 9 | kapuja többé előtte meg nem nyílik.~Jó képet vágott
287 2, 9 | de akkorát, hogy a követ nem bírta, Toldi tartotta a
288 2, 9 | összevissza lárma. Pedig vért nem is ontottak a magyar vitézek,
289 2, 9 | magyar vitézek, de hogy, hogy nem, egy cseh valahogy kisurrant
290 2, 9 | csapatjával, kezdettek észretérni: nem így szokott egy hűbéres
291 2, 9 | hűbéres uránál megjelenni! De nem ám!~Már fent vannak a palotában,
292 2, 9 | merőn a császárt, szemét le nem vette róla, csak nézte,
293 2, 9 | róla, csak nézte, nézte, nem szólt csak egy szót sem.~-
294 2, 9 | közelébb. Mi dolog az, hogy nem hajt térdet-fejet nekünk?~
295 2, 9 | kezed, legyünk jó barátok. Nem elég tán a szó? Foglaljuk
296 2, 9 | és Morvaország, ha - fiam nem lenne. Akarod? Akarod. No,
297 2, 9 | is csináltak, de Toldinak nem tetszett az ilyen békesség.
298 2, 9 | ha elébb vér sem folyt? Nem is állotta szó nélkül, buzogányát
299 2, 9 | fogatni a királlyal. Rég is nem volt ilyen adakozó kedvében.
300 2, 9 | Miklós, örülsz-e? Örült is, nem is. Most, hogy vége volt
301 2, 9 | Hiszen azt ő kapna százat is, nem egyet, de mit ér, ha nem
302 2, 9 | nem egyet, de mit ér, ha nem éppen azt, azt az egyet,
303 2, 9 | mégiscsak jó dolog a háború. Ha nem csurran, cseppen - sunyított
304 2, 9 | holmit le kellett raknia. No, nem is csuda. Mi tenger drágaságot
305 2, 9 | drága holmira, de bezzeg nem a lova: vígan kocogott Toldi
306 2, 9 | sóhajtozik.~Toldi pedig többet nem törődött Bencével, nem a
307 2, 9 | többet nem törődött Bencével, nem a sereggel, nem senkivel:
308 2, 9 | Bencével, nem a sereggel, nem senkivel: az ő lelke otthon
309 2, 9 | kezdte a jövendőt. Talán még nem késő. Elmegy Piroskához,
310 2, 9 | királynak a szíve bánatját. Nem fogja tagadni megtévelyedését.
311 2, 9 | zegzugos várban, de Toldi nem enged, kergeti szobáról
312 2, 10| kerül vitéz Toldi Miklós~Még nem indult volt el Lajos király
313 2, 10| ez a ház. Merthogy fiúval nem áldotta meg Isten, elfordult
314 2, 10| fényes, lármás udvari életet, nem volt maradása Kesziben:
315 2, 10| nagyurak leányai, százan, ha nem többen. Piroska remegve
316 2, 10| fiamtól, s az én királyfiam nem szokott csalódni. - S intett
317 2, 10| szépséges szép leánynak, aki nem vala más, mint a bosznyai
318 2, 10| kiöntené szíve bánatát! Nem kisebb ez annál. Talán még
319 2, 10| szerelméről, sőt meg is alázta. Nem, nem gyónta meg szíve titkát,
320 2, 10| sőt meg is alázta. Nem, nem gyónta meg szíve titkát,
321 2, 10| Rablólovag foglya lett, többé nem látja meg Isten áldott napját.
322 2, 10| szívdobogva az emberi hangot. Nem emberi hang volt, vadállati
323 2, 10| élj - halálig! Innen ki nem kerülsz, itt fogsz elsenyvedni!
324 2, 10| vagyok? Jodok az én nevem. Nem ismersz? Ismerj meg. Megölted
325 2, 10| szaggassa a szívét: Toldi Miklós nem bírta felemelni kardját,
326 2, 10| gyermeked van-e? Sem ez, sem az nem borul a te sírhalmodra.
327 2, 10| maradna holtig, hacsak csudát nem tesz érte a jó Isten.~Nem
328 2, 10| nem tesz érte a jó Isten.~Nem történt csuda, történt egyéb.
329 2, 10| vasajtót, lenne rajta zár száz, nem egy, mázsás valamennyi,
330 2, 10| kipenderítené! De hajh, nem volt az ő börtönének ajtaja.
331 2, 10| csak kettétört a kardja! Nem is ketté, diribbe-darabba.
332 2, 10| izmod, rontani-bontani, ha nem tudod börtönöd falait! Így
333 2, 10| útján gyenge, lágy női hang, nem az a durva, nyers, rikácsoló,
334 2, 10| rothadsz, büszke Toldi Miklós. Nem kellek én neked? Féreg egyen
335 2, 10| országot, míg egy szálig ki nem irtom a cudar zsebrákot!
336 2, 10| népségnek. Ezt ugyan senki nem csudálja, ki Toldi Miklósnak
337 2, 10| amit mostan mondok: félek, nem hiszitek, pedig nem hazudok.
338 2, 10| félek, nem hiszitek, pedig nem hazudok. Hát az történt
339 2, 10| két-kéz kardja is ott lógott: nem akadt emberfia, aki Pejkót
340 2, 10| megpróbálták.~- Ember vagy, nem állat! - kiáltott Toldi
341 2, 10| erősen, de hiába, addig el nem hagyta Csehországot, míg
342 2, 11| kalandból, egyedül Toldi nem. Hej, szegény Piroska! Mikor
343 2, 11| távolba, de hiába nézett: nem jött Toldi Miklós. Nem,
344 2, 11| nem jött Toldi Miklós. Nem, nem bírta tovább szíve
345 2, 11| jött Toldi Miklós. Nem, nem bírta tovább szíve titkát,
346 2, 11| is hazajött?~- Toldi!? Őt nem láttam. De miért kérdezed
347 2, 11| szerencsétlen! Óh, te boldogtalan! Nem rokonod Toldi. Sokkal több
348 2, 11| böltem, kiabáltam, de a kapu nem nyílt meg. Mit tehettem,
349 2, 11| három éjjel, három nap: nem jött. Majd hazajő, gondoltam
350 2, 11| lett volna az a rabló, arra nem eskünném meg, de Isten Jézus
351 2, 11| Eredj, lelkem, eredj!~- Nem, azt nem tehetem - zokogott
352 2, 11| lelkem, eredj!~- Nem, azt nem tehetem - zokogott Piroska. -
353 2, 11| majd az ő nevét viseli. Nem, ezt nem tehetem! Az én
354 2, 11| ő nevét viseli. Nem, ezt nem tehetem! Az én sorsom meg
355 2, 11| Toldi, asszony volt Piroska. Nem ment egyenest az udvarba,
356 2, 11| Ígérd meg, kezet rá!~- Nem megyek el, Lőrinc - szólt
357 2, 11| egymást, mint gerlicemadár. Nem hiszed? Jere el!~Azt sem
358 2, 11| elmegy, azt sem mondta, nem megy, szó nélkül vált el
359 2, 11| az, amelynek hangos szava nem volt: eljött Toldi Miklós.
360 2, 11| ellágyulás, a megilletődés: arcuk nem mutatja, mi forr, mi fő
361 2, 11| vacsorának, de annak vége-hossza nem volt: ihol, éppen most hoztak
362 2, 11| nyiszálgatta a balkezű Lőrinc, nem boldogult vele.~- Ide a
363 2, 11| Piroska, s mit gondolt, mit nem, elmosolyodott, az ám, valami
364 2, 11| Ej, ej, kedves uram, nem értem a dolgát. Miért kíméli
365 2, 11| csapásra. Ám ezt Lőrinc nem várja meg, esze nélkül rohan
366 2, 11| elhatározással, hogy soha, soha nem fogja látni többet Rozgonyi
367 2, 12| A szalontai várban~Nem maradott egyedül Piroska
368 2, 12| szereti őt Toldi s ő ezt nem érezte meg. Ha megérzi vala,
369 2, 12| érezte meg. Ha megérzi vala, nem köti életét Tar Lőrinchez,
370 2, 12| Lőrinchez, a gyávához, aki nem átallotta hitvány módon
371 2, 12| szerezni meg az ő kezét. De hát nem volt-e hitvány a Toldi cselekedete?
372 2, 12| hitvány a Toldi cselekedete? Nem, nem! Most már talált rá
373 2, 12| Toldi cselekedete? Nem, nem! Most már talált rá mentséget.
374 2, 12| az ő szerelmét! De ő ezt nem érezte meg, nem értette
375 2, 12| De ő ezt nem érezte meg, nem értette meg akkor. Oktalan
376 2, 12| házba. Visszaódalgott, de nem mutatta magát. Látta, mikor
377 2, 12| megtorolni az ő durvaságát.~Nem, nem maradt egyedül Piroska,
378 2, 12| megtorolni az ő durvaságát.~Nem, nem maradt egyedül Piroska,
379 2, 12| sem állott, míg Nagyfaluba nem ért. Minek jöttél ide, Toldi
380 2, 12| búját, nagy bánatját le nem csillapítá, Anikó húgának
381 2, 12| pajkosságán el sem mosolyodott. Nem volt maradása a szülői házban.
382 2, 12| ajándékot: mit ér a vár, ha nem Rozgonyi Piroska annak az
383 2, 12| tartozik szóval, felelettel. Nem kérdezi, nem faggatja senki:
384 2, 12| felelettel. Nem kérdezi, nem faggatja senki: mi bajod,
385 2, 12| senki: mi bajod, Toldi? Nem vigasztalják sértő tréfaszóval:
386 2, 12| végtelen messzeségbe, senki meg nem háborítá. Nem, őt senki
387 2, 12| senki meg nem háborítá. Nem, őt senki meg nem háborítá,
388 2, 12| háborítá. Nem, őt senki meg nem háborítá, egyedül a Piroska
389 2, 12| szomorú, hervadozó arca. Hej, nem volna szomorú, nem is hervadozna
390 2, 12| Hej, nem volna szomorú, nem is hervadozna ez az arc,
391 2, 12| ő szívét sem szaggatná, nem tépdesné éles körmével a
392 2, 12| asszony házára. S ettől kezdve nem találja helyét. Hull az
393 2, 12| Toldi Miklós! Ha látna, nem ismerne reád a te édesanyád.
394 2, 12| tivornyázó embereké.~Hiszen nem maradott titok a szalontai
395 2, 12| hír sem jött Szalontáról, nem volt otthon maradása a jó
396 2, 12| igaz-e, mit temondálnak róla. Nem! Az lehetetlen. Nem! Az
397 2, 12| róla. Nem! Az lehetetlen. Nem! Az hihetetlen. Az én fiam!
398 2, 12| Jő az édesanyja! Jő és nem szaladhat elébe ölelő karokkal,
399 2, 12| kerüljön anyja elébe. Ami még nem történt Toldival, most megtörtént:
400 2, 12| most haddelhadd! Hiszen az nem is maradt el. Kikapta az
401 2, 12| Kikapta az apai jusst, hogy nem lehetett emiatt panasza.~-
402 2, 12| ha a jó nagyasszony le nem csendesíti.~Jól volt ez
403 2, 13| süllyedni. De hiába, a föld nem nyílt meg alatta s a Pejkó
404 2, 13| mégis Miklós akarta így? Nem, nem tudta kiverni szívéből
405 2, 13| Miklós akarta így? Nem, nem tudta kiverni szívéből Piroska
406 2, 13| óta sem szóval, sem kézzel nem bántotta Piroskát. Hervadott,
407 2, 13| Miklós követje volt az!~Nem lódította ki a vargát, de
408 2, 13| jó ember, az urad tollát. Nem ez a törvénye a lovagi viadalnak.
409 2, 13| viadalra. Erre az üzenetre nem megyek el.~Elment a varga,
410 2, 13| tollas buzogányát! S ha nem tör a házára, kimehet-e
411 2, 13| találkoznia kell Toldival. Napokig nem mozdult ki a házából s éjjel-nappal
412 2, 13| lakatok: se ki, se be!~No, de nem ülhetett otthon az ítélet
413 2, 13| kapkodva a fejét arra mentében: nem jön-e valahol Toldi.~Nagyot
414 2, 13| fegyverben elejbe borult. Nem így szoktak a király színe
415 2, 13| jöttem kegyes színed elé. Nem jöhettem másként: Toldi
416 2, 13| Király ha parancsolja, bizony nem kérdezik, miért, nosza,
417 2, 13| visszajött a varga az üzenettel, nem találta helyét, elszáguldott
418 2, 13| haragja. De bújhatta az erdőt, nem lohadott szilaj haragja,
419 2, 13| csakhogy Toldit vasra verik s nem kell félnie tőle!), nagy
420 2, 13| Hiába vergelődött Lőrinc, nem volt menekvés Toldi keze
421 2, 13| velem. Te állig fegyverben. Nem lehet panaszod. No, csak
422 2, 13| pihenjen. Hiszen lenyomhatta, nem volt ez pihenés. Ha most
423 2, 13| jó lett volna! De a föld nem nyílt meg. Ha most az ég
424 2, 13| légyen a földön! De az ég nem szakadt meg, szárnyas angyal
425 2, 13| szakadt meg, szárnyas angyal nem szállott le, nincs segítség
426 2, 14| el! - könyörög az öreg. - Nem, nem halt meg az én szép
427 2, 14| könyörög az öreg. - Nem, nem halt meg az én szép Piroskám,
428 2, 14| ne temessétek el!~Szem nem marad szárazon, erős férfiak
429 2, 14| kinyitották, de annál többre nem is haladtak: attól a nagy
430 2, 14| attól a nagy sziklától nem tudtak belépni a sírboltba.
431 2, 14| szemüket vették volna! Hiszen nem is volt tanácsos a maradás:
432 2, 14| lássa Piroskát! Hej, őneki nem kellett segítség! Széles
433 2, 14| sok rémséget s véred meg nem fagyott... De most senki
434 2, 14| ha meghűlt a vér benne.~- Nem, nem, ez csak álom - tusakodik
435 2, 14| meghűlt a vér benne.~- Nem, nem, ez csak álom - tusakodik
436 2, 14| csakugyan él-e Piroska. Nem álmodott-e? De mire visszaért,
437 2, 14| sírboltot. Zavarodva állott meg, nem tudta, mi történt. Állt,
438 2, 14| rabolva - az szent igaz, ebben nem hazudtak a tolvajok, de
439 2, 14| összevissza! De Piroska nem örül, nem is mosolyog, sőt,
440 2, 14| összevissza! De Piroska nem örül, nem is mosolyog, sőt, inkább
441 2, 14| magában: oh, jaj, miért nem hagytok csendes koporsómban...~
442 2, 14| szegénnyel?~Vagy volt eddig, vagy nem, most lett csak igazán üldözött
443 2, 14| neki! Aki pedig megöli, nem vétkezik azzal.~Így az esztergomi
444 3, 15| Isten csudája, hogy meg nem szakadt a szíve. Az ő fiát,
445 3, 15| fiát, az ő édes fiát mivel nem vádolják! Anyai szív elhiheti-e
446 3, 15| esküszóval az egész világ: nem hiszi a nagyasszony. Akit
447 3, 15| háznál, mind összeszedte. El nem adta volna világnak minden
448 3, 15| merthogy tulajdon férjét nem akarta maga mellett elismerni
449 3, 15| a rend, hogyha a király nem volt Budán, helyette az
450 3, 15| jól volt: a nagyasszonynak nem kellett Visegrádra menni,
451 3, 15| én mondom ezt neked!~- Nem, nem, az nem igaz, megkövetem
452 3, 15| mondom ezt neked!~- Nem, nem, az nem igaz, megkövetem
453 3, 15| ezt neked!~- Nem, nem, az nem igaz, megkövetem felséges
454 3, 15| megkövetem felséges királyném, az nem lehet igaz. Ártatlant ért
455 3, 15| a vád, az érseknek átka. Nem lehet sem gyilkos, sem rabló
456 3, 15| misét fiad bűnös lelkéért. Nem leszek a szószólója. Hadd
457 3, 15| nyögte a nagyasszony.~Egyebet nem mondott.~De mire a szállásukra
458 3, 15| térdig kopik is a lábam. Nem hagyom az én édes fiam igazát!~-
459 3, 15| a királyt megtalálja.~- Nem, nem, nagyanyámasszony -
460 3, 15| királyt megtalálja.~- Nem, nem, nagyanyámasszony - mondotta
461 3, 15| mondotta Anikó -, azt nem engedem meg! Ha valaki elmegy,
462 3, 16| addig maradjunk itthon, míg nem látjuk Piroskát: él-e még
463 3, 16| álmából Rozgonyi Piroska, de nem volt élet az, amire ő ébredett.
464 3, 16| csöndes kolostorba. Ő már nem jegyese többé földi embernek,
465 3, 16| a megtört szívű Piroska nem fogy ki a vigasztalásból,
466 3, 16| látogatja Toldi képe, nevét ki nem ejti, csak gondolatban szövi
467 3, 16| őrizd, védjed a bujdosót. Nem, nem lehet bűnös, akit ő
468 3, 16| védjed a bujdosót. Nem, nem lehet bűnös, akit ő szeretett.
469 3, 16| itt. Ki vagy, mi vagy? - nem kérdem. Adok én nevet neked.
470 3, 16| összenevettek, de Toldi eleinte nem törődött ezzel. Hadd nevessenek.
471 3, 16| rombolja a monostort. De nem, nem. Türtőztette magát,
472 3, 16| rombolja a monostort. De nem, nem. Türtőztette magát, csendesítette
473 3, 16| meglátott egy lovat. Hej, nem volt az már ló - gebe volt
474 3, 16| dohogott magában Toldi. Nem törődött a röhögéssel, a
475 3, 16| mégsem hagyta el gazdáját. Nem, azt nem hagyta el, de el
476 3, 16| hagyta el gazdáját. Nem, azt nem hagyta el, de el a monostort,
477 3, 16| barátok. - Fráter Mikola nem volt más, mint Toldi Miklós!
478 3, 16| Miklós, eredj! De jó, hogy nem hallod, mit rólad beszélnek.
479 3, 17| de már arra bizonyosan nem gondolt, hogy érette egy
480 3, 17| figyelt, hallgatózott: nem közeledik-e errefelé ellenség.~
481 3, 17| uram nevét hallám! Vajon nem csengett-e a fülem?~Lábujjhegyre
482 3, 17| majd meglátjuk.~- Ohó! Nem oda Buda! A kincs fele enyém,
483 3, 17| magadét.~- Mi! A felét! Abból nem eszel pajtás. Hát nem én
484 3, 17| Abból nem eszel pajtás. Hát nem én raboltam? Te csak őrt
485 3, 17| őrt állottál.~- Úgy? Hát nem te futottál meg, mikor jött
486 3, 17| hát a felét? Bizony, ha nem, feljelentlek, hogy te raboltad
487 3, 17| sírboltját.~De a rabló, az igazi, nem hagyta a „jussát”, fogta
488 3, 17| megbotránkozással. - Hát a gazdád? Arra nem gondolsz? Elviselné a lelkiesméreted,
489 3, 17| világ bujdosója legyen? Nem úgy, szógám, nem úgy. Ezeket
490 3, 17| legyen? Nem úgy, szógám, nem úgy. Ezeket a cudar rablókat,
491 3, 17| csakhogy abban a látogatásban nem lesz ám köszönet! Mindjárt
492 3, 17| mehettek ők is bátorságban. Nem kellett félniök az idegen
493 3, 17| félniök az idegen földön, nem kellett szüntelen kérdezősködniök:
494 3, 17| menten, s vitték is mindjárt: nem sokáig reszketett a térdük
495 3, 17| törvényt.~Szegény Anikó nem értette, hogy ugyan mivel
496 3, 17| a lovagi törvényt. Ő azt nem tudta, mely nagy bosszúságot
497 3, 17| Rozgonyi Piroskáért. Ő mindezt nem tudta, nem is értette hát
498 3, 17| Piroskáért. Ő mindezt nem tudta, nem is értette hát a király
499 3, 17| Harcolnak a magyar vitézek s ő nem lehet köztük! Neve meggyalázva.
500 3, 17| Magyarországból, oda, hol nem ismerik. Azt forgatja a
1-500 | 501-750 |