Part, Paragraph

 1   1,  2 |      amint daliás ifjúvá serdült, ment Budára, a király udvarába,
 2   1,  2 |    csudálta Nagyfalu népe, s híre ment a hetedik határba.~- Hej,
 3   1,  3 |           De az éhség hajtotta, s ment elébb, elébb a nádas között,
 4   1,  3 |    Nagyfalutól ellenkező irányba. Ment, törtetett, bújt elébb,
 5   1,  4 |    délibábos rónaságon vándorolt. Ment, mendegélt étlen-szomjan,
 6   1,  4 |          vigasztaljad szegényt. S ment Miklós a sírhoz. Kalapját
 7   1,  4 |          futott be Pest városába. Ment utcáról utcára, azt sem
 8   1,  4 | kitántorgott a király szobájából, ment a szállására, Isten tudja,
 9   1,  4 |           edd meg, s azzal tovább ment, vissza azon az utcán, ahol
10   1,  5 |         Ám eközben tizenkét vitéz ment a király parancsára Toldi
11   2,  6 |     szegény kárvallott nemesember ment faluról falura: ellopták
12   2,  6 |          szégyenkezve, bátortalan ment fel a garádicson. Onnét
13   2,  7 |        Miklós, jössz Keszibe!~Hát ment Miklós, hogyne ment volna,
14   2,  7 |           Hát ment Miklós, hogyne ment volna, mikor a király parancsolta,
15   2,  9 |        sem érkeztek Prágába, híre ment előre, hogy mi tenger ajándékot
16   2,  9 |       olyan dínomdánom, hogy híre ment hét országra, még azon is
17   2,  9 |      igazodott a járása, csak úgy ment, mendegélt, szomorúan ügetett.
18   2,  10|       Aztán szétoszlott az udvar, ment a két leány kéz a kézben,
19   2,  11|         asszony volt Piroska. Nem ment egyenest az udvarba, ment
20   2,  11|         ment egyenest az udvarba, ment az ő házába, ottan tudta
21   2,  11|      Eleresztette Piroska kezét s ment, némán, szó nélkül. Ment
22   2,  11|          ment, némán, szó nélkül. Ment azzal az erős elhatározással,
23   2,  13|       gyilkot szúrt az övébe, úgy ment a királyi palotába, jobbra-balra
24   2,  13|          kardot, visszásan, furán ment a bajvívás s Toldiban már
25   3,  16|     viszed sokáig! Aztán közelebb ment hozzá, nézte, szorosabban
26   3,  17|      kérdik, mi sors vetette ide.~Ment, mendegélt Toldi Miklós,
27   3,  21|  híre-nyoma sem volt a kobzosnak. Ment a király a kunyhó felé,
28   3,  21|         elindultak, egész éjszaka ment a csapat, hasadozott a hajnal,
29   3,  21|       kobzos.~- No, kobzos, merre ment a király?~Elmondta a kobzos,
30   3,  21|          gondod rája.~Anikó pedig ment Kont csapatjával s írta,
31   3,  21|          talán az egész látomány?~Ment a leány, át a táboron (Haj,
32   3,  21|        követ, a bajra hívó követ!~Ment is még aznap a követ Lajos
33   3,  22|           Toldinak, hogy kövesse. Ment a király a lakába, utána
34   3,  22|       disznótor?)~Szelek szárnyán ment a hír előre: jön a király.
35   3,  22|            egy lelket sem látott. Ment tovább, bódultan, támolyogva,
36   3,  22|         párnak. - Isten áldjon.~S ment vissza Budára.~Ott van az
37   4,  23|           volt, de bizony nehezen ment, csak idétlen­kedett szegény
38   4,  24|    Merthogy csuha volt rajta, nem ment egyenest a király színe
39   4,  24|           várta a király!), hanem ment az ő kicsi budai házába.
40   4,  24|       követhesse, a hátulsó kapun ment ki, úgy haladott délcegen,