Part, Paragraph

 1   2,  6 |       megitatnom?~Nagyot nézett a leány, mintha mondta volna: hát
 2   2,  6 |     készülődött, cihelődött, de a leány megállította:~- Mit gondol
 3   2,  6 |           nagy terhétől.~- Szép a leány, szép, szép, minek is tagadnám:
 4   2,  6 |        földre szállott, hány szép leány esekedett, epekedett titkon
 5   2,  6 |          megtalálja. Ez ám csak a leány: Rozgonyi Piroska! Ha Miklós
 6   2,  6 |           udvarán, s azé lészen a leány, ki legvitézebb lesz a bajvívók
 7   2,  6 |           is gondolna? Annyi szép leány van Budán, szebbnél szebbek,
 8   2,  7 |         hogy gazdag is, szép is a leány, sok mente alatt megdobbant
 9   2,  7 |         ez arra, hogy szeressen a leány? Hátha amilyen erős vagyok,
10   2,  7 |     alacsony lelkű - s azé lesz a leány, mert erősebb, mint én!
11   2,  7 |          egyedül egy szempár: egy leány szeme párja!~- Toldi volt,
12   2,  7 |          illeti meg a koszorú s a leány. A többieknek is jut egy
13   2,  7 | gyémánttal gazdagon kirakva. De a leány egyé, az csak egynek juthat,
14   2,  8 |         Hát ez az a nagy baj? Egy leány miatt adod búnak a fejedet!
15   2,  9 |       látja, hogy ölében egy szép leány hever aléltan. Sziklás hegy
16   2,  10|  szétoszlott az udvar, ment a két leány kéz a kézben, vezette, vitte
17   2,  10|      kigondolta ezt az ördöglelkű leány. Lassan, lassan visszatért
18   2,  11|           mindjárt, szerencsétlen leány!~- Szeretem, szeretem -
19   2,  11|          Nosza, elévette Bencét a leány:~- Hallod-e, jó Bence, hová
20   2,  11|          lova, magas ő maga is. A leány meg - azt sem tudom éppen,
21   2,  13|         én képemben. Enyém lett a leány. Az ő szíve aztán szerelemre
22   3,  17|            hogy érette egy fiatal leány, kinek otthon a rokka mellett
23   3,  18|       fegyverével. Szépséges szép leány volt a díja az én győzelmemnek.
24   3,  18|           én győzelmemnek. S az a leány engem szeretett! Én is megszerettem.
25   3,  18|         méltatlan emberé legyen a leány, kinek képe kísért, akármerre
26   3,  18|          amint vágtat, ölében egy leány. Utána vágtattam. A húga
27   3,  21|           haj bomlott ki alóla!~- Leány! Leány!~Abban a pillanatban
28   3,  21|        bomlott ki alóla!~- Leány! Leány!~Abban a pillanatban fölnyitotta
29   3,  21|  pillanatban fölnyitotta szemét a leány. Szólni nem tudott még,
30   3,  21|        lovag is vagy - suttogta a leány. - Tégy fogadást, hogy nem
31   3,  21|        sóhajtva... Aztán eltűnt a leány alakja...~Álom volt talán
32   3,  21|         az egész látomány?~Ment a leány, át a táboron (Haj, de borzadott
33   3,  21|           hazamegyünk?~Mondotta a leány:~- Itt maradunk, Bence.
34   3,  22|            elhervadott.~- Szegény leány! - sóhajtott a király.~Menyasszonya
35   3,  22|          is látta soha. Kicsi kis leány volt, mikor Prágában jártakor
36   3,  22|       neki! Láttam, ismerem őt!~- Leány az, felség - mondta Toldi
37   3,  22|      nekem, haldoklónak. Egy szép leány, szép ő maga, szép a lelke,
38   3,  22|           ennél tovább nem írta a leány, nem engedte szűzi szemérme.
39   3,  22|          hanem azért, mert udvari leány ott, ahol aki szívét meg­
40   4,  23|          leányt szerettek. S az a leány nem tudott választani köztük.