Part, Paragraph

 1   0,  1 |              melyik dicsőbb közülök. De ím, amint elvonulnak lelki
 2   1,  3 |               elnéző, tűrő, megbocsátó. Ím, jó Toldi Lőrincné szívét
 3   1,  3 |                 midőn belép az ajtón, s ím, mi történt! Hiába, hiába,
 4   1,  3 |                 le a halálos ítélet, de ím, sikoltva áll közéjük az
 5   1,  3 |                vitézei virtuskodását, s ím, egyszerre csak megpillantotta
 6   1,  3 |            süppedezni kezdett a lába, s ím, azon vette észre magát,
 7   1,  3 |      körülnézett a hold világa mellett. Ím, nyitva volt a György hálószobájának
 8   1,  4 |               látta a budai hegyeket, s ím, ragyogott, tündökölt a
 9   1,  4 |             bömbölt szörnyűképpen, hogy ím, akadt ember, aki elébe
10   1,  4 |                a szegény bujdosót, hogy ím, mosolygás villan meg ajakán,
11   1,  4 | csillogó-villogó ruhát, lovaggá üti - s ím, ott van az édesanyja is,
12   1,  5 |             átszalad a pesti oldalra, s ím, látják, hogy fekete paripán
13   1,  5 |             parancsára Toldi Miklósért, ím, hozzák is már nagy diadallal.
14   2,  6 |              talált az öreg szívéhez, s ím, ki hitte volna: nagy teher
15   2,  7 |             kezdődik a nagyszerű játék.~Ím, az öreg Rozgonyi levett
16   2,  7 |            jöjjenek sorba a vitézek. De ím, nem jön senki. Zúgás-búgás
17   2,  7 |            kiáltani a Tar Lőrinc nevét. Ím, ő lett a győztes a bajvívás
18   2,  8 |              árnyékát a mosolygásodnak!~Ím, már ki is csordult a könny
19   2,  9 |                  most már megszólala:~- Ím, eljöttem hozzád, Károly
20   2,  10|          senyved el szép fiatalsága.~De ím, egyszerre gyenge világosság
21   2,  14|               arcát könnyével öntözte s ím, halljatok csodát! Piros
22   3,  16|               bujdosó Bakony erdejében: ím, de szörnyű véget mért a
23   3,  19|                 gerelyt utána hajítja s ím, nyögve terül el a földön
24   3,  19|                  csördített rettentőt s ím, az ostor hurkot vet a szarvas
25   3,  20|                 az ostromlók nyakába! S ím, hengeredik egy nagy kő
26   3,  21|                itt senki halálfélelmet: ím, a rohanó áradat ragadja
27   3,  21|              már egymásra is rohant. De ím, alig voltak egy hajításnyira
28   3,  21|                sem roppant fegyverük. S ím, abban a pillanatban már
29   3,  21|                 kedve volt a királynak! Ím, még serleget is emel, bizonnyal,
30   3,  21|               Durazzói herceg! Köszönt, ím, a király. Nézd a bort,
31   3,  21|            asztalról a fehér terítőt, s ím, fekete terítő maradott
32   3,  22|             nyergelve sárga paripája, s ím, amikor éppen felpattant
33   3,  22|            Toldinak a király üzenetjét, ím, jött a király lovásza,
34   3,  22|                 ember de leöregedett! S ím, halljátok, egyszerre de
35   3,  22|          magyarok vitéz nagy királya! S ím, nézzétek a nagy király
36   3,  22|                remény s kétség között s ím, egyszerre gyökeret vert
37   4,  23|                  vajon ki jöhet most! S ím, e pillanatban pej paripán
38   4,  23|              volna két erős karjára!~De ím, megdördült a jó ismerős
39   4,  23|                 ló szügyének feszíti, s ím, e pillanatban hanyattesik
40   4,  24|               pajkos nótákat dalolnak s ím, mit kell hallania az öreg