Part, Paragraph
1 2, 8 | csudája, hogy megelőzte Anikó (mióta Miklós nem látta,
2 2, 8 | szólhatott Toldi, a szeleverdi Anikó egy késsel háromszor vállon
3 2, 8 | vitéznek!~Hiszen jó volt, hogy Anikó kiperdült a házból, mert
4 2, 8 | hogy nem, elég az, hogy Anikó hirtelen leakasztotta a
5 2, 8 | Ki lett volna más, mint Anikó!) gazdag, szegény, deák,
6 2, 8 | kellett volna. - Szegény kis Anikó, ugyan mit gondoltál? Szegény
7 2, 12| bánatját le nem csillapítá, Anikó húgának nevetésén, pajkosságán
8 3, 15| üle a nagyasszony mellett Anikó: így mentek Budára, Isten
9 3, 15| a palotából, rároskadott Anikó vállára, aki remegve várta
10 3, 15| nagyanyámasszony - mondotta Anikó -, azt nem engedem meg!
11 3, 15| indultak hazafelé nagy búsan, Anikó s az ifjú Bence meg csak
12 3, 16| menjen a két vitéz (mármint Anikó meg Bence) Isten hírével,
13 3, 17| Anikó és Bence~Sok mindent összegondolhatott
14 3, 17| sűrű rengeteg erdőkben, Anikó Bencével messze túl járt
15 3, 17| szógám! - sóhajtott nagyot Anikó. - Leragad a szemem. Vigyázz,
16 3, 17| behunyom a szememet? - nevetett Anikó. De abban a pillanatban
17 3, 17| s úgy terelte maga előtt Anikó felé, ki a nagy lármára
18 3, 17| jó vagy! - fohászkodott Anikó. - Lemossuk a gyalázatot
19 3, 17| Mit beszélsz? - nézett Anikó Bencére megbotránkozással. -
20 3, 17| ennek a színe elé kerültek, Anikó szép sorjában elémondá
21 3, 17| elé.~Haj, de nekividult Anikó és Bence! Most már mehettek
22 3, 17| érkezék oda szerencsésen Anikó és Bence. Előrement a dózse
23 3, 17| pedig elvivék a rablókat, Anikó is nagy félve a király színe
24 3, 17| lovagi törvényt.~Szegény Anikó nem értette, hogy ugyan
25 3, 17| ezzel vigasztalta magát Anikó, amint a királytól szomorúan
26 3, 17| hitegette, vigasztalta magát Anikó, mialatt Toldi folytatta
27 3, 17| országból, szép Magyarországból!~Anikó pedig várja, várja Toldi
28 3, 21| tudom, nem álmodtad, hogy Anikó húgod itt van a táborban.
29 3, 21| erősödjék. Legyen gondod rája.~Anikó pedig ment Kont csapatjával
30 3, 21| Így biztatta öreganyját Anikó, bár még nem is látta, hírét
31 3, 21| majd a nagyasszony elé - Anikó nélkül?~Ez volt ám a csata!
32 3, 22| elvágtatott.~Ámult-bámult Anikó, nem tudta hamarjában ébren
33 3, 22| kivel jött? Miért jöttek?~- Anikó is itt van!? Nosza, eredj
34 3, 22| lóra!~Mit össze nem gondolt Anikó az úton! Gondolt, először
35 3, 22| egymás titkát! - riadt meg Anikó s arca lángba borult.~-
36 3, 22| Még alighogy elmondotta Anikó Toldinak a király üzenetjét,
37 3, 22| király hadával Toldi is, Anikó is, a kobzos is, bizony
38 3, 22| Nagyfaluba is. Jelentette Anikó levele: megvan a kegyelem.
39 3, 22| kihirdették a lakodalmat: Anikó lakodalmát. Toldi volt a
40 4, 23| Hej, de üres volt a ház! Anikó, a ház dalos madara a szalontai
|