Part, Paragraph

 1   1,  3 |      aztán letörülte könnyeit s mondotta Bencének:~- Fáj a szívem,
 2   1,  4 |        ezt szegd meg legelébb - mondotta az öreg. - Maga dagasztotta
 3   1,  4 |    vasszelencében.~- No, öreg - mondotta Miklós -, ihol tégy el kilencvenkilencet,
 4   1,  5 |        vissza, vitéz?~- Azért - mondotta Miklós -, mert elég egy
 5   1,  5 |      Hallgatsz, tehát úgy van - mondotta a király.~Ám most megszólalt
 6   1,  5 |        Nem úgy, fiam, nem úgy - mondotta a király. - Mit mondasz:
 7   2,  6 |     Most már tudod, ki vagyok - mondotta Rozgonyi uram. - Hadd hallom
 8   2,  7 |  felvirradott az indulás napja, mondotta nagy kurtán:~- Miklós, jössz
 9   2,  7 |  Piroska.~- Már hogyne állana - mondotta Tar Lőrinc, s szélesre húzódott
10   2,  9 |    adónak tekintjük.~- Helyes - mondotta a császár. - S ha éppen
11   2,  9 |      Így, így, szóról szóra így mondotta Toldi, de Lajos király mosolyogva
12   2,  10|          Szeretlek, szeretlek - mondotta Örzsike. - Látom a bánatot
13   2,  11|    Sírva fakadt a lány, zokogva mondotta:~- Rokonom ő nekem!~- Óh,
14   2,  11|  csillapodott.~- Megyek innét - mondotta magában. - Megyek Szalontára.
15   3,  15|         nem, nagyanyámasszony - mondotta Anikó -, azt nem engedem
16   3,  16|      meg.~- Beállok barátnak! - mondotta magában Toldi. Ott bátorságban
17   3,  17|           Isten Jézus úgy se’ - mondotta magában - az uram nevét
18   3,  17|   akarom a részemet.~- Jó, jó - mondotta a másik -, majd megosztozunk
19   3,  17|    nézzed.~- Biz itt van elég - mondotta Bence, s sóváran nézte a
20   3,  17|        talállak a hadakozásra - mondotta a király s gyanakodó szemmel
21   3,  18|     testvér, álmodat beszéled - mondotta az ifjú.~- Nem, nem volt
22   3,  18|      tart az én bűnöm, testvér.~Mondotta az ifjú:~- Nem bűn a te
23   3,  18|      hadnak híre-pora sem volt, mondotta Toldinak:~- Nos, testvér,
24   3,  19|            Vadászatról jönnek - mondotta Toldi. - Álljunk félrébb.
25   3,  19|       lett volna a rejtőzködés. Mondotta is Toldi:~- Megkövetem felségedet,
26   3,  19|         vadászatot nem láttam - mondotta a császár.~Mondta Toldi
27   3,  19|         Veled megyek, ha mégy - mondotta az ifjú.~Hiába marasztalta
28   3,  19|         No, már attól ne félj - mondotta az ifjú. - Van az én zsákomban
29   3,  20|         vajda meg ne neszelné - mondotta magában a király -, hogy
30   3,  20|        ez csudálatos történet - mondotta a király, s mosolygott a
31   3,  21|     lóról. Egy, kettő! Beszélj!~Mondotta a kobzos:~- Láthatjátok,
32   3,  21|      Kívánságod parancs nekem - mondotta a kobzos. Felsegítette a
33   3,  21|       dolga. Ugye, hazamegyünk?~Mondotta a leány:~- Itt maradunk,
34   3,  22| beszélünk, édesanyám, lelkem! - mondotta a király.~Az ám, még haza
35   3,  22|         pedig tietek Szalonta - mondotta a boldog párnak. - Isten
36   4,  23|        Más világ van most már - mondotta a király. - Hagyjad, öreg,
37   4,  23|        A Toldi lelke lesz ez! - mondotta valaki. - Kikelt a sírjából!~
38   4,  23|          vagy szakasztott mása.~Mondotta egy úr a királynak:~- Azt
39   4,  24|     rebeg.~- Én temettetem el - mondotta a király s mélyen megindultan