Part, Paragraph

 1   2,  8 |       mit tett a gőgös, magatelt császár? Jó sokáig megvárakoztatá
 2   2,  8 |        meg nem találta, s Károly császár üzenetét által nem adta.~
 3   2,  8 |      hallgattatta el, mit Károly császár az özvegy királynéról mondott.
 4   2,  8 |         cseh király és birodalmi császár, elbizakodván császári hatalmában,
 5   2,  9 |         király bátyám, birodalmi császár, hogy bár fiatalabb vagyok,
 6   2,  9 | tekintjük.~- Helyes - mondotta a császár. - S ha éppen cselt vetne,
 7   2,  9 |       nyomban írta is válaszát a császár: édes méz volt annak minden
 8   2,  9 |     király szavából, hogy Károly császár voltaképpen tőrbe akarja
 9   2,  9 |       Nem izenek én hadat Károly császár ellen. Magam megyek hozzá,
10   2,  9 |        hogy mit tervel ellenem a császár. A követünk megneszelte,
11   2,  9 |         a várba, ahol lakozott a császár, no de, mindegy: majd oda
12   2,  9 |         le a kedve, mikor jött a császár követe, s mondá Lajos királynak,
13   2,  9 |      mondá Lajos királynak, hogy császár őfelsége hallott már Lajos
14   2,  9 |          a nagy palotába, ahol a császár ült aranyos trónusán, két
15   2,  9 |   alabárdos vitézek: így várta a császár a tizenegyediket, magyarok
16   2,  9 |     nyomában a magyar vitézek, a császár ránéz merőn, gőgösen, várja:
17   2,  9 |      felséges urának. Végre is a császár szólalt meg. Intett a hírnökének:
18   2,  9 |    hallgatott tovább. Most már a császár szólította meg:~- Hallod-e,
19   2,  9 |   leszaladt a gőg, a kevélység a császár arcáról s helyét elfoglalták
20   2,  9 |  eljöttem hozzád, Károly király, császár. Azt kérdezem tőled: hozzak-e
21   2,  9 |        fiam, fiam - mosolygott a császár kényszerülten -, micsoda
22   2,  9 |         muzsika, döngött a padló császár palotáján, folyt a jó magyar
23   2,  10|           Vitték egyenest Károly császár elé, s ott elémondá Toldi,
24   2,  10|          helyett!~Hiszen adott a császár, hogyne adott volna, kardot
25   2,  10|          amint jó Toldi Miklós a császár lován ügetett egy erdőn
26   3,  19|     pedig ez nagy úr maga Károly császár, a csehek királya. Amint
27   3,  19|  mindjárt megismerte Toldi, de a császár is megismerte őt, hiábavaló
28   3,  19|           Azzal továbbdöcögött a császár a hintaján, nyomában a kíséret,
29   3,  19|      nemes vérű állat! És jött a császár, üdvözölte a vár udvarán
30   3,  19|          tízágú szarvas, éppen a császár előtt iramlik. A császár
31   3,  19|         császár előtt iramlik. A császár a gerelyt utána hajítja
32   3,  19|         állat. Toldi mindenütt a császár nyomában, ő is leteríthette
33   3,  19|          nem láttam - mondotta a császár.~Mondta Toldi nemes büszkeséggel:~-
34   3,  19|        ifjú.~Hiába marasztalta a császár, nem volt maradása. Levetette
35   3,  19|         Nem úgy, fiam - mondta a császár. - Ha már csakugyan nincs
36   3,  19|  huzakodott Toldi, megköszönte a császár jóságát, elbúcsúzott illendőképpen
37   3,  19|  fegyvert, vitézi ruhát. Telik a császár ajándékából. Gyerünk, fiú,
38   3,  19|         kerültél ide?~Leugrott a császár lováról, nyakába borult
39   3,  22|     felbontja az egyiket: Károly császár s király jelentette benne