Part, Paragraph
1 1, 2 | király színe elé! Megmondaná: Uram, király! Toldi Lőrinc fia
2 1, 2 | porfelleg el nem nyelte Laczfi uram hadát. Aztán elindult haza.
3 1, 3 | védelemre.~- No, no, kis uram - szólalt meg e pillanatban
4 1, 3 | zokogta el:~- Édes kicsi uram, csakhogy megleltelek! Harmadnapja
5 1, 3 | le ide, édös szógám, kis uram, ihol küldött a nagyasszony
6 1, 3 | biztatta lelkesen: egyél, kis uram, egyél. Hiszen nem kellett
7 1, 4 | még mindig csókolja.~- Én Uram s én Istenem, áldott legyen
8 1, 5 | bátran:~- Az vagyok, felséges uram és királyom.~- Toldi Lőrinc
9 2, 6 | híres vitéz, Rozgonyi Pál uram házába került a király.
10 2, 6 | vagyok - mondotta Rozgonyi uram. - Hadd hallom hát, öcsém,
11 2, 6 | szóval:~- Hej, Rozgonyi uram, kedves bátyámuram! Szegény
12 2, 6 | harcban.~Megnyomta Rozgonyi uram erősen a szegény szót, az
13 2, 6 | és vitézlő Rozgonyi Pál uram hajadon leánya, Piroska,
14 2, 6 | vagyonát, nevezett Rozgonyi Pál uram pedig hadijátékot tart piros
15 2, 7 | hogy nekikészült Rozgonyi uram is! S mi tenger vendég gyűlt
16 2, 7 | találtatik a homokban, bajmester uram visszament az igazlátók
17 2, 7 | kezdődik a játék Rozgonyi Pál uram egyetlen lányáért, a szép
18 2, 7 | rossz hírt hozhatott Lökös uram, a követ!), de mikor véget
19 2, 8 | Sok beszéd szegénység, kis uram, hát csak annyit mondok,
20 2, 8 | beszédemnek: emlékszik-e, kis uram, mikor együtt mentünk a
21 2, 8 | vajon vállal-e? Nemzetes kis uram, vegye maga mellé, édösapja
22 2, 9 | Különösen Toldi... Hej, Uram Jézusom, milyen figura volt,
23 2, 9 | Amit csak lehetett. Hej, uram, mégiscsak jó dolog a háború.
24 2, 10| kalandra, mikor Rozgonyi uram Piroskát felvitte Budára.
25 2, 10| sem merte volna Rozgonyi uram, hogy öregsége így megaranyozódjék.
26 2, 10| Rajtad áll egyedül. Légy az uram, Toldi, s megbocsátom néked
27 2, 11| az utcán, el a Rozgonyi uram házához, ottan megállott,
28 2, 11| szaladott:~- Ej, ej, kedves uram, nem értem a dolgát. Miért
29 2, 12| urához, odasúgott neki:~- Uram... a nagyasszony... az apám...
30 2, 13| elé lépni.~- Oh, felséges uram, én dicső királyom - így
31 2, 14| gyászba borult Rozgonyi uram budai palotája. Szegény
32 3, 16| gondolatban szövi nevét imádságba: Uram, őrizd, védjed a bujdosót.
33 3, 17| mondotta magában - az uram nevét hallám! Vajon nem
34 3, 17| Miklós öccse... Óh, felséges uram, ártatlan a bátyám! Fogadja
35 3, 19| el tán?~- Azt, felséges uram. Megsértettem a lovagi törvényt.~-
36 3, 20| megjött seregével Laczfi uram, az erdélyi vajda. Azazhogy,
37 3, 22| Toldi egy szál karddal, az uram egész fegyverben vívott -
38 4, 24| jelentette a királynak: Uram, királyom, Toldi Miklós
|